Selena táskarádió
(ez mekkora egy dög)

Vannak régi adósságok, mint például ez a rádió. Már eleve azért is régi, hiszen a 65-ös
számot viseli a sorban. Ez konkrétan annyit tesz, hogy 2006 júniusában írtam be
a táblázatba. Te szent ég! Az öt éve volt! Nem fér a fejembe, miért halogatom
ennyire a dolgokat. A rádió pedig az alatta látható papírdobozba nem fér.
 Majd kerítek neki egy nagyobbat. Már csak azért is, mert ez a rádió
kétszeresen is adósság, hiszen évekkel ezelőtt elígértem.

Annyira fellelkesültem (már hogy egy ilyen régi adósságot letudhatok), hogy azonnal
bevágtam a rádiót egy újabb hétre a sarokba. Így megy ez már évek óta...

A CB35-ös telefont már láttuk belülről, és ez már nem is az a példány. Ezt azért hoztam,
hogy a múltkori boncolás maradványait általa egy újabb egész készülékké varázsoljam.
A zöld öngyújtó érthetetlen, hiszen nem is dohányzom! A borotvacsatlakozó
aljzatnak még később lesz szerepe, de ne szaladjunk ennyire előre...

Ha előre nem is, de összevissza azért szaladgálhatok. Pontosabban szólva kell. Az orosz
nyomógombost már szét is szedtem, a buci kistévé még be sincs írva a táblázatba.
Ha a VL100-ast láttuk, akkor kell egy nyugati változat is, már csak az azért,
hogy össze lehessen őket hasonlítani. Persze szó sincs róla, hogy ez
(már mint a TV) célzott beszerzés lett volna, hanem csak úgy
a kezembe nyomta egy kollégám. A kép alján látható
zöld csík, az kérem palántázó alkalmatosság.
De a paprikákról majd csak szüret után...

(az őszi légy sebességével és céltudatosságával) Rohangálok a lakásban,
és rakosgatom helyükre (már ha van) a dolgokat. A dugasztápok például idevalók.

Ezek viszont marhára nem valók ide, csak ideiglenes jelleggel (ez lehet akár öt év is)
itt tettem le őket. Eddig két MK27-es volt itt, de (mert itt útban voltak) folyton
felrúgtam szegényeket. Fő a változatosság! Ezentúl ezeket fogom felrúgni...

A rádió forgatógombja rettegve húzódott meg a sarokban.
De miért ő bujkál, mikor inkább nekem kéne előle menekülnöm?

Ez a rádió már van annyira szép, hogy ez már nem is a szép, hanem inkább a gyönyörű
kategóriájába tartozik. Az oroszok jelen esetben kifejezetten jó arányban alkalmazták
a faborítást, a feketét, a fényeset, és a különböző színeket. Mindez megtetézve
arányos formával, s némi ergonómiával. Lehet meg is tartom...

Hangerő, és magas mély hangszín.
Mondjuk a hangerő gomb lehetett volna nagyobb, de csak hogy kötözködjek egy kicsit.

A hangszínszabályzó kialakítása semmi eddig látottra sem emlékeztet.
Hogy ezek az oroszok mindig kitalálnak valamit...

Nem túl szép gombok, de nem is annyira róluk szól a kép, hanem inkább arról, ami
a háttérben látszik. A rádió eleje annyira fényes, mint a tükör! Azok a rózsaszín
pacák az ujjaim, a körív pedig a kamera optikájának széle.

Nem tudom, hogy így kell-e neki működnie, vagy csak belepiszkált valaki.

Az állomáskereső gombját sajnos nem lehet rádugni a tengelyre, mert a tengely bemegy.
Megfogtam a tengelyt laposfogóval, és úgy ahogy rátoltam a gombot,
hogy legalább egy próba erejéig maradjon a helyén.

Középhullámon szól, bár gyanúsan sok kattogást szed össze az állomások közti üres helyeken.

A nyújtott rövidhullámú (vagyis sok rövidhullámsávos) rádió lényege az, hogy az egyes műsorszóró
sávok ki vannak terítve a skála teljes szélességére. Az adók nem egymás hegyén hátán
jönnek, hanem a skálán szépen elosztva, mint mondjuk a középhullámon.

Az antenna köszöni jól van, minden tagja ép és egészséges,
bár a kupakja kissé nikotin sárga.

A kis ablakban az éppen beállított hullámsáv látszik.
Hogy nem látszik? Hát igen, semmi sem lehet tökéletes...

A hatalmas gomb azért kell, mert a dobváltó nem arról híres, hogy könnyű forgatni!
Márpedig ez a rádió a VEF-re emlékeztet, és abban dobváltó van.

Szerintem az a fehér az nem gyári, hanem csak szigszalag. Le is szedtem.

A rádió közepe fából van, az eleje háta műanyagból, a lábai meg az eleje hátából.

A műszer skálája (már ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni) nem szép.
Tudom, hogy csúnya, csak nem akartam kimondani. Még meg talál sértődni nekem...

A hátlapon vannak mindenféle dolgok, nézzük is meg őket közelebbről.
Feltehetnénk a kérdést: Minek ennyi kép? No de ha egyszer erről szól a szétszedtem...

A csavarral nyíló ajtajú teleptartót nem tartom jó ötletnek.
Nem lesz kéznél szerszám mikor kell, de lesz sörnyitó, és akkor hogy fog kinézni?
Már persze nem a sörnyitóért fáj a szívem...

Angolul van a felirat, vagyis ez a rádió exportra készült. A neve is szép, és az is export.
Már úgy értem, hogy ez a készülék az orosz piacon Okean néven futott, de annyira,
hogy nem is találtam hozzá Selena néven semmit. Okean néven viszont meglett
a 12 oldalas leírása, a gyári papírja, és az orosz Radio elektronikai újságban
megjelent leírása is. Ez pedig egy korabeli egyoldalas reklám a rádióról.

Hiába vagy szép, tudjuk honnan jöttél. Le sem tagadhatnád!

Nem ott vannak belül a csatlakozók, mint a hátlapon a kivágás, de annyi baj legyen...
A banánhüvely meg csőszegecsből van, de ez sem baj, csak nem szép...

Azé akkora feszüccség nem van benne!

Mi kell neki, és ki kell neki. De hiába dumál...
Úgy is csak én vagyok itthon, engem kap!

A hálózati zsinór az URH antenna csatlakozó helyén megy be a készülékbe, amit mondjuk
meg tudok érteni, hiszen ki a fenének van ehhez az aljzathoz való hálózati zsinórja?
Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért kell, illetve miért érzi bárki is úgy,
hogy márpedig neki feltétlenül meg kell oldania egy nem létező problémát!
Merthogy a hálózati zsinór bonthatóságának problémaköre,
a borotvazsinór feltalálása óta nem létezik!
Ha meg mégis, akkor sem vezetjük a 230 Voltot tuchelnek kinéző csatlakozón!

A teleptartó fedelén a szivacs azért hullámos, mert megfogtam. Úgy értem, hogy benne
maradtak az ujjaim nyomai. Persze csak addig, míg az egész szivacs szét nem mállott...

A teleptartó olyan tiszta, lehet, hogy még sosem volt használva.
Amúgy az egész rádió szokatlanul tiszta, mindössze némi nikotinköd található rajta.

Aztakurvaéletbe! Akarom mondani, ez nem pont az, amire számítottam. Úgy gondoltam,
hogy ez tulajdonképpen egy szokvány VEF rádió, csak a valamivel nagyobb dobozba
beledrótoztak egy URH fokozatot. Hát nem. Ez kérem egy teljesen másik készülék.

Az RF panel akkora, hogy majd átéri keresztben a készüléket!
Ráadásul ez nem egypaneles mint a VEF rádió.

Az URH tunerkocka ugyanaz a forma, mint amit a minap láttunk a VEGA esetében.

Ez a panel a hangfrekvenciás erősítő.
Valahol belül rejtezik még egy panel, de az még nem látszik, és az a tápegység.

A rádió doboza valódi fából készült. Persze ez nem újdonság, hiszen van itthon
fadobozos táskarádióm, csak az nem gyári, hanem amatőr gyártmány.

A sarkokban stafni erősítések.

Ez a hatalmas (14-es kulcs kell rá) csavar tartja a rádió fülét.
Persze nem ok nélkül ilyen nagy (és fura fejű) ez a csavar, de erről kicsit később.

Nem egy szép bekötése a hálózati kábelnek, de legalább nem gyárilag ilyen.
Mondjuk gyárilag meg pont a hangerőszabályzó potméter mögött van
a hálózati kábel bevezetése, ami búgás szempontjából köztudottan
a rádió legérzékenyebb része. Lehet, hogy a konstruktőr olvasta
a "mit nem rakunk egymásmellé" című brossurát, a fejében még
meg is maradtak a fejezetek címei, csak a nem szócskát feledte el...

Az ember azt hiszi, hogy van amit már nem lehet tovább fokozni, és akkor tessék!
Ez a hullámváltó még annál is brutálisabb, mint ami a VEF-ben van.
Ritkán látni ennyi ezüstözött érintkezőt egy rakáson...

Persze hiába a dobváltó csodája, ha nyeklik-nyaklik az egész felépítmény...

A skálahúrozás rendesen meg van tekergetve, majd jól nem megyek a közelébe.

A dobváltó, és a hullámsávkijelző tárcsa között, fogaskerekes áttétel van.

Balra az AM sávok forgójának skáladobja, jobbra az URH-é.

Konkrétan ezért nem lehet rá visszatenni az állomáskereső forgatógombját.

Először azt hittem, a hármas szemüvegemben görbült meg a lencse, de nem.
Hát hogy néz ki ez a panel...

Nem a legjobban sikerült kép, de nem tudtam bentebb dugni az optikát.
Amit látunk (csak nem nagyon), az a HF erősítő végtranzisztorának hűtőbordája.

Lehetetlen felfüggesztésű, pontosabban szólva lábelrendezésű orosz kondenzátorok.

A rádió elő és hátlapja között könnyűfém távtartó rudak vannak.
Vagyis nem ezektől dög nehéz a készülék.

Az elő és a hátlap leborítva.
Még nem tudom félrerakni, mert fogja a hangszóró, és az antenna vezetéke.

Ide bújik be a hangszóró. Balra van a hálózati trafó, ami pontosan a hangszóró mágneses
köre, és a hangfrekvenciás erősítő bemenete közé került. Azt tudom mondani,
hogy ennél hülyébb helyet keresve sem lehetett volna neki találni!

Asztakurvaéletbe! Akarom mondani hármas forgó van a rádióban. Ez azt jelenti, hogy két
modulátorköre van. Vagyis ennek a rádiónak jó a tükörfrekvenciás elnyomása. Ez meg
azt jelenti, hogy kevesebb a hamis vétel, mint egy átlagos rádiónál. De mit is jelent
pontosan a tükörfrekvenciás elnyomás? Ezt most nincs kedvem elmagyarázni...

A hangszóró teljesen átlagos, de azért szép nagy darab.
Persze egy ekkora rádióba nem is illik picit tenni.

Az egyik gomb ketté van törve.

Kicsit megpiszkáltam, most már háromba.
Szerintem mindkettőnknek jobb volna, ha nem piszkálnám...

Megragasztottam, ami annyit tesz, hogy száradnia kell legalább egy hetet.
Persze nem kell neki annyi idő, de legalább van mire fognom, miért nem rakom össze.

Nem tudom észrevetted-e, de ennek a rádiónak belül vaslemezből készült váza van.
Persze kell a mechanikai stabilitás, de a megcsukló hullámváltó, és
a görbe KF panel, nálam valahogy ezzel nem fér össze.

Burkolaton keresztül odébb tudom tolni a mutatót az ujjammal. Nem nyomoztam ki, hogy mi ennek
a jelenségnek a konkrét oka, de valószínűleg tudat alatt varázsló vagyok.
Kellett nekem megnézni a Harry Pottert...

A bronzszínű zéger gyűrű új, mert a régit nem találtam meg.
Vagy a hangszóróban ül a membrán mögött, vagy tőle akad a hullámváltó.

Ebben a biztosítékban az az érdekes, hogy csak akkor látszik, ha nincs fent a készülékház.

Persze a teleptartó ajtaján keresztül sandán benézve is ki lehet szúrni, már persze
ha valakinek rááll a szeme az ilyesmire. De vajon miért kellett ezt így eldugni?

A korábban már megemlített tápegység panel. Zéner diódás, áteresztő tranzisztoros.
Kicsit mintha túlméretezett lenne, de szerintem inkább így legyen, mint
ami tápegység címszóval manapság dívik a készülékekben.

Ez a táp biztosan nem fogja feladni pár évente, mint mondjuk a BENQ monitoromé.

Annyira nem tetszett nekem ez a fixre kötött, egyszer szigetelt hálózati zsinór,
hogy egyszerűen lecsíptem a rádióról. (azóta a sarokban hever)

A rádió meg a nagyszobában a kólás óra előtt. Ha befejezem a rádiók boncolását
(mert január óta szinte csak ezt csinálom), akkor jönnek majd a lakásban
szétpakolt és (annyira nem is nagyon) elrejtett mindenféle lomok.
Például ezt az órát a Verseny utcában vettem, az a piac meg
két éve bezárt! Nem változott semmi, nem kapkodok...
Persze minek is tenném? A tárgyak nem szaladnak el!

Nekem viszont el kell szaladnom dolgozni, úgyhogy gyorsan szétrakom a rádió darabjait.
A gombok a monitorom feletti pultra kerültek. Az egyik éppen szárad, itt pedig meleg van.

A rádió eleje és háta kilóg a polcból, de nem akadok bele, mert nem tudok ide belépni
a földön (hosszú évek óta) heverő Calypso magnótól. A Nintendóról szóló cikk
már majdnem (két éve) kész van. A kazetták (demagnetizáló és tisztító)
bemutatásához meg egy olyan magnó kell, amiben szabadon van
a mechanika. Persze ilyenem is van, a nagyszobában hever.
Engem meg a rengeteg bontani való tárgy látványa lever!

Azt találtam ki, mi lenne, ha áthangolnám a rádió URH részét nyugati normára.
Rontani semmiképp sem tudok rajta, mert a keleti sávon úgy sem vesz semmit...

Még az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha nem a rádió eredeti tunerjét piszkálnám,
hanem azt ami a kezemben van. (a Vegából bontottam a múltkor)

És akkor eltelt egy hét, majd eltelt egy másik, s nekem még mindig semmi kedvem rádiózni.
Míg a kedvemre várunk, kinyomtattam a (kétféle) tunerkocka rajzait.

Helikopterezek (zümmögő hangot adok ki magamból, s közben összevissza forgok) a szobában.
Gondoltam hátha találok magamnak valami más elfoglaltságot, de nem.

Pedig ott az a Videoton tuner. Ezt most kaptam, és már el is ígértem.
Vagyis ha kipofozom, azonnal megszabadulok tőle.
Persze a Selena rádió is pont ilyen...

Úgy érzem, hogy valami nem stimmel. Nem tudom mi, csak egy amolyan megérzés...
Az URH hangoló egységek teteje méretre megegyezik, bár a lyukak helye nem.
Persze ez teljesen lényegtelen, hiszen mindkettőnek megvan a saját teteje...

A lábkiosztás is stimmel, ami szintén lényegtelen, hiszen átrendezem a drótokat ha kell.

Megtaláltam az eltérést! A Vega tuner NPN tranzisztoros, a Solana meg PNP.
Vagyis pont fordított polaritású tápfeszültséget igényelnek.

Vega tuner megy vissza a dobozba.

Annyira szeretem, mikor valami ennyire el van barikádozva...

Így meg nincs elég hely az asztalon...
Mikor ennyire morgok, akkor általában az van, hogy valamihez nagyon nincsen kedvem.

Ez egy előerősítő a woblerhez, mert utólag derült ki, hogy a vártnál kisebb jelek is vannak.
Hogy most kell, vagy nem kell (nem kell), az mindegy. Az a lényeg, hogy van!

Működik a műszer, bár a beépített ventilátor hangjától először kissé megrémültem.
20 év távlatából nézve szinte hihetetlen, hogy ezt a valamit én csináltam!

Mondjuk a fényvonal vastag mint egy répa, de legalább a vaksi szememmel is látom.

Ezt a képet kifejezetten csak azért lőttem, hogy meglegyen a drótok sorrendje.

Néztem, néztem, majd rájöttem, hogy a tunert hátulról tartja négy csavar.
Még jó, hogy innen szemből is! Vagyis az alja bent marad, a panel meg kijön.

Ilyenkor mindig azt kérdezem magamtól: Vajon mi lehetett a konstruktőr eredeti terve?
Mert ahhoz a csavarfejhez nem lehet hozzáférni. Ha leszedném a skálahúrt
(amit nagyon nem szeretnék), akkor sem lehetne hozzáférni!
Persze van nekem kiscsavarhúzóm, de akkor is...

Kitekertem a csavarokat, kivettem a panelt, a skálahúr meg egyből el akart szabadulni.
Hogy ezt ne tegye (mert akkor megy a rádió a kukába), ideiglenesen beépítettem egy
tűreszelőt a hangoló tengely helyére. Amíg nincs itt a tuner, ő tartja a skáladobot.

Mit is kell pontosan csinálnom? Az L2 sávközépre hangolt rezgőkört át kell hangolni
98 MHz környékére. Az L3 modulátor tekercset meg kell rövidíteni, C6 kondenzátort
ki kell szedni. (esetleg kell helyette egy trimmer) L4 oszcillátor tekercset meg kell
rövidíteni, és a C17-es kondenzátor helyére mindenképpen kell egy trimmer.

Nem kell tévelyegnem a panelen, mert igen korrekt rajzom van hozzá.
 Persze a rajz csak majdnem fedi a valóságot, de ezt már megszoktam.

Még a tekercsek menetszámadatai is megvannak, bár magamtól is el tudok számolni ötig...

Nehogy a rajz megzavarjon, rátettem egy tábla mogyorós csokit. Hogy ennyi tudással
(mint ami nekem van) nekiállok áthangolni egy rádiót, az legalább annyira nonszensz,
minthogy annyi foggal (mint amennyi nekem van) mogyorós csokit eszem.
Teljesen egyértelmű, hogy nem vagyok képes felmérni a korlátaimat!

Bedrótoztam a tunert, majd rámértem a woblerrel.
Részben bemelegítésképp, meg persze azért is, hogy lássam honnan indulok.

Mit is látunk a képen. A wobler a keleti URH sávot söpri végig. A négyszínű tollba épített AM detektor
a tuner KF kimenetére van kötve. Mindeközben végighangolom a sávot a tuner forgókondenzátorával.
 A tuner a megadott sávhatárokon belül hangolható. A kimeneti szint állandó, vagyis 10,7 MHz eltéréssel
együttfut a modulátor és az oszcillátor. Persze nem marad így, mert én mindjárt alaposan belerondítok...

Hogy a számológépben is pont most merül ki az elem... De mit is akartam számolni?
A 88, és a 108 középértékét. Persze sejtettem én számológép nélkül is,
hogy 98, de korán reggel biztos ami biztos, utánaszámoltam.

Egy egy igen komoly érzékelő tekercs a frekvenciamérőm előosztójának végén.
Épp most tekertem drótból az ujjamra...

Az oszcillátor tekercsből leszedtem egy menetet, majd belerondítottam pákával az oldalába.
Ez utóbbi azért kellett, hogy beférjen mellé a trimmer kondi.

A bemenő kör, ezt is megrövidítem.

Ha közelítek a lábához a pákával, akkor a láb egyből kiesik.
Hogy mi a szarért kell hőre lágyuló anyagból készíteni a csévét...

Elszórakoztattam magam vagy két órát, aztán szépen feladtam. Mentségemre szolgáljon,
hogy végül azon bukott el az egész, hogy annyira vaksi vagyok, hogy a panelhez
egyszerre kell feltennem a hármas, és a kettes szemüvegem. Ilyenkor jól
látok ugyan közelre, de ha felnézek, azonnal leszédülök a székről!

Lepucoltam a hullámváltó érintkezőit, mert hiába rajta az ezüstözés, ha egyszer fekete.

Nem tudom pontosan mit keresett az előszobában a borotvazsinórhoz való lengőaljzat,
de ahogy elnézem, ez kérem pont jó lesz ide. Ha meg nem, akkor befaragom!

Látom én, hogy zsugorcső van egy lógó drótvégen, de vajon minek tettem én azt oda?
Ma délelőtt volt, és máris nem emlékszem! Megvan! A trafó felesleges 110 Voltos lába.

Kerestem a csavarokat, amik a csatlakozók műanyag lapját tartják, de csak ezeket
az elgörbített vaslemezeket találtam. Ha így van rögzítve, akkor így van...

Nem csak hogy nem egyezik a forma, de a jobbra látható valami egyetlen darabból van.
Ez persze nem akkora gond, majd én mindjárt változtatok a helyzeten!

Kinézek egy megfelelő fűrészlapot a készletből.

Majd nekiállok lefűrészelni a fölös részt, majd ezen tevékenységemben rögvest el is akadok.

Mégpedig az eredeti csatlakozó lábaiban. Mire észrevettem, hogy valamiben nagyon áll
a fűrész, már át is vágtam az egyik lábat. De nem ám az átvágás
volt a gyors, hanem én vagyok lelassulva...

Nem tudom meséltem-e már, hogy az ipari suliban ötös voltam műszaki rajzból.
Képzelhetitek a többieket...

Miniplexel dolgozom ki a lyukat. Nagyon ragaszkodó ez a műanyag...

Alakul az új, immáron ovális alakú lyuk. Szépen tartom magam a rajzolt vonalakhoz.
Nem tudom mondtam-e már, hogy reszelésből kettes voltam.

Formás, és kevésbé formás kieső elemek...

Reszelők. Jaj!

Ki ne találd, hogy nem lett szép!

Ha beragasztom, majd nagyon megnyomom a dugót, és beesik...

Inkább bedrótoztam, az a biztos!

Nyomtam rá egy kupac melegtaknyot, de csak azért, hogy szép legyen.

Érdekes dolog ez a zsugorhüvely. Míg nem volt, tudtam élni nélküle.

Elegem van belőled! Lapátollak össze sebesen.

Visszadugdostam a gombokat. Az is jó lett, amit megragasztottam.
Milyen szépen csillan be a fény a díszcsíkon...

A rádió füle ebben a hatalmas csavarban folytatódik belül.
A villa forma vaslemez része a rádió vázának. Szóval nem a faház viszi a súlyt.

Ha belülről nem is, de kívülről...

Attól, hogy szól, attól még nincs áthangolva. Például a skála közepe felé megőrül az oszcillátor, és
nekikezd 200 MHz környékén rezegni. Ilyenkor aztán persze vesz mindent, csak azt nem, amit kéne.
Valószínűleg a tekercsleágazáshoz képest szimmetrikusan kellett volna csökkenti az oszcillátor tekercs
menetszámát. Összefoglalva ilyen lesz a végeredmény, ha az ember úgy áll neki a feladatnak, hogy
nincs hozzá kedve. Persze ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha nem értünk hozzá...

A hálózati kábelt behajtogattam a teleptartóba.

Ha úgy gondolod, a Selena a legnagyobb orosz táskarádió, akkor tévedsz. Figyuzd csak a Riga 103-at!
De róla majd egy más alkalommal mesélek...