Unitra ZK140 orsós magnetofon
(mert jó dolgomban vettem egyet)

Na mi ez? Igen igen. Ez bizony egy Grundig liszensz alapján lengyel országban gyártott Unitra ZK140 típusjelzésű orsós magnetofon. Ilyenem még nem volt. Legalábbis használatra nem. Egyszer, még valamikor nagyon régen szétbontottam egyet, mert szerintem a bontásnál nem érdemelt többet.
Szerintem ez a magnó úgymond gyenge muzsika. Egyszer megnéznék egy eredeti Grundig magnót, hogy az is ilyen kritikán aluli konstrukció volt-e, vagy a lengyelek malackodták össze a dolgot. Tulajdonképpen nem is csúnya, hanem inkább olyan snassznak mondanám. Egyszerűen semmilyen a design. Lehet hülyén hangzik, de sajnáltam azokat az ismerőseimet és barátaimat, akiknek ilyen magnójuk volt. Valahogy egyszerűen nem volt magnó a szememben egy Teslához, vagy egy BRG M8-hoz képest.
Az elektronika kezelőszervei. Hangerő és hangszín gombok, valamint egy felvételkapcsoló. Tesla B4 után meglehetősen puritánnak tűnik. Volt ennek bonyolultabb változata is, ott a felvétel gombot tekergetni is lehetett, s ezzel lehetett bekapcsolni a felvételi automata szintszabályozót.
A mechanika vezérlő gombja. Egy szem tekerő. Kérdem én! Hát tessék mondani, hol van ez egy Tesla nyomógombjaihoz képest? De a BRG M8 Calypsón is öt hatalmas gombot lehet nyomogatni. (meg a kicsi piros pillanat állj gombot) Persze ez részemről hülyeség, hiszen nem mindegy, hogy tekerő vagy nyomó gomb?
A sávváltó kapcsoló. Azért ne hagyjuk ki a magnó pozitívumait sem. Ez a rész korrekt. Ugyan a kapcsoló általában kontaktos, mert gyenge minőségű, erősen alulmúlja az Isostat kapcsolót, de legalább pont ott van ahol kell, azaz a fejeknél. Ebben a magnóban alig van kábel, ami egyértelműen az értelmes elrendezésre vezethető vissza. Egy Tesla B4-ben annyi a drót, mint egy telefonközpontban!
Ez a tengernyi csatlakozó tömeg jelenti a bemeneti csatlakozók által lefedett halmazt. (ittam egy sört, azért fogalmazok ilyen értelmetlenül) Ennyi amennyit látunk. Tulajdonképpen elég, de én ugye Tesla párti vagyok. Ott pedig fél tucat Tuchel volt a gép oldalán! Keverni is lehetett két különálló jelet. Itt meg... Ez a csatlakozó a gép tetején van. Részben ötletes, mert minden esetben jól hozzáférhető, másrészt kényelmetlen, mert nem lehet lecsukni a bedugott tucheltől a magnó tetejét.
Azért itt is van néhány csatlakozó pluszban a gép hátulján. A bal oldali a hangszóró kimenet, a jobb oldali pedig a vonalkimenet, és a kombinált fej jele is be van kötve ugyanide. Mindig azé a sávé amelyiket éppen nem játssza. Adapterrel lehet sztereósat játszani. Teslához is volt ilyen.
A gép alján a kábeltartó doboz. Mondta a piacon az ember akitől vettem, hogy ezt ő odaragasztotta celluxal. Azt persze nem mondta, hogy azért tette, mert négy darabara van széttörve a fedél. Ennyi pénzért persze lényegtelen...
Legalább megvan a kábele. Jó nagy hely van a dobozban. Könnyedén befér a hálózati kábel, az átjátszó zsinór, vagy akár egy mikrofon is. Teslában a hálózati kábel alig fért el. (hogy szidjam a magamét is kicsit)
Hoppá! Hogy lekaptam a masina tetejét? A rutin ugye. Néha oda sem nézek, és már szét is szedtem valamit. Szerintem ennek a magnónak siralmas a mechanikája. Persze mindenben lehet hibát találni, és fogok is, de ez akkor is gyengécske szerkezet. Az elektronika bal oldalt lötyög. Mikor cserélni kell benne valamit, nem lehet kiépítés nélkül hozzáférni a panel forrasztós oldalához. Kiépíteni meg nem egy egyszerű eset. A Teslában meg egyből letört öt kábel ha az ember kihajtott egy panelt.
Az a csavar, az valami varázslat, ugyanis semmi helye sincs a kapcsolósoron. Később megtalálom honnan hiányzik, de ne szaladjunk ennyire előre.
Ez a két trimmerkondi való az előmágnesezés beállítására. Pontosan ott vannak, ahol lenniük kell, azaz a fej mögött. A Teslában fél méterrel odébb voltak. Valaki bánthatta ezt a magnót, mert a trimmereket tartó paneldarabka oda van befőttes gumizva ahová csavarozva kellene lennie.
A fejek. Érdekes a kombinált fej kivitele. Ezt a típust még nem láttam. A ZK fejek szép íves felülettel rendelkeztek, ez pedig erősen kiáll a rés mellett. Vagy fejet cseréltek, vagy nem nagyon használták ezt a magnót. A kombináltfej szinte új, kopásnak nyoma sincsen.
A szalagtovábbító gumigörgő már nem olyan szép. Jó alaposan vasoxidos, és enyhén kagylósan kopott is. Kicsit soványnak tűnik ez a görgő az általam más magnókban látottakhoz képest. Mintha nem lenne benne anyag. Egészen keskeny, alig szélesebb mint a szalag.
Jé! Hát ez csöves! Ezt eddig nem is néztem. Persze a tranzisztoros változatnak ott volt a neve után egy "T" betű. Akkor ez bizony egy értékes darab. Csak az ECL86 van vagy 2.000 forint manapság!
A hálózati kapcsoló összekombinálva a hangerő-szabályozóval, és a hangszínszabályozóval. Nem volt egy egyszerű eset kicserélni ha bedöglött. A hálózati kapcsoló lábai szabadon vannak. Könnyed mozdulattal lehet beletenyerelni. Tapasztalatból mondom.
Két cső is van benne. Illetve három, mert a kivezérlés jelző egy igazi varázsszem. Többet ér mint a magnó összes többi része!
Ez a hálózati kapcsolóval átellenes oldala a doboznak. Ha valami érhetetlen véletlen folytán nem fogtunk rá hüvelykujjunkkal a hálózati feszültségre, akkor még mindig van esélyünk belemarkolni a csövek működéséhez szükséges anódfeszültségbe. A kondi csavarja nem volt meghúzva, ropogott a hangszóró mint a tábortűz!
Csak úgy mutatóba rámértem. A 250 volt kellemes érzést kelt az emberben, leginkább akkor esik jól, mikor sikerül elengedni.
Ez a csavar a fejszerelvény alatti mechanikai lapot tartja. Mind ilyen, látszik hogy jó alaposan szét volt szedve a magnó. Ezt a lapot egyébként egyszerűen nincs ok levenni. Nincs alatta semmi, amit piszkálni lehetne vagy kellene. Szerintem úgymond "próbálkoztak" a magnó javításával.
Íme a varázsszem. Van neki egy feelingje. Majd talán egyszer csinálok belőle valamit. (de nem biztos, hogy ebben az életemben)
A magnó műanyag fenéklemezének egy részlete. Vagy értelmetlenül erőből kell meghúzni a csavarokat, vagy el kell ejteni a magnót, hogy ezek a kis babák letörjenek. Persze a békebeli időkből származó Epokit ragasztóval mindent meg lehetett javítani.
Egy ideje biztosan nem használták ezt a magnót. A számlálót meghajtó szíj véglegesen fel is vette azt a formát amiben évekig tartózkodott.
Szelén egyenirányító. Akkoriban olcsóbb volt, mint négy darab dióda. Régen volt, talán igaz sem volt...
A villanymotor. Hatalmas ötlet van benne. Ha már egyszer felgerjesztünk mágnesesen villanyárammal egy lemezelt vasdarabot (villanymotor állórésze), akkor az egyből használható transzformátornak is. Ebben a magnóban nincs is hálózati trafó. A motoron található plusz tekercsekről jön az anódfeszültség, és a fűtés. Ügyes!
Az elektronika panelja. Mint már említettem, szinte kiszerelhetetlen. Balról az előerősítő cső fémlemez burokba árnyékolva, középen az ECL86-os végerősítő cső. Középen az a lemez, aminek csak az éle látható, az nem elválasztó, hanem a felvétel kapcsolót mozgató mechanikai elem.
A hangszóró a kimenőtrafóval. Ha a hangszórót megtekerik három kilóohmosra, el lehetett volna hagyni a trafót. (jól van na, fáradok)
A számláló alulról. Nem egy informatív kép. A lényeg a bal felül nem látható csavar, amit nem is oly régen találtam meg a sávválasztó kapcsolóban. A számláló tartófülei le vannak törve. Vacak műanyag gondoltam, de nem, ez bizony alumínium öntvény. Rendesen rá kellett verni a számlálóra, hogy letörjenek a fülei. A számláló szorul, nehezen nullázható, valószínűleg ezért kapott egy nagyobb ütést.
Rutinos férj a nászéjszakán: Ezt már valaki piszkálta! Ezen a csavaron is látszik, hogy hozzá volt nyúlva. Elég érthetetlen... Ez a csavar a szelén egyenirányítót tartja.
Nem forgott a jobb oldali orsózó tengelycsonk. Kézzel sem nagyon akart mozdulni. Egyszerűen belenőtt a zsír a perselybe. Kiszedtem, benzines ronggyal megtöröltem, ettől mindjárt elkezdett forogni. Nem adtam neki zsírt, mert az előző is beleszáradt. Nem egy egyszerű eset, ugyanis zéger gyűrű fogó nélkül nem lehet kiszedni a tüskéket.
Ez a fura plexi izé a jobb oldali csúszó kuplung. A három kis filc korong súrlódása által átvitt forgási energia tekeri fel a szalagot. Beállítani semmit sem lehet, legalábbis én nem vettem észre szabályozó szerveket. Persze ha jól működik a mechanika, akkor nem kell állítgatni.
Ennek a trimmer potenciométernek eredetileg szép ezüst színe volt. Hát ez bizony rendesen be van patinásodva. Persze ha érintkezik a másik oldala...
Itt volt a kutya elesve. Ez a kapcsoló -vagy inkább érintkező rugócsomag- volt erősen kontakthibás. Pici polírpapír, és azonnal abba is maradt a sercegés.
Az ECL86-os cső közelről. Veszek még egy ilyen magnót, és építek egy csöves sztereó végfokot varázsszemes kivezérlés jelzővel. Na jó... Csak vicceltem. (vagy talán mégse?)
Nem akart a magnó jobbra gyorspörgetni. Rendesen bevolt keményedve a közlőgörgő felülete. Gondoltam lemosom benzinben, de végül is a polírpapír már elő volt véve a fiókból, így nekinyomtam. Ha már egyszer úgyis forog, akkor minek strapáljam magam?
Szalagot rá oszt hadszóljon! Ezen a szalagon nem nagyon volt semmi. Gondoltam akkor visszacsévélés, és rakok rá egy másikat. A visszacsévélés nem működik, pedig szalag nélkül kézzel "mérve" erősnek tűnt a tüske forgása.
A motor tengelyén lévő gumikarika is kapott egy adag csiszolóvásznat. Jött is le belőle rendesen. Gondolom elérett a gumi.
Továbbra sem akart gyorspörgetni. Kénytelen voltam feszíteni kicsit a tüskét a motor tengelyének húzó rugón. Mivel eredetileg nem sok állítási lehetőség van, ezért rövidítettem a rugón. Nem szép, de egyből vissza tudtam tekerni az előző üres szalagot.
Feltettem egy másik szalagot, de ez meg nyávog. Leginkább nem is akarja vinni a szalagot. Nem csoda, hiszen jól be van koszolódva a szalagtovábbító görgő. Adtam neki benzint, amitől egyből előtűnt a vasoxid réteg alól a szép fekete gumi. Nem is kopott a görgő, nem sokat használták ezt a magnót. Szerintem több órát volt szervizben mint üzemben.
Továbbra sem vitte a szalagot. Még annyira sem mint az előbb. Találtam egy állítócsavart a görgő hídján. Ezzel lehet állítani a gumigörgő nyomóerejét. Érdekes elképzelés. Mintha más magnókon nem volna ilyen, de nem is hiányozna. Tekertem rajta, mire elindult a szalag.
Kicsit még recsegett, ezért adtam egy pofont a panelnak. Szerintem nem én vagyok az első aki elveri. A képen javítási nyomok láthatóak a törött panelen. Én legalább nem ököllel vertem. Szegény magnó... Szadista állat gazdája lehetett.
Piszkálódásaimat siker koronázta, vagyis végre szól a magnó. Mondjuk a szalagon található felvétel minősége kifejezetten rémes.

 

 

Orosz ember énekel valamit. A magnó sztatikus feltöltődéses iszonyat pattogásokat
hallat. A hangminőség pedig mindeközben olyan, mint az orosz lengyel barátság.

 

Érdekes részlet, bár nem kötődik ehhez a magnóhoz. Ez egy retro alumínium szalagorsó. Nem vagyok egy mai gyerek, még Vörös Szikra magnóm is volt, de ilyet még nem láttam. Ritka bili anyagból van ez az orsó. Egyszerűen össze tudnám gyűrni mint egy darab papírt. Az ITG rövidítés az Iskolai Taneszközök Gyárát takarja.
Valahol itt lehet a sztatikus pattogás oka. Ha elhúzom a törlőfejtől a szalagot, akkor valamicskét alább hagy a pattogás, de továbbra is nagyobb az intenzitása, mint a szalagról jövő zenének. Vagy a szalag töltődik fel a súrlódástól, vagy ez a kék szösz okozza  a jelenséget. Lényegtelen, hiszen nem akarom én ezt a magnót használni, csak leheltem bele egy kis életet az érdekesség kedvéért.
A számlálót sem szereltem vissza. Beletettem egy zacskóba, és bevágtam a magnó aljába. Szerintem valahol biztosan van egy másik számlálóm, hiszen bontottam már ilyen magnót. De nincs értelme megkeresni, kicserélni.
Íme a hálózati kábel rejtekajtajának törése. Ezt azért megragasztottam, mert éppen itt volt a kezem ügyében az ecset meg a toluol-os üvegcse. Megy a magnó a pincébe a többi kacat közé. Béke poraira. Emléke örökké szívünkben él...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...