Panelméter
(mert olcsó volt)

	Így kell bekötni a drótokat a helyes működéshez.
	Felirat a szerkezet áram és feszültségigényéről. Nem kell adatlapot vadászni, a szükséges adatok szerepelnek a dobozon.
	A Ganz műszer részlege gyártotta.
	No és akkor a lényeg, mert nem azzal kezdtem. Szép.
	A dobozka hátulja. Lehet rá csatlakozni sarukkal vagy forrasztással, de akár rá is lehet tekergetni a drótokat a csatlakozókra.
	Ilyen beakadó pöckök tartják össze a dobozt. Nem szeretem az ilyet, de itt legalább fémből vannak s nem törnek le.
	Ezt a fekete műanyag keretet még le kell pattintani a szerkezet elejéről, különben nem nyílik ki a doboz.
	Keret nélkül. Így is be lehet építeni, ha valamiért nem illik a környezetbe a körben látható vékony fekete sáv.
	A dobozban rejtező panel. A kijelzők áramköri lapja, és az alkatrészeket tartalmazó panel között az elektromos összeköttetést nem holmi drótokkal, hanem kis darabka segédpanelekkel oldották meg. Érdekes megoldás.
	A szerkezet lelke ez az IC. Tulajdonképpen szinte minden panelméterben ez az IC szerepelt, és használatos mind a mai napig. Van neki egy párja, az ICL7106 ami az LCD kijelzők meghajtásához való. Volt ugyanerre a célra valami NDK gyártmányú IC páros is talán LD110 / 111 néven.
	Ez az alkatrész egy trimmer potenciométer. Ez szolgál a feszültségmérő belső hitelesítésére. A szabályozó csavarja le van ragasztva elmozdulás ellen. Ez szerintem elég értelmetlen dolog. Szinte elképzelhetetlen akkora mechanikai rázkódás ami ezt a pici csavart elmozdítsa. Persze a felhasználók az ő csavarhúzójukkal...
	A panel alja. Valószínűleg nem számítógéppel készült a panelterv. A paneltervező programok nem szoktak ilyen szépen ívelt kacskaringós rajzolatot produkálni.
	A forrasztószemek körül valami fehéres lerakódás látható. Nem mindegyik körül van. Nem tudom mi ez, de elég randa!
	A kijelző sor. Pici 7 szegmenses LED kijelzők.
	Választok három műszerzsinórt a fellógatottak közül. Amiket sűrűn használok, már csak azok a zsinórok lógnak itt. Amiket nem sűrűn használok, azok el vannak dugva a fiókok mélyére.
	Az áram én vagyok, kiáltja ki Pöszméte mackó. Véres küzdelemben legyőzöm, bár majdnem átharapta a torkom, de végül is sikerül áramot vételeznem.
	Beállítom a szükséges kétszer 5 voltot. Hmm... Majd a tápegységembe is belenézünk egyszer, úgyis ki kell cserélni benne az egyik 723-as IC-t. Valami nagyfrekis dolgot járattam róla (CB), és abba számomra érthetetlen okból belehal a 723-as áramkorlátja. Remélem lehet még kapni ilyen IC-t, mert nincs kedvem keresgélni a dobozaimban.
	Ilyen szépen világít. Van a LED-ek fényének valami feelingje. Ennél csak a Nixie kijelző a szebb, no meg a varázsszem.
	Mint a képen (bal oldalt alul) látszik a szerkezet éppen 140 milliampert eszik. Persze ez változik az éppen kigyújtott szegmensek számának függvényében. A negatív tápfeszültségből nem fogyasztott annyit, hogy a műszer jelezzen egyáltalán valamit.
	Van nekem egy olyan dobozom, amire az van ráírva, hogy "mérőműszerek". No ebbe a dobozba lesz eltemetve ez a panelméter. Majd ha egyszer szükségem lesz rá, akkor egyszerűen csak előrántom mint varázsló a nyulat a kalapból.
	Íme. Bekerült a többi csoda mérőke közé. Hmm... Itt is vannak bemutatható érdekes dolgok. Például a képen is látható mechanikus digitális óra, az is megér egy misét. No majd talán legközelebb.
	Ha már itt vagyok, hát beteszem az asztalon feleslegesen heverő pici hangszórót a hangszórós dobozomba. Hmm... Itt is vannak szétszedhető bemutatható dolgok. Hát nem fogyok ki a témából azt már látom!