Sokol 308 táskarádió
(rádióhoz képest rövidre sikeredett cikk)

Csomagot hozott a posta. Tényleg nem vagyok normális! Mondjuk erről
eddig sem alakult ki érdemi vita. Már csak a konszenzus miatt sem.
Tudom én azt, hogy 21-re már nem szokás lapot húzni.
No de ha egyszer nem bírtam megállni...

 

 

Semmi olyasmi sincs ebben a dobozban, ami ne lett volna itthon nekem is.
Legalábbis első betekintésre így néz ki. A baj csak az, hogy másodikra
már nem. Ugyan továbbra sincs semmi "sej de nagyon vágytam rá"
státuszú tárgy ezen a fotón, azonban ha kapok rá egy kis időt,
márpedig adtam rá magamnak rendesen, akkor sajnos képes
vagyok bármit megideologizálni, hogy mi a csudának az nekem.
Másfél éve nem is dolgozom, nincs semmi dolgom, csak a felhalmozott
szétszedésre váró lomjaimat pusztítom, de érthető okokból kifolyólag nem fogy.

 

 

Szóval jelen esetben miatta volt az egész. Hányas is ennek a cikknek a sorszáma?
A 29-eshez közeli szétszedések dátumait elnézve, ezt a rádiót épp tíz éve, vagyis
még valamikor 2006-ban kellett volna bemutatnom. Párszor már nekifutottam
azon tervemnek, miszerint végre nekiállok, és módszeresen haladva tételtől
tételre, befejezem legalább az első száz cikket. Persze tettem mindezt
csakis gondolatban. De még így, hogy fizikailag nem csinálom,
még így is erősen le tudom vele fárasztani magam.

 

 

Ha úgy vesszük, félig már készen is vagyok a doboz tartalmának feldolgozásával.
Legalábbis a Rossija 203-as táskarádió már kimosva ül a polcon. Ellenben
a másik aktuálisan futó (hát persze) rádiós tervem, vagyis a korábban
vásárolt Conrad rádióépítő készlet alapos bemutatása, az még sehol
sem tart. Még azt sem tudtam igazán eldönteni, hogy a szétszedtem,
vagy a rádiót építek oldalra kerüljön-e. Mikor ennyire nem tudok valamit
eldönteni, akkor általában nem csinálok semmit. Na jó, ezt e nélkül is gyakorlom.

 

 

Vagy nekiugrok, és összehozok valami egészen régóta dédelgetett, és természetesen
teljesen más irányú tervet. Pont mint a mai téma, vagyis a Sokol, a szerszámos
fiókjaim kitakarítása is épp időszerű volt. Ugyan a középső fiókot időnként
kiporszívózom, de a két szélsőbe is szoktam szemetelni. Van itt rend...

 

 

Ez itt a nyáklap darabka gyűjteményem. A készletet alaposan áttekintve, két dolog
is eszembe ötlött. Egyrészt az, hogy mégis mi a csudának vannak ezek a középső
fiókban? Mondhatni fő helyen! Másrészt mennyi mindent is barkácsoltam én,
mikor még barkácsoltam, hogy ennyi rengeteg a leeső darab. Gondolom
majd szedegetek belőle mikor nekiállok, és építek végre valamit.

 

 

Itt egy kicsit félbehagytam az írást, s mikor visszatértem a biciklizésből, átolvastam,
hogy mit írtam eddig. Egyrészt nem sokat, másrészt pont a lényeget hagytam ki.
Vagyis arról még nem is szóltam, hogy minek is nekem pontosan ez a rádió.
Azért kell, mert csalni fogok vele. Persze csak magamat csapom be, de
akkor sem szép dolog. Valamikor tíz éve úgy nekiugrottam ennek
a készüléknek, hogy rádiónak ennyire talán még soha. Belefogtam
a teljes szétszedésébe, és újra történő összerakásába. Persze szó sincs
róla, hogy az eredeti tervek szerint, hanem csak úgy a magam feje, meg
mindenféle idegen rajzok alapján. Számomra meglepő módon nem hagytam
félbe ezt a projectet. Vagy legalábbis nem azonnal. Hetekig jól elvoltam vele.
Például én már hallottam szólni azt a rádiót, aztán egyszer csak megakadtam.
Itt tartok már tíz éve! Most, hogy már lett rádióépítős oldalam, azt a félkész
cikket majd átemelem oda, erről a rádióról, illetve erről a példányról pedig
megírom ezt a 29-es szétszedtem cikket. Ez amúgy még így koszlottan
is egy ritka nagyon szép orosz készülék. Mondjuk újkorában,
még teljesen tisztán, kicsit azért jobban mutatott.

 

 

Hiába no, az már biztos, hogy tudnak az oroszok szép rádiót gyártani,
hiszen ez a készülék esztétikailag nehezen kifogásolható.
Van olyan szép, hogy bármi más gyártó terméke
mellé nyugodtan oda lehet tenni, nem
maradunk vele szégyenben.

 

 

A műszaki adataiban nincs semmi különleges. Annyit tud, mint bármelyik másik
táskarádió. Talán csak a középhullámon mutatott érzékenysége említendő,
az is csak azért, mert az 1,5 millivolt nem valami jó érték. Már úgy
értem, hogy ennél azért sokkal jobb, akár 100 mikrovolt alatti
érzékenységűek is akadnak a kommersz készülékek között.

 

 

Tologattam a lámpát, tekergettem a gombokat.
És még ez lett a legsikerültebb kép!

 

 

 

Mielőtt még teljesen szét találnám rongálni, kipróbáltam, hogy működik-e.
Jelentem úgy néz ki, hogy némi kontakthibától eltekintve rendben van.

 

 

Hurrá! Végre nem zöld a panel...

 

 

Ahogyan azt már az oroszoktól megszokhattuk, komplett alkatrész-beültetési
rajz is van a rádióhoz. Némely készüléknél ezt annyira komolyan vették,
hogy az már nem is javítási segédlet, hanem inkább gyártási utasítás.

 

 

Pont mint fent, csak ez már nem rajzolva van, hanem alkatrészekből megvalósítva.

 

 

Íme a készülék kapcsolási rajza. Azt kell mondanom, hogy még az orosz rajzokhoz
szokott elme számára is erősen zavaros. Én a részemről nem vállalnám, hogy
visszafejtem belőle, mondjuk a középhullámú modulátor és oszcillátor
fokozatot. Balra fent az IC az URH hangoló fokozatban van. Kb.
annyi a szerepe, hogy rá lehessen írni a készülékre, hogy IC van
benne. A középvonaltól jobbra lent a másik IC úgyszintén. Utóbbi
az RF hangoló fokozatok tápfeszültségét stabilizálja. A harmadik négyzet
a képen, a középvonaltól kicsit jobbra fent, egy úgynevezett felületi hullámszűrő.
Ezt az alkatrészt arra találták ki, hogy pótolják vele a középfrekvenciás hangoló
köröket. Kivéve persze az oroszoknál. Náluk van ilyen is, meg olyan is.
Egyszerre van felületi hullámszűrő, meg egy marék KF trafó is.

 

 

Nehéz volna bármi értelmes magyarázatot kiötlenem arra, hogy mégis mi a csudának
húznak az oroszok műanyag gatyácskát az elektrolitikus kondenzátoraikra.
A kövér konditól balra látható tranzisztorok pedig egy-egy fekete
pulpituson ülnek. Szerintem ezek a csodák már mindörökre
az élet örök rejtélyei maradnak. Az ember csak nézi őket,
és találgat értetlenül. Az orosz elme megfejthetetlensége...

 

 

A hangfrekvenciás fokozat kapcsolási rajza. A kapcsoló képviseli bal szélről
a hangszínszabályzót. Felhívnám még a figyelmet a C70-es pozíciószámú
kondenzátorra, mely alkatrész szerepe ezen rajz alapján felderíthetetlen.
Jelen rajz szerint ugyanis egy testpontot köt össze egy másik testponttal.
A beültetési rajz szerint be van építve, szóval akár még csinálhat is valamit.

 

 

A gombok sorrendje: hangerőszabályzó, rövidhullámú finombeállító, állomáskereső.
Az alumíniumputtonyban pedig jórészt az URH tuner lapul.

 

 

De persze csak addig, míg le nem rántom róla a leplet.

 

 

Próbáltam összevetni a hullámváltó bekötését a kapcsolási rajzzal.
Vagy a rajz, vagy az elmém, de valami egészen biztosan zavaros.

 

 

Mi az, hogy tranzisztor formája van a tranzisztornak?
Hát már az oroszokban sem bízhat meg az ember?

 

 

Na jó. Minden meg van bocsátva. Nyugodtan kijöhet a megszeppent
bújócskázó narancssárga tranyócska a trimmerpoti mögül.

 

 

Ez meg itt olyan, mint mondjuk egy P13, csak laposabb a kalapja.

 

 

A tűs dióda jelen esetben valóban az.

 

 

A rádió kimosott doboza a virágállványon szárad.

 

 

A többi szétszedetlen lom pedig a lelkiismeretemen. Vajon mikor fogok eljutni
a videó kaputelefonhoz, meg a lehetetlen színű orosz ventilátorhoz?

 

 

Íme a rádióépítős oldal első kézzelfogható eredménye.
Idehúztam az asztalhoz az antennákat és a földet.
De azt, hogy melyik melyik, már elfeledtem.

 

 

Maradt tegnapról egy kevéske csalamádé, amihez sütöttem két csirkecombot, meg
egy nagy adag tölteléket (csak úgy mellé) a szikkadt kenyérből. Aztán ahogy
ezeket betoltam az arcomba, természetesen egyből bealudtam. Ahogy
ébredés után hevertem az ágyon, egyszer csak megéreztem
egy Sokol 308-as rádió közvetlen közelségét.

 

 

A majdnem piros színű orosz ajtócsengő alól kandikál ki. Gondoltam hátha
az előzőleg boncolt rádió doboza jobb állapotban van, mint amit most
hergelek, és akkor összehoznék egy cserét, illetve megtörténne
végre a roncsok kidobása. Nehéz lesz, de megpróbálom.

 

 

Sem ebből a homályos képből, sem a valóságban nem tudtam
eldönteni, hogy melyik doboz a szebb, ezért előszedtem.

 

 

Ugyan a másik dobozt szépen elmosogatva tettem az ágyneműtartóba, csakhogy
megvolt annak már tíz éve! Mondjuk semmiből sem tartott tolni rajta néhányat
mosószeres ecsettel, de most várhatom mire megszárad. Mondjuk ezen Sokol
project tíz éves átfutási idejébe, az a néhány kósza óra, már igazán belefért.

 

 

Persze szó sincs róla, hogy csak órákról lett volna szó. A rádió belseje egy idő után
már annyira megszokott látvánnyá vált az AKAI magnó előtt, hogy szinte
már-már hiányzott, mikor egy hónap múlva végre elkerült innen.

 

 

Mire végre minden egy helyre került, hirtelen más dolgom akadt.

 

 

Betoltam a rádiódobozokat a billentyűzetnek felszabadított helyre, majd akkora
rendet, illetve a látványa alapján inkább rendetlenséget csaptam a lakásban,
hogy magam is megszeppentem a látványtól. Persze ahogy minden vihar
elül egyszer, úgy a rendcsinálási kedvemnek is hamarost vége szakadt.

 

 

Miután elegem lett a nagyobb volumenű dolgokból, szinte üdítően hatott a feladat,
miszerint el kell végre döntenem, hogy melyik rádiódoboz marad, és melyik kerül
a kukába. Nem volt könnyű a döntés, merthogy mindkét doboz úgy nagyjából
egyforma szinten volt szakadtnak nevezhető. Végül az billentette a mérleg
nyelvét a régi doboz felé, hogy azon teljesen ép volt a rádió füle.

 

 

Illetve hiánytalanul megvoltak rajta a hátlapi feliratok.

 

 

Hogy ez mi? Ez kérlek az a fiók, melyben a tíz éve szétszedett, és azóta össze nem
szerelt Sokol 308-as maradványait tartom. Persze azóta már került bele némi
idegen anyag, mint például UV fénycső, vagy a VEGA rádiósmagnó URH
tuner dobozkája, de a fő vonulatot a Sokol 308-as maradványok képezik.
Kb. fél órámba kerülne, hogy rendet tegyek ebben a fiókban, és akkor lenne
végre egy rendes, illetve üres fiókom. Beleszórhatnék például egy éppen aktuális
projectet, mondjuk félbehagyás címszóval, bár ez jelen esetben nem valami jó ómen.
Ez egy egész jó ötlet! Hogy akkor mégis miért nem rakok rendet? Azért nem,
mert mindig elriaszt a lomokra rakódott vastag porréteg, ami az idővel
természetesen egyre csak gyarapszik. Nem lesz itt rend sose...

 

 

Azért mekkora csoda már, hogy tíz év elteltével, csak úgy egyszerűen odanyúlok
a sarokba, és máris a kezemben tartom azt a furcsa forma alkatrészt, ami
a teleszkóp antennát eredetileg a helyén tartotta. Csak a fókusz,
az ment mellé, mint ahogy azt tőlem már megszokhattuk...

 

 

Aztán persze vehettem elő a piros dobozkát újra, mert az újabb dobozban
lemezcsavarok tartották a helyén a panelt, míg a régiben metrikusak.

 

 

Ugyan százasnak már nem nevezném a hangszórórácsot, de mivel különösebb
elmetorna nélkül még mögé tudtam álmodni egy rádiót, ezért (legalábbis
most még) megúszta a kidobást. Persze magát a dobozt is forgattam
egy darabig, hátha mégis megesik rajta a szívem, de ez végül nem
történt meg. Kellett tennem végre valahára valamit a kukába is!

 

 

A fényes gombok sokkal szebbek, mint a kopott fekete műanyagok.

 

 

Végül azért döntöttem mégiscsak a csúnyább gombok mellett, mert a fényeseket
egészen egyszerűen nem voltam képes, pontosabban szólva nem mertem
ráerőltetni a tengelyekre. Mikor már majdnem felugrottak a helyükre
a fényes gombok, valahol a lelkem mélyén megéreztem, hogyha még
egy kicsit erőltetném, akkor azon nyomban ripityára törném a panelt.
Végül abban állapodtam meg magammal, hogy jók ide ezek a feketék is.

 

 

 

Miközben végigtekertem a mutatót a skálán, azt kellett megállapítanom, miszerint
nagyon szépen szét van rajta húzva a rövidhullám, merthogy milyen jól jönnek
már rajta az adók. Aztán mikor leértem a mutatóval alulra, azt állapítottam
meg, hogy öreg róka létemre, ezt bizony nagyon benéztem! Ez ugyanis
nem rövidhullám, hanem közép! Az utóbbi időkben kezembe került
ratyi (vagy csak félrehangolt) rádiók szinte elfeledtették velem,
hogy a középhullámú sávban is ennyire rengeteg adó van.
Előkaptam kontrollnak az Ezermester rádiót, ami ha
ennyit nem is, de szintén meglepően sok adót
behozott, pedig annak bóvli, távol-keleti
belseje van. Szóval ok nélkül szidtam
a Sokol érzékenységét, merthogy
kérem nincs ebben semmi hiba!

 

 

Nézegettem egy darabig, mert nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen vele.
Aztán betekertem folpackba, és bevágtam a pincébe a többi rádióm
közé. Szerintem nem panaszkodhat, mert jó társaságba került.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...