Kapcsolgatós detektorosok rajzai az orosz Radio újságból

 

   Hogy mi ez itt? Ez kérem még szinte semmi! Legalábbis még korántsem maga a rádióépítés, hiszen még csak ott tartok, hogy újságokat lapozgatok, s ötleteket merítek a látottakból.
  
Persze a fejembe nem sok fér, ezért lementem amit későbbi felhasználásra érdemesnek tartok. (vagy bármi más okból, de lementem)
  
Az, hogy lementem, az persze még édeskevés! Mit érek ugyanis azzal, ha van egy csomó képem, amiről nem tudom, hogy melyik mit ábrázol? Semmit!
  
Ezért nekiálltam, és egyenként helyreneveztem a képeket. Persze ettől még ugyan úgy nem találok meg semmit, de így már olyan, mintha csináltam volna valamit. Konkrétan valami látszólag értelmessel töltöttem az időt.
  
Gondoltam beteszem a képeket valami kereshető táblázatba. Persze nem tettem meg, de a gondolat alapvetően jó volt.
  
Végül ezt találtam ki, amit épp most olvasol. Egyszerű weblapot barkácsolok a felhalmozott anyagból, amit kiteszek az internetre. A google egy idő után beindexeli, s már meg is van oldva a keresés.
  
Harmadik nekifutásra az orosz Radio újságból merítek ötleteket, vagy ollózok ki érdekesnek ítélt cikkeket, képeket. Ez az összeállítás kifejezetten az úgynevezett kapcsolgatós detektoros rádióról szól.

 

Körülbelül ez az a szerkezet, amit én önhatalmúlag kapcsolgatós detektorosnak hívok.
Ez tulajdonképpen egy átlagos detektoros rádió, mindössze azzal a különbséggel, hogy
a tekercsnek több, esetenként akár rengeteg leágazása van, s ezek között kényünkre
kedvünkre összevissza kapcsolgathatunk. Amúgy nagyszerű ez a rajz! Egyszerűen
imádom, mikor ilyen szépen le vannak rajzolva az alkatrészek. Házak közé
kifeszített antenna, földelés a vízcsapról, kapcsoló, banánhüvely,
füles, detektor, tekercs, forgókondi, kondenzátor.

 

 

Mint azt már említettem volt, a tekercsnek lehet akár rengeteg leágazása is.
Erre az esetre látunk egy példát, mégpedig menetszám adatokkal együtt.

 

 

Ugyan a kiválasztott rajzok mind ugyanarról az elvű detektoros rádióról szólnak,
azonban mindben van valami különleges, vagy érdekes, vagy akár meglepő részlet.
Jelen kapcsolás érdekessége a külön antennatekercs, különlegessége pedig a teleppel
előfeszített detektoros demodulátor. Az antennacsatolás "lazítása" úgy is megoldható
lenne, hogy lehagyjuk a bal oldali tekercset, egy soros forgókondenzátoron keresztül
kötjük rá az antennát a tekercs felső végére. Az eredmény közelítőleg azonos lenne
(változtatható antennacsatolás), azonban a forgókondenzátor akkoriban egy
sokkalta drágább szerkezet volt, mint a tekercshez szükséges drót.
Vegyük figyelembe, hogy 1927-ről van szó!

 

 

Ez a készülék az eddigiekben látott ötletek igen komoly variációja, mert egyrészt
variálhatjuk az antenna csatolását a külön antennacsatoló-tekercs és a tényleges
között, másrészt variálhatjuk a forgókondenzátor bekötését is, ezzel a hangolási
(átfogási) tartományt állítva. Harmadrészt a detektort is kapcsolgathatjuk, így
megtalálhatjuk a fejhallgató legjobb illesztését. A tekercs a változatosság
kedvéért nem papírgurigára, hanem egy egyszerű fakeresztre készült.

 

 

Viszonylag egyszerű -alig néhány leágazású- tekercs felhasználásával is meglepően sok
variációhoz jutunk. Jelen kapcsolás ügyes ötlete a cserélhető, illetve rövidzár helyére
dugaszolható L2 tekercs, mellyel gyakorlatilag alulról bele tudunk toldani az L1
induktivitásba. Ugyan az L2 a rövidzártól indulva a rengeteg menetszámúig
bármiféle tekercs lehet, de ez persze igazából csak a hosszúhullámú
hullámváltó egészen valószínűtlenül egyszerű megoldása.

 

 

Tegyük fel a kérdést, hogy mégis ki a csudának van otthon (illetve volt 1928-ban) több
darab sokállású kapcsolója? Hogy ez a kérdés fel se merüljön, illetve a kapcsoló hiánya
megoldódjon, erre látunk a képen egy nagyszerű megoldást. Még csak a leágazások
elkészítésével sem kell bíbelődni, hiszen mind magukat a leágazásokat, mind pedig
a kapcsolókat pótolja a képen ábrázolt egyszerű csúszka. Illetve két csúszka.
Az egyik csúszka a hangolás, amivel már meg is megspóroltuk az amúgy
drága forgókondenzátort. A másik csúszka a detektorkör illesztése.
Ez a megoldás egyszerűen zseniális! Kell a boltból egy hallgató,
egy detektor, két kondenzátor, valamint némi drót. A minimális
alkatrészigényhez képest egy meglepően jól használható készüléket
kapunk. Nem tudom, hogy ki mennyire lát át egy ennyire egyszerű műszaki
rajzot, ezért elmondom a képen látható másik hatalmas trükköt. A jobb felső és a jobb
alsó ábrát szemlélve azt hihetnénk, hogy a képen egy teljesen szokványos detektoros
rádió tekercsét látjuk. Pedig nem! Értelmezzük csak a felső sor középső ábráját!
Egy 12,5 centi széles és 32 centi hosszú papírcsíkra, tehát nem csőre készül
a tekercs. A megtekercselt papírcsík két szélét összefogva kapjuk meg
a valódi tekercset, ami tulajdonképpen egy toroid. Ennek a furcsa
tekercsnek a két "szélén" -ami értelemszerűen kör alakú-
jár az amúgy is körpályát befutni képes csúszka.
Ez konkrétan zseniális!

 

 

Az oroszoknak van egy rossz szokásuk. Nagyon sok vodkát isznak, s mikor túltöltötték
magukat alkohollal, valami esze ment alkatrész-kombinációba kezdenek. Jelen esetben
egy kapcsolgatós detektorosba applikáltak bele egy variométert. Ennek a rajznak az
átlátását meg sem kísérlem! Persze ha nagyon akarnám, akkor biztosan sikerülne.
Mármint meginnom, a rajz visszafejtéshez szükséges, számomra valószínűleg
már halálos mennyiségű vodkát. Ennek a rajznak a másik érdekessége,
hogy a bal oldali táblázatban fel vannak sorolva a szükséges
alkatrészek árai. Az persze jó kérdés, hogy 1928-ban
az orosz átlagkereset hányadrésze volt
az a 6 rubel 40 kopejka.

 

 

Ha valaki meg szeretné építeni az előző képen látott kapcsolást, akkor tessék.
Ennyire egyszerű az egész. Szinte már érzem is az orromban a szállongó
fűrészpor illatát, ahogy serényen hasogatom a szalagparketta lapjait.

 

 

1928-ban az elektronika mint hobby, vagy mint szakma, még nem létezett, ezért
születtek az ilyen nagyszerű rajzok a készülékekről. Aki szét tudta szedni a bicikli
hátsókerekében a kontrafékes agyat, s a hozzákapott rajz alapján (vagy akár anélkül)
össze is tudta rakni, annak ez a detektoros rádió sem adta fel a leckét. Ez a rajz
csak egy kicsit, konkrétan csak egy fejlődési lépésnyit bonyolultabb, mint
egy csillár bekábelezése. Komolyan mondom, hogy néhány IKEA
bútort erősebb kihívás összeszerelni, mint egy ilyen rádiót.

 

 

Ennek a képnek azt a címet adtam, hogy nem egyezik a két rajz. Pedig egyezik!
Ez a rádió az egyel fentebbi készülék hátulnézete. Elsőre nem értettem, hogy
mégis mi a csuda az a külön tekercs a készülék innen nézve jobb sarkában,
pedig a fentebbi képen is rajta van, csak nem értem az orosz rövidítéseket.
A készülékbelső ábrázolásától jobbra pedig egy a lehetséges variációkat
ábrázoló ábrasort látunk. Ugyan ezek nem kapcsolgatós detektorosok,
de jól szemmel követhető rajtuk a detektoros fejlesztés lehetősége.

 

 

Állítgatós detektoros, faládikába szerelve, tároló rekesszel a hallgatónak.
Ha ez még nem is egy zseb, vagy táska, de azért már hordozható rádió.

 

 

Íme egy a kapcsolgatós detektoros tekercsében forgatható variométer. Ebben az időben
a felhasznált alkatrészek mennyisége olyan csekély volt, hogy bátran kipróbálhattuk
akár az összes variációs lehetőséget is. Amúgy a detektoros rádió egy un. túlélő
típusú szerkezet. Ha egyszer megszólal, akkor nagyon nehéz tönkretenni!
Mondjuk a korabeli detektorokat mindig állítgatni kellett, de ez
a probléma később teljesen megoldódott, a semmiféle
állítást sem igénylő diódák kifejlesztésével.

 

 

Bakelit előlap, fa tartók, papírhengerek, drótdarabok, banánhüvelyek.
Politechnika órán bármely ügyes kezű gyermeknek teljesíthető feladat.
Egy masszív papírsárkányt ragasztani, ehhez képest heroikus küzdelem!

 

 

A detektoros rádióban az a jó, hogy könnyen fejleszthető. A bal oldali ábrán egy
a tekercs kapcsolgatásával hangolható, a jobb oldalin pedig egy forgókondenzátoros
változat látható. Ha az egyik működését felfogtuk, a másik csak egy apró lépéssel
több, vagyis annak megértése is menni fog. Ezért is volt annakidején az
elektronika felé vezető út első lépcsőfoka a detektoros rádió.

 

 

Olyan kevés alkatrészből van, hogy az ember nem tántorodik el, nem hőköl vissza.
Egy motorbicikli ehhez képest már maga a holdra szállás!

 

 

Mint azt már említettem, a kapcsolgatós detektoros egy kifejezetten jól fejleszthető,
illetve teljesen szabadon variálható készüléktípus. Ahogyan azt a zsebpénzünk,
vagy az időnk, vagy az asszony engedi, egyre több alkatrészt szerelhetünk
be a szivaros dobozba, egyre értelmetlenebb kombinációkban. A bal alsó
ábrán még egy viszonylag szokatlan, vasmagos hangolású példány is akad.