Riga-103

Mikor típusszámot látok egy készüléken, először mindig az jut eszembe, vajon milyen
lehetett, hogyan nézhetett ki a sorszám szerint egyel kisebb típus. Hát így. Már mint
azt akarom mondani, hogy a képen a nem hogy egy, de mindjárt a kettővel kisebb
sorszámú, vagyis a Riga 101-es rádiót látjuk, különböző kombinációkban.

Ez pedig a Riga 103 Szerintem a Riga 103-as úgy született, hogy a vállalati párttitkár
el akart lopni egy 101-est a gyárból, csak nem tudta vinni, mert túl nagy volt.
Ezt látva a főmérnök megijedt. Mert mégis mi lesz ebből? Azonnal kiadta
az utasítást a konstruktőröknek, hogy készítsenek egy táskarádiót
a párttitkár részére a Riga 102-ből. Hát így történt. A Bal alsó képen meg
nem is a Riga 103-as van, de mi azt már tudjuk, hogy ez csak az ellenség megtévesztése
miatt van így. Míg a NATO katonák az orosz ragyio folyóiratot bámulják csodálkozva,
Misáék titokban bekevernek nekik egy nagyadag vodkás kólát, aztán a mákonyos
katonáktól elnyerik orosz ruletten az összes McDonald's kajajegyüket.

Ez az én Riga 103-as rádióm. A belseje ugyanaz, mint a széria daraboké, csak ennek
más a ruhája. Az oroszok kedves szokása volt, hogy különböző alkalmakra átöltöztették
a készülékeiket. A VEF rádiónak mindenféle furcsa színű változatai is voltak. Vagy eleve
egy alkalomról nevezték el a készüléket, például Lenin 100. születésnapjáról a VL100-as
tévét, vagy a minap megkukkolt Selena rádióból készítettek olimpiai változatot is.

Ha már a készülékek sorszámozásánál tartok, akkor ez meg egy Riga 104-es.
Nem az enyém, Internetről van a kép, bár kevés híján vettem egyet a kukáspiacon.
Ennek a rádiónak egészen brutális belseje van. Zsanérokkal nyílnak
a panelek, és annyi benne a tekercs, mint égen a csillag!

Tudnak az oroszok szép rádiót gyártani, az már biztos!
A Selena már megmutatta mi lakik benne.
Van olyan szép, hogy megtartom, most már csak valami helyet kéne neki találnom.

Ezt néztem ki magamnak, csak kicsit át kell rendezni a sorokat, hogy odaférjen.

Ezek DVD lemezek. Az bennük a szép, hogy nincs is DVD-m! Ami volt, az is döglött,
vagy csak javítás erejéig járt itt. Mondjuk mindegy is, mert például tévém sincs.
De akkor minek nekem a DVD lemez? Érthetetlen...

A rádiótechnika újságok tetején a fekete csík, az AKAI DS 4000 magnóra való plexi.
Kicsit poros, gondoltam lemosom.

Alakul a polcokon, ha nem is a rend, de valami biztosan alakul.
Ez ha nem is hangzik valami jól, de amolyan szlogenszámba megy nálam.

Ez a rádió egy hodály! Az előbb hülyéskedtem az eredetével kapcsolatban, de meglehet,
hogy valójában igazam volt. Mert mégis mi oka lenne bárkinek is, ilyen benga nagy
dögöt konstruálni? Kisebb elvtársak saját vöröskatonát kaptak, aki vitte utánuk.
150 centi magasság alatt nem is hordozható, mert az ember
kezéből leér a földre a rádió alja.

Nem szaroztak az elvtársak, megszórták gombbal rendesen. Ez valahogy úgy esett,
hogy éppen azt válogatták, hogy mik legyenek rajta, mikor a párttitkár beleszólt
a fejlesztésbe. Úgy értem, miért ne lehetne rajta mind? Erre mindet rárakták.

Én meg a rádiót raktam rá a mérlegre. 6 kilót mutat a mázsa.
Ha ezek az oroszok normálisak...

A hátlap sem akármi, van ezen minden. Talán csak a kerti csapot nem lehet rákötni.
Ó basszus! Adom itt a hülye ötleteket...

Azért van (általam) feliratozva a gombsor, mert folyamatosan eltévedtem rajta.
Nem csak hogy szót nem tudok oroszul, de sok is ennyi gomb az én szűk agyamnak.
A gombok funkciói sorban balról jobbra:

- bekapcsoló

- lemezjátszó

- rövidhullám 3

- hosszúhullám

- rövidhullám 2

- középhullám

- rövidhullám 1

- ferritantenna

- sávszélesség váltó

- helyi vétel kapcsoló

- URH

- AFC

A hosszú és a középhullám tekercsei azért vannak beszúrva a rövidhullámúak közé,
hogy azok a közelségük miatt ne húzzák el egymást.

A díszlemez nem kopott, hanem feketéből krómba színátmenetes.
Ilyet sem nagyon látni, nem hogy egy rádió hátulján, de az elején se!

A másik díszlemez sajnos hiányzik, de ha egyszer így adták a kukáspiacon...
Ezt a rádiót olyan régen vettem, hogy a kukáspiac még a Teleki téren volt egy üres telken.
Olyan arcok árultak, hogy kapaszkodni kellett a pénztárcába! Cserébe minden olcsó volt.
Nem akarok hazudni mibe került ez a rádió, de úgy dereng, hogy 300-at adtam érte.

Ez a kép meg teljesen véletlenül keveredett ide. Mondom az ügyfél macskájának:
Ott ül, őrzi a mappám! Erre tényleg ráült, és el is aludt rajta. Napon volt a mappa
jó darabig a kocsiban, biztos tetszett a cicusnak, hogy még jó meleg. Visszatérve
a problémára... Honnan szedjek, egy a rádióhoz való hiányzó hátsó díszlemezt?

Például innen. Vettem a Vaterán egy roncsot, amiből amúgy is kinéztem magamnak
a hármasforgót, a díszlemez megléte pedig hab a tortán.

Így néz ki eredetileg a Riga 103-as rádió. Ez se csúnya, de azért az enyém szebb!

A logó szerint a Lettek egy hatalmas lemezollóval akarják levágni a csillagot az égről.
Végül is összejött...

Nem tudom, hogy csereszabatos-e a hátlap. Ha nem, majd átragasztom a lemezt.
Most, hogy nézem a képet, az látszik, hogy ennek nem színátmenetes a fényezése.
Persze nem mindegy, hogy mi áll a fal felé valamely polcomon?

A hátlap csak úgy nagyjából illeszkedik a dobozba. Persze ez direkt van így.
Vagy ha nem, akkor is ezt volt szokás mondani egy illesztési hibára a szocializmusban.
Az a csavarfej meg... Csak azt tudnám feledni...

A tuchelnek igen érdekes az állaga. Hogy törött, az természetes, mert ha használnak valamit,
akkor előfordul, de a fém részek állapota... Valami sószerű kiütés van rajta, márpedig ez
a rádió nálunk a szobában volt tartva. Valamelyik orosz kisrádió boncolásánál láttam
ilyen szőröket az ellenállások lábán, csak ott ezüst alapon feketék voltak a szőrök.

Már majdnem szidni kezdtem az oroszokat, hogy mégis milyen egy hálózati aljzat ez,
mikor megnéztem a csúfabbik Rigán meglévő adattáblát. Ide nem hálózat jön,
hanem mondjuk akku, vagyis ez egy 12 Voltos csatlakozó. Mondjuk
pofára akkor sem különb, és pláne nem szabványos.

Biztos fontos dolog a gyári szám... Azt meséltem, hogy volt egy Verhovina mopedem?
Illetve több is volt, de az említett darab kölcsönbe volt nálam pár évet. Rendőrök meg
voltak tőle őrülve, mert nekik ellenőrzéskor fel kellett írniuk az alváz és a motorszámot,
ezen a gépen meg nem volt motorszám. Illetve volt az egyik fél karteren egy hatos szám,
a másik felén meg egy fejjel lefelé álló ipszilon betű. Hiába dörgölték, akkor sem találtak
rajta többet. A kölcsönadási szerződésen is csak ennyi szerepelt. De szerettek érte...

Az antenna nem az eredeti, rátekertem valamit a dobozomból, ami úgy ahogy odaillett.
Ez így kicsit több helyen csuklik mint újkorában, de annyi baj legyen.

Ha aláfordítom a fülét, akkor fektetve is szól.
Úgy értem, nem fullad bele a hangszóró a szőnyegbe, rendesen kijön a hang a dobozból.

Akkora kapcsolási rajza van a rádiónak, hogy a Kádár könyvben csak három oldalra fért ki!

Az van odaírva, hogy URH, csak nem az van odaírva.
A fehér gomb meg a skálavilágítást indítja be, mert mit is érne nélküle egy ekkora rádió?

Persze nem lepődtem meg, tudom én, hogy van benne elem, hiszen magam hagytam benne.

A két kicsi gomb a magas és a mély hangszín, a nagy pedig a hangerő. Így van ez jól.
Sötétben tapogatózva is eltalálja az ember, hogy hol kell tekerni. Aztán bekapcsolom,
meglepődök, hogy nem is így van. A képen látható nagy gomb ugyanis nem a hangerő
gombja, hanem az állomáskeresőé. Ráadásul nem is egyszeri gomb, hanem a szó szoros
értelmében véve kétszeri. Az alsó fényes rész az URH sávhoz, a felette lévő gomb pedig
a többi AM sávokhoz tartozik. Vagyis két külön gomb, két külön skálahúr rendszer,
két különmozgó mutató a skála mögött. Azért ez sem tipikus táskarádió módi.

Ha nem is vörös a zászló az intarzia berakáson, de legalább vöröses.
A csillag, a sarló és a kalapács is megvan. De hol van róla Lenin arcképe?

Van itthon pár nagydarab rádióm, de ez mindegyiken túltesz!
Persze biztosan csak azért lett ilyen mély, hogy fel ne boruljon...

Alulnézetből is egy monstrum.
Az alján a "vékony" fekete csík, az elemtartó fedele.
Ha szét még nem is szedtem, de már az is szép tőlem, hogy idáig eljutottam.

Eltelt egy hét, majd csendben eltelt egy másik. Gondoltam mi lenne, ha végre nekiállnék
a rádiónak? Nem volt kedvem, ezért inkább hozzáfogtam rendezkedni. Például feltettem
az AKAI-ra a szépen megpucolt plexit. Persze először nem akart ráférni a 18-as orsóktól.

Át akartam tenni a fém orsókat a Philips 4504-re, de ezen már vannak.
Jaj ez annyira bonyolult!

Mintha üres lenne a szoba, de a bal sarokban ott a Riga, a jobb sarokban meg a donorja.
Minél inkább akarok rendet, annál inkább fajulnak el a dolgok.

A rádió alján két hatalmas csavar tartja a helyén a teleptartó fedelét,
illetve ez a rész egyben maga a teleptartó.

A továbbhaladásban némileg befolyásol, a véleményem erről a kifolyásról.

Nem egy egyszerű feladat kipiszkálni belőle az elemtartót.
Vagy eleve ilyen szoros, vagy azért nem jön ki, mert szaros. Akarom mondani, belerohadtak az elemek.

Rámértem az elemekre. Hármat elraktam, a többit kidobtam. Azt találtam ki, hogy
legközelebb szétszedek egy góliát elemet. Viszont most újfent félbehagyom a rádió
boncolását, mint teszem azt már évek hosszú sora óta. Mi lehet ebben a készülékben
ami megakadályozza, hogy bemutassam? Érdekes kérdés. Már többször is nekiálltam,
de valami miatt mindig félbehagytam. Ez annyira így van, hogy van régebbről, már úgy
értem a korábbi "most már aztán majdnem szétszedtem" felbuzdulásokról, vagy száz kép.

Egyszerűen nem lehet tovább tologatni, szétszedését halogatni. Majd még arra leszek
kíváncsi, hogy a nagy lelkesedéssel megvett Kashtan (orosz nevén Jupiter)
magnót mikor fogom csavarhúzósan befolyásolni. Remélem, hogy
mihamarabb, mert rohadtul útban van ebben a sarokban!

Ezt a csavart... Ezt a csavart gyárilag ledugaszolták gittel. Ez volt a plomba.

Igazán tehettek volna valami csavarmentesen oldható kötést (saru) az antenna
kábelére, mert akkora a hátlap, ha elengedem, eltépi a drótot.

Úgy szoktam, hogy amit fotózok, azt kitolom az asztal bal sarkára, de ez a rádió akkora,
hogy nem hogy zoomolnom nem kell, de még ki is lóg kicsit a képmezőből.

Ez nem egy távol-keleti bóvli táskarádió. Szóval ez a készülék semmiképp sem arról szól,
hogy bedobtak egy zsebrádiót egy hatalmas dobozba, oszt rácsapták a hátulját.

A rádiónak jórészt vaslemez váza van. Hiába no, a vas és acél országa...

Minden mérnök álma, hogy saját ötletből merítve készít egy "benyomom bent marad,
benyomom kijön" típusú kapcsolót. Vagyis amit a képen látunk, az egy megvalósult álom.

Jópofa dolog, hogy a sok fehér drót közé megtévesztésül, odakevertek egy pirosat is.

Kifordítom a rádiót a dobozából, hogy megnézhessük mi van belül.
Persze tudjuk mi van belül, de a lényeg a részletekben rejlik.
Vagyis most megnézzük, hogyan is néz ki, amiről tudjuk, hogy belül van.

Nem holmi műanyag utánzat, hanem valódi fából van a doboz.
Két relatív hatalmas hangszóró. Mondjuk jó hangja is van a rádiónak, az már biztos.

Nem a végletek országa, inkább azt mondanám, hogy a teljes palettát lefedő rádióipar.
Az összerakós egyenes rendszerű vevőtől, valahol egészen idáig.

Keresztben a bakelit lap (végein az egy egy rugóval) arra szolgál, hogy
a hullámváltó tekercskészletét bent tartsa a helyén.

Van hely bőven. Nem kell miniatürizálni a KF trafókat, és nincsenek is miniatürizálva.
De nézzük csak meg közelebbről azt a diódát jobbra lent.

Hármasforgó, vagyis ennek a rádiónak két modulátorköre van.
Azt mondanám, hogy ez a megoldás táskarádióban finoman szólva nem tipikus.

Tenyérnyi méretű URH tuner van benne. Az alumínium fedele 1972 IX. havában készült.
A felirat szerint az URH tuner KF frekvenciája 6,8MHz. Ez az érték a világon mindenütt
egységesen 10,7MHz. A 6,8 úgy aránylik 10,7-hez, hogy sehogy. Érthetetlen dolog ez...
A tuner kockáján jobbra fent van egy nyíl. Szerintem azt én rajzoltam oda. De minek?

A műanyag előlapra belülről "elmelegítem a pöcköt" technológiával van rögzítve egy
bakelit forrasztóléc. Nem is tudom... Olyan, mintha "mi van még a műhelyben"
szemlélettel rakták volna össze ezt a rádiót.

Ezek ketten a hangszín potméterek, jobbra pedig a dupla skálahúr meghajtása.

Ez a hangszóró teljesen olyan, mint egy nagy asztali gépben.
Vagyis szó nincs róla, hogy bármi anyag ki lenne könnyítve a rádióban!

Ez a hatalmas kondenzátor azért kell, hogy mikor merülnek az elemek, és megnő a belső
ellenállásuk, akkor is kis belső ellenállásúnak látszódjon a tápegység (elemek) a rádió
részére. Ha nincs itt ez a kondenzátor, a kivezérlés függvényében képes az erősítő
rángatni a tápfeszültséget. Szerencsétlen esetben ettől akár gerjedhet is a rádió.

Ezek tényleg nem szaroztak!
Kettes vaslemezből vannak a doboz sarkaiban az összekötő elemek.

Ez a panel a HF erősítő. Egyszer majd csinálok egy ilyenből egy...
Hagyjuk... Álmodom csak...

Az STB paneljának közepén hűtőborda nélkül izzad a négymagos médiaprocesszor,
miközben ebben a szovjet rádióban alumínium hűtőtömbön terpeszkedik a tranyó.
Ez lehet valahol a két véglet. Azért megnézném, mi marad negyven év elteltével
egy STB-ből, és mi ebből a rádióból. Persze ez a rádió már most 39 éves.

Olyan, mintha foglalatban lennének a tranzisztorok. De nem! Az csak távtartó.

A rádió jórészt vaslemezből van. Ahol meg éppen nem, ott alumínium öntvényből.

A hangerő potméter fiziológiai, vagyis a fül hallásgörbéjének (Fletcher–Munson)
megfelelően szabályozza a hangerőt. Ez annyit tesz, hogy ahogy tekerjük lefelé
a hangerőt, jórészt a középhangok halkulnak, a mélyek és a magasak kevésbé.

A variométer azt jelenti, hogy a rezgőkörnek nem a kapacitív (kondenzátor), hanem az induktív
(tekercs) oldalát állítjuk. Jelen esetben úgy, hogy a tekercsben mozgatjuk a vasmagot.

Oda kéne beszerelnem egy tuchelt, hogy ne legyen ott az a lyuk.
Hát kérem, az a lyuk, az márpedig marad!

Csendben alszik gumi ágyában a ferritrúd, miközben alul keresztben vonul át a skálahúr.

A hullámváltó tekercskészlete.
Mintha csak egy díszszemlét látnánk a Vörös téren.

Rácsíptettem a mérőzsinórjaim a teleptartó érintkezőire.
A piros drót a negatív. Mindegy...

Ami a színes drótoknál sokkal fontosabb, az a rádió telepfeszültség-esés elleni védelme, illetve
a minimális áramfogyasztása. Négy voltról még normálisan szól a rádió. Ne felejtsük el, hogy ez
a készülék 12 Voltos! Valamint erősebb kivezérléseknél néha akár még 30 milliamperre is felszalad
az áramfelvétel. Ez annyira nulla fogyasztás, hogy meg kellene próbálni valami
egészen kicsiny tápról járatni, már csak úgy bemutatásképpen.

Először az jutott eszembe, előkapok három gombelemet, aztán meg az, hogy nem
kapom őket elő, hanem inkább csak kiszedem őket ebből a mini elemlámpából.

Ugyan a LED-es kulcstartó lámpa még világít, de a LED-nek tán még kevesebb energia
kell, mint az épp boncolt rádiónak. Az a középső elem, az akkor is csúnya...

Egy gombelemről csak kattan. Kettőről mintha meg akarna szólalni. Háromról már valósággal bömböl!
Ez a rádió a beletett elemek végkimerüléséig fog szólni.

Visszaraktam az elemeket a lámpácskába, és bevilágítottam vele a vegyszeres lomjaim közé.
Tudom én, hogy ide van eldugva az áttételes kismotor, csak azt nem tudom, hogy minek.
Illetve tudom, hogy minek. Azért, hogy itt legyen kéznél. Csak nem tudom mivégre.
Persze most épp tudom, azért, mert kell. De nehéz volt ebből a mondatból kijönni...

A beleépített áttétel miatt alig kell forgatni a tengelyt, de azt igen erőből kell tenni. Ha jól emlékszem,
akkor egy kártyaolvasóból szedtem ki, amit a raktári szemétben találtam. Hogy mit keresett ott?
Rászokott a cég, hogy az ügyfélszolgálati pontokban vegye át a készülékeket, mivel csak
nem lehet beengedni a népeket a céges raktárba. (régen úgy volt) Szegény ügyfeles
lányok meg átvettek mindent, amit csak az ügyfél eléjük tett, hogy az márpedig
egy telefon. Az ugyanis úgy volt, hogyha az ügyfél leadta a bérelt készülékét,
akkor ezentúl nem kellett fizetnie a havi bérleti díjat. No de hogyan is néz ki egy
telefon? Mindenféle formájú, és vagy tárcsa van rajta, vagy nyomógombok számokkal.
A kártyaolvasónak majdnem telefon formája volt, ráadásul voltak rajta számgombok. (a PIN kód
beadása miatt) Szóval egy ügyfelünk simán meggyőzte az ügyfélszolgálatos kolleginát,
hogy márpedig az az izé, az egy telefon. Én meg ugye mindig is a selejtes doboz
körül sündörögtem. Úgy lengem körül a dobozt, mint bögöly a szarkupacot!

Az a kísérlet tárgya, hogy az áttételes villanymotorral tudok-e annyi energiát termelni,
hogy megszólaltassa a rádiót.

Tudok, de nem tudom folyamatosan tekerni a tengelyt, ezért mire megszólalna a rádió, már el is hallgat.

Van ilyen célra, vagyis áramtermelésre normális eszközöm is. Ezt a kurblis mobiltöltőt
hidegebb napokra tettem félre. Ki tudja? Hátha egyszer már nem fogom tudni
kifizetni a villanyszámlát, és akkor milyen jó is lesz nekem...

Különösebb erőkifejtés nélkül termelek annyi energiát, amennyi a rádiónak a bömböléshez kell.

Itt egyszer lesz egy polc, csak ki kell várni, hogy elkészüljek vele. De most nem az elhúzódó
spájz projectről lesz szó, hanem a narancsról. Annyira növényevő vagyok, veszek egy
éválló almát, rám rohad! Ezek a nacsók is már igen fura állagúak. Az lett a végük,
hogy mivel megenni már nem volt tanácsos őket, anyám lekvárt főzött belőlük.

Hülye boltosok mérleggel mérik a narancsot, de mi tudjuk, hogy multiméterrel kell.

0,3 Volt feszültség van a narancsban. Kémiából megbuktam, ehhez a tárgyhoz kb. nulla
affinitásom van. Annyira emlékszem az egészből, hogy a kémiatanárnőt Ági néninek
hívták, és nagyon szőrös lába volt. Azért valami olyasmi is dereng, hogy nem két
azonos anyagból készült elektródát (jelen esetben bonctű) kell használni, már
persze ha normális elemet akarok kapni végeredményül. Meg valami olyan
is dereng, hogy a fémeknek különböző feszültségértékeik vannak.
Szerintem ezt a kémiás anyagismeretes dolgot hagyjuk.

Ahogy hajoltam le a drótos fiókomhoz, megláttam az erősítő panelját alulról.
Már miért 100 van ráírva, mikor csak 50 éves (volt) a szovjetunió?
A 100-at meg sem érte!

A réz és az acél tüske, narancsba döfve, már 0,4 Voltot ad. Vagyis legalább 10 ilyen
elemre volna szükségem, de nekem sajnos csak 6 narancsom van.
Persze a narancsokat gerezdekre lehet szedni.
Nem akartam összeragacsozni
az asztalt. Hagyjuk...

Napelem is eszembe jutott, de olyan csak a méhecskében van. Nincs kedvem újra
szétszedni, holmi értelmetlen kísérlet miatt, szóval ezt is hagyjuk...

Visszatettem a rádiót a dobozába, szerintem már túl sokat is láttunk belőle.

Ezt eddig nem is vettem észre. Szabványos antenna csatlakozó aljzat?
Lazulunk elvtársak, lazulunk?

Nem is tudom, hogyan fogom élni ezentúl az életem, két egyforma orosz hangszóró nélkül.
Ha jobban megnézzük a dobozt, az derül ki, hogy alapjaiban véve ez is fából van.
Tettek rá egy műanyag előlapot, fém széleket, műbőr borítást, de azért fa.

Ide kell bedugdosni a rádió vételi hullámsávjainak megfelelő tekercskészleteket.
Vagyis a kapcsoló egyben foglalat is, a tekercsszerelvény lába meg érintkező.
Vajon mennyi vodkát kell meginni egy ilyen felépítmény megálmodásához?
Majd egyszer kipróbálom...

Már láttuk az erősítőt, és már (többször is) olvastuk, hogy egyszer majd építek egy...

Valaki kirabolta az alaplapból a tranzisztorokat. Jelen esetben véletlenül nem én voltam.
De vajon merre lehet az orosz tranyós dobozom?

A potméterek, és az alattuk látható kondenzátor is kapott valamicskét az elemből.
Mondjuk mindegy, mert nekem ebből a rádióból csak a forgó kell.

Balra látható egy pánt, amin szintén furcsa rohadás látható. Mintha kirügyezett volna.
Sima trimmer helyett meg miért van akkora bumszli beszerelve a panelbe?
Már úgy értem, hogy minek rendes tengelyes potméter belülre?

Ennek a rádiónak másfajta módon van rögzítve a hátulja.
Ez egy olyan csavar, ami belül lyukas.

Ez a csavar fogja oda a rádió belső szerelvényéhez a hátlapot, és akkor van (volt)
egy másik csavar, ami ezen keresztülment, és belefogta a dobozba a rádiót.
Ez egy igen zavaros összekötési módja a készüléket alkotó elemeknek.

A kép címe: Elfelejtettem
Elfelejtettem, hogy miért. Másrészt elfelejtettem rápróbálni a hátlapot a másik rádióra.
Vagy voltam olyan okos (ez erősen kétséges), hogy rájöttem, nem stimmelnek
a csavarok átmérői. (valamint a hátlaprögzítési mód sem ugyanaz)

Az volt a tervem, hogy mivel a díszlemez hátulról jól, akarom mondani nagy felületen
hozzáférhető, úgy megnyomom az ujjammal, hogy rögtön kiesik.

De nem esett ki. Annyira nem, hogy úgy oda van ragasztva, hogy izomból kell
alátolni a csavarhúzót. De azért csak óvatosan, mert még elgörbítem a lemezt.

Miután a rádió háromszor egymás után szétesett (vajon eddig mi tartotta össze),
beletekertem a hiányzó összetartó csavarokat. Rezgett a léc, hogy teljesen
szétszedem ezt a rádiót, de aztán az jutott eszembe, hogy lusta vagyok.
No meg alkatrész szinten hiába foglal kevesebb helyet, ha egyszer
nincs szívem kidobni a dobozát. Jobb ez így egyben eltéve...

A gombjai koszosak, meg hiányosak is. Persze jó lesz ez, ha valakinek pont ez kell.

Ott készült, mint a Selga. Nemrég találtam az orosz Radio újságban egy orosz logó leírást.
Úgy derengett, hogy félretettem, hogy majd megosszam. De nem.
Erre a keresésre is ráment egy fél órám...
Sose lesz kész ez a cikk!

Nem egy szokvány potméter rögzítés.
És ha még azt is tudnátok, hogy a nagy peremes lábos szélén menet van...

Sokáig nézegettem, mire rájöttem, hogy ebből golyóstól esett ki az antenna.
A lényeg, hogy nincs meg. Nem tudom eredetivel pótolni a megmaradó rádió antennáját.
Mondjuk nem is volt szándékomban...

Szép skála, de nem a szépségről szól e kép. Az alsó sor az URH skálája.
Nem frekvenciában, hanem hullámhosszban van feliratozva. Ilyet sem láttam még sehol!

Leviszem a pincébe porosodni, addig meg elvan itt. Aztán majd úgy emlékszem,
hogy kiszedtem belőle a hármasforgót, csak nem tudom hová tettem.

Az eredeti lap színátmenetes, az új meg nem. Mindegy, úgy is hátrafelé néz...

Először úgy voltam vele, hogy szépen kitakarítom a hátlapon a díszlemez helyét,
de aztán rájöttem, hogy az előző ragasztó cirádáira jobban köt az új ragacs.
Vagy ha nem is így van, de akkor is megideologizáltam, hogy miért
nem pucoltam ki a régi ragasztó nyomait.

Úgy dereng, hogy a Pálmakol rugalmas marad, mikor megszárad, ezért ő a befutó.
Jól összemaszatoltam vele a hátlapot.

Két képpel ezelőtt volt egy ugyanilyen, akkor ez meg mivégre van itt?
Kénytelen voltam elolvasni a feliratokat, de mindjárt be is ugrott.
Mégis minek van odaírva, hogy telefon? Gondolom a telefon
az oroszoknál is telefont jelent, de minek összedugni egy
telefont egy táskarádióval? A rádió meg nem pont ott
van belül, mint a lyukak a hátlapon. Persze ez egy
másik hátlapról származó díszléc, lehet eltérés.

De nem, ez kérem ilyen. Az eredeti lemezen sem ott vannak a lyukak, mint belül a rádió.
Még azt vettem észre, hogy az antenna és a föld felirat (illetve jel) nem eredeti.
Vagyis elképzelhető, hogy ez a lemez eredetileg nem színátmenetes,
csak valami fura mód fényesre kopott a fele a feketeségnek.

Adtam neki tápot a csatlakozóján keresztül, mert azt álmodtam meg, hogy én ezt a rádiót,
illetve az URH részét áthangoltam. Persze nem most, hanem még valamikor nagyon régen.

Igen, valóban áthangoltam, szól az URH része. A rádiónak különös tónusú hangja van.
Ez egyrészt a fiziológiai hangerőszabályzónak köszönhető, másrészt a feltekert magas és mély
hangszíngombnak, harmadrészt pedig a fadobozba szerelt a két hatalmas hangszórónak.

Ez az én rádióm skálája kivilágítva. Ezen frekvenciában van skálázva az URH.

Tulajdonképpen nem is olyan nagy ez a rádió.
Jól van no, akkor nagy fejem van...