Szék
(mert szétültem a régit)

Ez a régi székem. Béke poraira! Megszolgálta a magáét, hosszú évek óta ültem benne. Az, hogy kilyukadt rajta a kárpit, az a kisebbik baj. Sajnos eltört benne egy alkatrész ami a le-fel mozgatást kapcsolta, így nem lehet ülésmagasságot változtatni. Márpedig az nekem kell! Ha a szék olyan magasan áll, mint a képen látható, akkor nem férek be a lábammal az asztal alá. Ilyenkor lenyúltam jobbra, megnyomtam a gombot, és zsupsz már mentem is lefele. Na ez már nem megy. Persze legyárthatnám a szükséges fémdarabot, de házi után gyártáshoz nagyon formátlan. Talán egyszer a távoli jövőben, ha egyszer nagyon nem lesz dolgom...
Kétszer is elvitt az asszony Kikázni. Persze én leginkább egy székben ücsörögtem aminek az összeszerelése itt alant látható. Szóval nem bírtam szabadulni ettől a széktől. Még egyedül is visszamentem megnézni. Addig addig nézegettem, míg végül megvettem. Még tiszta szerencse, hogy kocsival voltam, mert gyalog nem tudtam volna elhozni a jobbra látható hatalmas dobozt. Ráadásul nem csak nagy, de nehéz is. Persze ez nem csoda, hiszen ez egy nagyméretű szék. A fejem búbjáig ér a háttámlája, míg az eddigi székemnek az átlaghoz képest is egészen alacsony. Az új székbe szinte bele lehet aludni.
A régi szék valami hihetetlen erős anyaggal van kárpitozva. Tulajdonképpen ha itthon vagyok, és éppen nem alszom, akkor ebben a székben ülök. Több mint öt éve! Ráadásul ez a szék nem újonnan került hozzám, már vagy öt évet futott le előttem egy irodában. Kíváncsi leszek az új szék kárpitja meddig fogja bírni. A régi szék persze újra lesz huzatolva. Már vettem is hozzá jó erősnek látszó anyagot. Kicsit öreges a színe, de sebaj. Persze lehet, hogy gond lesz a szék szétszedésével, mert mintha rugós patentokat láttam volna benne, azok meg nem jönnek szét egykönnyen.
Hát igen... Nem volt olcsó! Kipróbáltam az összes ülőalkalmatosságot az áruházban, de csak a hintaágy rúgott labdába ezen szék mellett. A hintaágyra is beneveztem volna, de az nem fért volna be a szobámba. A többi széknek mind volt valami hibája. Hol itt lógott valami, hol meg amott szorult, vagy a karfa lötyögött, vagy a háttámla volt alacsony. Szóval nem volt mese, meg kellett venni, hiszen mégiscsak ebben ülök egész nap!
Bevittem a nagyszobába a dobozt, mert a hallban nem fértem el vele, még így egyben sem, hát még ha elkezdem szétrakni a tartalmát.
Izgatottan téptem fel a ragasztószalagot. Igen! Ott van benne az új székem! Jó alaposan be van csomagolva. Mikor a fenti képen látható lapraszerelt szekrénysort hozták, hirtelen annyi csomagolópapírunk lett, hogy egy hétig azzal tüzeltünk. Jó dolog a cserépkályha.
Alig látszik valami a képen. A nagyobbik baj, hogy szereléskor pontosan ugyanez a helyzet, ugyanis ezen a szép mintás szőnyegen hajlamosak örökre elbújni a csavarok.
Ez a szék egyik legfontosabb alkatrésze. Hintamechanika a neve. Tehát nem csak le és fel lehet állítani a széket, hanem ahogy van, az egész hintázik is. Ez nekem nagyon fontos! A lábam fent van az asztalon, miközben a szék hátra van döntve. Ez az alapállásom. Illetve alapülésem. A piros fedelű forgatógombbal lehet hozzáállítani az ellenható rugóerőt a testsúlyhoz.
Hát ez nem egy minőségi alkatrész! Ez egy kupak. Ilyenekkel lehet elfedni a csavarfejeket. Bevallom, hogy valahol egy dobozban vannak eldugva. Egyet sem nyomtam belőlük a helyére. Ha szétszedném a széket, úgyis csak útban lennének. Különben meg kit zavar egy csavarfej egy ilyen szobában? Hiszen itt van mindjárt az én fejem, az például eleve elvonja a figyelmet az ilyen apróságokról.
Azért lesorjáztam a felesleges kupakokat. Hogy miért? Most mondtam. Azért! A piros tapétakés egy csuda jó szerszám. Több hatalmas előnye is van. Mindjárt elsőként megemlítendő, hogy nem bújik el a kék szőnyegünkön.
Ha nem találnád ki, akkor elárulom. Tűzőgépkapocs. Ezzel van rögzítve a kárpit. Fanyaloghatnék, hogy ennyi pénzért, meg ilyenek, de hát mindenhol így van rögzítve a kárpitozás.
Ez jelöli a szék elejét. Próbáltam, én tényleg próbáltam, de nehéz fordítva összeszerelni. Persze nem az áruház reklamációs osztályán dolgozom, különben tudnám, hogy nálam sokkal "ügyesebb" székszerelők is vannak.
Kerekek. Ezek is fontos alkatrészek. Igencsak strapálva vannak, hiszen folyton hátra vagyok dőlve, s az éppen hátul lévő két kerékre nehezedik a súlyom nagy része. Kb. egy éve hogy megvan az új szék, tehát nem kapkodtam el ennek a cikknek a megírását. Eddig még bírják a kerekek.
Már össze is szereltem az alját. Nincs mit mesélni, a kerekek patentosak, csak be kell őket dugni a helyükre. A szár egyben volt, és az is azonnal a helyére szorult. Műanyagból vannak a karok, de ez nem a szokásos bóvli anyag, mert bírja rendesen a kiképzést.
Ezt a narancssárga gombot kell megnyomni, hogy lemenjen vagy feljöjjön a szék. Persze szabadkézzel esélytelen, de van hozzá egy áttételes vezérlőkar. A lemenethez rá kell ülni a székre, a feljövetelhez pedig fel kell róla emelni a popsit. Ez nem olyan egyértelmű ám! Egyszer segítettem egy titkárnőn aki nagyon alacsonyan ült. Kérdeztem miért van ilyen fura pózban a széke. Azt mondta hiába nyomja a gombot, mindig csak egyre lejjebb megy ez a hülye szék.
Sikerült összeillesztenem a két front feliratot. Hát hiába, a tudás az tudás! Persze ángliusul azt nem tudok, de ennek hiányában is sikerült megtalálnom az összeillő párokat. Hogy csak ez az egy párosítani való volt! És? Akkor már nem is örülhetek?
Gondoltam a tengely az valami csapágyazott dolog lesz, de nem. Egyszerű acélrúd, a vége meg el van szegecselve. A régi szék azért nem így néz ki. Ott korrektebben van megoldva a forgáspont. Néhány csavarnál fogva szét is lehet szedni. Persze ettől függetlenül a szerelése egy rémálom! Párszor már szétkaptam. Elsőre úgy nézett ki, hogy nem fogom tudni visszatenni a rugóját. Kicsit át kellett alakítani a széket, hogy gyári szerszám, illetve présgép nélkül is össze tudjam rakni. Itt ez a veszély nem fenyeget, mert ezt a széket nem lehet szétszedni.
Ez így ebben a formában bizony elég kényelmetlen. Persze látszik, hogy se karfa se háttámla. Ami még látszik, hogy a kockás hasból a vízszintes csíkok már megvannak. Asszony szokásos féltékenységi rohamában rákérdezett: Ki csinálta a képet ha egyedül voltál itthon? Kénytelen voltam elmagyarázni a fotóállvány, az időzített felvétel, illetve az előzetes képbeállítás fogalmát.
Felcsavaroztam a karfákat. Gondoltam mi van ha nem csavarozom fel őket. Minek nekem karfa? Csak nem esek ki a székemből? Persze kell az a karfa, ha másért nem hát azért, merthogy ő tartja a háttámlát.
Tattara! Készen is van. Jó jó, tudom! Szétszedtem project. Azért nem játszhatom folyton a rontópált! Vinném ki a szobámba, de nem megy. Illetve nem fér! Egyszerűen nem fér át az ajtórésen. Hát, semmi sem lehet tökéletes...
Azért némi csavarintós oldalra borítós megoldással kifért. Még jó, hogy nem kellett szétcsavaroznom.
Nagyon kényelmes! Mondjuk ebbe a szobába egy monstrum, elfoglalja az egész teret. Sajnos nem lehet betolni az asztal alá a karfája miatt mint a régi széket. Minden hibája ellenére 2,5 másodperc alatt hozzászoktam!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...