VEF222 rádió
(hogy lássuk a fejlődést)

	Ücsörgött kint az előszobában ez a rádió. Nem hoztam beltebb, mert még hozzá talál érni valamihez. Koszos volt mint amit a kukából szedtek ki. Talán azért, mert tényleg a kukából szedték ki. Akitől vettem ember az pontosan úgy nézett ki, mint aki maga is egy kukában lakik. Ki is dobtam a szatyrot amiben ezt a gépet hazahoztam. Mivel a VEF rádiók voltak soron, ezért egyszerűen nem hagyhattam ott ezt a szép darabot a piacon. Tulajdonképpen megérte a maga 300 forintját. Van még egy másik VEF206 forma rádió Selena néven aminek már fa doboza van, és URH is van benne, de még a nagy dobváltós széria. Majd veszek egy olyat is ha látok, hogy teljes legyen a kép.
	Orosz létére nem csúnya. Lehetne szebb is, de ne legyünk telhetetlenek. A hangszín, és a hangerő potméterek tologatós típusúak. Felül van három nyomogatós kapcsoló. A hangoló gomb átkerült jobb oldalra. Nem mondanám rendezetlennek, inkább szétszórtnak nevezném.
	A hangszóró rácsán látszik, hogy ezt a rádiót valaki nem szerette. Persze lehet egyszerű szállítási sérülés. Akitől vettem igen érdekesen kezeli az árúját. A tegnap még gyűretlen membránú Tesla mélynyomó ma már erősen be van roggyanva.
	Az egyik tolóka gombja hiányzik. Érdekes módon a hiányzó tolóka előkerült a rádió belsejéből. Szokatlan esemény, inkább eltűnni szoktak a dolgok. Az előlap a gombok körül erősen meg van rongálva. Valaki smirglivel halkította le a rádiót.
	Az antenna hiányzik. Ez szinte minden rádiónál így van. Inkább az a meglepő ha megvan az antenna, és ráadásképp még egyben is van, és egyenes is. Ha a teleptartó fedele is meg van, az már kész csoda. (de most nincs meg)
	Meglepő, de szabványos az antenna és a föld csatlakozó. Gondolom ha el akarják adni külföldre, akkor nincs mese, be kell tartani a játékszabályokat.
	A rádió amúgy a Tento cég gyártmánya. Valami távközlési cég lehet a logó alapján.
	Kétnyelvű felirat a hátlapon. Ezeket a fényes alumínium lapocskákat képtelenség rendesen fotózni, mindig becsillannak.
	Milyen 220 v 50 Hz?
	A rádiót körbeforgatva megtaláltam a hálózati csatlakozó helyét. Szabványos borotva csatlakozó zsinór. Épp a minap hoztam haza néhányat a melóból. Időnként felgyűlik, akkor elrakom őket valahová, aztán megint hozok. Szerintem valahol lennie kell itthon vagy huszonharminc borotva zsinórnak...
	Magnó, és fejhallgató csatlakozó. Van itt minden.
	A hátlap levétele után a szokásos látvány tárul a szemünk elé. Panel. A lényeg a részletekben rejlik. A részletekbe pedig mindjárt belemegyünk.
	Ha lóg egy drót valahol, akkor kenjünk csak rá egy kis kátrányt. Persze ennél sokkal kultúráltabb megoldások is léteznek.
	Ez meg randán van beforrasztva. Persze láthatóan nem gyári a forrasztás. Ez a két vezeték jön a hangszórótól. Eredetileg csatlakozó dugó volt a vezeték végén, le lehetett húzni szereléskor a csatlakozónál fogva az előlapot a rádióról.
	Ez a ronda forrasztás az URH részben található. Ez a része nem is működik rendesen a rádiónak. Itt még lesz mit babrálnom.
	A teleptartó rugója szépen be van rozsdásodva. Régebben kora gyermekkoromban mikor még javítgattam a kollégák ismerősök barátok szomszédok rádióit, körülbelül fele esetben a telepek csatlakozásánál volt a gond. Hát Gézuka! Nem tudom mi történhetett. Egyszer csak elhallgatott a rádió. Ebből én már sejtettem, hogy három éve nem volt elem cserélve a szerkezetben.
	Ez egy elég ronda részlet. A csavarral rögzíthető fémlemez éppen elektromosan vezető hidat képez a fóliás lemez egy csíkja, és az üvegcsöves biztosíték egyik lába között. Ez egy elég ronda részlet. Ha nem a primer oldali az a biztosíték akkor is!
	No! Így azért mindjárt más.
	Már az oroszok is tudnak szép színes fólia burkolatot húzni az elektrolit kondenzátorokra. Jobbra a csatlakozók belülről, lent a végfok hűtőbordája. Na végre! Csak sikerült valahogy megszabadulni a fázisfordító, és a kimenő trafótól!
	A hálózati transzformátor. Érdekes, hogy a primernek sokkal nagyobb hely van hagyva. Persze oda sokkal több menet kell, mert rosszabb a kitöltési tényező, de akkor is szokatlan.
	Külön kockában van az URH hangoló egység. Jobbra mellette látható a dugaszolható FM KF fokozat. Nem azért ferde mert közelről fényképeztem, hanem mert ferdén van a panel a helyére dugva. Valaki kihúzta, és a megvezető felöntések másik oldalán erőltetve dugta vissza.
	A dobváltó. Olyan ez mint régen, csak kissé soványabb. Ez a doboz keskeny, a régiféle dobváltó bele sem férne. Aki nem tudná elképzelni, így néz ki a váltó működés közben.
	Orosz LED. Elég silány fénye van. Ha áram alatt van a készülék, azaz be van dugva a konnektorba, akkor folyton világít. Gondolom, hogy meg lehessen találni a rádiót a sötétben. Küldünk egy tucatot az ellenségnek, aztán meg oda lövünk a pirosló pöttyökre.
	Az a fehér kocka az egy orosz integrált áramkör. Alig van valami a tokban, tipikusan két tranzisztor, és három ellenállás, de az ellenséget meg lehet vele téveszteni, illetve büszkén rá lehet írni a dobozra, hogy: Two integrated circuit...
	A KF tekercsek úgy nyakon vannak zúdítva méhviasszal, hogy bőven jutott kívülre is. Tulajdonképpen ki sem látszik a viasz alól az alumínium árnyékoló serleg. Persze a tulajdonos egy jól felmelegített csavarhúzóval simán el tudja tekergetni, ahelyett hogy a fél éve döglöttre merült elemeket kicserélné...
	Barátságtalan kosz a hangszóró membránján. Elég gusztustalanul néz ki. Vizes szivaccsal letöröltem. Ha túléli a membrán túléli, ha nem akkor nem. Túlélte. Ez egy elég gyatra hangszóró. A membránja olyan puha mint egy sima A4-es géppapír.
	A sávváltó kapcsoló gombja. Mellette nem egy szétszedett kispuskalőszer látható légpuska sörét társaságában, hanem a hullámváltó fokozatban tartó alkatrészei. A golyót a rugó magába a forgatógombba vájt mélyedésekbe szorítja bele. Érdekes módja a spórolásnak, alkatrész összevonásnak.
	Mikor a rádiót megvettem furcsa hangot adott ki magából. Ezt minden elektromosság nélkül produkálta. A dolognak az a nyitja, hogy indulatosan megráztam a szerkezetet. Két dolog volt elszabadulva. Az indulataim, és a képen látható árnyékoló lapocska.
	Ezek a részek olyan koszosak, hogy mennek fürdeni. Nem vagyok egy mosómedve, de utálom a koszos dolgokat. Például minden nap tiszta alsót veszek. Vasárnapra már hét van rajtam.
	Ha a csülök megfőtte a maga két óráját, akkor vegyük le a tűzről a kuktát. Vegyünk elő mustárt és tormát. A csülökből húzzuk ki a csontokat. Fogyasszunk egészséggel. Én azon melegében szoktam enni. Kenyér nélkül, mert a kenyér az hizlal. Persze nem szoktam megenni egy egész csülköt, a fele mindig megmarad vacsorára. Na jó, nem egészen a fele, de azért hagytam belőle.
	Az ultrás víz csodákra képes. Sokan a megváltozott szín miatt nem is akarták elhinni, hogy a saját masinájukat kapják vissza. Sokkal jobb egy szép tiszta valamit szerelgetni az asztalon, mint egy koszosat. A 250-es MZ motorblokkal is pont így voltam. Szegény anyám csak annyit mert kérdezni: Gézuka! Ugye ki fogod mosni utána a kádat?
	A cserépkályha tetején száradnak a rádió kimosott elemei. No nem mintha nyáron be volna gyújtva a kályhába, de itt biztosan nem lép rájuk senki.
	A hangszóró rácsát kicsit ki kell egyengetni. Minden megvan a feladat elvégzéséhez. - kalapács - horpadás - düh
	Ónpaca az előlap belső oldalán. Imádom mikor előttem belepiszkál valaki a gépbe. Főleg a felhasználók a veszélyesek. Kimerül az elem, és előveszik a csavarhúzójukat mondván: biztosan elállítódott benne valami. Régen fülre egy perc alatt vissza tudtam tekerni egy Sokol KF tekercseit a helyükre.
	Errefelé lesz a kutya elesve. Mármint szól a rádió, de nem lehet kikapcsolni. Az előlap felirata szerint a bal oldali kapcsoló volna a power, de nem csinál semmit. Nekem sincs sok kedvem, de ha már úgyis itt ez a rádió az asztalon...
	Nem is csoda, hogy nem kapcsol a kapcsoló. A panelt kiszedve és megfordítva a bal oldalt látható kép tárul szemünk elé. Hát ezt már valaki piszkálta. A kapcsoló egyszerűen át van forrasztva. Azért van átforrasztva, mert nem kapcsol. De én kapcsoltam. Kapcsoló javítás következik.
	Ha már úgyis kivettem a panelt, álljon itt egy fotó a rádió hangfrekvenciás fokozatáról. Végre leszoktak a trafócskákról. No nem mintha nem szeretném őket, de sokkal egyszerűbb megoldások is vannak.
	A kapcsoló alkatrészei. A gomb, a rugó, a zéger, a beakadó pöcök és a nyomó laprugója, valamint a rögzítő pánt. Említettem volt, hogy imádok Isostat kapcsolót szerelni?
	Kicsi lemezkét kihajtani, kapcsolót oldalra eltolni, és már kint is lenne, ha nem volna ott alatta a nyomtatott áramköri lap. De az stabilan ott van. Akkor kiszedés nélkül lesz megjavítva.
	A kettővel fentebb említettek kiszedése után a kapcsoló belseje hátrafelé kitolható. Persze csak akkor ha az útban lévő alkatrészeket kiforrasztottuk. Az érintkezőknek nem így kellene kinézniük! Rugó kilágyulva, középen eltörve.
	No de honnan lesz új bele a kapcsolónak? Hacsaknem ebből a dobozból! Rendes úri családoknál kötelező érvénnyel kell lennie egy doboz tartalék kapcsolónak a szekrény tetején. No de hol vagyunk mi kérem az úri családtól? Ezért nálunk több doboznyi kapcsoló is található.
	Ebből fogom kiszedni a szükséges érintkezőket. Még jó hogy van belőle egy egész sínnel. Csak nehogy legközelebb beépítsem valahová érintkező rugók nélkül.
	Nem egy nagy kunszt szétkapni egy ilyen kapcsolót. Mindössze ki kell tolni hátrafelé a fehér pucukát, miközben a szanaszéjjel repkedő érintkezőket a maradék kezeinkkel összesöpörjük a levegőből.
	Ilyen egyszerű beszerelni. Nincs miről mesélni. A kapcsolót vissza kell tolni előre. A kiszedett kis bizgeréket a megfelelő sorrendben vissza kell rakni. Persze jó ha van itthon másik rugó, mert összeszereléskor el szokott repülni. Itt hiányzik egy hangfájl. Sajnos elfelejtettem bekapcsolni a hangrögzítőt. Ha nem felejtettem volna el, akkor most meghallgathatnátok mit  is mondtam pontosan mikor a rugó elrepült.
	Az útban lévő kiszedett alkatrészeket vissza kell szerelni. Én legalábbis visszaszoktam. No de akkor honnan van ez a doboz kondenzátor?
	Ez sem egy szép részlet. Minek kellett elvágni a LED-hez menő drótot? A LED-et ki lehet patentolni az előlapból. Lehet erre nem jött rá aki előttem szerelte e rádiót.
	Kellene erre a kötésre két darab hosszabb műanyag csövecske az eredeti szigetelőszalag helyett. No de honnan a csudából vegyek műanyag csövet. Ha csak nem a műanyagcsöves fiókomból? De! Onnan.
	Nagy odafigyelés közepette ezeket választottam ki. (benyúltam a fiókba és vakon kihúztam valamit)
	Mindjárt jobban néz ki. Persze kicserélhettem volna a két toldozott drótot is, de most már mindegy...
	Valaki valami számomra érthetetlen okból lefaragott egy darabot a rádió dobozából. Majd mindjárt kiderül mi lehetet az ok. Hát nem egy egyszerű eset az ember aki előttem szerelte a rádiót.
	A hangszóró stimmel a dobozba, de teljesen hülyén áll a helyén. Mármint eláll az előlaptól. Van ott mint látható öt milliméter felesleges rés. Azért odacsavaroztam, de nem lehet feltenni a rádió előlapját. Billeg. Érthetetlen. Felül a hangszóró a mágnesénél fogva a panelra.
	Íme a megoldás. Leszedtem az előlapról a díszrácsot, és mint a képen látható a hangszórót szemből kell az előlapba csavarozni. De hogy miért kellett onnan eredetileg kiszedni azt egyszerűen nem értem!
	Márpedig párszor ki be rakosgatták a díszrácsot, mert kihajtás közben az összes alumínium fülecske azonnal letörött.
	Becsavaroztam a hangszórót a helyére, most már fel lehet tenni a rádióra az elejét. Furcsán púpos volt a rádió, mikor hazahoztam, a csavarokkal volt összetépve. Ahh... Persze most meg leesik a díszrács. Gondoltam odacsavarozom néhány hatalmas M8-as csavarral, de még éppen idejében sikerült magam megfékeznem.
	A technokol rapid felhasználása sokkal egyszerűbb, mint lyukakat fúrni a csavaroknak. Szóval maradok a ragasztónál.
	Mivel ez a rádió orosz, ezért a nemzetiségi villongások elkerülése végett két másik orosz szerkezetet használtam nehezéknek. A VL100, és a VEF206 éppen kéznél volt. Szerencsére ez az újfajta technokol nem ragad különösebben. Ha jól ragadna, akkor nem tudtam volna feltépni az előlapot a parkettről, mert a ragasztó bizony kifolyt az előlap díszrácsának lyukain keresztül. A lényeg, hogy a rácsot azért megtartja.
	Addig míg az előlap szárad megpróbálom rendbe hozni az URH fokozatot. Levettem a polcról egy hangszórót. Ez is a Verseny utcai piacról van. Kifejezetten az olcsóbb portékák közé sorolandó. Tulajdonképpen nem is került semmibe. Igazándiból a földön találtam.
	Valaki megpróbálta áthangolni az URH részt a keletiről a nyugati normára. Ez nem olyan egyszerű, mint fordítva. A keleti sávra való áthangoláshoz elég volt a hangolt körök számától függően két vagy több 22-33 pikós kondenzátor. A nyugati sávnak nagyobb az átfogása, nem olyan egyszerű az áthangolás.
	Meg lett rövidítve az oszcillátor tekercs. Most toldhatok bele. A képen látható hosszabb drótból újratekerem a tekercset.
	Fél állapotban. Hiába minden, ez a rádió nem akar normálisan szólni. Az oszcillátor már kb. ott rezeg ahol kell, de az adók nem jönnek rendesen. Mintha valami még hiányozna.
	Betettem még egy kondit, most már egészen jó helyen jár a rádió, de a hangja még mindig pocsék. A modulátor kör teljesen halott. Mintha ott sem lenne. Gondolom forrasztgatás közben meghalt a korábban említett integrált áramkör. Lehet hogy van itthon másik, de ennyit nem ér meg a szerkezet.
	Összeraktam, és megpróbáltam rásózni a dédire. Nem kellett neki. Persze nemrég rásóztam két másik kisrádiót, és már kezd szegény telítődni. Azt hiszem az lesz, hogy próbaképp visszaviszem ezt a rádiót a piacra. Csak ad érte valaki háromszáz forintot! Vagy mondjuk egy másik rádiót... Mire ide eljutottam megkaptam a kapcsolási rajzot, köszönet érte Burgundi Dávidnak.