Olasz elektronikai újságokból szemecskézem

 

   Hogy mi ez itt? Ez kérem még szinte semmi! Legalábbis még korántsem maga a rádióépítés, hiszen még csak ott tartok, hogy újságokat lapozgatok, s ötleteket merítek a látottakból.
  
Persze a fejembe nem sok fér, ezért lementem amit későbbi felhasználásra érdemesnek tartok. (vagy bármi más okból, de lementem)
  
Az, hogy lementem, az persze még édeskevés! Mit érek ugyanis azzal, ha van egy csomó képem, amiről nem tudom, hogy melyik mit ábrázol? Semmit!
  
Ezért nekiálltam, és egyenként helyreneveztem a képeket. Persze ettől még ugyan úgy nem találok meg semmit, de így már olyan, mintha csináltam volna valamit. Konkrétan valami látszólag értelmessel töltöttem az időt.
  
Gondoltam beteszem a képeket valami kereshető táblázatba. Persze nem tettem meg, de a gondolat alapvetően jó volt.
  
Végül ezt találtam ki, amit épp most olvasol. Egyszerű weblapot barkácsolok a felhalmozott anyagból, amit kiteszek az internetre. A google egy idő után beindexeli, s már meg is van oldva a keresés.
  
Elsőnek olasz elektronikai újságokkal indítok. Az interneten futottam bele egy olyan hatalmas adagba, hogy hetekig elvoltam az átlapozásával. Ugyan nem sok ötletet merítettem ezekből a lapokból, inkább csak érdekesek a látott képek.

 

A nider trafótól eltekintve, ez egy teljesen szokványos 2+1-es visszacsatolt audion.
Ugyan kicsit fura a rajz, de azért szép. Elsőre talán nem jön át, hogy minek
pozíciószám az egyes alkatrészekhez, mikor azonban megtekintjük
az alábbi ábrát, egyből leesik a tantusz.

 

 

Nem állítom, hogy még sosem láttam ennél csúnyább szerelési rajzot, de ez is erősen
versenyben van. Ezt a típusú rajzot ugyanis nem így szokás megadni! Bár megtehetjük,
hogy az ábrázolt módon rátesszük egy darab deszkára az alkatrészeket, majd az ábra
szerint összekötjük őket, és még működni is fog, de ez így akkor sem szép.
Illendő legalább valami hozzávetőleges támpontot adni az alkatrészek
helyes elhelyezéséről. Majd mutatok egy szép rajzot is, ha találok.

 

 

Ez nem rádiófrekvenciás, hanem egy hangfrekvenciás műszer. Bár ilyen is kellhet
a rádióépítéshez, hiszen a rádióban is van hangerősítő fokozat, de nem ezért
került ide ez a rajz, hanem azért, mert mégis hogyan lehet már ennyire
lehetetlenül papírra tenni az alkatrészeket? A kép felső felén a generátor
rész úgy nagyjából rendben van. Bár én a részemről nem szeretem, mikor
a tápfeszültség vezetéket nem felül vezetik a rajzon. No de az ábra alsó fele?
Balról jobbra áll rá az emberek szeme az olvasásra, itt meg előbb van
a kimeneti osztó, és utána van felrajzolva az erősítő ami meghajtja.

 

 

Ez a részlet a "L'antenna la radio" című lap 1940 áprilisi számából lett kiollózva.
Már akkor volt modern televízió? Milyen lehetett az elavult? Persze tudom,
hogy az 1936-os olimpiát már közvetítette a tévé, de akkor is furcsa.
Persze értem én... A Nipkov tárcsás mechanikus az elavult.

 

 

Nem csak rádióépítős és kapcsolási rajzos képek vannak itt (talán főképp nem azok),
hanem mindenféle más furcsaság, érdekesség, vagy bármi nekem tetsző
(vagy épp nem tetsző) dolog is. Ez is egy ilyen csodálatos kép.
Részemről még életemben nem láttam, hogy bárkinek
is sikerült volna fejjel lefelé lefényképezni egy
AKAI 4000 típusú orsós magnót. Erre tessék!

 

 

Választék
Mondjuk én nem panaszkodhatok, mert nekem apukám hozott műszert a gyárból.
Persze a szocializmusban ezzel nem volt mindenki így...

 

 

Kerek, szögletes, még szögletesebb, lapos, füles, élmutatós. Csak hogy némi fogalmunk
legyen a korabeli nyugati választékról. Persze volt választék műszerből itthon is.
Csakhogy az sem mellékes kérdés, hogy milyen áron. De erről nem tudok
mit mondani, mert sosem vettem boltban mutatós műszert.

 

 

Ellenben például antennát azt szerettem volna. Mivel én a város szívében dolgoztam,
nekem könnyebb volt beugrani a Rákóczi téri Keravill üzletbe, mint mondjuk
apukámnak, aki a város szélén dolgozott. Ezért néha megkért az öregem,
ha már úgy is ott megyek el előtte minden nap, hozzak neki ezt vagy azt.
Persze olyan botantennát, ami épp illett az eredeti helyére, azt sosem kaptam.
A lényeg az volt, hogy lehetőleg ne legyen hosszabb, mert akkor kilóg a készülékből.
Nyugaton persze más volt a helyzet, mint azt a képen látjuk. Itt keleten valahogy
természetessé vált azt mondani egy boltban, hogy nincs, és még csak nem is
tudjuk, hogy valaha is lesz-e. Márpedig a kereskedelem nem
erre az idióta hozzáállásra kell épüljön!

 

 

Meglehet, hogy a világ más tájain is pont ilyen programozó egységet gyártottak,
és csak nekem hangzik az Antonio Banfi Bánfi Antalnak? Persze mindegy...

 

 

Három igazi ATES tranzisztor (nem csak a katalógusban), meglepő háttér előtt.

 

 

A Bang & Olufsen nem az a márka, melybe belefuthattunk egy magyar kirakatban.

 

 

Nem, hogy van magnófejük, hanem választék van belőle! Én a Terta811-es magnómat
úgy használtam el, konkrétan mechanikailag tropára, hogy sosem sikerült új fejet
szereznem hozzá. Egyszerűen nem volt a boltban. Egy darabig a Tesla B4
magnómban ZK (lengyel) fej volt, mert épp csak azt lehetett kapni.
Ez rendszeres volt a szocializmusban. Például előfordult, hogy
mikor elkopott a gumi a motoromon, akkor egészen egyszerűen
nem kaptam rá másikat. Hiába is mondtam a boltba, hogy 3.50-es
Barum gumit szeretnék, nem hogy Barum, nem hogy orosz, de konkrétan
semmiféle nagymotorra való külső gumi sem volt a boltban. Ekkor történt, hogy
kínomban átmentem a szomszédos motoros boltba, ami kismotorokhoz árult
alkatrészeket, és vettem a 250-es MZ-re egy Verhovinára kitalált orosz
gumit, aminek keskenyebb volt a futófelülete, mint maga a felni!

 

 

Nálunk is lehetett kapni a boltban CB rádiót. A BRG gyártotta, és visszhang
volt a neve. De csak akkor adtak, ha már volt rá frekvencia engedélyünk!

 

 

Hogy én hogy élveztem volna, ha kapok egy ilyen darabokból összeszerelős rádiót...
Persze kaptam. Csak nem ilyet, hanem egy kicsit. Nagykoromban. Magamtól.

 

 

Amúgy nem annyira darabokban adták, mint azt a fenti
képen látjuk, hanem ennyire darabokban.

 

 

És nem csak egyféle volt ám a boltban!

 

 

Ahol van rá fizetőképes kereslet, ott megéri boltban komplett diszkó pultot árulni.
Mit ne mondjak, ez nem úgy néz ki, mint Dévényi Tibi bácsi M531-es magnói.

 

 

Másik szívfájdalmam a doboz, ugyanis mindig az volt a bajom, hogy mibe szereljem be,
amit épp megépítettem. Általában persze nem szereltem bele semmibe, hanem
szétszedtem, de ez igen nagy valószínűséggel köszönhető a krónikus
dobozhiánynak. Ha akadt valami alkalmatosság, egyből belaktam!

 

 

Ilyen nálunk is volt a boltban, de én inkább pákáztam. Persze lehet, ha kaptam volna
egy ilyen építőszekrényt, jó eljátszottam volna vele. Csakhogy nem kaptam.
Ha nagyon nem is, de azért egy ellenállás erejéig megismerkedtünk.

 

 

Ez gyakorlatilag egy diódás detektoros, feszültségkétszerezős, ellenfázisú kimenetű,
plusz egy "B" osztályú ellenütemű végfok igen szellemes kombinációja.
Ilyen kevés alkatrészből akkora eredményt szép munka kihozni!

 

 

Ez a kép nem arról szól, hogy a barkácsoló kartárs egy már fékész berendezésbe
fúr egy újabb lyukat, hanem arról, hogy a lap szerkesztője lazán
kitette a borítóra az adott képet 90 fokkal elfordítva.

 

 

Ha most készült volna e kép, azt mondanám, hogy Photoshop. De nem most készült.
Merthogy mégis hogy állnak a magnón azok a vezérlőgombok?

 

 

Pedig -mint a mechanika ábrája mutatja- ez valóban ilyen.

 

 

Ezért lehetett jól hallani CB sávon az olaszokat, nem pedig a kitűnő terjedés miatt!
Kilowattos végfokkal nyomultak, mikor nekünk csak 1 Wattal volt szabad.

 

 

Mivel rendszeres olvasója vagyok a rádiótechnikának, meg tonna könyvem is van
itthon a témában, meg a netet is bújom időnként rádió rajzokat nézegetve,
gondoltam nekem már nem nagyon lehet újat mutatni. Legalábbis ilyen
egyszerű rádió terén nem. Erre fel tessék! Hogy előbb van a tranzisztor,
és csak utána a hangolt rezgőkör? Ráadásul mindez egyetlen tranzisztorra
komponálva? Ilyet még sehol másutt nem láttam! Egy próbát ez is megérne.

 

 

Gyári csőfoglalat átalakítók a régi csövek kiváltására. Nálunk inkább átbarkácsolták
magát a foglalatot. Persze ha valaki jó kereskedőhöz illő módon el akarja adni
a portékáját (új csövek), az adjon hozzá egyből egyszerű megoldást is.
Ez a szemlélet keleten nem volt meghonosodva...

 

 

Hogy a teljes RF sávon végighangolható jelgenerátor kapható boltban?
Ráadásul KIT formában! Máshová kellett volna születnem...

 

 

Jutott azért ide keltre is a technika mindenféle csodájából, de ilyen
vegyes mechanikás kétkazettás magnót nem sodort erre a szél.

 

 

Hogy mire kellene nekem rádióépítéshez egy szélessávú lépcsőfeszültség-generátor,
azt konkrétan nem tudom. A lényeg, hogyha kell, már tudom, hogy hol találom.
Például alkatrész karakterisztika rajzoló készülékhez jól jöhet egy ilyen rajz.

 

 

Ha ezt a szerkezetet nekem valaki körülírja, akkor én őt konkrétan körberöhögöm!
Ékszíjtárcsás külső lassító áttétel fúrógéphez? Ilyen állat márpedig nincs!
Pedig én aztán alaposan kiolvastam az összes Ezermester újságot!

 

 


Ezt a kisrádiót nálunk is lehetett kapni.

 

 

Nem semmi tekercselőgép!
Kicsit jobban mutat, mint az én satu + amerikáner kombinációm.

 

 

Meglehet, hogy egy átlagmelós számara az olaszoknál sem volt megfizethető
kategória egy komolyabb oszcilloszkóp, de attól még irigykedni lehet!

 

 

Mint ahogy ezek után a hangszórókészletek után is csak a szívem sajog.
Ugyan most már tele a bolt, de mikor gyermekkoromban fogóval
csavarhúzóval futottam körbe a környéket lomtalanításkor,
hangszóróért, akkoriban azért még más volt a helyzet.
A pénztárcám is üres volt, nem csak a hangdobozaim.

 

 

Tenyérben elférő három csöves kisrádió. Persze nálunk is volt ilyen, mégpedig
Sonett néven. Ezt nem tudom bemutatni, ilyenem ugyanis sosem volt.
Ellenben volt Terta, csak azt meg átalakítottam tranzisztorosra.
Barbárság! Persze akkor, mikor elkövettem, jó ötletnek tűnt.

 

 

Létezik az un. boy rádió, ami tipikusan gyerekeknek készült egyszerű olcsó készülék.
Két tranzisztoros reflexvevő szokott lenni a dobozban. Ez pedig az említettnél
is egyszerűbb készülék, mindössze egy szem tranzisztorra alapozva.

 

 

Korabeli hirdetések. Kíváncsi voltam, vajon találok-e magyar vonatkozásút is.

 

 

Hopp egy Orion reklám!

 

 

Na még egy másik Orion!

 

 

Ez pedig egy Tungsram reklám.

 

 

Ez pedig egy másik Tungsram reklám.
Érdekes, de egyik reklámnál sem látom odaírva, hogy rólunk (Hungary) lenne szó.

 

 

Az IBM hozott egy akkora (akkorka) számítógépet az ipari vásárra,
hogy az simán belefért egy teherautóba.

 

 

Ilyen hajtogatható babát láttam az IKEA-ban.

 

 

Először csak néztem, hogy mégis mi a csudának van csöves erősítő kötve az egérre?
Kisvártatva persze rájöttem, hogy az nem egér, hanem egy mikrofon.

 

 

Hogyan készítsünk házilag motort. Ez nekem kimaradt, mert mindig volt
a környéken valami roncs autó, amiből én nagy nagy odaadással
(oda adtam magamnak) szereltem ki az ablaktörlő motort.

 

 

Ez a kapcsolás például alapja lehetne a készülő monitorerősítőmnek.
Hja. Készülő. Hát persze...

 

 

Kéttranzisztoros visszacsatolt audion. Olyan egyszerűnek tűnik a szerelési
vázlata, hogy az embernek azonmód vágya támad megépíteni.

 

 

Szerintem ezt meg fogom építeni. Persze sok mindennel vagyok így... De ez a rajz
annyira egyszerű, meg nagyszerű, meg könnyen kivitelezhető, meg minden,
hogy valószínűleg (már ha megérem...) ezt tényleg meg fogom építeni.
Ez egy előkörös szupreg az URH sávra. A teljes anyagkészlet egyből
megvan valami betegeskedő URH sávos rádióból. ECC85 + valami
ECL akármi hangfrekvenciás erősítőnek. Hétvégi asztalfiók project!

 

 

Négy kilowattos RF végfok. Mi meg galád módon feltekertük
10 Wattra azt a szerencsétlen President Grantot...

 

 

Aj jaj jaj jaj jaj! Majd akarok ilyet is építeni, bár már nincs különösebb értelme, hiszen
púposra vannak tömve a dobozaim mindenféle tranzisztorokkal. Persze ettől még jó
kis kapcsolás ez! Az első tranyó a modulátor erősítő + oszcillátor + HF előerősítő.
A második tranzisztor pedig már csak végerősítő. Vagyis ez egy két tranzisztoros
reflexkapcsolású szupervevő, "B" osztályú végfokkal. Kíváncsi lennék rá, hogy
mégis mennyivel szelektívebb mint egy egyenes vevő. Persze építés előtt illene
letisztázni a kapcsolási rajzot, mert ebbe így nagyon könnyű ám belezavarodni.
Persze azt is lehet, hogy így ahogy látom, felszögelem az alkatrészeket
egy darabka deszkára, aztán szépen összedrótozom.

 

 

Asztali CB rádiók. Ilyesmit boltban újonnan nem is láttam.
Most már persze...

 

 

Ha a szocialista érában lennénk, azt mondanám, hogy a hülyegyerek
apukája biztosan a hangszórógyárban dolgozik. Persze nem
csak keleten támadtak az embereknek őrült ötletei...

 

 

Ez a KIT dolog nekem annyira tetszett, csak most, hogy már van, például Conrad,
már valahogy nem fog meg annyira. Márpedig ez az öregedés biztos jele!

 

 

Ilyen formájú kazettás egységet sem láttunk itt keleten!
No nem mintha hiányzott volna...

 

 

Ennek a képnek az ad aktualitást, hogy van egy ilyen kamerám a pincében.
Majd lesz a szétszedtemben, ha egyszer eljutok odáig.

 

 

Hasonló kaliberű miniatűr rádiót már szedtem szét, de az kanadai gyártmány volt.
De láttam már ennél sokkal kisebbet is, ami furcsa mód ráadásul orosz volt.
Pedig az oroszok aztán nem igazán voltak híresek a miniatürizálásról.

 

 

Ezt a furcsa meghajtású hajót szerintem már láttam valahol.
Gondolom valamelyik korabeli Ezermesterben.

 

 

Mint ahogy ezt a fura villanymotort is biztosan láttam az Ezermesterben.

 

 

Ez egy érdekes kivitelű rovarölő. Amennyiben szerencsétlen állatka rámászik
a hengerre, agyoncsapja az áram. Ha netalántán rövidzárat okoz, akkor sincs
semmi baj, legfeljebb kigyullad a rendszerrel elektromosan sorba kötött izzó.

 

 

Lemezt derékszögbe meghajlító présgép. Nem mondom, ha lett volna egy ilyenem,
-meg persze némi érzékem hozzá- nem lett volna gond dobozt gyártani.

 

 


Ugyan nálunk nem Tenco volt ráírva, hanem M10, de ezt a rádiót mindenki ismeri.
Amolyan Hi-Fi Sokol, merthogy URH sávos is a szentem.

 

 

Ezek a nagyobb testvérei azonban már nem értek ide hozzánk.

 

 

Lorenz gyártmányú acélszalagos regisztráló készülék 1938-ból.
Szerintem ez nagyon magnónak néz ki!

 

 

A kép címe: Már lehet is venni KIT-ben
A sok képválogatás közben sajnos elveszett, hogy pontosan mit is.
Valami rádió persze, de hogy melyik...

 

 

A Rádiótechnikában is volt egy ilyen digitális oszcilloszkóp cikk, csakhogy az ennél
azért nagyobb felbontást tudott. Merthogy ez -mint azt a mellékelt ábra is mutatja-
nem épp egy nagy tudású készülék. Ettől persze az ötlet maga még jópofa...

 

 

Olasz formatervezés ide vagy oda, ezek a rádiók márpedig pontosan ugyanúgy
néznek ki, mintha egy korabeli Orion vagy Terta katalógust lapozgatnánk.

 

 

Már megint ezek a KIT formában kapható műszerek...

 

 

És így az eset után kaptam egy mesterséges végtagot.

 

 

Ha a kedves vásárlónak nem volt kedve összeszerelni, vagy mondjuk nem volt
meg hozzá a megfelelő tudása, akkor lehetett kapni amatőröknek való
műszereket készen is. Ez a kategória nálunk teljesen hiányzott.

 

 

Pedig én azt hittem magamról, hogy nem vagyok irigy...

 

 

De! Igenis, hogy irigy vagyok! Akarom azt a sok dobozt!

 

 

Kéziműszer az volt nálunk is a boltban, meg szerencsére Miniplex is.
Az állvány az mondjuk nagyon teszik. Terveztem is egyet fából.
Csak mivel már nem fúrok semmiféle panelt, oka fogyott...

 

 

Ez tényleg egy elég kolosszális woofer. Ha ekkora nem is de meglehetősen nagyméretű
hangszóró volt itthon. Apukám hozta a gyárból. (szocialista megőrzésre) Valami mozi,
illetve zenegépből származott. A sarokba volt betolva, a fal volt maga a doboz.
Ugyan ritkán eresztettem rá hangot (mert apukám nem engedte), de
olyankor biztosan élvezték (?) a zenét a szomszédok is.

 

 

A bal oldali egy sosem látott méretű magnókazetta. Mielőtt a Compact Cassette
győzedelmeskedett volna, volt még néhány "futottak még" változat.
A jobb oldali cartridge rendszer sem honosodott meg nálunk.

 

 

Választék orsósmagnókból. Persze nálunk ennyifélét sosem lehetett kapni egyszerre.
No meg a nyugatnak (bár Olaszország tőlünk inkább délre van, mit nyugatra)
nem a Grundig liszensz lengyel ZK magnóból jutott, hanem az eredetiből.

 

 

Még magnó! Még!

 

 

Orsósból semmi nem elég!

 

 

Philips műszerkatalógus. No nem mintha az EMG, vagy a Ganz műszerekkel valami
baj lett volna, és az oroszokkal is nagyon megvoltunk elégedve. Már persze
csak azok, akiknek jutott. Nekem például sokáig csak egy ilyen volt.

 

 

Ajánlgatják a Philips szkópokat, nekem meg sokáig csak egy kis orosz N313-as volt.
Persze az is jópofa műszer, s amire nekem kellett, az N313 is bőven megtette.

 

 

Ennek a képnek az az érdekessége, hogy pont van két ilyen magnó a polcomon!
A bal oldali egy AEG300-as orsós, a jobb oldali pedig egy UHER 4000.
Majd őket is jól felboncolom, ha egyszer végre rávisz a lélek...

 

 

Jópofa próbapanelek. Én mondjuk nagyszerűen elvoltam valami maradék
nyáklappal, vagy akár a levegőbe felépített alkatrészekkel is.

 

 

Néhány fadarabból összeácsolt vázra felépített rádió. Elsőre azt mondtam volna,
hogy ez a konstrukció orosz, de úgy látszik, hogy a világ más tájain
is szerettek egyszerű házkörüli anyagokból építkezni.

 

 

Meg persze egyetlen dobozban megvenni mindent, ami csak egy rádió építéshez kell.
Nálunk is volt ilyesmi a boltban Amatőr építőkészlet néven, de olyan borzasztó volt
a minősége -no meg az egész miskulancia kiállítása-, hogy mikor apukám hozott
egy hiányos készletet (szerszámok), semmi ingerenciám sem volt megépíteni.

 

 

Erre az első ránézésre furcsa kapcsolásra azonban támadt kedvem. Ez egy úgynevezett
rádiótáplálású rádióvevő. Nincs benne elem, nem is kell bele, mert a működéséhez
szükséges energiát is az éterből veszi ki, mégpedig egy a helyi adó hullámhosszára
hangolt segédrezgőkörrel. Vagyis a felső rezgőkör produkálja a tápfeszültséget, az
alsó meg a venni kívánt állomásra van hangolva. Ez a kapcsolás bárhol jól működik,
ahol van egy erős helyi adó. Például nálam Budapesten is menne a Kossuth nagyadónk
segedelmével. Csakhogy kéne hozzá egy hosszú antenna. Ha én ilyet építenék,
biztosan bejönne rajta a villám! Már többször nézegettem a környéket,
hogy mégis hová a csudába tudnék kifeszíteni vagy 30-40 méter
légvezetéket, de eddig még nem leltem meg a megoldást.

 

 

Tranzisztoros visszacsatolt audion, feszültségkétszerezős diódás demodulátorral, négy
fokozatú, részben transzformátoros csatolású hangerősítővel. Nem maga
a kapcsolás az érdekes, hanem a tőle jobbra látható szerelési ábra.
Mert hiába néz ki rémesen, ha egyszer nagyszerűen működik!

 

 

Nálunk próbáltam volna meg rakétázni, mikor már a tollbetét-pukkasztás is komoly
rendszerelleni cselekedetnek minősült az iskolában. Tudom, hogy nem kérdezted,
de attól én még elmondom. Úgy kell, hogy az ember begörbíti a tollbetét végét,
mely tettével lezárja a csövet. Kicsi állványra helyezi (drótból például), majd
pedig alágyújt, s közben kíváncsian szemléli, hogy mi történik a furcsa
építménnyel. Hogy ezt így leírtam, konkrétan érzem az orromban
a felforró tinta illatát. Aztán pukk! Minden tiszta tinta lesz.

 

 

Revox magnóhirdetés 1964-ből. Ekkor már egy éves voltam...

 

 

Japán kisrádió, kismagnó. Ezekből azért nekünk is jutott rendesen...

 

 

Már megint az ellenkező irányba, azaz jobbról balra haladva van felrajzolva.
De nem ez az érdekes, hanem az alábbi összeépítési rajz.

 

 

Egy ilyen szépséges huzalozási rajz alapján valósággal élvezet a szerelés!

 

 


Három motoros Robuk RK3-as orsós magnó az angoloktól.
Errefelé nem terjedt a híre...

 

 

A SONY Hi-Fi cuccoknak ellenben jó hírük volt. Persze ide jórészt csak a hírük jutott el.
Ugyan most épp van egy SONY TC-U5 a polcon, de most már késő...

 

 

Tesla lemezjátszó, barkácsolt erősítő és rádió, meg egy M531-es magnó.
Én (forráshiány miatt) ezekkel pótoltam a képen látható készülékeket.

 

 

Ugyan van a szobában egy SONY TA212-es erősítő, de még csak be sem kábeleztem!
Még odáig sem jutottam el, hogy legalább belenézzek...

 

 

Íme a SONY TR-1819-es zsebrádió kapcsolási rajza.
Már persze csak azért, hátha épp ezt keresi valaki.

 

 

Ez pedig a készülék alkatrész beültetési rajza.

 

 

Szerintem ez is van olyan furcsa masina, mint a korábban mutatott áttétel a fúrógéphez.
Ez ugyanis egy kéziszerszámmá átalakított szalagfűrész.
Ha mesélik, ezt sem hiszem el!

 

 

Néhány képpel ezelőtt azt írtam, hogy az olasz rádiók semmivel sem
voltak szebbek mint a mieink. Azért akad rá ellenpélda...

 

 

Ez pedig egy gyönyörűséges rádióbelső. Én is akarok majd építeni szépet,
de hogy ennek közelébe sem érek, azt én már előre látom.

 

 

Ilyen rendszerű pákát nem csak hogy láttam már, de szedtem is szét!

 

 

Mióta ezt a fura hangsugárzási elvet megláttam, ki szeretném próbálni. Ez egy un.
MS rendszerű sztereó hangfal. A nagyhangszóró nyomja az összegjelet,
a két kicsi pedig a különbségit. Az egész lényege az, hogy nem
két doboz kell a sztereó tér előállításához, hanem csak egy.
Persze minek ez a trükk az olaszoknak? Hiszen náluk lehetet
kapni a boltban hangszórót rogyásig! Nem csak hogy darabra,
de még választék is volt! Mondjuk nálunk is, csak az ára riasztott.

 

 

Sztereó erősítő KIT, a hozzávaló hangfalépítő készlettel együtt.
Jópofa, de sajnos ezt sem tudtam volna kifizetni.

 

 

Igen egyszerű, kézihajtányos tekercselőgép.
Na ilyet sem láttam nálunk boltban.

 

 

Sztereó fejhallgató tölcsérből, szivacsból, és zsebrádióba való hangszóróból.
De vajon kinek ártott? Miért kell azt a szegény gyereket kínozni?

 

 

Elektroncső formába épített áramkörszelet.

 

 

Egy egységekből összerakott erősítő rajza. Komolyan mondom,
hogy ezen értelmetlen technológia nélkül sokkal egyszerűbb
lenne a készülék. Mondjuk igaz ami igaz, nem is terjedt el...

 

 

Nem csak, hogy értelmetlen volt, de még hülyén is nézett ki.

 

 

Egy modul belseje. Mivel egy tranzisztoros áramkörnek nem szokása úgy elromlania
mint egy csövesnek, hiszen a tranzisztorok nem gyengülnek el az idővel, legalábbis
helyes méretezés mellett nem, a germániummal ellentétben szilícium alapúak
pedig pláne nem, ezért ennek a dolognak semmi értelme. Persze később
még divatba jött a modul rendszer, de nem így, hanem panel szinten.

 

 

Jobbra gyári zsebrádiók képei, balra pedig egy rajz, hogy hogyan
tudjuk őket négy tranzisztor felhasználásával leutánozni.

 

 

Tévé és videomagnó kombináció a hőskorból.
Nem egy melóstárcához szabott eszköz!

 

 

Még tévét is lehetett kapni KIT formában, bár azt kétlem, hogy a reklámban látható
módon (hát mögé eldugott dobozban) lehetett hazavinni az építőkészletet.

 

 

Ezt sem így egyben adták, hanem darabokban.

 

 

Így kellett összeszerelni, hogy működjön. Majd egyszer nagyon unatkozom,
és szétszedek egy rádiót, majd összerakom újra, mintha KIT lett volna.
Bevallom, erre az akciómra magam is igencsak kíváncsi vagyok...

 

 

UNITRA képcső reklám.

 

 

Visszacsatolt audion egyetlen csővel, hangszórós vételre.
Ezt is össze lehet rakni a ládafiából.
Akarom mondani, lehetne...

 

 

Azért az olaszok sem komplettek!

 

 

Íme egy erősen WC deszka formájú lemezjátszó.
Akkor ennyit mára az olasz formatervezésről...

 

 

Ez a kisrádió a korábban látott M10 kisöccse. Nálunk Westminster néven futott.
Akkor ennyit az olaszokról. Legközelebb a Junior Technik lapból szemezgetek.