Vekker
(szétszedjük, összerakjuk, varázsolunk)

Vegyünk egy szép nagy használt vekkerórát. Nem baj ha a kukáspiacról származik. Ne piszkoljuk össze feleslegesen a kezünket, mossuk ki bátran a vekkert. Egy csapnyi ultrás víz csodákra képes!
Ilyen szép tiszta lesz a mosástól. Ha nem akarná a tisztaságot, akkor dörzsöljük meg. Nem kell félni, az órákban nem laknak dzsinnek.
Ilyen színt csak az oroszok képesek kikeverni. A zöld ezen árnyalatának csak akkor érhetünk a nyomába, ha magunk is erősen bevodkázunk.
A hátulja szép fényes, amit az óra jövőjéről is elmondhatunk.
Tekergessük és húzogassuk le a beállító gombokat, különben nem fogjuk tudni levenni a hátlapot. Hogy melyiket kell tekerni, és melyiket húzni? Az könnyen ki fog derülni, ha kicsit erőltetjük.
Az óra belseje. Nem harap, ellenben itt ott bizony szúr!
Vegyük le az óra lábait, nehogy elszaladjon. Ha tudna szaladni, és tudná mi vár rá, akkor ugyanis bizton elszaladna!
A harangokat is szereljük le. A harangok ugyanis Rómába mennek.
Ez a mute karocska. A digitális kor előtt minden mechanikusan működött. És ez nem vicc! Tényleg nem a processzor egyik lábát kellett a csendhez földre húzni egy 1 kilóohmos ellenállással. Mindent ilyen kis karocskákkal, tengelyekkel és bütykökkel kellett megoldani.
A mechanika kiszedve a tokból.
A számlap. Látszik, hogy a mutatók súrlódtak a papírkoronghoz.
A mutatók. Van kicsi is meg nagy is, meg ébresztő is.
Az óra egy nagyon precíz finommechanikai szerkezet. Ezért az oroszok a számlapot egy görbe szöggel rögzítették.
Számlap nélkül. Ahol nem látszik, ott az óra abált bádogból van.
A mechanika kibontva. Szerintem már sejti mi vár rá, mert csak úgy rezeg a rugója a félelemtől!
A fogaskerekek. Modern óra, már vannak benne műanyag alkatrészek is.

 

 

Ha az ankert kiszedjük sebesen fog múlni az idő.

 

 

A két rugó. Az egyik magát az óraszerkezetet, a másik az ébresztő csengőjét működtette.
Hiába mostuk ki, akkor is ragad az óra belseje. Valaki mintha befújta volna valami ragacsos zsíros anyaggal. Vagy egyszerűen csak gyárilag le van zsírozva, mint ahogy az orosz holmik lenni szoktak.
Vegyünk elő egy körömkefét.
Súroljuk fémtisztára a mindenféle alkatrészeket.
Vegyünk elő egy piros műanyag dossziét. A sárga nem jó, a sárgát nem szeretem.
Törölgessük meg az óra papír számlapját. A papírból készült alkatrészeket talán nem kellett volna kimosni, de most már mindegy.
Tegyük bele a piros dossziéba.
Vegyünk elő egy jó vastag műszaki könyvet. Az óra mechanikus szerkezet, ezért szépirodalom nem jó.
Tegyük bele a mappát a könyvbe, és csukjuk rá.
Helyezzük a könyvet a földre.
Rakjunk rá egy wobblerszkópot nehezéknek, ettől szépen ki fog simulni a víztől elvetemedett számlap. Ha eddig megvagyunk, felejtkezzünk el a dologról néhány hónapra.
A maradék alkatrészeket szárogassuk meg, majd dobjuk fel a polc tetejére, ahol kedvükre porosodhatnak.
Néhány hónap elteltével vegyük elő az alkatrészeket. Aki pontosan emlékszik rá, hogy melyik bizbasz hol volt eredetileg az óra szerkezetében, az szerintem csalt!
Válogassuk szét kedvünkre a kisebb nagyobb alkatrészeket.
Vegyünk elő egy csípő és egy lapos fogót. Görbítsünk el mindent. A műanyag fogaskerekekből -mint a mellékelt képen látható- ki-ki kedvére le is vághat egy ízlés szerinti darabot.
A mutatókat is görbítsük el. Nehogy már oda mutassanak ahová ők akarnak! Majd pont az óra fogja megmutatni...
A tengelyeket is deformáljuk el tőlünk telhetően szépen ízlésesen.
Az óra alaplapjának négy sarkát hajlítsuk kifelé, nehogy véletlenül össze lehessen csavarozni.
Mikor idáig eljutottunk vigyük ki az egészet a szemeteshez, és óvatosan borítsuk bele a vödörbe az óra alkatrészeit.
Tegyük rá a szemetesre a tetejét, majd kántájuk el a következő varázsigét, fennhangon, emelkedő hanglejtéssel.
 

 

 

Kerek voltál légy szögletes! Felhúzósból légy elemes!
Közben rúgjunk bele egy hatalmasat a szemetesvödörbe.
Hunyjuk be a szemünket, majd vegyük ki az órát a vödörből.

 

Hoppá! Ugye ugye? Ha mindent az előírásoknak megfelelően cselekedtünk, akkor valami ilyesmi lesz a kezünkben. Ha nem sikerült, akkor rugdossuk tovább a vödröt.
Szerintem megérte a ráfordított időt és fáradtságot, mert ez egy nagyon szép óra!
Pont mint ahogy a varázslásos versikében kértük, elemes lett. Ezentúl nem kell az óraszerkezetet mozgató rugót felhúzni, csak az elemek ára láttán a szánkat a boltban elhúzni.
A megmaradt csengőharangokból, és az óra üveg előlapjából építsünk bármit, ami csak kreativitásunkból kitelik.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...