Kisrádiók
(mert útban voltak)

A piacon vettem ezt a kisrádiót. Ő van a képen, csak nem nagyon látszik, mert éppen doboz nélkül úszik a csapban. Persze szükségem az nem volt kisrádióra, megvenni sem akartam első ránézésre, csak ha már egyszer megfogtam, az eladó meg kántálta, hogy ötvenivel, akkor bizony nagyon nehéz otthagyni bármit is. Rém mocskos volt szegényke! Tisztán (illetve inkább koszosan) látszott rajta, hogy tényleg a szemétből lett kiszedve. A képen látható mackó úgyszintén piszkos volt, ezért bevágtam őket a csapba egy kis mosószeres úszkálásra.
A hangszórót azért kiszedtem belőle fürdetés előtt. A papírmembránt nem feltétlenül szükséges szétáztatni. Bár volt már rá példa. Egyszer egy tévét kompletten kimostam, és a hangszóró is túlélte a fürdést.
Itt száradt a kisrádió a tápegységem előtt. Elrakhattam volna máshová is, de talán itt volt a leginkább útban. Elég nehézkes volt bedugni a műszerzsinórokat a tápegységbe, időnként le is vertem a kábelekkel a panelt. Szóval az úgy van, hogy ma jött el a napja, hogy meguntam a helyzetet. Igazándiból már tegnap elkezdtem felkészülni a feladatra. Mondhatni edzésképpen kipofoztam egy Selga rádiót a dédinek, hogy legyen min szólnia a Kossuth adónak.
Nem jöttem rá mitől van ez a dzsuva a hangszóróvezetékek csatlakozásánál. Valami kemény fehér kosz, ami annyira jól szigeteli a hőt, hogy egyszerűen nem lehet tőle forrasztani.
Íme annak eredménye, hogy megpróbáltam, és tényleg nem sikerült. Nyomtam neki gyantát is, de semmi! Odanyomtam a pákát, és ott is hagytam egy egész percre, de továbbra sem történt semmi. A páka nekinyomva az abált óngombócnak, nyomtam neki az ónt hogy csorgott lefele, de semmi eredmény!
Elővettem ezt a fúrógépszerűséget.
Elővettem egy pici drótkorongot. Nagyszerű találmány ez a drótkorong! Ez speciel egy hulladék minőségű példány, mert szórja magából kifelé a drótszálakat forgás közben. Nőjön köröm a pöcsére aki csinálta!
Ilyen szépen letakarította a drótkorong a panelt. Lejött a fehér kemény kosz, és a zöld szín is. Valamint a maradék csatlakozó huzalok is ledarálódtak a forrasztószemekről. Mindezek után már minden fennakadás nélkül lehetett forrasztani a panelt.
Ez a drótos fiókom jobb külső sarka. Ha kimerül egy 9 voltos elem, akkor kiszedem belőle a telepcsatlakozót. Ilyen csatlakozó papucsra mindig szükség van, s ha kibontom a döglött elemből, nem kell boltban venni.
Erről van szó. Szinte minden kisrádióban el van nyomorgatva, vagy akár ketté is van törve.
Az alkatrészek lábára műanyag csövecske van húzva szigetelésnek. Erre mit mondjak? Manapság nincs is lábuk az alkatrészeknek!
2SA12-es tranzisztor. Kinek kinek a maga keresztje. Nekem kiskoromban P13 jutott. Majd keresek egyet, és ha megtalálom, majd belinkelem ide a fotóját. Ezen ötletemen felbuzdulva, csináltam egy régi tranyó bemutatót.
Íme egy 2SB75-ös tranzisztor.
Ez pedig egy beteg kondenzátor. Ennek a rádiónak igen ronda gerjedős hangja volt. Olyan hidegítetlen tápfesz okozta sípolás. Nem volt nehéz megtalálni a beteg alkatrészt, ami a rádiófrekvenciás fokozatok tápfeszültségét szűrte, mert nincs sok elkó a készülékben.
Púpos is, meg ki is van folyva. Gondoltam megmérem a kapacitását, de nem sikerült, mert már nem volt neki semmilyen kapacitása.
A hangszóró visszaszerelve a dobozba. Érdekes megoldású a hátlap rögzítése. A hangszóró hátán látható lyukban menet van, ahhoz van hozzácsavarozva a hátlap egy szép nagy csavarral.
Ilyen apró fülecskék tartják a hangszórót. Három helyen is oda van csavarozva. Mostanában egyszerűen bele van ragasztva a dobozba a hangszóró. Ugyan minek is kéne azt onnan kiszedni?
Az egyik csavaros dobozom részlete. Innen választottam egy 2,6-os csavart, ami hiányzott a rádióból. Ilyenkor persze nagyon jól jön, hogy annyi más mellett a csavarokat is gyűjtöm. Mondjuk mikor válogatni kell őket, már nem vagyok annyira boldog...
A hangerő szabályozó potenciométer. Gondoltam szét kell szednem, hogy kipucoljam, bezsírozzam. De nem kellett szétszednem! Párszor megtekertem, és még az a halovány sercegés is abbamaradt.
Ezt nem kötöttem vissza. Általában kikötöm a füles csatlakozóját azokból a rádiókból, amik nálam járnak. Nem használja őket senki, csak a kontakthibát generálják. Olyan mint a Sokol hátán a hullámváltó. Csak a baj van vele! Miközben hosszúhullámot úgysem hallgat senki. Azt is át szoktam forrasztani direktre.
Így néz ki szegénykém összeszerelve. Most már szét nem szedem, ezért kénytelenek lesztek elhinni, hogy belül rendes skálahúrozás van a forgókondi, és a forgatógomb között. (kimaradt egy fotó) Az eredeti márkajelzést pedig valaki hirtelen felindulásból, egy erősen túlzásnak ható "diszkó" feliratú matricára cserélte.
Most épp a polc tetején van útban ez a kisrádió. Sebaj! Majd odaadom a szomszéd bácsinak, náluk úgyis fogyóeszköz. Vagy alkalomadtán beteszem a szekrénybe a többi rádió közé. Vagy leviszem a pincébe az ottani rádiógyűjteményemhez. Vagy visszaviszem a piacra.
Mai tevékenységem eredményeképp, hatalmasat léptem előre a rendcsinálás terén! Üres a polc a tápegységem előtt! Meglehet, hogy ez másnak apróságnak tűnik, azonban én nagyon tudok neki örülni.
Ha már úgyis itt tartok, a páka is be van kapcsolva, és még a szerszámok is mind elől vannak, akkor egy füst alatt (remélem füst azért nem lesz) megnézem a dédi kisrádióját is. Állítólag dédi leejtette, s azóta recseg.

 

 

Íme a szép új kisrádió hangja. Elég fura jelenség. Nem tekergetem ám
a hangerő gombot, csak nyomogatom, illetve rázogatom a rádiót.

 

Az antenna elég meglepően van felszerelve, de tulajdonképpen jó ez így.
Balra a hullámváltó, jobbra a hangoló gomb.
Ez pedig a márkajelzés. Ugyan bóvli kategória, de azért nem kínai piaci gagyi.
A teleptartó fedele ügyes megoldású. Kinyitáskor nem esik le, hanem ott marad lötyögve.
Belül nincs semmi érdekes. A hangszóró bele lett ragasztva a dobozba, mint azt fentebb már említettem. A panelen gyanúsan kevés az alkatrész.
Csavar sehol, csak ez a kis pöcök tartja a helyén a panelt.
Egy csipes rádió. Felületszerelt alkatrészek.
A hangerőszabályozó potméter. Ebből jön az érdekes recsegés.
Levettem róla a fedelét, de nem látszik semmi gyanús momentum.
Elővettem a grafitos zsíros dobozomat, és tulajdonképpen megtöltöttem a potméter belsejét zsírral. A recsegés azonnal megszűnt.
Nézegettem egy darabig, hogy vajon minek van bordásszíj a rádióban. De hiszen ez a skálahúr és a mutató egyben! Összeraktam, majd összeeresztettem a két rádió hangját.

 

 

 

új rádió hangja régi rádió hangja

Szerintem a régi nyert. Az újnak nagyon tompa (sávhatárolt), és recsegős a hangja.

 

 

Ha már úgyis elől voltak a hozzávalók, kíváncsiságból megnéztem, hogy van-e élet ebben a szintén piacról beszerzett másik rádióban. Nem tudom elolvasni a nevét, mert nekem ez oroszul van. Illetve természetesen nem csak nekem, hanem mindenki másnak is oroszul van, csak én nem értem ezeket a betűket. Amúgy ez is egy Alpiniszt, mint a mindjárt mutatott másik rádió. Ennek speciel hiányzik a skálaüvege, meg a teleptartó fedele. Valamint drótból van a mutatója.
Törött a háza.
Koszos a belseje.
A kapitalista világ kitalálta a csillag csavart. (valódi nevén kereszthornyos) A képen látható dolog volt az oroszok válasza erre a nem mindennapi kihívásra.
Hoppá!
Figyeled mekkora hangszóró?
Ennek a rádiónak aztán nincs sipító hangja!
Valódi légszigetelésű forgókondenzátor, mint egy igazi nagy rádióban.
A lekerekített sarkú fehér téglalapból kiáll egy vastagabb drót. Erre rá van tekerve egy vékonyabb huzal. Ott pöndörödik a vége. Ha nem találtad ki, akkor elárulom, hogy ez egy trimmerkondenzátor. Valahogy csökkenteni kellett a költségeket, vagy egyszerűen nem volt normális trimmer raktáron.
Nem igazán sikerült lenyomni az árat! A szerkezet újkori ára 27 rubel 60 kopejka volt. Szép összeg. Amúgy adtam neki áramot, és egy kis forgókondi kontakthibától eltekintve nagyszerűen működik.
Aztán itt van ez a másik rádió is. Ennek legalább ki tudtam betűzni a nevét. Ez egy Alpiniszt 405-ös. Talán nem is kell említenem, hogy szintén orosz gyártmány. Valahogy ez is hazajött velem a piacról. Majd egyszer talán építek belőle valamit, bár ez a rádió kívülről sokkal épebb mint a másik.
Ennek is van hosszúhullámú sávja. Itt a városban akkora az elektroszmog, hogy ez a hullámsáv gyakorlatilag használhatatlan. Persze a tajgán biztosan jól jön.
Még szép emblémája is van. Ugyanaz a gyártó jele, mint az előző rádiónál.
Ez -ha lehet ilyet mondani- még brutálisabb belülről. Hatalmas ovális hangszórója van, akkora mint a Junoszty tévének. Légforgó, és óriási ferrit. Ebben már rendes trimmer kondenzátorok vannak. Viszont nem szólalt meg, mert kattanni ugyan kattant a bekapcsolója, de elektromosan nem kapcsolt. Csavarhúzós rövidzár után már szépen muzsikál. Az oroszok elég ronda potmétereket, meg kapcsolókat tudtak gyártani.
Hogy össze vannak borulva a két végtranzisztorok? Persze nem azért, mert szeretik egymást, hanem azért, mert az egyiknek már csak egy lába maradt épen. Odanyomva a helyére, menten sokkal szebb lett a rádió hangja. Valamit barkácsolni kéne ezekből a régi rádiókból. Egyszer elunom a szétszedtemet, és talán majd akkor lesz rádióépítős oldalam is.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...