Sokol 308 átépítés
(jó hosszú, pedig félbe van hagyva)

Felpattantam a biciklire, majd kiszáguldottam vele a Verseny utcai piacra.
Ez olyan régen volt (tényszerűen még 2005-ben), hogy még a zöld
camping bicajom ülök, amit azóta már rásóztam a szomszédra.
Nem arról van szó, hogy mennyire rendes ember is vagyok
én, hanem arról, hogy én is pontosan így kaptam ezt a gépet.
Már úgy értem, hogy szegénykém már annyira megrogyott, hogy
épp ki akarták dobni. Így van ez... Ami az egyiknek szemét, a másiknak
attól még lehet kincs. Amúgy ha nem kapom ezt a girbegurba
Camping bicajt, tán vissza sem szokom a tekerésre.

 

 

A piacon bóklászva egészen véletlenül vettem egy Sokol 308-as rádiót. Értem én, hogy
ez elég hülyén hangzik, de velem mindig is ilyen lehetetlen dolgok szoktak történni.
Andinak üveggyöngy kellett, az volt a cél. (a nők... mindig csak a talmi csillogás)
Felvettem a földről valami csillármaradékot, amiről mint gyémántok lógtak az
üveggyöngyök. Előtte természetesen egy Sokol rádiót is megvizsgáltam, amit
azonban még nem tettem le. Megkérdeztem az eladót, hogy mennyibe fájnának
nekem a gyöngyök. Azt válaszolta, hogy 300 forint a kettő. Én meg csak néztem,
hogy mégis milyen kettőről van szó, aztán észrevettem a másik kezemben a rádiót.
Nos így került hozzám ez a szép darabja a volt szocialista iparnak. Ez egy nagyméretű
Sokol 308-as, ami már nem zseb, hanem táskarádió. Mondjuk a Sokol 403-ast sem
lehetett zsebre tenni. Középhullám rövidhullám, és URH is van a masinában.
Az URH keleti normás, de ez a jelen történet szempontjából lényegtelen.

 

 

A képen a két brutális méretű végtranzisztort látjuk. Meglepően hangosan
szól a rádió, csak sajnos amilyen hangos, épp annyira ronda a hangja.
Majd kicsivel később kiderül, hogy mitől volt annyira berekedve.

 

 

A képen két trimmerpotméter látható. Az egyikkel az FM demodulátort, a másikkal
pedig a végfok nyugalmi áramát lehet beállítani. Szovjet precizitás az elmúlt
évezredből. Ha valaki kíváncsi a rádió eredeti kapcsolási rajzára, akkor
ez rajtam nem múlik. A formátum DJVU. Külön van az RF rész,
a KF és a HF fokozat, illetve a panel beültetési rajza.

 

 

Két darab integrált áramkör is van a készülékben. Az egyik az URH oszcillátor,
a másik pedig a rádiófrekvenciás fokozatok egy részének állítja elő a stabil
tápfeszültséget. (ezen utóbbi részlet látszik a képen) A recés tetejű piros
valami az IC. A két fehér kocka, melyből az egyik vajsárga, a másik
inkább rózsaszínbe hajlik, az egy-egy zéner dióda. Sorba vannak
kötve. Hogy miért van belőle kettő? Talán a szokásos, vagyis
az ellenség megtévesztése lehetett a cél. De akár még az is
megeshetett, hogy csak anyagfelhasználási tervteljesítés.

 

 

A saját mulattatásomra, illetve hogy a kedvedre tegyek, kiborítottam a doboz tartalmát.
A hangoló rész külön árnyékoló dobozkában van. Illetve csak volt, míg ki nem
csomagoltam belőle. (képen jobbra fent) A hullámváltó Isostat kapcsoló.
Mindenfelé a megszokott szovjet alkatrészek. Kellemes rendezettség.

 

 

Ezeket a részeket jó szokásomhoz híven kimostam, pedig volt egy olyan
érzésem, hogy felesleges, mert mehetne a doboz egyből a kukába is.

 

 

Íme a hangszóró. Nem egy komoly darab. Szerintem a végfokban több erő van,
mint ebben a hangszóróban. A membrán szélén jól látszik az furcsa megoldás,
amit csakis az oroszok használtak a papír megszokott hullámossága helyett.

 

 

Ez a tuner panel volt az alumínium serleg alatt. Meglepően precíz kivitel!
Legalábbis ahhoz képest az, hogy ez egy egyszerű táskarádió. Persze
láttam én már ilyet zsebrádióban is, ami akár mondanom
sem kell, hogy szintén az oroszok műve volt.

 

 

Lebontottam a felesleges csatlakózókat, adtam neki 9 voltot a tápegységemből, majd
kipróbáltam, hogy mit tud. Mindhárom hullámsávon nagyszerűen működik, és még
a kapcsolói sem kontakthibásak. Azt kell mondjam, hogy kár érte. Hogy ezt miért
mondom? Hát csak azért, mert ez a rádió alkatrészdonor lesz a rádióépítéshez.

 

 

Itt volt a skála fekete háttérlapja, meg a húrozás, míg csak hirtelen felindulásból le
nem szereltem. Tulajdonképpen nem baj, hogy építés helyett éppen rombolok,
mert mint ahogy minden más feladatot is, ezt is rendesen meg kell csinálni.
Márpedig azt kell mondjam, hogy szétszedésben erősen a topon vagyok!

 

 

Elegem lett a rádió eredetileg rövid vezetékeiből, ezért a drótos fiókomból
előszedtem egy csomó húszcentis kanócot, majd mindet lecseréltem.
Így már sokkal könnyebb forgatni a panelt pusztítás közben.

 

 

Hoppá! Hát nem elvitte a cica a tunerkockát? De!

 

 

Menten adtam is szegény rádiónak egy szép nagy forgókondenzátort. Persze az értéke
nem stimmel, de ilyesmire nem adunk. Legalábbis egyelőre lényegtelen momentum.
Középen jön be a Kossuth adó. Ez azért már zavaró kezdett lenni. Olyan húszszor
sikerült rátennem a panelt a forgóra, amitől persze rögvest becsukódott, én meg
kereshettem, és kerestem is, hogy mit rontottam el már megint, hogy elhallgatott
a rádió. Amit eddig írtam, az nem zavarosabb a többi írásomnál, bár éppen hogy
a lényeg maradt ki belőle. Ez a cikk eredetileg a szétszedtem oldalra került volna.
Mivel tíz (10) évvel ezelőtt félbehagytam, kerítettem egy másik Sokol 308-ast, és őt
mutattam be mint 29-es cikk. A tíz évvel ezelőtt megkezdett cikk morzsáiból meg ezt
raktam össze, amit éppen most olvasol. Ez egy rádióépítős cikk, bármennyire is úgy
néz ki, mintha éppen szétvernék egy készüléket. Mert ugye tegyük fel a kérdést:
Miben található meg egy rádió összes alkatrésze? Boltban biztosan nem, hacsak
nem veszünk egy direkt rádióépítő készletet. Amiből viszont épp egy rádióra való
alkatrészkészletet tudunk kitermelni, az maga a rádió. Jelen esetben ez az a rádió,
mely gonosz tervem áldozatául esett. Szétszedem, és az alkatrészeiből, meg persze
az egyéb itthon található morzsákból, hergelek valamit, amin legalább a Kossuth adó
fogható. Ha ennél több lesz, jobb lesz. De ha nem, akkor sem fogok a kardomba dőlni.

 

 

Ezek itt talán már örökre ki lettek szerelve az élő alkatrészek sorából. Most éppen azt
játszom a rádióval, hogy addig bontom szét, illetve építem le, amíg a középhullám
megmarad. A többi hullámsávhoz szükséges alkatrészek feleslegesnek lettek
ítélve. Tudom én azt, hogy ez egy hülye játék, de vigasztaljon a tudat,
hogy nem én találtam ki. Ez nekem egy gyermekkori történet, melynek
eredete az idők folyamán valahol elveszett. Valaki mesélte, hogy kapott egy
olyan rádiót, mellyel azt játszotta a gazdája, hogy kivett belőle egy alkatrészt, majd
bekapcsolta a készüléket. Ha szólt, akkor nem tette vissza. Ha nem szólt, akkor meg
visszatette. Ez, amit most csinálok, valami hasonló, de azért nem teljesen ugyanaz.
Ez a mondat azt vetíti előre, hogy fogok én még játszani rádióval rombolósat.
Már van is hozzá a pince rejtekében néhány tucatnyi rettegő alanyom.

 

 

Ez a piros izé a stabilizátor IC, a két majdnem fehér pedig a hozzávaló két darab
zéner dióda. Ez az IC egy elég komolytalan dolog. Az oroszoknak volt egy
csomó ilyenjük. Korabeli Rádiótechnika újságokban lehetett találkozni
kapcsolási példákkal. Szerintem leginkább csak arra voltak jók,
hogy rá lehet írni miattuk a készülék dobozára, hogy
akárhány IC is lakik a rádióban.

 

 

Térjünk vissza egy kicsit a hangszóróra. Annyira zavaró volt a hangja, hogy úgy
döntöttem megnézem közelebbről. Miközben a korábban leírt módon bontunk
szét egy rádiót, illik kikapcsolni forrasztgatás közben. Én természetesen egy
pillanatra sem kapcsoltam ki, ezért is zavart a kellemetlen tónusú hang.
Megmozgattam, feszegettem, nyomogattam a hangszórót. Az derült
ki, hogy az idők folyamán elmászott a membrán. Sajnos súrlódik
a lengőcséve a légrésben, innen ered a kellemetlen torzítás.

 

 

A fentebb vázolt problémát a következőképpen lehet egyszerűen elhárítani.
A nedvességtől elhúzódott membránt már úgysem tudjuk visszavarázsolni
eredeti formájára, mert ahhoz minimum be kellene áztatni a membránt.
A problémát megkerülendő, a hangszóró kosarát kell hozzágörbíteni
a változáshoz. Befogjuk a hangszórót a mágnesnél fogva a satuba,
majd óvatosan kijátsszuk, hogy mely irányba kell rajta görbíteni.

 

 

Mondom óvatosan! Ejnye... De kár érte... Legközelebb tessék jobban odafigyelni!
Persze a mágnest találomra visszarakva, majd megigazítva, szól ez még tovább.

 

 

Ez itt az FM demodulátor hűlt helye. Az oroszoknak van egy trükkjük. Nem értem
pontosan, hogyan csinálják, de nincs meg az adók között a szokásos FM zaj.
A kapcsolási rajzból nem jöttem rá a titok nyitjára. Nem értek én annyira
az elektronikához, hogy ezt a furcsa működési metódust visszafejtsem.

 

 

Az üres lyukak az FM KF, illetve a hozzá tartozó alkatrészek hűlt helyét jelzik.
Persze megeshet, hogy kiszedtem valami olyat is, amit nem kellett volna,
de amíg szól közben a Kossuth, addig nem állok meg a rombolásban.

 

 

Ezek itt valószínűleg már örökre kiszerelt alkatrészek.
Bármennyim is van már belőlük, én csak gyűjtöm őket rendületlenül!

 

 

Nem, nem törtem el a ferrit rudat. Mindössze annyi történt, hogy szerelgetés
közben útban volt, s hogy ne legyen így, betoltam helyette egy rövidebbet.

 

 

No ezért volt útban az a fránya ferrit! Már úgy értem, hogy útban volt ahhoz
a művelethez, mikor is kicibáltam a panelből az Isostat kapcsolósort. Ettől
persze azonnal elhallgatott a rádió, de hogy ez ne maradjon így, a panel
másik oldalán összetaknyoltam ónnal azokat az érintkező helyeket,
melyek a megszólaláshoz kellettek. Igen nagy valószínűséggel sikerült
kinyírnom az AGC-t, mert alig jönnek a gyengébb adók. Ennél a résznél
komolyan gondolkodóba estem. Mégis hogyan, s merre is haladjak tovább?

 

 

Ez a rádiós játék az egész asztalom elfoglalta. Ekkor még nem volt kész
az eltehető munkalapom. Míg a panelek az asztalon hevernek, nem
férek hozzá a PC-hez, ezért míg azon tűnődök, hogy mi legyen,
beteszem az egész miskulanciát egy üres fiókba. Innen bármikor
elő tudom varázsolni, aztán rombolhatok, illetve építhetek tovább.

 

 


Második felvonás
(melyben felhagyok a rombolással)

Gondolkodóba estem, és kétségbe is, mert túl sok volt a választási lehetőség.
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi legyen. Mégis merre haladjak tovább?
Csak dobjam a kukába a maradékokat? Ilyenkor a bolondok beülnek a sarokba
dünnyögni, mert az a legegyszerűbb. Gondoltam én sem adom alább. Ha nem is
álltam neki dünnyögni, de választottam magamnak egy nagyon egyszerű feladatot.
Ezzel el leszek egy darabig, közben meg majd csak történik valami. Legyen akkor
a végfok a szenvedő alany. A rádió ezen része ugyanis nincs annyira bonyolult,
hogy legalább úgy nagyjából ne érteném. Azt találtam ki, hogy átteszem egy
másik panelra az alkatrészeket, hiszen az eredeti úgysem maradhat. Persze
lehetne úgy is, hogy körbevágom az eredeti panelen a végfokot, de az aztán
már tényleg nagyon csúnya munka lenne. Miután átépítem, legalább úgy fog
kinézni, mintha én csináltam volna. Persze a romboláson is felismerhető
a kezem nyoma, csak ugye arra nem vagyok különösebben büszke.

 

 

Kezdetnek feldobáltam az alkatrészeket egy EWB nevű elektronikai szimulátor
programba, hogy lássam működik-e egyáltalán a kapcsolás, orosz rajzoknál
ugyanis bármi megeshet. Hiányzott is az eredeti rajzról egy kondenzátor,
ami nélkül sosem szólalt volna meg az erősítő. Szóval a képen látható
szimuláció szerint rendben működik a végfok. Ha esetleg van EWB 5
a gépeden, akkor kattints ide, és magad is megtekintheted a szimulációt.

 

 

Az átviteli görbe, egy táskarádióba készült erősítőnek tökéletes. Mivel úgyis csak
a középhullámú rész fog megmaradni, legalábbis jelenleg úgy néz ki, hogy
ennek van a legnagyobb esélye, ezért kimondottan ideális
a -3dB-es pontok elhelyezkedése.

 

 

Ha már úgyis nyitva volt a számítógép, gondoltam eljátszom kicsit a modulátor
és az oszcillátor kör kiszámításával. Már olyan késő volt, hogy nem akartam
zörögni. (ezt az elvemet később feladom) Ha ráklikkelsz a képre, akkor
bejön egy Excel tábla, amiben alaposan el lehet állítgatni a dolgokat.
Automatizmusról szó sincs! Lépésenkénti megközelítéssel kell dolgozni.
(szukcesszív approximáció) Majd nemsokára szükségem is lesz erre a fájlra.
Ez persze csak akkor fog bekövetkezni, ha az építésben valóban eljutok odáig.

 

 

Elkezdtem visszafejteni az eredeti rajzból az oszcillátort, a keverőt, KF fokozatot, és a
demodulátort. Mit ne mondjak, vannak homályos részek! (pont mint a múltamban)
Az AGC rész működése számomra teljesen zavaros. Ennek majd később még
utána kell olvasnom. Valószínűleg kénytelen leszek átdolgozni az egész
rádiófrekvenciás részt. Vagy akár azt is megtehetem, hogy kihagyok
mindent, és egy darab dróttal veszi a Kossuthot mint egyenes vevő.

 

 

Kihúztam az egyik fiókom, s elővettem a mélyéről néhány nyomtatott áramköri
panelt. Meglepő mennyiséget találtam belőle! Legalábbis az emlékezetemben
őrzött tömeghez képest jó sok lapot találtam. Volt a panelek mellett néhány
csomag a rajzoláshoz szükséges alkoholos filctollkészlet is. Ezekre nem lesz
szükség a későbbiekben, mert nem a vaskloridos maratós technológiát fogom
alkalmazni a panelkészítéshez. Legalábbis a hangfrekis erősítő paneljéhez nem.

 

 

Ezt a három lapot választottam ki. Elsőre nem tudtam eldönteni, hogy melyik mérete
felel meg leginkább, ezért nemes egyszerűséggel a kétoldalt fóliás mellett döntöttem.
Ennek egyben hagyhatom a hátát, ami éppen jó lesz árnyékolásnak. Erről persze
később nem illik elfelejtkezni, vagyis majd testre kell kötni a teli fóliás oldalt.

 

 

Persze még mindig nem tudtam, hogy pontosan mekkora panelra is van szükségem.
Ez azért volt, merthogy a panelt először talán meg kéne tervezni! Ez a fázis eddig
valahogy kiesett a fejemből. Elsőre nem leltem kockás füzetet, és az az igazság,
hogy másodikra nekifutásra sem. Persze harmadikra már előkerült, hiszen van
vagy egy tucattal, csak a legfelső polcon. Felálltam az asztalra (közben jóleső
érzéssel megtapostam a rajzokat), majd egy merész mozdulattal kirántottam
egy füzetet a sok közül. Most szerencsére nem hozott magával másik füzetet,
mint a múltkor, mikor összeakadt a spirálfüzetek rugója, de egy kisebb porfelhőt
azért csak sikerült összehoznom. Ha egyszer rám szakad a polc, ott maradok alatta!

 

 

Ez a kapcsolási rajz már az utólag módosított alkatrészértékeket tartalmazza,
beültetéskor ugyanis megmértem az ellenállások értékét, és visszaírtam
a kapcsolási rajzba, mondhatni dokumentáció címszóval. Jól jöhet
ez még, ha egyszer el találna romlani ez a rádió. Már úgy értem,
merész terveim közt szerepel, miszerint igenis el fog készülni.

 

 

Íme a végfokozat általam készített panelterve. Teljesen világos, és jól átlátható.
Legalábbis ahhoz képest az, ahogy az eredeti nyáklapon kinézett. Ez az irkafirka
amúgy már maga a kész panelterv. Így készült. Nem nagy kunszt. Pár perces meló
az egész. Nem kell hozzá számítógép, csak papír meg toll. Mint az a beszúrt linken
látszik, negyedik nekifutásra lett kész. Az alkatrészek felülről lesznek beforrasztva
a panelbe. Tulajdonképpen ki is fúrhatnám a panelen a lyukakat, és beültethetném
az alkatrészeket a hagyományos módon, de én szeretek ezen módra fordítva
dolgozni, ugyanis így egyből látszik, hogy mi hová lett beforrasztva.

 

 

Rárajzoltam a nyáklapra a rasztert. Mivel "nagyban" dolgozom, ezért bőségesen
elég öt milliméterenként húzni a vonalakat. Persze szoktam 2,54-el is ugyanezt
elkövetni, de akkor jobban illik figyelni a párhuzamosságra. Szerencsére ilyen
nagy mintánál egyáltalán nem számít a ferdeség, vagy enyhe pontatlanság,
legfeljebb kicsit csúnyácska lesz a panel. Szerencsére nincs IC a lapon,
ugyanis ha van, akkor jobban kell figyelnem, mert annak
a lábai nehezebben formázhatók. Bár...

 

 

Alkoholos filctollal átrajzoltam, illetve áthúztam a kimarandó vonalakat.
Mindenképpen alkoholos filctoll kell, mert különben az ember izzadt ujja
simán letörli a mintát a panelről. Ha hibát vétünk, akkor alkoholba mártott
fültisztító pálcikával, vagy polírpapírral javítható. Ha ki is martuk a hibát,
akkor ónnal át lehet taknyolni a feleslegesen kivágott vonalakat.
Használhatunk drótot is, de az már szerintem flancolás.

 

 

A pontos idő 22:17
Korábban semmiképp se kezdjünk neki az alábbi műveletnek.

 

 

Lombfűrésszel vágom méretre a panelt. Megtehettem volna korábban is, de olyan
elegánsan, illetve hatalmas csörömpölést okozva lehet leverni mindenfélét
asztalról a fél méter hosszú panellel, hogy a szomszédok kedvéért
mindenképp érdemes az ilyesmit a késő esti órákra időzíteni.

 

 

Elővettem a kínzószerszámokat. Persze nem a panelt fogom megkínozni, hanem
a szomszédjaim idegeit. Egyből két egyes csigafúrót vettem elő, mert tudtam,
hogy egyet úgyis eltörök. És valóban! Mármint sikerült megúsznom
a panelmarási akciót, mindösszesen egyetlen fúrótöréssel.
A rutin ugye...

 

 

Így lehet az éjszaka közepén - minden különösebb koszolás nélkül - nyáklapot marni.
Mikor az asztalom középső fiókja kezd megtelni forgáccsal, drótdarabbal, illetve
más egyéb oda nem illő dolgokkal, olyankor kiborítom az egészet, és rendet
csinálok. Amennyit én mostanában barkácsolok, elég kétévente egyszer.

 

 

Jó ez a mindenfelé forgatható barba satu! A panelt úgy kell belefogni, mégpedig
a képen alig látható vaslemezzel együtt, (ami amúgy egy Calypso M8 magnó
maradványa), hogy a vaslemez mellett húzott csigafúró a vonalon fusson.
A fúrót a vaslemezzel párhuzamosan kell mozgatni. Ha nem így teszünk,
akkor a panel helyett a vaslemezt fogjuk marni. Nem kell erőből nyomni
a gépet, hagyni kell magától dolgozni. A harmadik eltört csigafúró után
ráérez az ember a megfelelő technológiára. Vannak fogtechnikusi
maróim is, de azokkal szerintem nem lehet szépen dolgozni.
Illetve lehetni lehet, csak nem így szabadkézből.

 

 

Alig telt el 35 perc, és már készen is lett a panel. Ha munka közben megtalálna
jelenni a szomszéd, sajnálkozva adjuk tudtára, hogy a gyerek gőzmozdony
modellt kapott leckének politechnikából, és amíg ki nem reszeli az
egész feladatot egy vastömbből, addig nem mehet aludni.

 

 

Ilyen lett a panel. Szerintem szép, vagy legalábbis valamiért szeretem ezt a stílust.
 Ellenőrzésképpen összehasonlítottam a papírformával. Miután az eltérések okozta
első sokkból magamhoz tértem, megnyugodva fordítottam el a panelt 180 fokkal.

 

 

Így már minden rendben van. Egy helyen ugyan teljesen feleslegesen mentem
öt millimétert a panelen a maróval, de akad ón a fiókban kipofozni a hibát.

 

 

Polírpapírral kifényesítettem a lapot. Ezt mindenképpen meg kell tenni a sorják miatt.
Ne feledjük, hogy a rézforgács vezeti az áramot! Polírozás után kiporoltam egy kis
kefével a panelen a vágatokat. Ha valahol túl közel került volna egymáshoz
két rézsziget, akkor bevetettem volna egy éles szélű csavarhúzót.
Valamint a panel hátoldalát is illik letakarítani.

 

 

Kétféle megoldást szoktam alkalmazni.
- lekenem a panelt oldott gyantával
- befuttatom a panel egész felületét ónnal
Az utóbbi mellett döntöttem, hogy ne kelljen várnom a gyanta száradására.

 

 

Íme a kész panel, már ónnal befuttatva. Le lehet tolni a felesleges ónt, de ha ügyesek
vagyunk (én például igen), akkor alig van egy csepp az egész nyáklapon feleslegbe.
A panel hátulját is leónoztam. A lapot illik még egyszer átnézni, hogy nincs-e
rajta valahol egy kósza rövidzár, esetleg nincs-e kihagyva valamerre
egy vonal. A már beültetett panelen ugyanis kényelmetlen
a Miniplex géppel marózni.

 

 

Minden egyes alkatrész beültetése, illetve inkább ráültetése,
illetve a másik panelből való átültetése után készítettem
egy képet. Ezekből hoztam össze ezt az animációt.
Állvány nélkül, kézből fotózva, nem is rossz!

 

 

Ez kérlek olyan szép lett, hogy valósággal forog!
Na jó... Ez azért már nagyon hajnalban volt...

 

 

Újra együtt az RF és a HF fokozat. Természetesen (?) elsőre működött, mindössze
egyetlen ellenállás értékén kellett egy kissé módosítanom, hogy a végfok
tranzisztorainak közepén rendre beálljon a fele tápfeszültség.
Sajnos csak az erősítő működött, mert maga a rádió
egy apró hiba miatt egyáltalán nem szólalt meg.

 

 

A panelen immáron hűlt helye a végfok alkatrészeinek. Persze az RF rész nem kapott
áramot, mivel a tápfesz részből egy 100 ohmos ellenállást átraktam a másik panelre.
Miután a helyét rövidre zártam, újra megszólalt a rádió. Most jön a dolog neheze,
mert az az igazság, hogy ebben a rádió építős játékban nem igazán vagyok
otthon, bár már erősen tanulmányozom a könyveket. Nem látszik
bonyolult dolognak összerakni működőre, csak az AGC
kivitelezésének kell alaposan utánajárnom.

 

 

Ja! Ezt nem is mondtam az előbb! Orosz elektrolit kondenzátort nem teszek vissza
a masinába, mert van itthon bőven normális minőségű elkó. Ezek itt a képen
egyből mennek a kukába. Az a narancssárga sima kondi, az meg eddigi
tapasztalatom szerint hajlamos a mikrofóniára. Megfelelő helyre
beépítve, enyhe pöckölgetés hatására furcsa hangok jönnek
ki a hangszóróból. A hangrész két első tranzisztorát is
lecseréltem, de pusztán csak azért, mert nem volt
kedvem kitalálni az orosz tranyók lábkiosztását.

 

 


Harmadik felvonás
(melyben főképp adatokat gyűjtök)

Gondolkodóba estem, és kétségbe is.
Túl sok volt a választási lehetőség.
Hümm...
Ezt mintha már írtam volna valahol...

Szempontok, adatok, összefüggések:
- földelt emitteres erősítőt 10-15 menettel illesztünk
- demodulátor diódát 20-25 menettel illesztünk
- KF 455 kHz-nél 260 µH 470 pF
- KF 455 kHz-nél 122 µH 1 nF
- KF leágazás középen
- KF kicsatoló tekercs 10%-a a primer menetszámnak
- KF tranzisztor árama 1 milliamper körüli legyen
   (pedig már kezdtem előkészíteni a BD249C-ket)
- oszcillátor tekercs menetszáma kb. 80-85 menet (középhullámra)
   (valamit elronthattam, mert nekem több mint 200 menet lett)
- beforgatott forgónál vasmagot, kiforgatottnál trimmerkondenzátort kell állítani
- a mechanikus hullámszűrőt illeszteni kell a ki és a bemenetén
- a mechanikus hullámszűrő jobb mint a tekercses KF
   (arról nem is szólva, hogy nem kell behangolni)
- külön oszcillátor kell + egy illesztő tranzisztor
   (nem feltétlenül, de így jobban kézben lehet tartani)
- illik külön keverő tranzisztort, illetve fokozatot alkalmazni
   (tranzisztor van itthon bőven, így nincs értelme spórolni vele)
- az oszcillátor tápját nem árt stabilizálni
   (bár középhullámon ennek még nincs különösebb értelme)
- ha két modulátor kör van, az növeli a tükörszelektivitást

 

 

Ezek itt csak azok a könyvek, melyek az előszedettek közül az ágyamra estek.
Amik a fejemre estek (mint például jómagam) azok szanaszéjjel
hevertek a szobámban. (mint például jómagam)

 

 

Elővettem a frekvenciamérőmet. Szerencsére van néhány műszer a tarsolyomban.
Régen nem igazán volt műszerparkom, ezért építgettem őket. Mielőtt nem volt
itthon mindenféle csoda, az apukám építette szürke műszerrel mértem meg
mindent. Persze csak azt tudtam megmérni, ami volt vagy ampermérésre
volt visszavezethető. Műszerek nélkül találomra menne a rádió építés,
bár bevallom őszintén, hogy így is erősen kétséges az eredmény,
de ez nem az eszközeimről, hanem a hozzáértésemről szól.

 

 

Ez az a doboz, amiben a forgókondenzátoraimat tartom. Vannak ilyen dobozaim.
Majd később mutatok még párat. Jók az ilyen holmik itthon, mert nem kell
folyton alkatrészért szaladgálni a boltba. Illetve az az igazság, hogy
hirtelen nem is tudom, hol lehetne kapni egy hármas forgót,
vagy mondjuk egy ferrit rudat kész tekerccsel. No nem
mintha csinálnék bármit is a felgyűlt kacatokból...

 

 

Ez a műszer egy kapacitás mérő előtét. Itt van a rajza. Nem egy nagy durranás, de
amíg nem volt itthon kondenzátormérős multiméterem, addig nagyon jól jött.
Ahogy méregettem a dobozban található forgókondenzátorokat, valami
hihetetlen hülyeségek jelentek meg a frekvenciamérő kijelzőjén.
Persze idővel rájöttem, hogy át kell kapcsolni a műszert időmérés
állásba, miután már hajlandó volt értelmes számokat kiadni magából.

 

 

Végül ennél a forgókondenzátornál kötöttem ki. Hármas forgó... Csudába...
Most készíthetek dupla modulátor tekercset. Persze van egy modulátor fokozat
nélküli elképzelésem is. Még gondolkodom a rövidhullámú sávon, de már
kiírtam egy cetlire, mégpedig direkt az ilyen gondolkodóba esős
esetekre, miszerint: NEM KELL RÖVIDHULLÁM !!!
Reménykedek, hogy sikerül magamat visszafognom.
Sajnos nem sikerült. Innentől egyre nyilvánvalóbbá
váltak a készülődő hatalmas bukás szomorú előjelei.

 

 

Például az a kérdés, hogy milyen legyen a rádió skálája, rosszul került megválaszolásra.
Merthogy azt találtam dönteni, hogy legyen digitális. Persze egyszerűbb beépíteni egy
ilyen kész panelt, mint skálaüveget rajzolni. Ráadásul van is itthon. Ilyen mérőkét
bóvli autós rádiómagnóból lehet kitermelni, ahonnan ez a példány is származik.
Párszáz forintot szoktam adni érte a piacon. Itt az IC adatlapja. Át lehet állítani
különféle KF frekvenciákra. Létezik kisseb kijelzővel, zöldben, de láttam már
LCD kijelzős változatot is. Fel lehet vele dobni egy régebbi tuner arcát,
de még egy elektroncsöves rádióban is eljár a fűtőfeszültségről.

 

 

A frekvenciamérő ellenőrzéséhez elővettem a szekrény mélyéről a wobler szkópot.
Jobb családokban tartanak ilyesmit a könyvszekrény aljában. Legalábbis én ezzel
ideologizáltam meg jó anyám irányába a műszer elhelyezését. Egy óra alatt
sikerült üzemképessé varázsolnom a műszert, de az egy másik történet.

 

 

Íme a wobler mutatta képek

Murata ceramic 455 Gamma R455M80 Ez volt a Sokol 308-ban

 

450 feliratú sárga kocka Kétlábú sárga kocka sorosan Három lábú piros kocka

 

Kép a megvizsgált szűrőkről Csatlakozás egy KF-re Sárga KF átviteli görbéje

Persze a szkóp ábrái annyiban csalókák, hogy a mérőbemenet lineáris, vagyis szó
sincs róla, hogy decibelben lenne kalibrálva a skála. Ettől a hibától eltekintve,
nagyszerűen használható a műszer. Sőt! Ha előveszem, mindig eszembe
jut előkapni a tekercses dobozt, és megmérni belőle ezt azt.

 

 

Elnevezés
(önkényesen, ahogy a nyáklapon lesz)
minimum maximum
modulátor 1 7 pF 382 pF
modulátor 2 8 pF 378 pF
oszcillátor 9 pF 332 pF

Lemértem a hármas forgókondenzátor adatait, mert ha én nem csinálom,
akkor csak úgy magától nem igazán halad ez a rádió átépítős project.

 

 

Ezeket a trimmereket választottam ki a dobozból. Valószínűleg azért esett rájuk
a választásom, mert ezek voltak benne hárman egyformák. Lemérve 5-38 pF
értékűnek bizonyultak. Ez nem olyan nagyon érdekes, de csak
kell dokumentálnom valahova az adatokat.

 

 

Jó ez az Excel tábla! Ugyan fapados, de jó. Papíron ugyanis az életben nem
számoltam volna ki, hogy hová milyen értékű alkatrész kell a rezgőkörbe.
Így sem volt egy egyszerű eset. A következő rádióm már fejben készen
is van. Abban egyáltalán nem lesz modulátor tekercs. Már tudom is,
hogyan kell megoldani a dolgot, de először még ez legyen kész.
Ezt itt fent még tíz évvel ezelőtt írtam. Azt kell mondjam,
hogy az azóta eltelt nem kevés idő erős hatással
volt határtalan elbizakodottságomra.

 

 

Elővettem a ferrites dobozomat. Igen, ilyenem is van. Keresnem kell egy rövidebb
ferritrudat, aminek a tekercse betologatható 238 µH értékre. Azért kell rövidnek
lennie, hogy normálisan elférjen keresztben a nyomtatott áramköri lapon,
ugyanis ha nem találok megfelelőt, akkor tekercselnem kell egyet.

 

 

Ezeket az alanyokat választottam ki mérésre. Jól elvagyok a feladattal.
Természetesen nem akadt megfelelő értékű tekercs. Még tiszta szerencse,
hogy csak rövidíteni kellett a menetszámot. A ferritrúd meg alig hosszabb
egy centivel a kelleténél. Később persze megtaláltam az ideális méretűt.

 

 

Egy originált csomagolású birodalmi litze huzal, környezetkímélő fa spulnin.
Remélem nem lesz rá szükségem, mert nem igazán szeretek tekercselni.

 

 

Elővettem az RF tekercses dobozomat. Igen, ilyenem is van. Sőt! Egyenesen három
is van belőle, már csak a biztonság kedvéért is, de most csak ezt kettőt vettem elő.
Meglehet, hogy azért vannak háromfelé szétrakva, mert nem fértek el egy helyen.
Kell tekercselnem egy 238 µH értékű árnyékolt tekercset, mégpedig a második
modulátor rezgőkörhöz. Valamint kell egy ugyancsak árnyékolt felépítésű
146 µH induktivitású tekercs az oszcillátorhoz. Nem tudom említettem-e
már, hogy mennyire imádok tekercselni, ezért nem részletezem különösebben
ezt a részt. Legyen elég annyi, hogy közben nagyon csúnyán beszéltem. KF-ek nem
lesznek tekercselve, mert kiválasztottam néhány megfelelőt a dobozból. Van belőlük
bőven, szóval nem kell minden egyes alkatrészt kézzel legyártanom. No nem mintha
számítana az a néhány tekercs, de amik vannak vasmagjaim, azok nem illeszkednek
a kezemhez. Olyan picik, hogy nem tudom őket munka közben rendesen megfogni.

 

 

Ez a masina a tekercsmérőm. Izé... Induktivitás mérő. Nem mutatom meg, hogy
mi van benne, mert hadititok. A pontosságát tekintve erős kétségeim vannak,
de a találomraméternél biztosan sokkal jobb eredményt produkál. Legfeljebb
majd berezgetem a tekercseket az amúgy is elkészítendő oszcillátorban,
egy pontos értékű kondival, és akkor kiderül, ha nagy az eltérés.

 

Kapott az összeállítás egy új hangszórót. Fogtam egy diódát, a forgót, meg
a modulátor tekercseket, oszt had szóljon az a rádió! Egyelőre úgy néz
ki, hogy nem számoltam el magam. Egy méteres dróttal több adót is
szelektíven vett a masina, miközben halk szobahangerőt produkált.
Persze nem csoda, hogy halkan szól, hiszen az RF rész összes aktív
eleme hiányzik a kapcsolásból. Talán holnap reggelre megálmodom,
hogyan fognak kinézni a hiányzó részek. Ennyire el tudom bízni magam...
Videó meg azért nincs a rádió működéséről, mert ekkoriban még a Konica Minolta
Z10-es géppel készültek a képek, annak viszont nincs hang a videója alatt, így
teljesen értelmetlen lett volna videóznom. Már ugye eleve minek videó, ha
csak valaminek a hangját szeretném megmutatni. A nemes célra alkalmas,
PC-hez illeszkedő mikrofon erősítőm, pedig csak egy év múlva készült el.

 

 


Negyedik felvonás
(elkészül (gondoltam akkoriban) a rádiófrekvenciás rész)

 

Gondolkodóba estem, és kétségbe is.
Túl sok volt a választási lehetőség.
Jaj! De hiszen ezt már mondtam!

Szóval ez a megálmodós dolog nem igazán jött össze.
Nehéz választani a jobbnál jobb részletek közül.
Ráadásul a részáramköröknek illeszkedniük is kell egymáshoz.
Most ismét leveszek egy csomó könyvet a polcról.
Olyan egyenes vevő rajzokat keresek, melyek két hangolt körösek.
Fentebbi tettemet később természetesen megbánom.

 

 

Fogtam egy szimpatikus oszcillátor rajzot, és átültettem a valóságba.
Mit ne mondjak! Természetesen rettenetes eredménnyel:

- nem ott rezonált, ahol kellett volna
- folyton leszakadt a rezgés
- sinus alakú jelformáról szó sem volt
- nem volt képes átfogni a középhullámú tartományt

 

 

A már megtekercselt oszcillátor tekercset is módosítani kellett. Az egyik rajz, illetve
leírás zárt fazékmagot említett. Akkor legyen zárt fazékmag. Szerencsére találtam
olyat a dobozomban ami szétszedhető, és össze is szerelhető. Ez utóbbi fontos!
Mert szétszedni mindent szét lehet. No de összerakni? Az már nem mindig
szokott sikerülni. Ráadásul ez a fajta fazékmag hangolható is. Leszabtam
négy méter lakkszigetelésű tekercselőhuzalt, majd a két végét bekötöttem
az induktivitás mérőbe. Tekercselés közben a frekvenciamérőmön figyeltem
az eredményt. Meglehet, hogy nem így kell csinálni, azonban így elsőre sikerült.

 

 

Csekély értelmi képességeim latba vetésével, marékszám szórtam az oszcillátorba
a szerintem szükséges alkatrészeket. Például dióda eredetileg nem is volt
a rajzon, én meg tettem bele. Próbálkozásaimat siker koronázta.

 

 

Persze barkácsolás közben dögivel akadtak buktatók. Például ennek a potinak letörött
az egyik lába. Ez egy hatalmas benga trimmer. Szeretem ezt a típust, mert akár
szabadkézzel is lehet tekergetni. Persze a lába úgy törött le, hogy nem
is látszott! Az ilyen apró hibák felderítésével szaladnak az órák.

 

 

Végre kezd úgy működni az oszcillátor, ahogyan kellene neki.

 

 

Ezt a gyönyörű sinust sikerült előállítanom. Tudom, hogy ez egy kissé gyanús, de
nem csaltam! Persze nem elsőre sikerült, de ezt már mondtam. Egy kicsivel
később az oszcillátort teljesen át kellett építeni. Az alkatrészek döntő
többségét kiszedtem. Az egész illesztő fokozatot leradíroztam
a panelról. A képen látható jelalak szépségéből sajnos semmi
sem maradt, mikor az oszcillátort összedrótoztam a keverővel.
Pedig a könyvek szerint jónak kellene lennie. Ennyit a könyvekről.

 

 

Mégiscsak újratekercseltem a modulátor kört. És nem csak ezt, hanem mind a kettőt!
Ha már egyszer találtam hangolható fazékmagot... A képen a már korábban
is említett, pont megfelelő rövidebbik, hét centis ferritrúd látható.

 

 

Ugrottunk egy kicsit. Felszórtam a panelra a modulátort, a keverőt, és a komplett
KF fokozatot. Érdekes, de a modulátor - az oszcillátorral ellentétben - elsőre
berezgett, és hatalmas frekvenciaterjedelemben volt hajlandó rezonálni.
Erről sajnos nem igazán sikerült lebeszélnem. Talán majd a végleges
panelen abbahagyja a szórakoztatásomat. Tévedtem újra rutinosan.

 

 

Tartsuk be a rádiófrekvenciás szerelés szabályait. Figyelem! Az itt látható képen nem
ez látható! A mellékelt képen az látható, amint éppen tiszta erőből betartok az RF
szerelés szabályainak. Az ilyen összeállítás mindig meghozza gyümölcsét, de
sosem fogja a várt eredményt produkálni. Valószínűleg minden fokozat
gerjed, legalábbis erre lehet következtetni a hangolás közben
a hangszóróból sugárzó éterzene hangjaiból.

 

 

A drótokat némileg lerövidítve, néhányat felcserélve, a vadrezgések zöme eltűnt.
A Kossuth rádión kívül már más adók is foghatók. A meglehetős alkatrésztömeg
jócskán túllépett egy detektoros rádió szintjén. A Gamma mechanikus szűrőt
kicseréltem egy Murata keramikusra. Ezen okos cselekedetemtől azonmód
megszűnt a mikrofónia. Mint az a képen látható, bekötöttem a frekvencia
mérőt is. Mondhatnám, hogy épp csak ez hiányzott az összeállításból!

 

 


Ötödik felvonás
(melyben feladtam)

Megrajzoltam a kapcsolási rajzokat. Már úgy értem, hogy elkészítettem a rajzokat
a panelen található kötések és alkatrészek visszafejtésével. A krikszkrakszokat
áttettem EWB-vel rendezett alakba. Bevallom őszintén, miszerint részemről
meglehetősen erős kétségeim voltak, hogy a modulátor rész abba fogja-e
hagyni a gerjedéseket, ha átszerelem az alkatrészeit rendes panelre.
Mindeközben a félkész rádió a billentyűzet helyén punnyadt.

 

 

Nem merném állítani, hogy ez a modulátor és keverő fokozat
zavaros, de attól még ugye, hogy állítom-e, vagy sem...

 

 

Ez az oszcillátor. Egészen biztosan működik, hiszen
egy működő kapcsolásról rajzoltam vissza.

 

 

Ezt sikerült összehoznom KF erősítőnek, illetve demodulátornak. Részemről nem
mernék rá megesküdni, hogy a rajzon látható minden egyes kondenzátorra
feltétlenül szükség van, mert az az igazság, hogy fejlesztéskor időnként
vezetékdarabka helyett is kondenzátort használtam. Sajnálom, ez van.

 

 

Innentől fogva már rá lehet kattintani a képekre, amitől bejönnek nagyobb méretben.
Eddig ugyanis olyan régiek voltak a képek, hogy akkor még a nyolcszázszor
akármi méretű kép volt a nagy. A kicsi képek 320x valamekkorák
voltak, ezeket töröltem, mert átálltam az alapból nagyobbra.
Ez amúgy egy "mindössze" másfél évvel későbbi kép.

 

 

 

Hiába volt bedugva az asztalba, egyre csak vastagodott rajta a porréteg.
Mivel ez így nem mehetett tovább, kénytelen voltam tenni valamit.

 

 

Sajnálom, de részemről a könnyebb megoldás irányába hajlottam.
Vagyis a létező legegyszerűbb megoldást választottam.
Beraktam az egész projectet egy dobozba.

 

 


Hatodik felvonás
(melyben ránézek a maradványokra)

Épp egy hatalmas rendrakás közepén járok a szobában. Ez a doboz persze még nem
az a fiók, amiben a szétszedett Sokol 308-as rádió maradványai hevernek, de
közvetlenül ott volt mellette. Ebben kábelek, és egy fél csomag A4-es
 nyomtatópapír lakott. Bezzeg mikor a múltkor papírt kerestem...

 

 

Mivel épp túlvagyok rajta, hogy átforgattam a fél szobát, ezért még igen élénken
emlékszem rá, hogy valahol másutt is láttam papírt a nyomtatóba. Konkrétan
az AKAI magnó feletti polcon látszik egy XEROX felirat, az az a csomag.

 

 

Rendeztem a sorokat. Az éjjeliszekrényem alsó fiókjából átkerültek a zsanérok egy
pincei dobozba, helyükre tömszködtem be az átalakítós kábelgyűjteményem.
A nyomtatópapírokat egyesítettem egy papírdobozba. A fölöslegessé vált
csomagolóanyagból pedig galacsint gyúrtam. Ugyan az addig felsorolt
tevékenységeimnek semmi köze a rádióépítéshez, de már közelítek.

 

 

Átrendeztem az Hi-Fi toronyban A3-as papírokat is, de csak azért, mert egészen
egyszerűen féltem kihúzni a Sokol maradványokat tartalmazó fiókot.

 

 

Persze egyszer mindennek eljön az ideje. Odakészítettem magam elé a szükséges
felszerelést. A fióktól jobbra a szemetes bödli, balra pedig egy másik doboz
a megmaradó alkatrészeknek. Hátam mögött a porszívó, kezemben
pedig a porecsetem. Hogy utóbbiak mégis mivégre? Tíz évnyi
idő - egy részben nyitott fiókban - komoly nyomokat hagy.

 

 

Ez egy annyira jól sikerült kép, hogy részemről nem is fűznék hozzá semmit.

 

 

Annyira komolyan vettem a rádiókészítést, hogy még gombokat is
válogattam hozzá. Mit ne mondjak? Rendesen elbíztam magam!

 

 

Ugyan kevés dolog utal rá (lásd az általános képet a szobámról), azonban akkora
a rend, hogy simán megtaláltam a tíz évvel ezelőtti képet, melyen az látható,
amint egy befőttes üvegben áztatom le a koszt a kiválasztott gombokról.

 

 

Azért lett egy színe a mosóvíznek...

 

 

Mikor ennyi gombot látok, mindig beindul a fantáziám. Ilyenkor ha csak egy kicsit
is nem figyelek oda, egyből elkezdek forgatható ferritrúdban, hullámváltó
kapcsolóban, és többsávos hangszínszabályozóban gondolkodni.

 

 

Ez itt egy kis Sokol rádió panel, amiről nem tudom, hogy mit keres itt.
Illetve az úgy volt, hogy ő is a fiókban lakott a többiekkel.
Meglehet, hogy kiszedtem belőle valamit a készülő
rádióhoz, csak tíz év multával elfeledtem mit.

 

 

Ráment fél órám, mire mindent rendre szétválogattam.

 

 

Ha üres nem is lett a fiók, de már csak üres dobozkák,
illetve PC-hez való UV fénycsövek vannak benne.
Ezek se sokáig, mert mennek lefele a pincébe.

 

 

Mikor oda van fogatva a satu az asztalra egy panel
mellé, az nálam valahogy sosem jelent semmi jót.

 

 

Már csak ezek hárman maradtak a panelban. Ezeket is csak azért hagytam benne,
mert ezeket fordítva kell kihúzni. Vagyis nem a panelt kell befogni a satuba,
majd a KF-et cibálni, hanem a KF-et kell a satuba fogni, majd pákával
melegítés közben le kell róla húzni a panelt. Így sokkal nagyobb
eséllyel maradnak meg a trafók lábai. No nem azért, mintha
most kellenének, de ugye ki tudja, hogy mi lesz később?

 

 

Ezek itt olyan aprócska kincsek, melyeket nem lehet, és talán soha nem
is lehetett kapni a boltokban. Legalábbis részemről sosem találkoztam
a Keravillban ferritrúd tartó állvánnyal, illetve skálahúrt megvezető
görgőkkel. Ha ezeket nekem kellene legyártani, nem jutnék
messzire! Mondjuk így se, de ez most mindegy...

 

 

Ezek csak részben kerültek át a vegyes dobozomba, a potmétert és a négylábú
rádiófrekvenciás tranzisztorokat ugyanis egyből a helyükre tettem.
Amúgy az előbbi képen látott skálahúr vezető görgőket is.
Tudom, hogy hihetetlen, de van ilyen feliratú dobozom!

 

 

Ezek is mennek a helyükre.

 

 

Mivel a kiürült panel olyan nagy volt, hogy egy darabban nem fért be a szemetes
dobozkámba, ezért kettétörtem. Kicsit én magam is, mert egyáltalán nem esett
jól, hogy belebuktam ebbe a rádióépítési projektbe. Azt gondoltam benézek
abba a dobozba, melynek mélyére nyolc éve elrejtettem a maradványokat.

 

 

Ezek itt ketten ugyan szintén rádióépítős alkatrészek, azonban már
későbbi gyűjtések, vagyis közük sincs a jelenlegi projecthez.

 

 

A doboz után történő turkálás közben megleltem a forgókondenzátoros dobozom.
Tehát szó sincs róla, hogy forgókondenzátor hiányában nem készülne a rádió!

 

 

Balra a két fekete tömb, az egy-egy Sokol 404-es rádió. Ezek azért vannak így
egy dobozban, mert továbbra is él azon tervem, miszerint egy amúgy jól
dokumentált rádiót valósággal széttépek, majd újra összeszerelek.
Kicsit úgy érzem magam, mint aki piásüvegből akar asztali
lámpát készíteni, és már több üvegből is kihörpintette
a nedűt, de a lámpa, akarom mondani rádió, az még
nincs sehol. Én már kezdek is kételkedni magamban,
hogy lesz-e valaha is befejezett rádióépítős projectem.

 

 

A kép forrása egy réges-régi Ezermester újság.

 

 

Lekaptam a polcról egy újabb dobozt, melyen (mint ahogy az eddigieken is)
"készülő rádió" felirat szerepelt. Akad itt egyes forgó detektoroshoz,
illetve hármas forgó is ül a sarokban, több hangolt köröshöz.

 

 

Megvagy! Kiáltott fel a szerző elégedetten. Amúgy ez a harmadik detektoros
rádióhoz való füles, ami néhány perc alatt a kezembe akadt. Bezzeg ha ezt
kerestem volna... Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy valószínűleg
ott lesz a keresett rádió maradványa, a ráutaló dokumentumok alatt.

 

 

Ez a kép elsőre olyan homályos lett, mint tíz év távlatából maga az egész project.
Szedhettem le a dobozt a polc természetesen legtetejéről, hogy lőjek egy újabb,
immáron normálisabb élességű képet. Rezgett a léc, hogy kiveszem innen, és
megmutatom mennyire működik, de néhány perc után feladtam. Ugyan
nem volna lehetetlen feladat kitalálnom, hogy melyik vezeték
merre megy, pláne úgy, hogy a kapcsolási rajz is
megvan, ráadásul én rajzoltam, de
akkor is feladtam.

 

 

Rátettem a dobozra a fedelét, majd visszatettem a polcra, mégpedig
a motor hangolta, illetve nagygombos táskarádió helyére.

 

 

Összedobtam egy csomagot, mely lomokkal leszaladok a pincébe, hogy áttekintsem
az ottani helyzetet. Illetve tulajdonképpen ez inkább úgy van, hogy szégyenemben
elbujdokoltam. Ha ez a rádió konkrétan még nem is, azonban egy igencsak fontos
tanulság máris megszületett. Fokozatosság kérem. Fokozatosság! Ha az emberfia
még sosem épített rádiót, vagy ha igen, akkor nagyon régen tette, és akkor is
csak egészen alapszinten, akkor talán nem egy komoly, frekvenciamérős
szupervevővel kellene megkezdeni a sort, hanem mondjuk például
egy detektorossal. Hogy mi lesz a következő cikk? Azt még
nem tudom, de azt már igen, hogy valami nagyon
egyszerű! Hogy ezt a rádiót befejezem-e
valaha is? Tulajdonképpen...
Ha élek addig...

 

 


Itt aztán közben megint eltelt néhány év...

Azt gondoltam ki, hogy ugyan csúfosan félbe lett hagyva ez a Sokol átépítős project,
de azért csak illene idebiggyesztenem a végére egy videót, melyben látható, illetve
hallható, hogy meddig sikerült eljutnom. Mondjuk a csődig, de ezt most hagyjuk.
Mivel amúgy sem volt kedvem máshoz, gondoltam előszedem a maradványokat.
Mint az sejthető, a képen látható egyik dobozomban sem találtam meg. A négyes
dobozban, ami elérhető közelségben volt, szintén nem. Persze tudtam én, hogy az
egyes dobozban van, csak gondoltam belenézek a többi rejtekbe is. Amúgy tervezek
is megírni egy olyan cikket, ami pusztán csak arról fog szólni, hogy szemlét tartok
a rádióépítéshez összegyűjtött mindenféle kincsek felett. Ez azért lesz jó, mert
egyrészt felmérem benne a felhalmozott lehetőségeim, másrészt mivel
tulajdonképpen nem csinálok majd benne semmit, biztosan
nem lesz egy különösebben megterhelő feladat.

 

 

A piros nyilakkal jelzem, hogy mi vált el honnan. Tíz évnyi hányódás után, szerintem
ez nem egy számottevő hiba. Mondjuk miután bekapcsoltam a rádiót, s az
teljes hangerővel szólalt meg, rögvest megváltozott a véleményem.

 

 

Szemlét tartottam a művem felett. A gondolataim oly messzire kalandoztak, hogy
elsőre úgy döntöttem, hogy - szokásomtól eltérően - nem is írom le őket. Aztán
mégiscsak győzött a grafománia. A végfok teljesen rendben van. Ez mondjuk
nem is csoda, hiszen azt nem én készítettem, csak átépítettem az alkatrészeit
egy másik lapra. A frekvenciamérő is rendben van, bár valamitől
nagyon izzad benne az az egy szem tranzisztor.

 

 

No de ez a tákolmány? Ez kérem mindenképp tisztázásra szorul! Ha a valóságban
azért még nem is, de gondolatban már elkezdtem rendezni a sorokat. Valahogy
úgy kéne csinálnom, hogy szét kéne tördelnem akkora darabokra, melyeket
képes vagyok kezelni. Mondjuk felépíteném egy darabka panelra a két
modulátor kört, és akkor azzal eljuthatnék odáig, hogy mint valami
két hangolt körös egyenes vevő, már rendben működik. Aztán
jöhetne az oszcillátor, a keverő, a KF erősítő, a demodulátor, majd
végül a készülék bedobozolása. Na ez az, ami biztosan nem most lesz!

 

 

Amúgy találtam hozzá a polcban egy éppen megfelelőnek látszó, már eleve gyárilag
kilenc voltos stabilizált tápegységet. Nem egy kifejezett életbiztosítás ennyire
szabadon járatni (balról érkezik a 230), de egy próba erejéig megteszi.

 

 

 

Kicsit csaltam, hogy úgy tűnjön, mintha normálisan működne a rádió. A valós helyzet
ugyanis a videón látottal ellentétben az, hogyha nem terhelem le az egyes számú
modulátor kört a ráakasztott antennával, akkor az árnyékolás hiánya miatt
összegerjed a második modulátor körrel. A Kossuth adó hangja pedig
azért olyan rekedtes, mert az AGC annyira leszabályozza a KF
erősítőt, hogy az kínjában nekiáll torzítani. Mit ne mondjak?
Volna még vele munka rendesen, mire használható rádióvá
állna össze. Mondjuk az egy jó kérdés, hogy minek, hiszen
nem is hallgatok rádiót, de ez mindegy. A hobbi az hobbi...

 

Betettem a dobozba, letakartam a rajzaival, majd visszatettem a polcra.
Talán egyszer eljutok odáig, hogy befejezem...