Építsünk videót
(ha ügyes vagy, utánam tudod csinálni)

A választás egy régebbi korból származó Mitsubishi modellre esett. Az újabb típusokat nem kunszt összerakni, mert mindösszesen három előre gyártott alkatrészből vannak. No de ez a régebbi gyártmány? Ez azért kihívás ám a javából! Valóságos alkatrész temető!
Menjünk be egy alkatrész boltba, majd kérjük az általunk megépíteni kívánt típusú videóhoz egy komplett alkatrészkészletet. Ha az eladó visszakérdez, hogy hány deka legyen, akkor azonnal tudni fogjuk, hogy jó helyen járunk. Kérjük az alkatrészeket vegyesen. Azok a boltosok, akik ilyenkor hülyén néznek ránk, ah, azok kóklerek...
Legyen benne jó sok:
- kondenzátor
- ellenállás
- dióda
- aprótranzisztor
Ügyeljünk az egyenletes színeloszlásra, mert ez nagyon fontos a szinergia miatt.
Legyen az alkatrészek között legalább egy -a későbbiekben már beszerezhetetlen- Sanyo gyártmányú IC az STK sorozatból. Ezt imádják csak igazán diszkrét alkatrészekből után építeni a szerviz szakemberek.
Ha gyerek is van a háznál, kérjünk a csomagba egy comb filtert. Ezzel ugyanis majd ki tudjuk szűrni a nem kívánt részleteket, azaz a combokat és köztes tartalmakat tartalmazó filmkockákat, illetve ki tudjuk választani -a magunk szórakoztatására- a minket igazán érintő tartalmakat.
Kell egy késleltető művonal, különben a kelleténél előbb jön a kép. Valamint egy a komplett KF tekercskészletet helyettesítő felületi hullámszűrő, különben nekünk kell különböző tekercsekkel kiszűrnünk a mindenféle irányból támadó hullámokat.
Fogunk kapni kerámia rezonátorokat. Ezek különösen fontosak, hiszen ezek nélkül összevissza fog rezegni mindenféle jel a videóban. Ezek az alkatrészek tartják kordában a vadrezgéseket.
A pontosabb frekvenciát igénylő helyekre kvarcokat kell beszerelni. Lesz a csomagban néhány darab. A panelen jól látszik a felfestett tartózkodási helyük.
Mivel régi típusú videót építünk, tegyünk bele néhány relét. Ez olyan retro hangulatot biztosít a doboz belsejében.
Szükségünk van egy jó tucat állítható tekercsre. Ezekkel kell majd a beállítható dolgok egy részét a helyére állítanunk.
Ahol nem kell állítgatni, ott megfelelnek a nem állítható tekercsek.
Mindenképpen tegyünk az előlapra valami tekergethető gombot, ez ugyanis feldobja a szerkezet összképét. Elég egy vagy két gomb, a többi funkcióra mondjuk büszkén, hogy az nem nincs, hanem az már mind teljesen automatikus.
Legyen vagy két tucat különböző kapcsoló is készenlétben. Ezek egy része az előlapra, más része a hátlapra, a többi pedig a mechanikába szükséges. Ezekkel a szerkezetekkel tudjuk majd a videó tudtára adni, hogy mit is akarunk tőle. A mechanikába szerelt kapcsolók pedig visszajelzik, hogy hol tart a gép a feladat végrehajtásában.
Ez egy becsapós biztosíték. Amíg az ember el nem olvassa rajta a feliratot, addig leginkább bármi másra emlékeztet. Szervizesek rémálma. Tegyünk be néhányat -időzített aknaként elszórva- a különböző panelekre.
Balra az egyenirányító híd, jobbra két hagyományos biztosíték. Az egyenirányító azért kell, hogy ne menjen összevissza az áram a tápegységben. A felső biztosíték a kisfeszültségű részbe való, az alsó pedig a hálózati oldalra. Mindét biztosíték azonos felépítésű, csak a fogásuk más.
Ezek optikai adó és vevő alkatrészek. Ha nem szerelünk ilyeneket a mechanikába, akkor nem fogja látni a magnó, hogy beletettük a kazettát.
Szereljünk a magnóba LED-eket is. Figyeljünk oda, hogy ezek a videómagnó előlapja mögött található un. frontpanelba kerüljenek beépítésre. A LED-ek szépen világítanak a doboz belsejében is, csak kevésbé fognak látszani. Persze a LED-ekkel kivilágított belső áramköri panel sem egy utolsó látvány!
Trimmer potenciométerek, és trimmer kondenzátorok. Ezekkel lehet beállítani a beállítanivalókat. Nagyszerű játék! Napokig lehet ezeket a kis izéket tekergetni csavarhúzóval, mire rájövünk hogy azért nincs kép, mert kihúzódott a TV-ből a videokábel.
Teljesítménytranzisztorok. Ezekkel kapcsolhatjuk a nagyobb áramokat, amik tönkreteszik a gyengébb tűrőképességű alkatrészeket. Általában unalmas fekete vagy zöld színűek. Nekem van belőle piros is, meg kék is. Be-be-be...
Ez az M5231L egy igen egzotikus IC. Tulajdonképpen a három lábú stabilizátor kocka elődje. A törzsfejlődés során két lába feleslegesnek bizonyult, helyette hűtőbordát növesztett.
Mindenféle IC-k. Ezek nagyon okos áramkörök. Elégedjünk is meg ennyivel. Legyen nekünk elég, hogy ők tudják mire valók. Mi csak arra vigyázzunk nehogy fordítva forrasszuk be őket a panelba.
Még több IC. Ezekből szereljünk be ízlés szerint egy jó marékkal. Helyüket a panelen nehéz eltéveszteni. Persze némi gyakorlattal minden sikerülhet...
Az eddig felsorolt összetevőket keverjük össze, hiszen kapcsolási rajz híján tulajdonképpen úgysincs semmiféle esélyünk eltalálni az alkatrészek eredetileg elképzelt beépítési helyét. Nem kell megijedni, mert a videó magnó egy nagyon intelligens eszköz! El tudja dönteni mit miért szereltünk be a dobozába. Majd beossza magának a sok kis színes izét.
A hozzávalók között biztosan volt egy csomó tekercselő huzal. Ezt csavargassuk rá a csomagban található legnagyobb méretű csévére, majd a csévébe dugdossuk bele váltakozva a sok egyforma "I" és "E" betű formájú csillogó vaslemezt. A megfelelő összhatás elérése érdekében a tekercselő drót végére forrasszunk színes huzalokat.
Keressük meg a trafó rögzítő pántját. Ez egy nagyon fontos összetevő! Lyukak vannak rajta, melyeken át csavarokkal masszívan tudjuk rögzíteni a videóban ezt a különösen nehéz alkatrészt.
Ha jól csináltuk, akkor így néz ki a készre szerelt trafó. Ha eleve ilyen volt a csomagban, akkor ez nem is igazi videó építő készlet, hiszen még a nálunk sokkal gyengébb értelmi képességekkel rendelkező macska is szeret játszani a gombolyaggal. Semmiképp se tagadjuk meg magunktól egy transzformátor tekercselésének élvezetét. Ha rákaptunk az ízére, tekercselhetünk több transzformátort is. Még olyan emberek is akadnak, akik ebből élnek.
A kapott csavarokat, rugókat, apró lemezeket, és zéger gyűrűket szórjuk ki valami dobozba, hogy jól láthatóak legyenek, így szerelés közben könnyű kiválasztani a készletből a megfelelő darabokat. Ne féljünk, mert nem keverjük össze, hiszen már eleve ilyen összekevert állapotban kaptuk meg őket.
Egy egész szatyor alkatrészt kaptunk a boltban. Nem kell megijedni, hiszen mindnek megvan a saját helye. Persze rajz nélkül nem lesz egyszerű, no de ha nem az összeszerelés öröméért harcolnánk, akkor egy tucat készterméket vettünk volna.
Ez a rakás teljesen formátlan műanyag alkatrész a videó váza. Ez tartja össze a rengeteg mechanikai és elektromos részegységet. Mire végzünk az összeszereléssel, addigra minden rekeszben, résben, és bevágásban lesz valami kifejezetten oda illő alkatelem. Ha valami nem jó helyre került, azt majd könnyen észrevesszük, ugyanis ilyenkor nem tudjuk rátenni a videomagnóra a burkolatot.
A panelek üresen árválkodnak. A sok kis színes két három és soklábút majd ezekbe kell beforrasztanunk. A panelre leginkább pozíciószámok formájában rá van rajzolva, hogy mi hová való. Persze nekünk nincs kapcsolási rajzunk, amiből lefordíthatnánk a pozíciószámokat alkatrészértékre. Ne keseredjünk el, hanem bátran improvizáljunk!
Sok lába van, de mégsem megy sehova! Ez a kijelző. Óvatosan bánjunk vele, mint mondjuk egy üveg sörrel! Ugyanis ez is üvegből van, bár a benne lévő vákuum kevésbé becses tartalom szívünknek, mint a ser.
Ne felejtsük el behelyezni a műanyag távtartót, mielőtt beforrasztjuk a kijelzőt, ellenkező esetben ugyanis billegni fog szegényke az egy oldalra összezsúfolt lábain. A billegő kijelző lehet mégis megy valahova. (megfejtés: előbb vagy utóbb biztosan tönkre)
Válasszuk ki a hat egyforma huzalgombolyagot a hozzávalók közül. Ezek a főtengely motor tekercseihez szükségesek. Felhasználás előtt mindenképpen egyenesítsük ki a huzalt! Rutinosak egyből kérnek a boltban tartalékot. Rutinos eladók (sajnálkozó tekintettel) kérés nélkül is egyből adnak.
Háromszög formára tekergessük meg a drótot. Ha jól csináltuk, akkor valahogy így fog kinézni. Ha nem sikerült a forma, akkor se keseredjünk el, hiszen van tartalék drótunk. Ha szégyenlősek vagyunk, nyugodtan mondjuk a boltban, hogy több főtengely motor is van a videónkban.
Ragasszuk fel mind a hat tekercset a motor paneljára. Figyelem! A képen még csak öt tekercs látható! Ne ötöljünk! Hatoljunk! Ne szégyelljük megszámolni a felszerelt tekercseket. A drótok végeit forrasszuk be a panelra, különben felesleges volt az egész eddigi procedúra.
Ez a tuner kocka. Ezzel veszi a videó az antennakábelen bejövő jeleket. Ebbe a részegységbe való a sok kis darab ezüst színű csupasz drót, meg a bronz színű apró tekercsek. Ha valami alkatrész a nagy panelekből kimaradt, azt forrasszuk be bátran ide. Nem baj, ha akárhonnan akárhová vezeti az áramot, és az sem gond ha csálén áll. Nézzünk meg egy gyári tunert, az is pont ilyen girbegurba.
Ebbe a panelbe -mint az a képen látszik- már el is kezdtem beültetni az alkatrészeket. Mivel rajz nincs, hagyatkozzunk bátran a szépérzékünkre. A lényeg, hogy a végére minden alkatrész a helyére kerüljön. A szerelés vége még messze van, addig akármi is történhet.
Mint már korábban említettem, a LED-ek az előlapra valók. Van nekik saját külön paneljuk, abba forrasszuk be őket. Ne féljünk, mert a képen látható ronda sárga LED-ek a valóságban gyönyörű zöld fénnyel világítanak.
Így néz ki egy panel, miután teljesen beültettük. Szép munka mi?
Sorjában minden panelba forrasszuk be az alkatrészeket. Figyeljünk az egyenletes eloszlásra. Öröm nézni, ahogy telnek a panelek, fogynak a hozzávalók az asztalról. Ne hagyjuk gyermekünknek elhordani az alkatrészek közül a neki tetsző színes szagos szúróslábú hozzávalókat. Ha feleségünk közelít a porszívóval, fenyegessük meg, hogy segíteni fogunk neki főzni. Ha már párszor "segítettünk" a konyhában, akkor ez a fenyegetés hatásosnak fog bizonyulni.
Ha készen vagyunk az alkatrészek beültetésével, akkor vegyük elő a zacskóból az előre csatlakozókba szerelt sok színes drótot. Látszanak hová valók, sok kis lyuk egy sorban a paneleken. Össze lehet őket keverni, de mi ne keverjük össze őket.
A csatlakozókat majd összeszereléskor bedugjuk a helyükre, ezekkel biztosítva a különböző áramköri lapok közötti megfelelő elektromos összeköttetést. Ha jól csináltuk, minden drótnak meg lesz a helye.
Válogassuk ki a maradékból a mechanika alkatrészeit, például az öt darab villanymotort. Persze van ami nem is néz ki motornak. Hagyatkozzunk bátran a fantáziánkra! Ha mellényúlunk, legfeljebb véletlenül feltalálunk valamit.
Ezek az alkatrészek alkotják a forgófejet. Lehetőség szerint ne törjünk el semmit. A hozzávalók bármilyen amorf alakúak is, nem véletlenül készültek ilyen lehetetlen formára. Ha nem sikerülne összerakni, kérjünk segítséget gyermekünktől. Most fogja meghálálni csemeténk a korábban Lego építőjátékokba fektetett összeget.
Ha jól szereltük össze, akkor pontosan így fog kinézni. A forgó fej alatt látható asztal pontos másának előállításához sok évnyi megfeszített barkácsolással juthatunk hozzá.
A fenti két darabot összerakva, a balra látható kép fog szemünk elé tárulni. Ne legyünk megalkuvóak, pontosan így nézzen ki a fej!
Forrasszuk be a forgótranszformátorok drótjait, ellenkező esetben összevissza fognak lebegni mikor elkezd forogni a fej. Nagyon érdekes jelenség lesz a négy szál lebegő forgó csapkodó drót, de a látvány sajnálatos módon egészen csekély mértékben utal működőképes konstrukcióra.
A tulajdonképpeni fej abban a picike résben található. Óvatosan bánjunk vele, ne törjük le, már ha egyáltalán megtaláltuk és beszereltük a helyére. Ha a résben nincs ott a fej, akkor szereljük be. A fejetlenség ugyanis semmiképp sem segíti a magnót a helyes működésben.
Rakjuk össze a mechanikát. A jobb oldali fényes kerek görbe izéket, a bal oldali fekete műanyag alapra szereljük fel. Nem bonyolult, hiszen csak egyféle helyes megoldás van. Zárkózzunk be, és senkinek se áruljuk el, hogy hányadik próbálkozásra jött ki a következő képen látható konstelláció.
Egy videomagnó mechanikájában mindenféle formátlan alkatrészek, mindenféle egészen valószínűtlen irányokba kóvályognak, ezért jó alaposan húzzuk meg a csavarokat, nehogy később szétessen a mechanika. Állítsuk be a szalagvezető babák magasságát. Szereljük be az állófejeket, optikai kapukat, mikrokapcsolókat, villanymotorokat.
Szereljük fel a forgófejre a kicsi zöld panelt, ami eddig sehová sem illett. Ezen a panelen keresztül csavarodik ki a kép a forgófejről, illetve csavarodik rá a szalagra felvétel állásban.
Csavarozzuk helyére a kazettafészket. Figyeljünk oda a fogaskerekek pozíciójára. A kazetta kiadó szerkezet nem alkalmas rá, hogy a kazettát kettő centiméternél jobban kitolja a magnó előlapjának vonalánál. Ugyanígy nem tudja beljebb tolni a kazettát, csak a mechanika vonaláig. Ha valami más, az említetteken túli pozíciót szeretnénk tőle, akkor ellenérzését kifejező rettenetes recsegő hangokat fog hallatni.
Fordítsuk meg a mechanikát, és a főtengelymotorra illesszük rá az előbb összeszerelt tekercses panelt. Nem lehet fordítva felszerelni, ne is próbálkozzunk.
Ne hagyjuk le a mágnest, anélkül ugyanis nem fog forogni a motor. Jó jó. Tudom... Nem úgy néz ki, de ez akkor is egy motor, csak kissé ki van fordulva magából.
Így kell kinéznie a kész mechanikának alulról. Ha valami más jött ki, akkor újra kell kezdenünk az összeszerelést. Persze létezik a készletből összeszerelt szerkezeteknek egy speciális fajtája a "csináljunk belőle valami egészen mást" vonulat. Videómagnóból például egészen érdekes dolgok építhetők. Valahol a detektoros rádiónál és a LED-es villogónál indul a belépő szint, innen pedig a csillagos ég irányába tart a lehetőségek tárháza.
Ez a kép a mechanika felülnézetét ábrázolja. Igyekezzünk minden alkatrészt beépíteni. A gyári mechanika működőképes házilagos módosításához ugyanis nagyon komoly felkészültség szükséges!
Vegyük elő az egész videó vázát képező műanyag keretet, és a legpozitívabb hozzáállásunkat. A hatalmas kupac akármi márpedig bele fog férni ebbe a vázba.
Szereljük be a mechanikát. Általában három csavar tartja, amiből az egyik úgy néz ki, mintha nem is tartaná. Ez azért van, hogy az amúgy ingatag vázat forgatva nehogy deformálódjon a mechanika.
Hátul még kopasz a váz, oda kerül a modulátor panelja.
Ugyan a hátlapon senki sem tudja elolvasni a feliratokat -legfeljebb az akinek befér a feje a videó és a fal közötti hat centis résbe- de azért ne felejtsük le a modulátorról a feliratozott műanyag fedőlapot.
Ez az alkatrész az egyik legfontosabb. Ezen keresztül jut be az áram a dobozba, és ahogy André Marie Ampère mondta, az áram én vagyok.
Mindenképpen állítsuk be a balra látható kapcsolón a mifelénk szokásos hálózati feszültséget. A többi elégett alkatrészről most ne ejtsünk szót, legyen csak elég megemlítenem a hálózati trafó esetleges újratekercselését.
Az itt látható szögletes részbe való, a már korábban megtekercselt hálózati transzformátor. Mivel jó sok áram kering benne, ezért a trafó veszélyes eszköz. Például a lábunkra is eshet, vagy akár hozzá is vághatjuk valakihez, ezért a dobozon belül külön ketrecbe van zárva, és jól oda is van csavarozva.
Így néz ki a trafó, ha esetleg elfelejtettük volna, bár ez az egész napos dróttekergetés után nehezen elképzelhető. Itt elérhető egy képsor egy kifejezetten hibásra sikerült transzformátorról, de tényleg csak kifejezetten erős idegzetűeknek.
Alakul a látkép, gyűlnek a részegységek a vázban. Bármilyen hihetetlennek látszik, minden bele fog férni a dobozba. Ritkán fordul elő, tulajdonképpen még sosem történt meg, hogy egy videó építő készletből bárki is két működő videót állított volna össze. Valószínűleg nekünk sem fog sikerülni.
Szereljük be a jobb oldali főpanelt. Figyeljünk a sorrendre. Az egyes részegységek és panelek egymás felett helyezkednek el. Először mindig az alsó egységet kell beszerelni. Megpróbálhatjuk fordítva is, de úgysem fog sikerülni. Ezt tapasztalatból mondom!
Húzzuk be a helyükre az összekötő kábeleket, majd rendezzük el őket. Semmiképpen se legyenek az izgő-mozgó forgó részek útjában. A magnóban jó erős motorok vannak, egyesek áttétellel is rendelkeznek, így könnyedén képesek széttépni a hibásan elhelyezett huzalozást.
Tegyük be a két alsó panelt, majd dugdossuk beléjük a mindenféle csatlakozókat. Kellemes érzés látni, ahogy alakul a helyzet. Kezd összeállni a kép. Szépen fogynak az asztalról a hozzávalók.
Ilyen jópofán fog kinézni, ha rendes munkát végeztünk. Ha nem jutnánk el idáig, akkor tegyük félre ezt a projektet, és edzésképpen nagytitokban próbáljunk a gyerek Legójából összerakni bármi értelmeset. Ha néhány év múlva, mikor már elég rutint szereztünk a Legózásban, akkor immáron megerősödött önbizalommal visszatérhetünk a videómagnó összeszereléséhez.
Nézzük meg, hogy a maradék panelek beleférnek e a dobozba. Ne legyünk kishitűek! Bele fognak férni. Ne erőltessünk semmit! Ha mégis eltörött valami hát üvöltözzünk a családdal, hogy: "Hát nem megmondtam, hogy senki sem nyúlhat hozzá!"
Lógassuk ki a gép elejére a maradék csatlakozókat. Ezeket majd jól beledugdossuk a frontpanelbe, máshová már úgy sem férnek.
Mielőtt a frontpanelt beszerelnénk, tegyük a helyére a számlálót. Figyelem! Fordítva nem megy, ugyanis semmiképp sem tudjuk a panelen keresztül betekerni a számlálót tartó csavart. Persze megpróbálhatjuk, de az eredményt ismételten kénytelenek leszünk ráfogni a családra. Akik egyedül élnek, azok ilyenkor sajnos erősen hátrányban vannak.
Építsük be a programozó egységet. Ez a videomagnó tetejére került. Egy aprócska ajtón keresztül lehet hozzáférni. Az ajtót lecsukva aktivizálódik az AFC áramkör. (kapcsoló érintkező jobbra fent)
A kábeleket szépen igazítsuk el, majd rögzítsük őket a vázhoz a képen látható műanyag racsnis szalagokkal. Ezt kénytelenek leszünk megtenni, különben a dobozból minden irányba kibuknak a kábelkötegek.
Tegyük a helyére a frontpanelt. Dugjuk be a maradék csatlakozókat. Billentsük ki a frontpanelt, káromkodjuk egy cifrát, tegyük fel a számlálóra a szíjat, billentsük vissza a frontpanelt.
Pattintsuk fel a masina előlapját.
A megmaradt -sehová sem valónak tűnő- gumibigyó a gép lába. Ha nem akarjuk, hogy csúszkáljon a polcon, hát ne hagyjuk ki. Amúgy is, ha eddig mindent szépen a helyére raktunk, akkor -most így a vége felé- fene nagy izgalmunkban ne rontsuk el az összképet valami aprósággal.
Csukjuk be az alsó paneleket. Ha mindent jól csináltunk, akkor évekig nem kell hozzányúlni ehhez a részhez. Ez a magnó -mint a tetején lévő felirat mutatja- direct drive, azaz közvetlen hajtású, vagyis nem kopnak el, nyúlnak meg az ékszíjak, mivel nincsenek benne ilyenek. (kivéve a számlálót hajtó szíjat amit az előbb kihagytunk)
Nézzük meg, hogy nem maradt-e ki valahol valami. Ilyenkor szokott előkerülni a gyerek, s az "apa nézd mit találtam" felkiáltást alkalmazva vidáman lóbál egy villanymotort, vagy egy kisebb panelt a csatlakozó kábelénél fogva. Álljunk meg egy pillanatra, s mielőtt a gyerekhez szólnánk bármit is, hát számoljunk el magunkban olyan kb. 16765-ig.
Csavarozzuk fel a doboz alját. Kezd kiürülni a csavaros doboz. Ha jól dolgoztunk, akkor minden alkatrészt sikerül felhasználnunk. A videómagnó egy veszélyes eszköz, hiszen áram van benne, ezért semmiképpen se alkalmazzuk az autószerelőknél megszokott hibás gyakorlatot, miszerint egy marék csavar úgyis mindig kimarad.
Tegyük fel és rögzítsük a gép burkolatát. Izgalmas mi? Rögtön készen lesz a masina!
Végezetül a jobb oldalt látható két utolsónak megmaradt csavarral rögzítsük a kazettaajtót. Ugye, hogy nem is volt nehéz?
Programozzuk be a fogható TV adóállomásokat.
Állítsuk be az órát. Ha nem sikerül elsőre, sem tizenhetedikre, akkor kérjük a gyermek segítségét. A szégyen elkerülése végett alkalmazzuk a "na fiam tessék, ezt csináld te" bátorító szavakat.
Dőljünk hátra székünkben, majd gyönyörködjünk megelégedéssel az elkészült műben.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...