Kávédaráló
(javítás céljából)

	Ez jött javításra, bár mint tudjuk manapság már nem érdemes nekifogni. Az alkatrészköltség vagy az óradíj magasan felette van egy új kávédaráló árának. Legfeljebb a presztízs miatt érdemes, vagy ha mondjuk nagyon a szívéhez nőtt valami masina az embernek.
	Anyós jól bánik a háztartási eszközökkel, ezen a kávédarálón sem látszik hogy megpróbálta volna ledarálni valaki. Bezzeg a porszívó! Annak persze letört az összes kereke, elhagyta a csavarjai nagy részét.
	A motorja teljesen szakadtnak mutatkozik. Persze lehet csak a hálózati zsinór szakadt el a villásdugó tövében, vagy a szénkefe van kiakadva, vagy elszállt a hőbiztosíték, de lehet hibás akár a kapcsoló is.
	A kapcsolót nem találtam meg rajta. Azért nem találtam meg, mert nincs is. A daráló tetejét elfordítva indul a motor. Illetve csak indult. Biztonságos, de azért valljuk be, eléggé minimál koncepció.
	A Girmi szerintem inkább macskanév, valahogy nem illik hangulatában egy kávéőrlőhöz. Persze ki tudja mit is jelent olaszul az hogy Girmi? Rá vagyon írva a szerkezet aljára, hogy "1min", ez azt jelenti hogy nem szabad egy percnél tovább üzemeltetni. Egy 100 wattos motort ilyen kis és ennyire zárt térben tényleg nem tanácsos. Persze ha túlmelegszik akkor úgyis leteszi az ember, illetve a háziasszony. Érdekes még a négyjegyű sorozatszám. Hát nem egy nagy széria!
	Vajon mi tartja össze a szerkezetet? Mert csavarok azok sehol sem látszanak. Nos ezek a kis akadó körmök itt balra. A menet ebből biztosan nem kopik ki. Persze egy ilyen olcsó eszköznél ez bőven megfelelő megoldás. Manapság már minden így van összepattintva.
	Ezt a valamit ki kellett belőle húzni, hogy le tudjam venni az alját. Ez a hosszú rúd a kapcsolót működtette.
	A hálózati kapcsoló. Mint az UE-100 adapternél már említettem, szokás volt a ház anyagából és néhány odamelegített lemezkéből kapcsolót faragni. Ez is pont ilyen megoldás.
	A motor alja. Pocsékul sikerült a kép. Sajnos nem tudom megismételni a felvételt, az oldal alján kiderül miért.
	A kést elsőre sikerült lecsavarnom a tengelyről.
	Elővettem ezt a szerszámot. Az egyik végén filc, a másik végén tükröcske. MK magnókhoz adták fejpucolás céljára.
	Ezzel a kis tükörrel lehetett megnézni a fejet, hogy szép tiszta lett-e a pucolás után. Most azt fogom vele megnézni, hogy hol lehet belül a motor mögött valami ami a tartja. Merthogy sehol egy csavar, mégsem akar széjjeljönni!
	Semmit sem láttam. A következő kiszedhető rész ez a fémharang. Mást hirtelenjében nem tudok kitépni a helyéről.
	Na ugye megmondtam! Egy kis érzék kell hozzá, és akkor minden megoldódik. (vagy darabokra törik az egész)
	Valami papírkarika tűnik elő, de csavar továbbra sem látható. Nem szabad feladni! A papírkarikát is kiszedem pusztán izmaim megfeszítésével.
	A karika alatt végre ott az áhított oldhatóság. A magyar kávédaráló hasonlóan nézett ki, de ott nem volt az előbbiekben kiemelt fémharang. A három csavar közvetlenül a darálótérben volt. (úgy mint ahogy most látszik) Persze a magyar darálónak nem hőre lágyuló anyagból volt a doboza, hanem valami porcelánszerű műanyagból, ezért nem kellett a fémharang.
	Már kint is van a motor. Mérve teljesen reménytelen. Hol teljesen szakadt, hol meg rövidzáras. Régen emberek éltek abból, hogy az ilyen beteg forgórészeket újratekercselték. Mára ez is egy kiveszőfélben lévő szakma...
	A motor darabokban. Nem sok értelme volt szétszedni, de hátha. Volt már olyan hogy kinyíltak a drótok a kommutátorból, és zárlatosra égettet is láttam már. De ez nem, ez menthetetlen.
	Visszaszereltem hevenyészett módon minden vackot a dobozba. Persze a motort összetartó két szép fényes csavart azt azért megmentettem.
	Visszacsomagoltam az eredeti szürkés színű nylon zacskóba a kávédarálót. Mintha nem is piszkáltam volna. Kár volt a ráfordított időért. Persze legalább bekerült a szétszedtem rovatba.
	A fényképezés után pedig közvetlenül elfoglalta méltó helyét a szemetes vödörben.