Riga-103 táskarádió
(ej de régóta halogattam)

Mikor típusszámot látok egy készüléken, először mindig az jut eszembe, vajon milyen
lehetett, hogyan nézhetett ki a sorszám szerint egyel kisebb típus. Nos így. Már mint
azt akarom mondani, hogy a képen a nem hogy egy, de mindjárt a kettővel kisebb
sorszámú Riga 101-es rádiót láthatjuk, mégpedig különböző kombinációkban.

 

 

Ez pedig egy Riga 102-es. Nagyjából olyan mint a 101, csak ez speciel mono.

 

 

Ez pedig a Riga 103 Szerintem a Riga 103-as úgy született, hogy a vállalati párttitkár
el akart lopni egy 101-est a gyárból, csak nem tudta vinni, mert túl nagy volt.
Ezt látva a főmérnök megijedt. Mert mégis mi lesz ebből? Azonnal kiadta
az utasítást a konstruktőröknek, hogy készítsenek egy táskarádiót
a párttitkár részére a Riga 102-ből. Hát így történt. A Bal alsó képen meg
nem is a Riga 103-as van, de mi azt már tudjuk, hogy ez csak az ellenség megtévesztése
miatt van így. Míg a NATO katonák az orosz Ragyio folyóiratot bámulják csodálkozva,
Misáék titokban bekevernek nekik egy nagyadag vodkás kólát, aztán a mákonyos
katonáktól elnyerik orosz ruletten az összes McDonald's kajajegyüket.

 

 

Ez az én Riga 103-as rádióm. A belseje ugyanaz, mint a széria daraboké, csak ennek
kicsit más a ruhája. Az oroszok kedves szokása volt, hogy különböző alkalmakra
mondhatni átöltöztették a készülékeiket. Például a VEF rádiónak mindenféle
furcsa színű változatai is voltak. Vagy eleve egy alkalomról nevezték el
a készüléket, például Lenin 100. születésnapjáról a VL100-as tévét,
vagy a minap megkukkolt Selena rádióból készítettek
egy alkalmi olimpiai változatot is.

 

 

Ha már a készülékek sorszámozásánál tartok, akkor álljon itt a Riga 104-es képe.
Nem az enyém, Internetről van a kép, bár kevés híján vettem egyet a kukáspiacon.
Ennek a rádiónak egészen brutális belseje van. Zsanérokkal nyílnak
a panelek, és annyi benne a tekercs, mint égen a csillag!

 

 

Tudnak az oroszok szép rádiót gyártani, az már biztos! A Selena már
megmutatta, hogy mi lakik benne. Van olyan szép, hogy
megtartom. Már csak helyet kéne neki találnom.

 

 

Ezt néztem ki magamnak, csak kicsit át kell rendezni a sorokat, hogy odaférjen.

 

 

Ezek DVD lemezek. Az bennük a szép, hogy nincs is DVD-m! Ami volt, az is döglött,
vagy csak javítás erejéig járt itt. Mondjuk mindegy is, mert például tévém sincs.
De akkor minek nekem a DVD lemez? Érthetetlen...

 

 

Az a fekete csík, amit két képpel ezelőtt a Rádiótechnika újságok
tetején láttunk, az egy AKAI DS 4000 orsósmagnóra való plexi.
Egy "kissé" poros volt, ezért azt gondoltam ki, hogy lemosom.

 

 

 

Urológusom ha látná, biztosan megdicsérne, hogy milyen szép tiszta a vizeletem.

 

 

Alakulni látszik valami a polcokon. Ha nem is a rend, de valami azért már biztosan
alakul. Ez ha nem is hangzik valami jól, de amolyan szlogenszámba megy nálam.

 

 

Ez a rádió egy hodály! Az előbb hülyéskedtem az eredetével kapcsolatban, de meglehet,
hogy valójában igazam volt. Mert mégis mi oka lenne bárkinek is, ilyen benga nagy
dögöt konstruálni? Kisebb elvtársak saját vöröskatonát kaptak, aki vitte utánuk.
150 centi magasság alatt nem is hordozható, mert az ember
kezéből leér a földre a rádió alja.

 

 

Nem szaroztak az elvtársak, megszórták gombbal rendesen. Ez valahogy úgy esett,
hogy éppen azt válogatták, hogy mik legyenek rajta, mikor a párttitkár beleszólt
a fejlesztésbe. Úgy értem, miért ne lehetne rajta mind? Erre mindet rárakták.

 

 

Én meg a rádiót raktam rá a mérlegre. 6 kilót mutat a mázsa.
Ha ezek az oroszok normálisak...

 

 

A hátlap sem akármi. Van ezen minden! Talán csak a kerti csapot
nem lehet rákötni. Ó basszus! Adom itt a hülye ötleteket...

 

 

Azért van (általam) feliratozva a gombsor, mert folyamatosan eltévedtem rajta.
Nem csak hogy szót nem tudok oroszul, de sok is ennyi gomb az én szűk
agyamnak. A gombok funkciói szépen sorjában, balról jobbra:

- bekapcsoló
- lemezjátszó
- rövidhullám 3
- hosszúhullám
- rövidhullám 2
- középhullám
- rövidhullám 1
- ferritantenna
- sávszélesség váltó
- helyi vétel kapcsoló
- URH
- AFC

A hosszú és a középhullám tekercsei azért vannak beszúrva a rövidhullámúak közé,
hogy azok a közelségük miatt ne húzzák el egymást.

 

A díszlemez nem kopott, hanem feketéből krómba színátmenetes.
Ilyet sem nagyon látni, nem hogy egy rádió hátulján, de az elején se!

 

 

A másik díszlemez sajnos hiányzik, de ha egyszer így adták a kukáspiacon...
Ezt a rádiót olyan régen vettem, hogy a kukáspiac még a Teleki téren volt egy
nagy üres telken. Olyan arcok árultak, hogy kapaszkodni kellett a pénztárcába!
Cserébe minden olcsó volt. Nem akarok hazudni, hogy pontosan mennyibe
is került ez a rádió, de úgy dereng, hogy 300 forintot adtam érte.

 

 

Ez a kép meg teljesen véletlenül keveredett ide. Mondom az ügyfél macskájának:
Ott ül, őrzi a mappám! Erre tényleg ráült, és el is aludt rajta. Napon volt a mappa
jó darabig a kocsiban, biztos tetszett a cicusnak, hogy még jó meleg. Visszatérve
a problémára... Honnan szedjek, egy a rádióhoz való hiányzó hátsó díszlemezt?

 

 

Például innen. Vettem a Vaterán egy roncsot, amiből amúgy is kinéztem magamnak
a hármasforgót, a díszlemez megléte pedig már csak mondhatni hab a tortán.

 

 

Így néz ki eredetileg a Riga 103-as rádió. Ez se csúnya, de azért az enyém szebb!

 

 

Riga, Lettország fővárosa.

 

 

A logó szerint a Lettek egy hatalmas lemezollóval akarják
levágni a csillagot az égről. Végül is összejött...

 

 

Nem tudom, hogy csereszabatos-e a hátlap. Ha nem, majd átragasztom a lemezt.
Most, hogy nézem a képet, az látszik, hogy ennek nem színátmenetes a fényezése.
Persze nem mindegy, hogy mi áll a fal felé valamely polcomon?

 

 

A hátlap csak úgy nagyjából illeszkedik a dobozba. Persze ez direkt van így.
Vagy ha épp nem, akkor is ezt volt szokás mondani egy illesztési hibára
a szocializmusban. Az a csavarfej meg... Csak azt tudnám feledni...

 

 

A tuchelnek igen érdekes az állaga. Hogy törött, az természetes, mert ha használnak
valamit, akkor előfordul, de a fém részek állapota... Valami sószerű kiütés van rajta.
Márpedig ez a rádió nálunk a szobában volt tartva. Valamelyik orosz kisrádió
boncolásánál láttam ilyen szőröket az ellenállások lábán, csak
ott ezüst alapon feketék voltak a szőrök.

 

 

Innen meg valaki kitermelt egy csatlakozót.
Majd pótolom a készletemből.

 

 

Már majdnem szidni kezdtem az oroszokat, hogy mégis milyen egy hálózati aljzat ez,
mikor megnéztem a csúfabbik Rigán meglévő adattáblát. Ide nem hálózat jön,
hanem mondjuk akku. Vagyis ez egy 12 Voltos csatlakozó. Mondjuk
pofára akkor sem különb, és pláne nem szabványos.

 

 

Vételi frekvenciatáblázat. A hullámváltó "mindössze" hatállású.

 

 

Biztos fontos dolog a gyári szám... Azt meséltem, hogy volt egy Verhovina mopedem?
Illetve több is volt, de az említett darab kölcsönbe volt nálam pár évet. Rendőrök
megvoltak tőle őrülve, mert nekik ellenőrzéskor fel kellett írniuk az alváz és
a motorszámot, ezen a gépen meg nem volt motorszám. Illetve volt, de
csak az egyik fél karteren egy hatos szám, a másik felén pedig egy
fejjel lefelé álló ipszilon betű. Hiába dörgölték, akkor sem találtak
rajta többet, és a kölcsönadási szerződésen is csak ennyi szerepelt.
Ej de szerettek érte...

 

 

Az antenna nem eredeti. Rátekertem valamit a dobozomból, ami úgy ahogy odaillett.
Ez így kicsit több helyen csuklik mint újkorában, de annyi baj legyen.

 

 

Ha aláfordítom a fülét, akkor fektetve is szól. Már úgy értem, nem fullad bele
a hangszóró a szőnyegbe, mert rendesen kijön a hang a dobozból.

 

 

17 tranzisztor van benne, és ez bizonyosság, nem pedig talmi ígéret!

 

 

Akkora benga állat kapcsolási rajza van a rádiónak, hogy
a Kádár könyvben csak három oldalra fért ki!

 

 

A rádió szűkszavú leírása újabb három oldalra rúg.

 

 

Az van odaírva, hogy URH, csak nem az van odaírva. A fehér gomb pedig
a skálavilágítást indítja be, mert mit is érne nélküle egy ekkora rádió?

 

 

 

Nem lepődtem meg, hiszen tudom én, hogy van benne elem,
merthogy én magam hagytam benne.

 

 

A két kicsi gomb a magas és a mély hangszín, a nagy pedig a hangerő. Így van ez jól.
Sötétben tapogatózva is eltalálja az ember, hogy hol és mit kell tekerni. Aztán
bekapcsolom, meglepődök, hogy nem is így van. A képen látható nagy
gomb ugyanis nem a hangerő gombja, hanem az állomáskeresőé.
Ráadásul nem is egyszeri gomb, hanem a szó szoros értelmében
véve kétszeri. Az alsó fényes rész az URH sávhoz, a felette lévő gomb
pedig a többi AM sávokhoz tartozik. Vagyis két külön gomb, két külön skálahúr
rendszer, két különmozgó mutató a skála mögött. Azért ez sem tipikus táskarádió módi.

 

 

A készülék dísze a műszer. Khm...

 

 

50 éves a Szovjetunió. Vajh hová lettél kis piros csillagunk...

 

 

Ha nem is épp vörös a zászló az intarzián, de azért vöröses. A csillag
a sarló és a kalapács is megvan. De hol van róla Lenin arcképe?

 

 

Van itthon pár nagydarab rádióm, de ez mindegyiken túltesz!
Persze biztosan csak azért lett ilyen mély, hogy fel ne boruljon...

 

 

Alulnézetből is egy monstrum.
Az alján a "vékony" fekete csík, az elemtartó fedele.
Ha szét még nem is szedtem, de már az is szép tőlem, hogy idáig eljutottam.

 

 

Meg is ajándékoztam magam egy cukorkával.
Nagy pofához, nagy cukor dukál!

 

 


Eltelt egy hét, majd csendben eltelt egy másik. Gondoltam mi lenne, ha végre
nekiállnék a rádiónak? Nem volt kedvem, ezért inkább hozzáfogtam
rendezkedni. Például feltettem az AKAI-ra a szépen megpucolt
plexit. Persze először nem akart ráférni a 18-as orsóktól.

 

 

Át akartam tenni a fém orsókat a Philips 4504-re, de ezen már vannak.
Jaj! Ez annyira bonyolult...

 

 

Mintha üres lenne a szoba, de a bal sarokban ott a Riga, a jobb sarokban pedig
a donorja. Minél inkább akarok rendet, annál inkább fajulnak el a dolgok.

 

 

 

Van élet a rádióban, de ezt eddig is tudtam.

 

 

A rádió alján két hatalmas csavar tartja a helyén a teleptartó fedelét.
Pontosabban szólva ez a rész egyben maga a teleptartó.

 

 

 

Nincs kedvem szétszedni, ezért tekergetem még kicsit a gombjait.

 

 

A továbbhaladásban némileg befolyásol, a véleményem erről a kifolyásról.

 

 

 

Nem valami egyszerű feladat kipiszkálni belőle az elemtartót.
Vagy eleve ilyen szoros, vagy azért nem jön ki, mert szaros.
Akarom mondani, valószínűleg belerohadtak az elemek.

 

 

Elsőre úgy néz ki, mintha nem is lennének berohadva.

 

 

Viszont közelebbről megnézve...

 

 

Szép kis garnitúra. Ennyi elem ára, az manapság már egy kisebb vagyon!

 

 

Apró pici fehér morzsa az asztalon, de ahonnan ez jött, lesz ott több is!

 

 

Az a meglátásom, hogy most már van némi rálátásom.

 

 

Kicsit megpiszkáltam, hogy most jöjjön ki minden, aminek ki kell jönnie.

 

 

Rámértem az elemekre. Hármat elraktam, a többit kidobtam. Azt találtam ki, hogy
legközelebb szétszedek egy góliát elemet. Viszont most újfent félbehagyom
a rádió boncolását, mint teszem azt már évek hosszú sora óta. Vajon
mi lehet ebben a készülékben ami megakadályozza, hogy bemutassam?
Érdekes kérdés. Már többször is nekiálltam, de valami miatt mindig félbehagytam.
Ez annyira így van, hogy van régebbről, már úgy értem a korábbi "most
már aztán majdnem szétszedtem" felbuzdulásokról, vagy száz kép.
 

 


Egyszerűen nem lehet tovább tologatni, szétszedését halogatni. Majd még arra leszek
kíváncsi, hogy a nagy lelkesedéssel megvett Kashtan (orosz nevén Jupiter)
 magnót mikor fogom csavarhúzósan befolyásolni. Remélem, hogy
mihamarabb, mert rohadtul útban van ebben a sarokban!

 

 

Ezt a csavart... Ezt a csavart gyárilag ledugaszolták gittel. Ez volt a plomba.

 

 

Igazán tehettek volna valami csavarmentesen oldható kötést (saru) az antenna
kábelére, mert akkora a hátlap, ha elengedem, eltépi a drótot.

 

 

Úgy szoktam, hogy amit épp fotózok, azt kitolom az asztal bal sarkára,
de ez a rádió akkora, hogy nem hogy zoomolnom nem
kell, de még ki is lóg kicsit a képmezőből.

 

 

Ez nem egy távol-keleti bóvli táskarádió. Ez a készülék semmiképp sem arról szól,
hogy bedobtak egy zsebrádiót egy hatalmas dobozba, oszt rácsapták a hátulját.

 

 

A rádiónak jórészt vaslemez váza van.
Hiába no, a vas és acél országa...

 

 

A nyomógombok nem Isostat rendszerűek, hanem egyedi kialakításúak.

 

 

Minden mérnök álma, hogy saját ötletből merítve készít egy "benyomom bent
marad, benyomom kijön" típusú kapcsolót. Vagyis amit
a képen látunk, az egy megvalósult álom.

 

 

 

Arretáló szerkezet színvasból, az örökkévalóságnak.

 

 

Jópofa dolog, hogy a sok fehér drót közé megtévesztésül odakevertek egy pirosat is.

 

 

 

Kifordítom a rádiót a dobozából, hogy megnézhessük mi van belül.
Persze tudjuk mi van belül, de a lényeg mindig a részletekben rejlik.
Vagyis most megnézzük, hogyan néz ki amiről tudjuk, hogy belül van.

 

 

Nem holmi műanyag utánzat, hanem a doboz valódi fából van.
Két relatív hatalmas hangszóró. Mondjuk szokatlanul
jó hangja van ennek a rádiónak, az már biztos.

 

 

Az elemtartó kábele feszül, mert egy kissé rövid.

 

 

Hangszóró, facsavarok, vasbilinccsel rögzített kondenzátor...

 

 

Nem a végletek országa, hanem inkább azt mondanám, hogy a teljes
palettát lefedő rádióipar. Az összerakós egyenes rendszerű
vevőtől, mondjuk valahol egészen idáig.

 

 

Keresztben a bakelit lap (végein az egy-egy rugóval) arra szolgál,
hogy a hullámváltó tekercskészletét bent tartsa a helyén.

 

 

Van itt hely bőven, ezért nem kellett miniatürizálni a KF trafókat, és nincsenek is
miniatürizálva. De nézzük csak meg közelebbről azt a diódát ott jobbra lent.

 

 

Ez kérem annyira tűs dióda, hogy látszik is benne a tű.

 

 

Hármas forgó, vagyis ennek a rádiónak két modulátorköre van. Merném
állítani, hogy ez a megoldás táskarádióban finoman szólva nem tipikus.

 

 

Majd tenyérnyi méretű URH tuner van benne. Az alumínium fedele szerint 1972 IX.
havában készült. A felirat szerint az URH tuner KF frekvenciája 6,8MHz. Ez az érték
a világon mindenütt egységesen 10,7MHz. A 6,8 úgy aránylik 10,7-hez, hogy sehogy.
Érthetetlen dolog ez... A tuner kockáján jobbra fent van egy nyíl.
Szerintem azt én rajzoltam oda. De minek?

 

 

A műanyag előlapra belülről "elmelegítem a pöcköt" technológiával van rögzítve egy
bakelit forrasztóléc. Nem is tudom... Olyan, mintha ezt a rádiót egy kicsit
a "na mi van még a műhelyben" szemlélettel rakták volna össze.

 

 

Ezek ketten a hangszín potméterek, jobbra pedig a dupla skálahúr meghajtása.

 

 

Ez a hangszóró teljesen olyan, mint egy nagy asztali gépben.
Vagyis szó nincs róla, hogy bármi anyag ki lenne könnyítve a rádióban!

 

 

Azért kell a hatalmas kondenzátor, hogy mikor merülnek az elemek, és megnő a belső
ellenállásuk, akkor is kis belső ellenállásúnak látszódjon a tápegység (elemek) a rádió
részére. Ha nincs itt ez a kondenzátor, a kivezérlés függvényében képes az erősítő
rángatni a tápfeszültséget. Szerencsétlen esetben ettől akár gerjedhet is a rádió.

 

 

Ezek tényleg nem szaroztak!
Kettes vaslemezből vannak a doboz sarkaiban az összekötő elemek.

 

 

Ez a panel a HF erősítő. Egyszer majd csinálok egy ilyenből egy...
Hagyjuk... Álmodom csak...

 

 

Az STB paneljának közepén hűtőborda nélkül izzad a négymagos médiaprocesszor,
miközben ebben a szovjet rádióban alumínium hűtőtömbön terpeszkedik a tranyó.
Ez lehet valahol a két véglet. Azért megnézném, mi marad negyven év elteltével
egy STB-ből, és mi ebből a rádióból. Persze ez a rádió már most 39 éves.

 

 

Olyan, mintha foglalatban lennének a tranzisztorok.
De nem! Az csak távtartó.

 

 

A rádió jórészt vaslemezből van. Ahol meg éppen nem, ott alumínium öntvényből.

 

 

A hangerő potméter fiziológiai, vagyis a fül hallásgörbéjének (Fletcher–Munson)
megfelelően szabályozza a hangerőt. Ez annyit tesz, hogy ahogy tekerjük lefelé
a hangerőt, jórészt a középhangok halkulnak, a mélyek és a magasak kevésbé.

 

 

Az URH tuner nem forgókondenzátoros, hanem variométeres.

 

 

 

A variométer azt jelenti, hogy a rezgőkörnek nem a kapacitív (kondenzátor),
hanem az induktív (tekercs) oldalát állítjuk. Jelen esetben
úgy, hogy a tekercsben mozgatjuk a vasmagot.

 

 

Oda kéne beszerelnem egy tuchelt, hogy ne legyen ott az a lyuk.
Hát kérem, az a lyuk, az márpedig marad!

 

 

Csendben alussza álmát gumi ágyában a ferritrúd,
miközben alul keresztben vonul át a skálahúr.

 

 

A hullámváltó tekercskészlete. Akkora itt a rend, mintha
csak egy díszszemlét látnánk a Vörös téren.

 

 

Érdekes mód a KF tranzisztorok foglalatban vannak.
Mit ne mondjak?  Becsapós...

 

 

Rácsíptettem a mérőzsinórjaim a teleptartó érintkezőire.
A piros drót a negatív. Mindegy...
Oroszok...

 

 

 

Ami a színes drótoknál sokkal fontosabb, az a rádió telepfeszültség-esés elleni
védelme, illetve a minimális áramfogyasztása. Négy voltról még normálisan
szól a rádió. Ne felejtsük el, hogy ez a készülék 12 voltos! Illetve erősebb
kivezérléseknél néha akár még 30 milliamperre is felszalad az áramfelvétel.
Ez annyira nulla fogyasztás, hogy meg kellene próbálnom valami egészen
kicsiny tápról járatni, már csak úgy bemutatásképpen is.

 

 

Először az jutott eszembe, előkapok három gombelemet, aztán meg az, hogy nem
kapom őket elő, hanem inkább csak kiszedem őket ebből a mini elemlámpából.

 

 

Ugyan a LED-es kulcstartó lámpa még világít, de a LED-nek tán még kevesebb
energia kell, mint az épp boncolt rádiónak. Az a középső elem, az csúnya...

 

 

 

Egy gombelemről csak kattan. Kettőről mintha meg akarna szólalni.
Háromról már valósággal bömböl! Ez a rádió a beletett
elemek végkimerüléséig fog szólni.

 

 

Visszaraktam az elemeket a lámpácskába, és bevilágítottam vele a vegyszeres
lomjaim közé. Tudom én, hogy ide van eldugva az áttételes kismotor, csak
azt nem tudom, hogy minek. Illetve tudom, hogy minek. Azért, hogy itt
legyen kéznél. Csak nem tudom mivégre. Persze most épp tudom.
Azért, mert kell. De nehéz volt ebből a mondatból kijönni...

 

 

 

A beépített áttétel miatt alig kell forgatni a tengelyt, azt viszont erőből kell tenni.
Ha jól emlékszem, akkor ezt a motort egy kártyaolvasóból szedtem ki, amit
a raktári szemetesben találtam. Hogy mit keresett ott? Rászokott a cég,
hogy az ügyfélszolgálati pontokban vegye át a készülékeket, mivel csak
nem lehet beengedni a népeket a céges raktárakba. (régen úgy volt) Szegény
ügyfeles lányok viszont átvettek mindent, amit csak az ügyfelek eléjük toltak, hogy
az márpedig egy telefon. Az ugyanis úgy volt, hogyha az ügyfél leadta a bérelt
készülékét, akkor ezentúl nem kellett fizetnie a havi bérleti díjat. No de
hogyan is néz ki egy telefon? Mindenféle formájú, és vagy tárcsa
van rajta, vagy nyomógombok számokkal. A kártyaolvasónak
majdnem telefon formája volt, ráadásul voltak rajta számgombok.
(a PIN kód beadása miatt) Szóval egy ügyfelünk simán meggyőzte az
ügyfélszolgálatos kolleginát, hogy márpedig az az izé, az egy telefon. Én meg
ugye mindig is a selejtes doboz körül sündörögtem. Úgy lengem
körül azt a dobozt, mint bögöly a szarkupacot!

 

 

Az a kísérlet tárgya, hogy az áttételes villanymotorral tudok-e
annyi energiát termelni, hogy az megszólaltassa a rádiót.

 

 

 

Tudok, de nem tudom folyamatosan tekerni a tengelyt,
ezért mire megszólalna a rádió, már el is hallgat.

 

 

Van ilyen célra -vagyis áramtermelésre- normális eszközöm is. Ezt a kurblis mobiltöltőt
hidegebb napokra tettem félre. Ki tudja? Hátha egyszer már nem fogom tudni
kifizetni a villanyszámlát, és akkor milyen jó is lesz nekem...

 

 

 

Minden különösebb erőkifejtés nélkül termelek a hajtókarral
annyi energiát, amennyi a rádiónak a bömböléshez kell.

 

 

Itt egyszer lesz egy polc, csak ki kell várni, hogy elkészüljek vele. De most nem
az elhúzódó spájz projectről lesz szó, hanem a narancsról. Annyira növényevő
vagyok, hogyha veszek egy éválló almát, akkor az biztosan rám rohad! Ezek
a nacsók is már igen fura állagúak. Az lett a végük, hogy mivel megenni
már nem volt őket tanácsos, anyám lekvárt főzött belőlük.

 

 

A hülye boltosok mérleggel mérik a narancsot, de mi elektromossághoz konyító
szakemberek mind tudjuk, hogy valójában digitális multiméterrel kell.

 

 

0,3 volt feszültség van a narancsban. Kémiából megbuktam. Ehhez a tárgyhoz nulla
affinitásom van. Annyira emlékszem az egészből, hogy a kémiatanárnőt Ági néninek
hívták, és nagyon szőrös lába volt. Azért valami olyasmi is dereng, hogy nem két
azonos anyagból készült elektródát (jelen esetben bonctű) kell használni, már
persze ha normális elemet akarok kapni végeredményül. Meg valami olyan
is dereng, hogy a fémeknek különböző feszültségértékeik vannak.
Szerintem hagyjuk ezt a kémiás anyagismeretes dolgot.

 

 

Ahogy hajoltam le a drótos fiókomhoz, megláttam az erősítő panelját alulról.
Már miért 100 van ráírva, mikor csak 50 éves (volt) a szovjetunió?
A 100-at meg sem érte!

 

 

Mégis mivégre ez a sok drót? Hiszen ha keresek egy
darabka csupasz rezet, azt bizton nem lelek!

 

 

A réz és az acél tüske, narancsba döfve már 0,4 voltot ad. Vagyis legalább 10 ilyen
elemre volna szükségem, de nekem sajnos csak 6 narancsom van.
Persze a narancsokat gerezdekre lehet szedni.
Nem akartam összeragacsozni
az asztalt. Hagyjuk...

 

 

A napelem is eszembe jutott, de olyan csak a méhecskében van. Nincs kedvem
újra szétszedni holmi értelmetlen kísérlet miatt, szóval ezt is hagyjuk...

 

 

Visszatettem a rádiót a dobozába, szerintem már túl sokat is láttunk belőle.

 

 

Ezt eddig nem is vettem észre. Szabványos antenna csatlakozó aljzat?
Lazulunk elvtársak, lazulunk?

 

 

Szegény donor rádió rémültében a szék alá menekült.

 

 

Nem szólhatok egy szót sem, hiszen a Vaterán eleve mint roncsot vettem.

 

 

Az URH tunert is kiszedték belőle, pedig hogy belenéztünk volna...

 

 

Nem is tudom, hogyan fogom élni ezentúl az életem, két egyforma orosz
hangszóró nélkül. Ha jobban megnézzük a dobozt, az derül ki, hogy
alapjaiban véve ez is fából van. Tettek rá egy műanyag előlapot,
valamint fém széleket, némi műbőr borítást, de azért jórészt fa.

 

 

Ide kell bedugdosni a rádió vételi hullámsávjainak megfelelő tekercskészleteket.
Vagyis a kapcsoló egyben foglalat is, a tekercsszerelvény lába meg érintkező.
Vajon mennyi vodkát kellett bedönteni egy ilyen felépítmény
megálmodásához? Majd egyszer kipróbálom...

 

 

Már láttuk az erősítőt, és már (többször is) olvastuk, hogy egyszer majd építek egy...

 

 

Valaki kirabolta az alaplapból a tranzisztorokat. Jelen esetben véletlenül
nem én voltam. De vajon merre lehet az orosz tranyós dobozom?

 

 

A KF trafók árnyékoló serlegeinek tövét kikezdte az elemtrutyma.

 

 

A potméterek, és az alattuk látható kondenzátor is kapott valamicskét az elemből.
Mondjuk mindegy, mert nekem ebből a rádióból csak a forgó kell.

 

 

Balra látható egy pánt, amin szintén furcsa rohadás látható. Mintha kirügyezett volna.
Sima trimmer helyett meg miért van akkora bumszli beszerelve a panelbe?
Már úgy értem, hogy minek rendes tengelyes potméter belülre?

 

 

Ennek a rádiónak másfajta módon van rögzítve a hátulja.
Ez egy olyan csavar, ami belül lyukas.

 

 

Ez a csavar fogja oda a rádió belső szerelvényéhez a hátlapot, és akkor van (volt)
egy másik csavar, ami ezen keresztülment, és belefogta a dobozba a rádiót.
Ez egy igen zavaros összekötési módja a készüléket alkotó elemeknek.

 

 

A kép címe: Elfelejtettem
Elfelejtettem, hogy miért. Másrészt elfelejtettem rápróbálni a hátlapot a másik rádióra.
Vagy voltam olyan okos (ez erősen kétséges), hogy rájöttem, nem stimmelnek
a csavarok átmérői. (valamint a hátlaprögzítési mód sem ugyanaz)

 

 

Az volt a tervem, hogy mivel a díszlemez hátulról jól, akarom mondani igen nagy
felületen hozzáférhető, úgy megnyomom az ujjammal, hogy rögtön kiesik.

 

 

De nem esett ki. Annyira nem, hogy úgy oda van ragasztva, hogy izomból kell
alátolni a csavarhúzót. De azért csak óvatosan, mert még elgörbítem a lemezt.

 

 

Ugye milyen szép egyenes maradt? Persze elsőre nem ilyen volt.

 

 

Miután a rádió háromszor egymás után szétesett (vajon eddig mi tartotta össze),
beletekertem a hiányzó összetartó csavarokat. Rezgett a léc, hogy teljesen
szétszedem ezt a rádiót, de aztán az jutott eszembe, hogy lusta vagyok.
No meg alkatrész szinten hiába foglal kevesebb helyet, ha egyszer
nincs szívem kidobni a dobozát. Jobb ez így egyben eltéve...

 

 

A gombjai koszosak, meg hiányosak is. Persze jó lesz ez, ha valakinek pont ez kell.

 

 

Abban a gyárban készült, ahol a Selga is. Nemrég találtam az orosz Radio újságban
egy szovjet gyártói logó leírást. Úgy derengett, hogy félretettem, hogy majd
megosszam. De nem. Erre a keresésre is ráment vagy fél órám.
Szerintem sose lesz kész ez a cikk...

 

 

Nem egy szokvány potméter rögzítés, az már biztos!
És ha még azt is tudnátok, hogy a nagy peremes lábos szélén is menet van...

 

 

Sokáig nézegettem, mire rájöttem, hogy ebből golyóstól esett ki az antenna.
A lényeg, hogy nincs meg. Nem tudom eredetivel pótolni a megmaradó
rádió antennáját. Mondjuk nem is volt szándékomban...

 

 

Szép skála, de nem a szépségről szól e kép. Az alsó sor az URH skálája.
Nem frekvenciában, hanem hullámhosszban van feliratozva.
Bevallom, hogy ilyet sem láttam még sehol másutt.

 

 

Leviszem a pincébe porosodni, addig meg elvan itt. Aztán majd úgy emlékszem,
hogy kiszedtem belőle a hármasforgót, csak nem tudom, hogy hová tettem.

 

 

Az eredeti lap színátmenetes, az új meg nem.
Mindegy, mert úgy is hátrafelé néz...

 

 

Belepróbáltam, mert az oroszoktól kitelik, hogy más a méret. De nem.

 

 

Először úgy voltam vele, hogy szépen kitakarítom a hátlapon a díszlemez helyét,
de aztán rájöttem, hogy az előző ragasztó cirádáira jobban köt az új ragacs.
Vagy ha nem is így van, de akkor is megideologizáltam, hogy miért
nem pucoltam ki a régi ragasztó nyomait.

 

 

Úgy dereng, hogy a Pálmakol rugalmas marad mikor megszárad, ezért ő a befutó.
Jól összemaszatoltam vele a hátlapot.

 

 

Két képpel ezelőtt volt egy ugyanilyen, akkor ez meg mivégre van itt?
Kénytelen voltam elolvasni a feliratokat, de mindjárt be is ugrott.
Mégis minek van odaírva, hogy telefon? Gondolom a telefon
az oroszoknál is telefont jelent, de minek összedugni egy
telefont egy táskarádióval? A rádió meg nem pont ott
van belül, mint a lyukak a hátlapon. Persze ez egy
másik hátlapról származó díszléc, lehet eltérés.

 

 

De nem, ez kérem ilyen. Az eredeti lemezen sem ott vannak a lyukak, mint ahol
belül a rádió. Még azt vettem észre, hogy az antenna és a föld felirat (illetve jel)
nem eredeti. Vagyis az is elképzelhető, hogy ez a lemez eredetileg nem is
színátmenetes, csak valamitől fényesre kopott a feketeség fele.

 

 

Adtam neki tápot a csatlakozóján keresztül, mert azt álmodtam meg, hogy én ezt
a rádiót, illetve az URH részét áthangoltam. Persze nem most,
hanem még valamikor nagyon régen.

 

 

 

Valóban áthangoltam, mert szól az URH része. A rádiónak különös tónusú
hangja van. Ez egyrészt a fiziológiai hangerőszabályzónak köszönhető.
Másrészt a feltekert magas és mély hangszíngombnak. Harmadrészt
pedig a fadobozba szerelt két hatalmas ovális hangszórónak.

 

 

Ez az én rádióm skálája kivilágítva. Ezen frekvenciában van skálázva az URH.

 

 

Tulajdonképpen nem is olyan nagy ez a rádió.
Jól van no... Akkor nekem van nagy fejem!

 

 

Alakul a rend a polcon! Vagy ha nem is a rend, de
valami biztosan alakul. De ezt már mondtam...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...