Takarékos lámpa

	Méghozzá annyira takarékos, hogy alig fogyasztott egy kevéske áramot. Élt 17,5 másodpercet. No nem azért a 250 forintért, de valamivel több életet jósoltak neki. Fejlett matematikai érzékemmel viszonylag gyorsan megállapítottam, hogy van néhány nagyságrendnyi különbség a dobozon található 5.000 óra, és a tapasztalt 17,5 másodperc élettartam között.
	Biztosan össze van ragasztva morfondíroztam. Letettem a morfondírt, és elővettem egy csavarhúzót. A szobámban található rutinosabb hardverek ilyenkor riadtan összébb húzódnak.
	Van bennünk valami közös. Engem nem sok minden tart vissza, ezt meg nem sok minden tartja össze. Csak az a kis váll, meg a jóindulat. Megvontam a vállamat, és a jóindulatomat is.
	Picike panel a trafó a kondi meg a fénycsőgyújtó helyett. A nagyfrekvenciás gyújtás előnyei. Itt van néhány rajz arról, mi is van a paneleken. Hát bizony fejlődik a technika. Gondolkodtam mi van ha rákötök a panelra egy rendes hosszú fénycsövet. Győzködtem magam ezen kísérlet feltétlen szükségességéről, de gyengének bizonyultam. A lustaság győzött!
	Az a kis jobbra dőlő három lábú fekete valami az egyik FET. Hihetetlen, hogy ezen a kis vacakon átmegy az egyenirányított 230 volt. A háta mögött lévő puffer kondi látványa pedig valósággal borzongató.
	Ismét egy közös vonás. Mindketten lógunk. A panel a bekötővezetékein, én meg a munkából. (sosem lesz kész a csillár...)
	Nem, nem én téptem le a forrfület, hanem megvan a hiba! Egyszerűen lerobbant a forrpaca a helyéről az első pár másodpercben. Persze rásegítettem kicsit a dimmerrel. (fényerő szabályozó) Ezek a típusú takarékos fénycsövek nem szabályozható fényűek.
	Valami ragacs tartja a helyén a tulajdonképpeni fénycsövet. Meglepően jó fényereje van! Nem is zavaró hogy nem sárgás a fény színe mint a hagyományos izzónak. Sajnos a csillárra nem férnek fel a régi búrák. Két dolgot állapítottam meg: - építhetem át a csillárt - ez csak jövőre fog megtörténni