Villanyóra

	Íme egy szép nagy krumpli villanyóra. Ezt fogom most felboncolni. Azért vettem előre a sorban, mert nagyon útban volt a szobámban. No meg kicsit furán is mutatott az éjjeliszekrényemnek támasztva, ahonnan néha kidőlt a szoba közepére.
	Így néz ki az ablakocskája, ennyit enged láttatni magából egyszeri földi halandók számára. Egy építkezésen találtam, és egyből láttam hogy ez bizony még jó lesz valamire! Bevágtam az autóm hátuljába. A következő két évet itt töltötte, illetve csak az első évet, mert közben kocsi csere volt. Az új kocsi hátuljában is megvolt a helye, bár ahányszor láttam láttam, hogy nem való a ruháskosárba. (ruháskosárban vannak a felesleges holmik a kocsiban úgymint: tartalék kürt, Tesla rádiósmagnó, törött ablaktörlőlapát, fél méter gerenda, egy bézs színű női szoknya, három éves bontatlan ásványvíz)
	Megy bele drót rendesen, de érthető hiszen háromfázisú. Valami cégé volt a néhai nagyvásártelepen ami most éppen bontás alatt van. Szép lassan dolgoznak, már két éve bontják a telepet.
	Még a plomba is rajta van, de már nem sokáig!
	Ugye megmondtam!
	Darabig nézegettem de végül rájöttem. Ez tulajdonképpen egy potenciométer. Ezzel lehetett hitelesíteni.
	Mivel háromfázisú, ezért három "motor" van benne. Kettő az alaplapra van szerelve, egy pedig egy külön lapon kissé megdöntve.
	Ez a döntött "motor" a másik kettő fölé szerelve. Nincs benne semmi külön okosság, csak azért van így szerelve hogy kisebb lehessen az óra.
	Így néz ki egy "motor" ami az alumínium kereket hajtja. A sárga a feszültség tekercs, a barna pedig az áram tekercs.
	Ez a számlálómű kiszerelve. Nem kell találgatni, elárulom. Az a két piros valami ami oldalt kilóg, az a támasztéknak használt csípőfogóm szára.
	Kiszerelve a dobozból. Nincs benne különösebb érdekes megoldás. Rakás csavar drót meg miegymás szép rendben. Sehol egy memória chip, sehol egy mikroprocesszor. Pár év, és el sem fogják hinni az emberek hogy ezek nélkül is üzemelt a világ...
	Alulnézetben.
	Ez a három alumínium forgórész kiszerelve. Nézegettem mire is lehetne ezeket felhasználni, majd hirtelen elhatározással bevágtam őket a szemétbe.
	Biztosan megvolt a trükkje összeszereléskor. Én egyszerűen elvágtam a drótokat hogy széttudjam szedni. Nem nagyon lehetett mozgatni az áram tekercseket. Nincs nekik lábuk, illetve saját anyagukból van, ami ugye hármas rézdrót összevissza bújtatva.
	Íme egy leválasztott "motor" a háromból. Itt pedig meg lehet tekinteni hogyan működik a villanyóra.
	Három áram tekercs a három fázisnak.
	A három feszültségtekercs.
	A számlálómű darabokban. Talán számlálóműnek lehetne használni. Kár hogy van itthon rendes becsületes számláló. Ha a gyereknek nem kell játszani, akkor megy a kukába.
	Ennyi maradt meg a villanyórából. A csavarok és a két feszültségtekercs. A csavarok mindig jók valamire, a rézdrótot is fel lehet még használni.
	Ebbe a dobozba szórtam a maradványokat. Meglehet a doboz tartalmát egy morcosabb pillanatomban a szemetesbe fogom szórni. Pedig mennyi érdekes csavar...