Selena táskarádió
(ez mekkora egy dög)

Vannak régi adósságaim, mint például ez a rádió. Már eleve azért is régi, hiszen
a 65-ös sorszámot viseli a táblázatban. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ezt még
valamikor 2006 júniusában írtam be a táblázatba. Szent ég! Az öt éve volt!
Nem fér a fejembe, hogy miért halogatom ennyire a dolgokat. A rádió
pedig az alatta látható papírdobozba nem fér. Majd kerítek neki egy
nagyobbat. Már csak azért is, mert ez a rádió kétszeresen is
adósság, hiszen már évekkel ezelőtt elígértem.

 

 

Annyira fellelkesültem, hogy egy ilyen régi adósságot letudhatok, hogy azonnal
bevágtam a rádiót egy újabb hétre a sarokba. Így megy ez már évek óta...

 

 

A CB35-ös telefont már láttuk belülről, és ez már nem is az a példány. Ezt azért
hoztam haza, hogy a múltkori boncolás maradványait általa egy újabb egész
készülékké varázsoljam. A zöld öngyújtó ottléte érthetetlen, hiszen már
nem is dohányzom! A borotvacsatlakozó aljzatnak később még
lesz szerepe. No de ne szaladjunk ennyire előre.

 

 

Ha előre nem is, de összevissza szaladgálhatok. Pontosabban szólva kell. Az orosz
nyomógombost már szét is szedtem, a buci kistévé még be sincs írva a táblázatba.
Ha a VL100-ast láttuk, akkor kell egy nyugati változat is, már csak az azért,
hogy össze lehessen őket hasonlítani. Persze szó sincs róla, hogy ez
(mármint a TV) célzott beszerzés lett volna, hanem csak úgy
a kezembe nyomta egy kollégám. A kép alján látható
zöld csík, az kérem palántázó alkalmatosság.
De a paprikákról majd csak szüret után!

 

 

Az őszi légy sebességével és céltudatosságával rohangálok a lakásban,
és rakosgatom helyükre (már ha van) a dolgokat.
A dugasztápok például idevalók.

 

 

Ezek viszont marhára nem valók ide, csak ideiglenes jelleggel (ez lehet akár öt év is)
itt tettem le őket. Eddig két MK27-es volt itt, de (mert itt útban voltak) folyton
felrúgtam szegényeket. Fő a változatosság! Ezentúl ezeket fogom felrúgni.

 

 

A rádió forgatógombja rettegve húzódott meg a sarokban.
Vajon miért ő bujkál, mikor inkább nekem kellene előle menekülnöm?

 

 

Ez a rádió már van annyira szép, hogy ez már nem is a szép, hanem ez kifejezetten
a gyönyörű kategóriájába tartozik. Az oroszok jelen esetben kifejezetten kellemes
arányban alkalmazták a faborítást, a feketét, a fényeset és a különböző színeket.
Mindez tetézve arányos formával, némi ergonómiával. Lehet, hogy megtartom?

 

 

Hangerő és magas mély hangszín. Mondjuk a hangerő gomb lehetett volna
egy kicsit nagyobb. De ezt csak azért írom, hogy kötözködjek egy kicsit.

 

 

A hangszínszabályzó kialakítása semmi eddig látottra sem emlékeztet.
Hogy ezek az oroszok mindig kitalálnak valamit...

 

 

Nem túl szép gombok, de nem annyira róluk szól a kép, hanem inkább arról,
ami a háttérben látszódik. A rádió eleje annyira fényes, mint a tükör!
A rózsaszín pacák az ujjaim, a körív a kamera optikájának széle.

 

 

 

Nem tudom, hogy így kell-e neki működnie, vagy csak belepiszkált valaki.

 

 

Az állomáskereső gombját sajnos nem lehet rádugni a tengelyre, mert a tengely
azonnal bemegy ahogy ezt a procedúrát megpróbálom. Megfogtam a tengelyt
laposfogóval, majd úgy ahogy rátoltam a gombot, hogy legalább
egy próba erejéig megmaradjon a helyén.

 

 

 

Középhullámon szól, bár gyanúsan sok kattogást
szed össze az állomások közti üres helyeken.

 

 

 

A nyújtott rövidhullámú (vagyis sok rövidhullámsávos) rádió lényege az, hogy
az egyes műsorszóró sávok ki vannak terítve a skála teljes szélességére.
Az adók nem egymás hegyén hátán jönnek, hanem a skálán
szépen elosztva, mint mondjuk a középhullámon.

 

 

Az antenna köszöni jól van. Minden tagja ép és egészséges.
Bár a kupakja egy kissé nikotin sárga.

 

 

A nem is oly apró ablakban az éppen beállított hullámsáv látszik.
Hogy nem látszik? Hát igen... Semmi sem lehet tökéletes...

 

 

A hatalmas gomb azért kell, mert a dobváltó nem arról híres, hogy könnyű forgatni.
Márpedig ez a rádió erősen a VEF-re emlékeztet, és abban bizony dobváltó van.

 

 

Szerintem az a fehér, az nem gyári, hanem csak szigszalag.
Le is szedtem.

 

 

A rádió közepe fából van, az eleje háta műanyagból, a lábai meg az eleje hátából.

 

 

A műszer skálája (már ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni) nem szép.
Tudom, hogy csúnya, csak nem akartam kimondani.
Még meg talál itt sértődni nekem...

 

 

A hátlapon vannak mindenféle dolgok. Nézzük meg őket közelebbről. Feltehetnénk
a kérdést: Minek ennyi kép? No de ha egyszer éppen erről szól a szétszedtem...

 

 

A csavarral nyíló ajtajú teleptartót nem tartom jó ötletnek.
Nem lesz kéznél szerszám mikor kell, de lesz sörnyitó, és akkor hogy fog kinézni?
Már persze nem a sörnyitóért fáj a szívem...

 

 

Angolul van a felirat, vagyis ez a rádió exportra készült. A neve is szép és az is export.
Már úgy értem, hogy ez a készülék az orosz piacon Okean néven futott, de annyira,
hogy nem is találtam hozzá Selena néven semmit. Okean néven viszont meglett
a 12 oldalas leírása, a gyári papírja, és az orosz Radio elektronikai újságban
megjelent leírása is. Ez pedig egy korabeli egyoldalas reklám a rádióról.

 

 

Hiába vagy szép, tudjuk honnan jöttél.
Le sem tagadhatnád!

 

 

Nem ott vannak belül a csatlakozók, mint a hátlapon a kivágás, de annyi baj legyen.
A banánhüvely meg csőszegecsből van, de ez sem baj, csak nem szép.

 

 

Azé akkora feszüccség nem van benne!

 

 

Mi kell neki, és ki kell neki. De hiába dumál...
Úgyis csak én vagyok itthon, engem kap!

 

 

A hálózati zsinór az URH antenna csatlakozó helyén megy be a készülékbe, amit
mondjuk meg tudok érteni, hiszen ki a fenének van ehhez az aljzathoz való
hálózati zsinórja? Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért kell, illetve
miért érzi bárki is úgy, hogy márpedig neki feltétlenül meg kell oldania
egy nem létező problémát! Merthogy a hálózati zsinór bonthatóságának
problémaköre a borotvazsinór feltalálása óta már nem létezik! Ha meg mégis?
Akkor sem vezetjük a 230 voltos hálózati feszültséget tuchelnek kinéző csatlakozón!

 

 

A teleptartó fedelén a szivacs azért hullámos, mert megfogtam. Már úgy értem,
hogy benne maradtak az ujjaim nyomai. Persze csak addig,
míg az egész szivacs szét nem mállott...

 

 

A teleptartó olyan tiszta, meglehet, hogy még sosem volt használva!
Amúgy az egész rádió szokatlanul tiszta, mindössze némi nikotinköd található rajta.

 

 

Aztak*rvaéletbe! Akarom mondani, ez nem pont az, amire számítottam.
Úgy gondoltam, hogy ez tulajdonképpen egy szokvány VEF rádió,
csak a valamivel nagyobb dobozba beledrótoztak egy URH
tunert is. Hát nem. Ez kérem egy teljesen másik készülék.

 

 

Az RF panel akkora, hogy majd átéri keresztben a készüléket!
Ráadásul ez nem is csak egypaneles, mint a VEF rádió.

 

 

Az URH tunerkocka ugyanaz a forma, mint amit a minap láttunk a VEGA esetében.

 

 

Ez a panel a hangfrekvenciás erősítő.
Valahol belül rejtezik még egy panel, de az még nem látszik, és az a tápegység.

 

 

A rádió doboza valódi fából készült. Persze ez nem újdonság, hiszen van itthon
fadobozos táskarádióm, csak az még nem gyári, hanem amatőr gyártmány.

 

 

A sarkokban stafni erősítések.

 

 

Ez a hatalmas (14-es kulcs kell rá) csavar tartja a rádió fülét. Persze nem ok
nélkül ilyen nagy (és fura fejű) ez a csavar, de erről majd kicsit később.

 

 

Nem egy szép bekötése a hálózati kábelnek, de legalább nem gyárilag ilyen.
Mondjuk gyárilag meg pont a hangerőszabályzó potméter mögött van
a hálózati kábel bevezetése, ami búgás szempontjából köztudottan
a rádió legérzékenyebb része. Lehet, hogy a konstruktőr olvasta
a "mit nem rakunk egymásmellé" című brossurát, a fejében még
meg is maradtak a fejezetek címei, csak a nem szócskát feledte el.

 

 

Az ember azt hiszi, hogy van amit már nem lehet tovább fokozni, és akkor tessék!
Ez a hullámváltó még annál is brutálisabb mint ami a VEF-ben van.
Ritkán látni ennyi ezüstözött érintkezőt egy rakáson...

 

 

 

Sajnos odavész a dobváltó csodája, mert nyeklik-nyaklik az egész felépítmény.

 

 

A skálahúrozás rendesen meg lett tekergetve.
Jobb lesz ha nem is megyek a közelébe.

 

 

A dobváltó és a hullámsávkijelző tárcsa között fogaskerekes áttétel van.

 

 

Balra az AM sávok forgójának skáladobja, jobbra az URH sávé.

 

 

 

Konkrétan ezért nem lehet rá visszatenni az állomáskereső forgatógombját.

 

 

Először azt hittem, hogy a hármas szemüvegemben görbült meg a lencse.
De nem! Hát mégis hogy néz ki ez a panel?

 

 

Nem a legjobban sikerült kép, de nem tudtam bentebb dugni az optikát.
Amit látunk (csak nem nagyon), az a HF erősítő végtranzisztorának hűtőbordája.

 

 

Lehetetlen felfüggesztésű, pontosabban szólva lábelrendezésű orosz kondenzátorok.

 

 

A rádió elő és hátlapja között könnyűfém távtartó rudak vannak.
Vagyis nem ezektől olyan dög nehéz a készülék.

 

 

Az elő és a hátlap leborítva.
Még nem tudom félrerakni, mert fogja a hangszóró és az antenna vezetéke.

 

 

Ide bújik be a hangszóró. Balra van a hálózati trafó, ami pontosan a hangszóró
mágneses köre és a hangfrekvenciás erősítő bemenete közé került.
Azt tudom mondani, hogy ennél hülyébb helyet keresve
sem lehetett volna neki találni!

 

 

Asztak*rvaéletbe! Akarom mondani hármas forgó van a rádióban. Ez azt jelenti,
hogy két modulátorköre van. Vagyis ennek a rádiónak jó a tükörfrekvenciás
elnyomása. Ez meg azt jelenti, hogy kevesebb a hamis vétel, mint mondjuk
egy átlagos rádiónál. No de mit is jelent pontosan a tükörfrekvenciás
elnyomás? Ezt most nincs kedvem elmagyarázni...

 

 

A hangszóró teljesen átlagos, de azért szép nagy darab.
Persze egy ekkora rádióba nem is illik picit tenni.

 

 

Az egyik gomb ketté van törve.

 

 

Kicsit megpiszkáltam, ezért most már háromba.
Szerintem mindkettőnknek jobb volna, ha nem piszkálnám tovább.

 

 

Megragasztottam, ami annyit tesz, hogy száradnia kell legalább egy hetet. Persze nem
kell neki ennyi idő, de legalább van mire fognom, hogy miért nem rakom össze.

 

 

Nem tudom észrevetted-e, de ennek a rádiónak belül vaslemezből készült váza van.
Persze kell a mechanikai stabilitás, de a megcsukló hullámváltó és
a görbe KF panel nálam valahogy ezzel nem fér össze.

 

 

 

A burkolaton keresztül is odébb tudom tolni a mutatót az ujjammal. Nem nyomoztam
ki, hogy mi is ennek a jelenségnek a konkrét oka, de valószínűleg valahol tudat
alatt megbújva varázsló vagyok. Kellett nekem megnézni a Harry Pottert!

 

 

A bronzszínű zéger gyűrű új, mert a régit nem találtam meg. Vagy a hangszóróban
ül valahol a membrán mögött, vagy esetleg épp tőle akadozik a hullámváltó.

 

 

Ebben a biztosítékban az az érdekes, hogy csak
akkor látszik, ha nincs fent a készülékház.

 

 

Persze a teleptartó ajtaján keresztül sandán benézve is ki lehet szúrni. Már persze
ha valakinek rááll a szeme az ilyesmire. De vajon miért kellett ezt így eldugni?

 

 

A korábban már megemlített tápegység panel. Zéner diódás, áteresztő tranzisztoros.
Kicsit mintha túlméretezett lenne, de szerintem inkább így legyen, mint
ami tápegység címszóval manapság dívik a készülékekben.

 

 

Ez a táp biztosan nem fogja feladni pár évente, mint mondjuk a BENQ monitoromé.

 

 

 

Annyira nem tetszett nekem ez a fixre kötött egyszer szigetelt hálózati zsinór,
hogy egyszerűen lecsíptem a rádióról. (azóta is a sarokban hever)

 

 

A rádió pedig a nagyszobában, a kólás óra előtt. Ha befejezem a rádiók boncolását
(mert január óta szinte csak ezt csinálom), akkor jönnek majd a lakásban
szétpakolt és (annyira nem is nagyon) elrejtett mindenféle lomok.
Például ezt az órát a Verseny utcában vettem, az a piac meg
két éve bezárt! Nem változott semmi, nem kapkodok...
Persze minek is tenném? A tárgyak nem szaladnak el.

 

 

Nekem viszont el kell szaladnom dolgozni, úgyhogy gyorsan szétrakom
a rádió darabjait. A gombok a monitorom feletti pultra kerültek.
Az egyik éppen szárad, itt pedig ehhez megfelelő meleg van.

 

 

A rádió eleje és háta kilóg a polcból, de nem akadok bele, mert nem tudok ide belépni
a földön (hosszú évek óta) heverő Calypso magnótól. A Nintendóról szóló cikk
már majdnem (két éve) kész van. A kazetták (demagnetizáló és tisztító)
bemutatásához meg egy olyan magnó kell, amiben szabadon van
a mechanika. Persze ilyenem is van. A nagyszobában hever.
Engem meg a rengeteg bontani való tárgy látványa lever!

 

 

Azt találtam ki, hogy mi lenne, ha áthangolnám a rádió URH részét nyugati normára.
Rontani semmiképp sem tudok rajta, mert a keleti sávon már úgysem vesz semmit.

 

 

Még az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha nem a rádió eredeti tunerjét piszkálnám,
hanem azt ami a kezemben van. (a Vegából bontottam ki a múltkor)

 

 


És akkor eltelt egy hét, majd eltelt egy másik, s nekem még mindig semmi
kedvem sem volt rádiózni. Míg a kedvemre várunk, gondoltam
kinyomtatom a két különbözőféle tunerkocka rajzait.

 

 

 

Helikopterezek, azaz fura zümmögő (vagy tán inkább nyekergő) hangot adok ki
magamból, miközben összevissza forgok a szobámban. Gondoltam hátha
találok magamnak valami egyéb elfoglaltságot. De persze nem...

 

 

Pedig ott az a Videoton tuner. Ezt most kaptam, de már el is ígértem.
Vagyis ha kipofozom, azonnal megszabadulok tőle.
Persze a Selena rádió is éppen ilyen.

 

 

Úgy érzem, hogy valami nem stimmel. Nem tudom mi, csak egy amolyan megérzés.
Az URH hangoló egységek teteje méretre megegyezik, bár a lyukak helye nem.
Persze ez teljesen lényegtelen, hiszen mindkettőnek megvan a saját teteje.

 

 

A lábkiosztás is stimmel, ami szintén lényegtelen,
hiszen lazán átrendezem a drótokat ha kell.

 

 

Megtaláltam az eltérést! A Vega tuner NPN tranzisztoros, a Selana pedig PNP.
Vagyis éppen fordított polaritású tápfeszültséget igényelnek.

 

 

Vega tuner megy vissza a dobozba.

 

 

Annyira szeretem, mikor valami ennyire el van barikádozva...

 

 

Így meg nincs elég hely az asztalon. Mikor ennyire morgok, olyankor
általában az van, hogy valamihez nagyon nincsen kedvem.

 

 

Ez egy előerősítő a woblerhez, mert csak utólag derült ki, hogy a vártnál sokkalta
kisebb jelszintek is vannak. Hogy most kell, vagy nem kell? Az mindegy!
Amúgy nem kell. Az a lényeg, hogyha kell, akkor kéznél legyen.

 

 

Működik a műszer, bár a beépített ventilátor hangjától először kissé megrémültem.
20 év távlatából nézve szinte hihetetlen, hogy ezt a valamit én készítettem.

 

 

Mondjuk a fényvonal vastag mint egy répa,
de legalább a vaksi szememmel is látom.

 

 

Ezt a képet kifejezetten azért lőttem, hogy meglegyen a vezetékek sorrendje.

 

 

Néztem, néztem, majd rájöttem, hogy a tunert hátulról tartja négy csavar.
Még jó, hogy innen szemből is! Vagyis az alja bent marad, a panel kijön.

 

 

Ilyenkor mindig azt kérdezem magamtól: Vajon mi lehetett ezzel a konstruktőr
eredeti terve? Mert ugye ahhoz a csavarfejhez ott belül, na ahhoz nem lehet
hozzáférni. Ha leszedném a skálahúrt (amit nagyon nem szeretnék), akkor
sem lehetne hozzáférni! Persze akad kiscsavarhúzóm... No de akkor is!

 

 

Kitekertem a csavarokat, kivettem a helyéről panelt, mire fel a skálahúr egyből
el akart szabadulni. Hogy ezt ne tegye (mert akkor megy a rádió a kukába),
ideiglenesen beépítettem egy tűreszelőt a hangoló tengely helyére.
Amíg nincs itt a tuner, addig majd ő tartja a skáladobot.

 

 

Mit is kell pontosan csinálnom? Az L2 sávközépre hangolt rezgőkört át kell hangolni
98 MHz környékére. Az L3 modulátor tekercset meg kell rövidíteni, C6 kondenzátort
ki kell szedni. (esetleg kell helyette egy trimmer) L4 oszcillátor tekercset meg kell
rövidíteni, majd a C17-es kondenzátor helyére mindenképpen kell egy trimmer.

 

 

Nem kell tévelyegnem a panelen, mert igen korrekt rajzom van hozzá.
 Persze a rajz csak majdnem fedi a valóságot, de ezt már megszoktam.

 

 

A tekercsek menetszám adatai is megvannak,
bár magamtól is el tudok számolni ötig.

 

 

Nehogy a rajz megzavarjon, rátettem egy tábla mogyorós csokit. Hogy ennyi tudással
mint ami nekem van nekiállok áthangolni egy rádiót, az legalább annyira nonszensz,
mint az, hogy annyi foggal mint amennyi nekem van mogyorós csokit eszem.
Teljesen egyértelmű, hogy nem vagyok képes felmérni a korlátaimat.

 

 

Bedrótoztam a tunert, majd rámértem a woblerrel. Részben bemelegítésképp,
meg persze azért is, hogy lássam, hogy mégis honnan indulok.

 

 

 

Mit is látunk a képen? A wobler a keleti URH sávon söpör végig. A négyszínű tollba
általam beépített AM detektor a tuner KF kimenetére van kötve. Mindeközben
végighangolom a sávot a tuner forgókondenzátorával. A tuner a megadott
sávhatárokon belül hangolható. A kimeneti szint állandó, vagyis 10,7
MHz eltéréssel együtt fut a modulátor és az oszcillátor. Persze ez
nem marad így, mert majd én mindjárt alaposan belerondítok.

 

 

Hogy a számológépben is pont most merül ki az elem... De mit akartam számolni?
A 88 és a 108 középértékét. Persze sejtettem én számológép nélkül is, hogy
98, de korán reggel - biztos ami biztos alapon - inkább utánaszámoltam.

 

 

Egy egy igen komoly érzékelő tekercs a frekvenciamérőm előosztójának végén.
Éppen most tekercseltem egy darabka drótból, mégpedig a kisujjamra.

 

 

Az oszcillátor tekercsből leszedtem egy menetet, majd belerondítottam pákával
az oldalába. Ez utóbbi azért kellett, hogy beférjen mellé a trimmerkondi.

 

 

A bemenő kör. Ezt is megrövidítem.

 

 

Ha közelítek a lábához a pákával, akkor a láb egyből kiesik.
Hogy mi a szarért kell hőre lágyuló anyagból készíteni a csévét...

 

 

Elszórakoztattam magam vagy úgy jó két órát, aztán szépen feladtam. Mentségemre
szolgáljon, hogy végül azon bukott el az egész, hogy annyira vaksi vagyok, hogy a
panelhez egyszerre kell feltennem a hármas és a kettes szemüvegem. Ilyenkor
ugyan jól látok közelre, de ha felnézek, akkor azonnal leszédülök a székről!

 

 

Lepucoltam a hullámváltó érintkezőit, hiszen teljesen
hiába van rajta az ezüstözés, ha egyszer éjfekete.

 

 

Nem tudom pontosan, hogy mit keresett az előszobában a borotvazsinórhoz való
lengőaljzat, de ahogy elnézem, ez kérem épp jó lesz ide.
Ha meg nem, akkor befaragom!

 

 

Látom én, hogy zsugorcső van egy lógó drótvégen, de vajon minek tettem én azt oda?
Ez ma délelőtt volt és máris nem emlékszem. Megvan! A trafó fölös 110 voltos lába.

 

 

Kerestem a csavarokat amik a csatlakozók műanyag lapját tartják, de csak ezeket
az elgörbített vaslemezeket találtam. Ha így van rögzítve, akkor így van.

 

 

Nem csak nem egyezik a forma, de a jobbra látható valami egyetlen darabból van.
Ez persze nem akkora gond, mert majd én mindjárt változtatok a helyzeten.

 

 

Kinézek egy megfelelő fűrészlapot a készletből.

 

 

 

Majd nekiállok lefűrészelni a fölös részt, majd ezen
tevékenységemben rögvest el is akadok.

 

 

Mégpedig az eredeti csatlakozó lábaiban. Mire észrevettem, hogy valamiben nagyon
áll a fűrész, már át is vágtam az egyik lábat. De nem ám az átvágás
volt a gyors, hanem én vagyok erősen lelassulva!

 

 

Nem tudom meséltem-e már, hogy az ipari suliban ötös voltam műszaki rajzból.
Képzelhetitek a többieket...

 

 

Miniplexszel dolgozom ki a lyukat. Nagyon ragaszkodó ez a műanyag...

 

 

Alakul az új, immáron ovális alakú lyuk. Szépen tartom magam a rajzolt vonalakhoz.
Nem tudom említettem-e már, hogy reszelésből például már csak kettes voltam.

 

 

Formás és kevésbé formás kieső elemek.

 

 

Reszelők. Jaj!

 

 

Ki ne találd, hogy nem lett szép!

 

 

Ha beragasztom, majd nagyon megnyomom a dugót, mire fel beesik...

 

 

Inkább bedrótoztam, mert az a biztos.

 

 

Nyomtam rá egy kupac melegtaknyot, de csak azért, hogy szép legyen.

 

 

Érdekes dolog ez a zsugorhüvely. Míg nem volt, én bizony tudtam nélküle élni.

 

 

Elegem van belőled! Lapátollak össze sebesen.

 

 

Visszadugdostam a gombokat. Jó lett amit megragasztottam.
Milyen szépen csillan be a fény a díszcsíkokon...

 

 

A rádió füle belül ebben a hatalmas csavarban folytatódik. A villa forma
vaslemez része a rádió vázának. Szóval nem a faház viszi a súlyt.

 

 

Ha belülről annyira talán nem is, de kívülről mindenképp egy szép készülék.

 

 

 

Attól, hogy szól, attól még nincs áthangolva. Például a skála közepe felé megőrül
az oszcillátor és nekikezd 200 MHz környékén rezegni. Ilyenkor aztán persze
vesz mindent, csak azt nem amit kéne. Valószínűleg a tekercsleágazáshoz
képest szimmetrikusan kellett volna csökkenteni az oszcillátor tekercs
menetszámát. Összefoglalva ilyen lesz a végeredmény, ha az ember
úgy áll neki a feladatnak, hogy nincs hozzá kedve. Persze ugyanezt
az eredményt kapjuk akkor is, ha - tegyük fel - nem értünk hozzá.

 

 

A hálózati kábelt behajtogattam a teleptartóba.

 

 

 

Ha úgy gondolod, hogy a Selena a legnagyobb orosz táskarádió, akkor tévedsz!
Figyuzd csak meg a Riga 103-at! De róla majd egy más alkalommal mesélek...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.