QUAD 405 utánépítés
(bedöglött)

A fotón alul látható masináról van szó. Sajnos elromlott. Az egyik oldala nem szól, illetve hallhatóan csak az "A" osztályú végfok jár benne. A képen felül látható előerősítő is betegeskedik, de ahhoz most nincs kedvem. (ehhez sincs, de ez nagyon nem szól)
Az előerősítőben jórészt nem az előlapon található Isostat kapcsolókon fut a jel, azok csak a doboz belsejében szétszórt aranyozott kontaktusú jóféle jelfogók áramát kapcsolják. Sokáig nem volt vele gond, de betett a relék érintkezőinek a dohányfüst és a magas páratartalom. Ki kellene szedni a dobozt, kihúzni belőle az összes kábelt (brrr), le kellene rángatni a relékről a porvédő plexi fedeleket, és valami kontakt lemosóval kifújni a redvát az érintkezők közül. Na ez nem ma fog megtörténni, elég lesz ebben a melegben a végfokot helyrepofozni. Azt már megnéztem, hogy van itthon tartalék végtranzisztor garnitúra. Mikor legutóbb elszálltak a BD249/250C-k, akkor vásárláskor eleve felkészültem a következő esetre. Az a baj, hogy nincs megfelelő hűtése a végtranzisztoroknak. A másik nagy baj az erősítő elhelyezése. Jól el van ez helyezve, csak nem lesz egyszerű kiszedni a helyéről. A kábelek nem engednek annyit, hogy szemből kihúzzam a toronyból a végfokot, szóval ki kell szedni az egész tornyot a helyéről. Szotyi mackó meg is somolyog e tervemért.
Az mp3 gyűjteményem. Sosem hallgatom újra mi van a lemezeken, így tulajdonképpen felesleges kiírni a dalokat. Szóval feltett szándékom, hogy meg fogok én szabadulni ettől a gyűjteménytől, mégpedig hirtelen felindulásból.
Kénytelen vagyok lepakolni a lemezeket, mert ha nem tenném, akkor biztosan leborulna az összes amint megmozdítom alattuk a tornyot. Csináltam helyet a polcon a lemezeknek. A macikat ideiglenes jelleggel átvittem a nagyszobai asztalra. Azt szeretem az ilyen egyszerű dolgokban, mint például a végfok javítása, hogy mielőtt neki tudnék állni a feladatnak, eltöltök egy fél napot az előkészületekkel.
Ide kerültek a lemezek. Itt eredetileg videokazetták voltak, de megállapítottam, hogy évek óta nem volt bekapcsolva a videó, ezért leköltöztettem az egész gyűjteményt a pincébe. Akár ki is dobhattam volna, de úgy a szívéhez nőnek az embernek ezek a kacatok...
Na!
Lett itt hely kérem...
Haladjunk!
Ezt a "szép" éjjeli szekrényt én magam csináltam. Eredetileg öt darab telefonos papírdoboz volt idetéve. Elég rondán nézett ki. Egy idő után jó anyám leterítette egy terítővel. Ez valamicskét enyhített a látványon, de csak addig amíg le nem kávéztam a terítőt. Eredetileg tapétázni akartam a szekrénykét, de a tapéta árakat látva az olcsóbb padlószőnyeg borításnál maradtam. Jobb érzés így belebotlani. A két felső sarka életveszélyes! Iszonyatosan bele tudom verni a karom / lábam. Majd egyszer veszek rá sarokvédőt...
Ezek a magnók a torony aljában voltak, mert gondolom ott volt hely. A National már szét lett szedve, azt kitettem az előszobába, hogy majd leviszem a pincébe ha arra járok. A BRG Calypso M8 magnó még várja, hogy megírjam regényét. Már gyűlnek a fejemben a jobbnál jobb történetmorzsák, de még nem jött el ideje az írásnak.
Bevágtam a nagyobb kacatokat a szobába, hogy ne legyenek útban. A képen a bemutatásra váró VEF rádió is látható, ami olyan nagy, hogy már nem is VEF, hanem Selena a neve. Tudtam, hogy egyszer veszek egy ilyet a piacon. 500 forintot megért, bár nem tudom mit fogok vele kezdeni...
Kicsit poros. Sokkal porosabb szokott lenni, de nemrég valamiért ki volt szedve a torony, és akkor felporszívóztam. Hátul az üresen árválkodó hálózati csatlakozók láthatók. Az orsós magnót eladtam, az eqvalizert pedig elajándékoztam.
Így lehet kiszedni a tornyot. Mármint csak így. Elé kell tenni egy másik olyan bútorlapot amin eredetileg áll, és akkor arra át lehet húzni. Ha nem így, akkor leesik az alatta lévő deszkáról, és nem egyszerű rá visszarakni. Bár most már nem olyan nehéz a torony mint fénykorában.
A torony háta. A kábelek rendezetten rohangálnak egyik gépből a másikba. Pár éve még nem így volt. Mindenféle eredetű és hosszúságú kábelek voltak itt. Szinte nem lehetett két egyformát találni közöttük. Egyetlen téren sikerült közös nevezőre jutniuk, az pedig a kontakt hiba volt. Azért nagyon csúnya dolog mikor ennyi szép gépnek hatalmas pofont kell adni oldalról, mikor azt akarom, hogy megszólaljon. Bementem egy boltba, és kiválasztottam egy megfelelőnek látszó RCA dugót. Vettem belőle két darabot. Itthon belepróbáltam az összes csatlakozó aljzatba. Mindbe stimmelt! Ez azért volt meglepő, mert az addigi sokféle dugóseregnél erről szó sem volt. A régi dugók esetében az volt a jellemző, hogy az egyik aljzatból szinte kiesett, a másikba meg nem lehetett beledugni. Ráment párezer forintom a dugókra, de a kontakthibák mind megszűntek. Az már csak hab a tortán, hogy a vásárolt kábel pont stimmel az RCA dugóba. Nem kisebb, nem nagyobb, hanem épp belevaló!
Az asztalról a kacatokat átdobáltam a torony immár üres tetejére. Ezekkel az egyforma de beteg dugasztápokkal még kezdeni fogok valamit. Talán szétszedem őket? Szóval már fél órája rendezkedek, és eredményképp egészen közel jutottam az erősítőhöz.
Na itten van kérem szépen. Rétegelt lemezből van a doboza. Ez volt raktáron a Postán. Ráadásul éppen megfelelő méretre vágva. Az volt a neve, hogy30*40-es fatábla. A képen látható módon éppen kiadja a szabvány 42 centis gépszélességet. Mikor a masina készült, lehetett már kapni bolti alumínium dobozokat, de azok vékonyak voltak. Ennek ki kellett bírni az AKAI orsós magnó súlyát, mert amíg nem volt torony, egymáson voltak a gépek.
A hűtőbordák erdeje. Nagyon szép, csak szar. Ugyanis a vas nem egy jó hővezető anyag, ezek a rudak pedig vasból vannak. Tulajdonképpen olyan a hűtés mintha ott sem lenne. Ez egy részben "A" osztályú végfoknál kifejezetten hülye ötlet.
Egy utólagosan beépített lyukacsos lemez. Mivel a hőt a masina hátul a bordákon nem igazán tudja leadni, ezért jut belülre is bőven. Mikor legutóbb elfüstölt a végfok, korrigáltam a belső hűtés hibáját ezzel a lemezzel. Persze jobb lett volna egy rendes hűtőborda...
Nem hiányzik a csavar, hanem hagytam a dobozban tartalékot. Elég lett volna felülről egy csavar is, gondolom kicsit elkalibráltam magam. Persze régen fontos volt, hogy az egymásra tett dobozok ne omoljanak össze a legfelülre tett 10 kilós AKAI orsós súlyától. Próbaképp mindig ráálltam a dobozok tetejére. Egy sem omlott össze, mind kiállták a próbát!
Nézzünk már bele végre a dobozba! Nem vagyok egy nagy konstruktőr, de egészen jól elrendeztem a dolgokat. Annakidején sokat gondolkodtam, hogy hová kerüljön a hangerő szabályozó gomb. Végül is a végfok dobozába raktam, mégpedig a balansszal együtt, mert így a végfok akár magában is használható.
A Hálózati trafó. Ez egy 220/220 voltos biztonsági trafó volt. Sántik József kollégámtól barátomtól kaptam a végfok panelekkel együtt. A trafót áttekertem, a paneleket kijavítottam. Hiányzott róluk itt ott a fólia. Néhány lakatrész értéke nem stimmelt, ezért nem élt a védelem.
A két puffer kondi, és a négy dióda. A kondik nincsenek éppen túlméretezve, de nem búg az erősítő, és ez a lényeg. Diódából pedig akkoriban ez volt a kapható legnagyobb. Például ilyenek vannak az autók generátorában, csak ezeket nem sajtolni kell, hanem 8-as anyával rögzíthetőek. A képen alul látható jaxley tárcsa a fejhallgató kimenet osztója. Direkt állása is van. Egy időben ide voltak bedugva a hangfalak. Kell ez az osztó, mert nem minden füles bírja ha direktben lóg a végfokon.
A kivezérlés jelző LED sor. 21 darab LED-ből van. Csinálhattam volna UAA IC-vel is, de én nem! Jó ez... Nem döglött még be. Egy LED hibás, de az sosem működött.
Ez a panel a bekapcsolási koppanásmentesítő, meg a hangszóró védelem egyben. Sokan ki szokták hagyni, pedig ez nagyon kell egy végfokba, mert nagyon drágák manapság a hangszórók.
A védelemhez tartozó relék. Az egyik a védelemé, a másik a fejhallgató kimenthez van. A védelem leold ha egyenfeszültség kerülne a kimentre, vagy ha a végfok túlmelegedne. Na ez utóbbi most nem sikerült neki. Az előlapi LED jelezte, hogy gond van, mindjárt leold a relé, de a tranzisztor előbb szállt el, minthogy a relé tehette volna a dolgát.
A doboz lelke a két QUAD405-ös panel. Sokan sokféle formában után építették ezt az erősítőt. Ha hiba nélkül van összerakva, akkor jól indul, nincs is mit állítgatni rajta. Ezt a panelt azért kaptam, mert hiányzott néhány fóliacsík, és ezért ölte a végtranyókat. A beépített áramkorlát ellenállásai egyszerűen kötöző drótból voltak tekerve, ezért nem is működött a túláram védelem.
Ha pedig a védelem nem működik, akkor ezek a végtranyók repkednek az örök félvezető mezőkre, és az a pénztárcának nagyon szokott fájni.
A fejhallgató csatlakozó az ő rögzítésével. Relével leoldja a hangfalakat.
A bemeneti RCA csatlakozók hátulról, valamint a biztosítékházak. Akartam egy  fotót készíteni az üvegcsöves biztosíték helyett felhasznált ötös vasrudakról, de ezeket valamikor lecseréltem valódi biztosítékokra. Érdekes, de azóta nem szoktam nem megpatkolt biztosítékot használni. Ki tudja? Talán a BD249/250C tranyók számlájának látványa törhette meg ezen szokásomat.
A hálózati kábel szépen le van csavarozva a doboz aljára. Részemről szeretem a fadobozt, mert könnyű vele dolgozni, és mechanikailag is masszív. A rétegelt lemezt pedig még vastagságában is könnyű formázni.
Ezek a kis piros kockák nagyszerű kötőelemek. Kicsit koszol mikor az ember legyártja a tucatnyi bugyulát, de utána ripsz ropsz mindent össze lehet velük fogatni.
Megteszik akár kábeltartó oszlopnak is. Szórhatom őket bátran mindenhová, van belőlük bőven.
A hálózati kapcsolót is ezek tartják. Jó ez a piros hasáb, mert lehet fúrni faragni reszelni ragasztani. Hőre lágyul, de annyi baj legyen, így akár egy forrasztó pákával is formázható.
Ez a hangerő szabályozó potméter. Ennek a tartózsámolya is piros hasábokból van, csak le van festve feketére. A potméter tengelye fel van csapágyazva, nehogy az óriási forgatógomb kitépje a tengelyét. Mindig is ilyen nagy hangerő gombot szerettem volna, aztán egyszer Módos Laci barátom esztergált nekem egyet.
Ez az ellenállás bizony elégett. Felette látható az előbb emlegetett védelem ellenállása. Ha a túláram esetén nem esik ezen az ellenálláson a védő tranyónak megfelelő nyitófeszültség, akkor olyan, mintha nem is lenne védelem.
Nagyon komoly műszaki rajz. Egy ekkora hűtőbordát kellene találnom valamerre. A valamerre leginkább a pincére értendő. Persze boltban biztosan kapni, de így hétvégén minden zárva. Nosza a rajzzal, mérőszalaggal, és fényképezőgéppel felfegyverkezve irány a pince. Ott legalább hűvös van.
Ezzel a csodálatos kerékpárral szoktam a Verseny utcai piacra járni újabb és újabb mackókat és szétszedni valókat begyűjteni. Itt meg nem nevezett kiváló barátomtól kaptam, aki éppen ki akarta lomtalanítani szegényt. Már nem húzza sokáig, előbb utóbb végképp feladja a középtengely.
Tudtam én hogy van a pincében hűtőborda!
Itt is van egy darab.
Hosszra mind a kettő jó, de igencsak nehezen lehetne bedolgozni őket a meglévő hátfal helyére. Márpedig nem sok kedvem van fúrni faragni.
No hátha ebben a dobozban...
Ez volna a jó, csak le kellene radírozni a hátáról a felesleges bordákat. Van fűrész, meg reszelő, meg csiszoló. Ami hiányzik -mint már fentebb említettem- az a munkakedv. Körbenéztem a dobozaim között, de egyiken sem szerepelt a munkakedv felirat. Lehet, hogy régen sem volt, és ezért nem is raktam el belőle?
Ez egy nagyon szép borda, de sehogyan sem akar stimmelni.
Ebből négy darabbal meg lehetne oldani. Kilógatnám őket a dobozból hátrafelé. Persze a tranyókat nem lehetne rájuk szerelni, mert nem tudnám őket cserélni. Maradhatnának a tranyók a hátfalon, a bordák meg lógnának hátra mint most. No de ebből meg nincs négy darab. (szerencsére) A hűtőborda akció ezúttal is el lett halasztva.
A doboz alja. Útálom mikor ki kell hajtogatni a dobozból a dolgokat. Ha a narancs színű lapokat lecsavarozom, akkor alulról is hozzáférhetők a panelek. Persze így sem könnyű forgatni a dobozt a dög nehéz trafó miatt.
A gumilábakat egyszerűen odaragasztottam pillanatragasztóval. Erre a gumilábak egyszerűen elkúsztak a helyükről. Én pedig egyszerűen sz*rok a problémára.
Na itt például jól láthatóan hiányzott a fólia. Márpedig anélkül nem megy! Még valahol a végtranyók környékén is hibádzott egy kevéske réz.
Ezzel a nagy krumpli 20 ohmossal pótolom az elégett ellenállást. Csak nem fog ez is elolvadni! Bár egy akkora trafóval, amit ebbe a dobozba beszereltem, akár az egész doboz tartalmát cseppfolyóssá lehetne varázsolni.
Nem mondom, hogy elegáns dolog egyes csupasz rézdróttal bekötni a végtranzisztorokat, de a cseréjük így mindenesetre könnyű. Ha a fóliára lettek volna forrasztva, az már régen levált volna ennyi csereberétől.
Végül is olcsón megúsztam a javítás. Mindössze ez a két izé olvadt ki a dobozból.
A nagyításon jól látszik a lyuk a tranzisztoron. Persze eredetileg nem volt ott a lyuk. A meghibásodás után sem volt ott a lyuk. A lyuk akkor keletkezett, mikor betettem szegény tranyót a mikrohullámú sütőbe. Asszony meg csak nézett riadtan a szokatlan lángtengerre...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...