MM CB76 mintájú tárcsás távbeszélő készülék
(mert útban volt a szobában)

Próbának hoztam haza a munkahelyemről, de végül nem volt rá szükség. Egy akusztikus modemet akartam vele feléleszteni. Gondoltam, hogy kipofozom, de nem láttam értelmét. Ha nagyon kell ilyen telefon, akkor kerítek egy másikat.
Egy öltöző szekrény aljában találtam rá. Roppant mód piszkos volt. Gondolom hányódhatott néhány éve. Éppen piacról hozott medvéket mostam ki a gyűjtemény részére, mikor is az a hülye ötletem támadt hogy a telefont is kimosom. Mi történhet?

 

 

Legfeljebb kicsit zajosabb üzemben fog működni a mosógép.

 

 

Ilyen piszkos lett a víz. Persze ez inkább a mackóktól volt, mint a telefontól. Míg a gép mosott elmentem ebédelni.
Hát ez nem maradt egyben. Oh de sajnálom! Még tiszta szerencse, hogy telefonszerelő vagyok. Akár össze is rakhatnám, de azért sem fogom összerakni!
A készülék másik fele a mosógépben maradt. Egy része szerintem mélyebbre is eljutott, mert látványosan hiányzik néhány csavar. Szerintem a macik szedték szét a készüléket. Valószínűleg ez a medve volt a főkolompos, mert ennek még a szeme sem áll jól!
A színe kissé megváltozott, de előnyére. Az állaga is megváltozott, de hátrányára. Nem reménytelen, mert az majd még csak ezután lesz!
A mikrofonbetét. Ez nem szénmikrofon. A szerencsésebbeknek ilyen jutott, az ő hangjuk érthetőbben száguldott át a deróton. Ez egy volt NDK-ból származó RFT gyártmányú kristály mikrofon, beépített erősítővel.
Így kell kiperemezni ha bele akarunk nézni. Márpedig ez a rovat arról szól, hogy bele akarunk nézni!
Íme.
Ez maga a kristálymikrofon betét. Ez egy amolyan örök darab mikrofon. Valahol mintha lett volna egy egész dobozzal.
Az erősítő kissé megrongált panelja. Nem tetszett neki, mikor letéptem róla a szürke hengert, amiben a védelemül szolgáló szelén lapocskák voltak. Az IC-ből is elraktam régebben egy jó marékkal. Persze teljesen feleslegesen, hiszen úgysem lehet használni semmire.
Akkor jöjjön a számtárcsa. Bal oldalt a porvédő búra látható. Régebben adtak az ilyesmire, mi meg javításkor kidobtuk, mert csak útban volt. Ez a 76-os tárcsa porvédő könnyen leesik a helyéről. Vagy a csengő kalapácsát blokkolja, vagy a tárcsa rugóiba akad bele.
Jobbra az impulzus rugó, középen a hallgatót rövidre záró rugó látható. Ez utóbbi biztosította hogy tárcsázáskor ne kattogjunk bele a saját fülünkbe. Undok ügyfélnek ki is akasztottuk a telefonjából.
Ez a röpsúly. Ha lassan forog a tárcsa akkor egyben van. Ha gyorsan akarna forogni akkor kinyílik a röpsúly, és lelassítja a forgást. Amilyen primitív dolog annyira hatásos.
Ha lepattintjuk a tárcsa közepét, akkor ez a csavar kerül elő.
Ha kitekerjük a csavart, lejön az ujjkorong. Alatta ez a furcsa valami látható. Ha nem vigyázunk, és benyomjuk a közepét, akkor leforog a rugó ami a tárcsát húzza vissza alaphelyzetbe.
Íme. Ügyfelek képesek voltak eljutni idáig takarítás közben. Aztán meg adták az ártatlant, hogy nem értik mi történhetett. Egyszer csak huss! Kiugrott belőle ez az izé.
Ennyire szedtem szét a tárcsát. Ezt a típust már nem javítottuk, ekkor már kezdett előtérbe kerülni a részegység csere. Egyszerűen beszereltünk a rossz helyett egy jót. A 67-es mintájú tárcsát még szokás volt megjavítani. Néha akár ennyire szét kellett szedni a javításhoz.
Ez lett a számtárcsa vége.
Megy a többivel a szemétbe.
Mond hová lett régi dicsfénye?
Leharapom a zsinórodat!
Ez a mikrofon alatt található. Tipikus hibája volt, hogy miután az ügyfél letekerte a kézi beszélőről a mikrofonfedőt, ezt az érintkezős lapot ferdén, vagy fordítva nyomta vissza a helyére. Ilyenkor aztán hiába mondta a mikrofonba a magáét!
Ez van a lapocska alatt. Itt jön be a rugós zsinór a kézi beszélőbe.
Ez a pici vaslemez tarja a helyén a kábelt.
A gyerek nem érti, hogy most meg miért raktam össze. Hát mert kell az akusztikus modemhez, hogy lehessen látni mi is az.
Ez a hallgatóbetét. Hülye egy neve van ennek is. Nem hallgat ez semmit. Mi hallgatjuk. Akkor nem hallgatandó betétnek kellene nevezni?
Ezt is szét fogom szedni.
Mint látszik, már neki is kezdtem.
Nekem csípőfogót adott az Úr Pesten.
Ez van belül. Két pici mágnes, két vaslemez között. A két lemez találkozásánál pici rézlemezekkel kitámasztott vaslemez darabka. Lemezdarabka körül egy tekercs.
Ezt hívják lengőnyelves hangszórónak. A lengőnyelv kilógó végére drótdarab van forrasztva, a drót másik vége az alumínium membrán közepébe van beragasztva.
Lehet ezt még tovább bontani?
Lehet.
Körbe ki kell peremezni.
Ha a perem lejött, akkor lehet hozzáférni a membránhoz. Ha már eljutottam idáig, akkor félbehajtom a membránt. Mindig csak a hülyeségeim hajtogatom...
Ez a hallgató motorja. Következzen néhány agyament kísérlet a membrán pótlására. Különböző tárgyaknak nyomom neki a lengőnyelv végét, a letépett membránt pótlandó.
 

 

 

Úgymint asztali lámpa burája. Illetve szoba ajtajának üvege.

 

 

Ezt a csavart kellett kitekerni, hogy kinyíljon a készülék. Elől két köröm akadt be az alaplapba. Ha a körmök nem voltak beakadva, akkor igencsak nagy valószínűséggel az ügyfél belenézett a készülékbe.
Íme a tartalom.
A szocialista ipar végnapjai...
A készülék csengője. A következőképpen kell beállítani, hogy a leghangosabban szóljon. A kalapács és a harang között kell hagyni fél milliméter rést. Úgy fog csilingelni, hogy ihaj. Sajnos erről nem készült hangfelvétel. Majd alkalomadtán pótolom valahonnan.

 

 

Most legyen elég egy kézi meghajtású hang.

 

A telefon bosszúja.
A csengő harangok nélkül. Ez egy elég szokatlan felépítésű csengő annak aki nem ismeri, ez ugyanis váltóáramról üzemel. Nincs benne magszakító, mint a hagyományos csengőben. Ebben a működtető váltóáram ütemében csapkod a kalapács. Hogy meg tudja különböztetni merre csapódjon, van benne egy mágnes.
Az indukciós tekercs. Azért kell, hogy a hallgatón ne folyjon keresztül a mikrofonáram, az ugyanis lemágnesezné a hallgató mágnesét. No meg az átfolyó egyenáram kiakasztaná a lengőnyelvet az egyik oldalra. Ha már ott ez a trafócska, akkor ellátja az önhang csökkentő áramkör szerepét is. Egyik oldalt a vonal van, másikon egy művonal, a kettő kivonódik egymásból. Eredmény: Nem üvöltözünk a saját fülünkbe.
Sokkvédő dióda. Megfogja a nagyobb impulzusokat a hallgatón, különben egy erőteljesebb kattanáskor kihúzódna a dobhártyánk. Egyszer belehallgattam egy telexvonalba adás közben, utána egy hónapig csengett a fülem!
A panel kiszerelve. A súly jobbra és balra, a felfüggesztés középen. Az ember kicsit odacsapta a készüléket az asztalhoz, és máris kettétört a panel. Éveken át gyártották ezzel a konstrukciós hibával, majd jött a totális konstrukcióhibás CB811-es sorozat.
Az automata. Hülyén hangzik de az. Mikor lerakod a beszélőt a helyére, akkor automatikusan bontja a vonalat s bekapcsolja a csengőt. Ennyi erővel automata ajtónk van itthon, hiszen ha lenyomom a kilincset, akkor kinyílik.
Ebben a szatyorban vittem le a szemetesbe a telefon maradványait. Ma már nem ér semmit. Pár év múlva lehet, hogy majd újra érték lesz, mert ugye tárcsás. Már fel is nőtt egy generáció, aki nem látott számtárcsát csak régi filmekben. Ipari tanuló koromban fociztunk a CB-24-es készülékkel. Jól bírta, mert vasból volt. Most egy ilyen készülék szinte megfizethetetlen! Majd jól bemutatom azt is, ha lesz kedvem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...