National RQ 709 SD orsós magnetofon
(mert megtetszett, és olcsón adták)

	Eddig még nem láttam élőben ezt a típust sem a barátaimnál, sem a boltok kirakatában. Könyvekben persze ott volt a rajza. Gyerek nyála meg csorgott a szép gép láttán. Japán orsós magnó! Vajon milyen lehet belülről? (igen, a belbecsre való kíváncsiság gyermekkorom maradványa) Ugyan késve mintegy 30 évet, de vágyam kielégítésre került. Hát akkor lássuk a csodát amint lemállik róla a díszes máz.
	Meglehetősen primitív vezérlés. A primitív kifejezéssel még találkozni fogunk e magnó felépítésének kapcsán. Ránézésre pont olyan az üzemmód váltó, mint a Grundig licence alapján készült lengyel ZK 100-as sorozatú magnókon. Nem egy jó ómen!
	Ez a dolog itt balra a hangszínszabályozó mind. Igen igen, mindössze egy háromállású kapcsoló. Még a Terta 811-es gépemen is volt legalább egy magashang vágó potenciométer. Persze semmiből sem tart kicserélni egy duplatengelyes potira, és akkor mehet bele a lepke hangszínszabályozó, no de ki akarja használni ezt a magnót?
	Mindig is sebességváltóra vágytam. Mikor végre lett többsebességes magnóm, akkor a leggyorsabb állásba kapcsoltam, mintha a többi fokozat nem is létezne. Álljon itt némi doksi erről a magnóról. - DJVU egyben letöltésre ha gyűjtöd - DJVU online megtekintésre JPG formátum - Műszaki adatok - Szalagpálya - Mechanika alulról - Mechanika felülről - Káva vázlat - Kapcsolási rajz - Bontási rajz
	Szépnek szép az biztos. Nem olyan designos mint egy AKAI, de valahogy sokkal teknósabb a kivitele, mint a megszokott szocialista magnóknak. Lehetett ránézésre vágyakozni utána.
	Minimál koncepció. Csak azért ezt írom, hogy ne kelljen ismételnem a primitív kifejezést. Néztem egy darabig mire rájöttem, hogy a hangerő szabályozó gombot kihúzva kell bekapcsolni a magnót. Nyugaton (illetve napkeleten) már akkor is dívott a költségtakarékosság. Persze a mi magnóinkon is a hangerő gombbal volt kombinálva a power gomb, csak nem ilyen kihúzós megoldással. A kivezérlésjelző műszer lejátszáskor is működik. Ez szintén nem volt divat a szocialista országokban készült magnókon. Persze ez elég lényegtelen egy funkció, csak szép. A hangerő szabályozó lejátszásnál hatással van arra amit a műszer mutat. Hát ez primitív...
	Póthangszóró csatlakozó. Gerjedés elkerülése végett a doboz jobb oldalán található egy szem magában.
	A bemeneti csatlakozók a bal oldalon vannak. Próbaképpen készítettem felvételt a magnóval. Működött, bár a hangja nem hozott lázba.
	A fejszerelvény kultúráltan néz ki. Kicsit koszos, de takarítás után kiderül mi van a vaspor alatt.
	Jó masszív a fejek felfüggesztése. Hiába nyomok rá felülről ujjal, el nem mozdul a fej a helyéről. Például a BRG M8 sorozatában szinte lötyögtek a fejek a hármas csavarokra húzott rugócskákon. A Tesla B4 sorozatban meg ha megnyomta az ember a fejet pucolás közben, akkor hajlamos volt egy új pozícióba beállni.
	Íme a mechanika. Semmi érdekes. Semmi felesleges. Egyszerű húzott lemez. Vastag alkatrészek. Hatalmas vaskos görgők. Krumpli ékszíj ami cserére szorul, mert olyan sokáig állt hogy oválisra merevedett. A mechanika minden funkciója gyorsan átlátható. A BRG M8 Calypso tervezőjének orra alá lehetne dörgölni. Majd szétszedek egyszer egy ilyen fent említett BRG magnót, és akkor az önhatalmúlag kikiáltott közakarat nevében megszámolom mennyi mechanikus biszbaszból van összerakva.
	Bal orsózótengely. Az ékszíj lötyög amíg nem nyomódik neki gyorspörgetés állásban a motor tengelyének. Lejátszás állásban az ékszíj merevsége, illetve a görgő vastag szíjon át való forgatása alkotja a leeresztő orsó fékező erejét. Zseniálisan egyszerű, ami más megfogalmazásban úgy hangzik: Primitív...
	Jobb oldali orsózótengely. Alul van a bolygókerék lejátszáskor, pörgetéskor pedig felül. Olyan egyszerű ahogy mondom. Ezt a magnót álló helyzetben is lehet használni. No de hol van ami az orsókat rögzíti. Sehol. Ezt az alkatrészt nem kaptam meg a magnóhoz. Belül lyukas, rátolod a tüskére, erre ő odafogja a szalagorsót. Így nézne ki. Jelenleg ráteszed az orsót és az rászorul a tüskére. Komolyan így működik! Nem egyszerű eset levenni róla a szalagot, kell hozzá némi erő és bátorság. Működőképes megoldás de primitív...
	Identitást jelölő címke a hátlapon. Nálunk az árat is szokás volt ráírni. Persze a japcsik még nem álltak ezen a gazdasági színvonalon.
	Ez meg minek? A rajzról gyorsan kiderül. Ez bizony a kimenőtrafó. Kellett ilyen mikor még nem voltak tisztességes mennyiségű áramot hővé alakítani képes nagyteljesítményű tranzisztorok. A mérete alapján nem számíthatunk különösebb kimenő teljesítményre. Persze bőséges szobahangerőt produkál a magnó, azaz éppen elég hangos.
	A végtranzisztorok hűtőbordája alatt még egy trafó. Ő vezérli a végtranzisztorokat. Nem egy bizalomgerjesztő technológia. A BRG M20-ban, ami már teljesen tranzisztoros volt, nem volt semmiféle trafócska a hang útjában. National ide vagy oda, kicsit olyan fusi feelingű ez az elektronika.
	Hoppá, hogy kiesett a kicsike a dobozából. Négy csavar tartotta, ami a gumilábak közepében volt elrejtve. A hangszórókról lehúzható a drót, mert saruzva van. Ellenben a hálózati zsinór dugója nem fér át a hátlapon. Szép nagy motor forgatja a mechanikus dolgokat. A motor kivételével szinte semmi mechanikai elem sincs a hordozópanel alatt.
	Ez az elektronika panelja. Egy lapra tettek fel mindent. Nem volt nehéz, alig van valami a panelen. Minimál koncepció, de csak hogy ne kelljen megint azt írnom hogy primitív...
	Néztem néztem, aztán elővettem a rajzot. Ez az oszcillátor tekercse, erősen méhviasz burokba ágyazva.
	Ez még valódi kézimunka. Minden alkatrész girbegurba lábain dőlingél jobbra avagy balra. Mikor Tajvanról érkeztek ilyen szerelési színvonalú elektronikus holmik, akkor a dzsunka ringására volt ráfogva a szanaszéjjel kolbászoló alkatrészek technológiája.
	Hatalmas ónpacnik. Drótok mindenfelé. Kósza alkatrészek a panel fóliás oldalán. Valószínűsíthetően emberi agy segítségével tervezett nyomtatott áramköri panel. Hol vannak már ezek az idők?
	A hangszóró hátulról. Nem mondanám hogy mágnesesen árnyékolt. Szerintem a szalaghoz ennyire közel illene ügyelni ilyesmire.
	És szemből. De vajon minek az a szép fehér kónusz ha úgysem látszik?
	A skálázatlan kivezérlésjelző műszer az őt megvilágító izzó társaságában. Hogy vágytam egy ilyenre az EM80-as varázsszem helyett, pedig a varázsszem a gyorsabb.
	Ezen nincs mit bemutatni. Pont olyan mint bármelyik számláló, bár elég szokatlan a leeresztő orsóról való meghajtás. Valamiért úgy jött ki, hogy a bal oldalra rakták a számlálót.
	Ez itt a motor főtengelye. A sebességváltó egyszerű mint a balta. A háromállású kapcsoló a balra lent látható hatalmas görgőt pakolgatja le fel. Furcsa megoldás, hogy az üzemmód váltó kapcsoló stop állásában a közlő görgő nem hajtja a lendkereket. Érdekes módon nem okoz problémát, ugyanis szinte hallhatatlanul gyorsan pörög fel a lendkerék.
	A görgő pucolás után. Nem volt sokat használva ez a magnó. A görgő mögött a szalagtovábbító tengely látható. Újabb érdekes megoldás, hogy azt a felül látható recés csavart kitekerve lejön egy csődarab a tengelyről. Így lett megoldva, hogy mind 50 mind 60 Hertzről járatható legyen a magnó. Ötletes, és egyben mennyire primitív...
	A kombináltfej takarítás után. Tesla ANP935-el lehetne pótolni, de nem kell, mert a fejen alig látható kopás. Szerintem alig pár órát futhatott ez a magnó.
	A törlőfej. Nem szokott elkopni mert ferritmagos.
	Ez bizony egy trimmerkondenzátor. Minél jobban meghúzza az ember a csavart, annál közelebb kerülnek egymáshoz a fegyverzetek. Hát ez bizony elég primitív...
	Jó alaposan be volt zajosodva az első két tranzisztor. Mint állat fújt a hangszórókból a szél. A második tranyót könnyen megtaláltam, de ezt eldugták mint a mellékelt képen látható.
	A germánium tranzisztorok helyett persze szilíciumot tettem be. A zaj megszűnt, de sajnos a jel is. Erre betettem egy kisebb emiter ellenállást, erre elmászott némileg a korrekció. Nem számít, hiszen úgyis csak szobadísznek való ez a magnó, annak pedig így is megfelel.

Az ember azt gondolná vége, de nem!
(második felvonás)

	Betekertem folpackba, letettem a pincébe a polcra, gondoltam sose többet nem fogok hozzányúlni. Persze az élet mindig valami mást produkál, mint amit az ember eltervez. Valaki szívének kedves volt ez a magnó, megvette tőlem, persze előtte ki kell egy kicsit pofozni.
	Kiszedtem a csomagolásból.
	Az előbb azzal fejeztem be, hogy dísznek így is megfelel. Persze az új gazdájának nem csak dísznek kell.
	Kiborít mikor csinálnom kell valamit, én meg a dobozából borítottam ki.
	Kerestem belevaló kiszajú Ge tranzisztort. Már hogyne találtam volna!
	Meglehetősen randa ez a panel, de a forrasztásom se kutya!
	A nyomógörgő ismét tisztításra szorul. Most éppen azért koszos, mert legutóbb egy csomó régi szalagot ezen a magnón hallgattam meg.
	A tengelye pedig megérdemel egy kis kenést, mert teljesen szárazon futott, illetve szorult egy kicsit.
	Vettem bele egy új szíjat is, mert a régi oválisra merevedett az állásban. Mikor odaért a kisebb átmérőjű részhez, akkor nyávogott egyet a magnó a szalagfeszítés megváltozása miatt.
	Összeraktam, idegen szalaggal egészen jól szól, de ezt eddig is tudtam.
	Fene se fog tucheles átjátszó kábelt barkácsolni, jó ide a forrasztóón is!
	Jól megáll rajta a krokodilcsipesz.
	A megrendelő kívánsága az volt, hogy legyen pár szalag régi zenékkel. Vettem pár szalagot a piacon, mint látható nem mindegyik jött be. A képen a világos pettyek a szalagnak azon részei, melyről egyszerűen lepergett a vasoxid.
	A selejt ment a szemétbe, legalább lett pár üres orsóm.
	Az üres orsókra egyből át is tekertem a stúdiószalagokat, mert a piacon olyat is vettem.
	A magnó saját felvétele egyszerűen kriminális! Elejétől a végéig átmértem a korrekciós hálózatot, minden rendben, mégis pocsék a magnó hangja. Úgy szól, mintha kifejezetten beszédfelvételre lenne belőve. Végül úgy sikerült viszonylag normális felvételeket összehoznom, hogy a Winampal játszottam felvételi korrekciót.