AKAI 4000 DS MK II
(csak mert szeretem a látványát)

Olvasgattam a Vaterán a hirdetéseket. Egyszer csak megláttam ezt a szépséget. Hát most őszintén! Lehet rá nem licitálni? Még a plexi teteje is megvan, ami ritkaság. Volt nekem ilyenem régen. Az az igazság, hogy több is volt. Végül mindet eladtam. A legutolsóban GX fejek voltak, azt mondjuk sajnáltam, de már nagyon útban volt, és csak a helyet foglalta. Mikor már egy éve nem kapcsoltam be, akkor őt is eladtam.
Akkoriban nagyon nem volt keletje az orsós magnónak, ezért mindössze 5.000 forintért vitték el. Hozzáadtam a polcon egy méternyi helyet foglaló minőségi szalagjaimat is. Sok volt köztük a márkás, de akadt Polimer is. A lényeg, hogy az összes dropoutos málló csikorgó ragasztgatott fodros szélű vackot kidobtam, és csak a jókat hagytam meg.
Szerintem ez a magnó gyönyörű. A minőségtől eltekintve akaiék nagy húzása egy profi designer alkalmazása volt. Meglehet, hogy semmivel sem gyártottak jobb termékeket mint mások, de a kínálat jó részénél szebb volt a portékájuk. Volt ebből a 4000-res szériából régebbi kiadás is, meg teljesen fekete változat, meg tiszta ezüst bal oldalon szalagfékkel(!), lecsatolható tetővel, GX fejekkel ezüstben, és GX fejekkel feketében.
A főtengely olyan koszos, hogy nem lehet rátolni a sebességváltó tengelyvastagítót. Bizony bizony, ennek a magnónak így működik a sebváltója. A szalagtovábbító tengelyre egy kis csődarabot kell ráhúzni, majd egy anyával rögzíteni. Primitív és felettébb olcsó megoldás. A sebességnek megfelelő hangkorrekciót kézzel kell átkapcsolni.
Először a sávváltó kapcsoló gombját kell leszedni (pici imbuszkulcs kell hozzá), majd a fejtakaró bura lehúzható. A gumigörgőt a közepe tartja, ami tulajdonképpen egy nagy fényes csavar. Ő is -mint a sebváltó tengelycsavarja- jobbmenetes. Le kell venni az üzemmód-váltó kapcsoló karokat (csillag csavar), és ki kell tekerni a fedlapot tartó csavarokat.
Ez a fej nem néz ki valami jól. Mondjuk mit panaszkodok? Szobadísznek vettem, és annak is volt meghirdetve. Gondoltam az a barna trutyi csak a  szalagról lemállott vasoxid. Majd jól ledörgölöm onnan és kész. Hát ez nem így alakult. Ja! Nem is mondtam még. 11.000 HUF volt a magnó ára. Szerintem ennyit megért.
Ez a bal oldali szalagterelő görgő. Látszik, hogy használatban volt a magnó. Érdekes, de a fejeket kivéve nem igazán kopott a masina. Valószínűleg valami rémes állagú szalaggal volt használva. Az is furcsa, hogy ezt a szalagvezetőt és a fejeket kivéve nincs tele a magnó szétmállott szalaggal. Sehol másutt sincs semmi barna trutyi.
Valami beékelődött a magnó, és a doboz közé. Nem úgy néz ki, mintha valaki járt volna előttem a dobozban. Sehol semmi mozgásnyom.
Ez a jobb oldali tüske. Hát ez bizony ferdének néz ki. Még jó, hogy nem vagyok ijedős, ilyen apró hibákat csukott szemmel is...
Hát ez tényleg görbe. De legalább az elfordítós orsótartós típus. A sima, már úgy értem, hogy nem MK2-es magnón még gumipapuccsal kellett rögzíteni a szalagorsót. Kínlódtam is vele, mígnem apukám hozott valahonnan két újabb fajta bontott tüskét.
Már ki is egyenesítettem. Kicsit féltem, hogy majd eltöröm a tengelyt, merthogy igencsak acélnak néz ki, se simán visszahajlott. Nem mind acél ami fénylik!
Szeretem ezeket a típusú kapcsolókat. Elrepült 30 év, és még csak nem is kontaktosak. A két kapcsoló között látható csavar az alsó fedőlap alatt van. Tehát le kell venni az alsó takarólapot, majd ki kell tekerni a képen látható csavart, különben nem jön le a felső lap. Csak azért mondom, mert az egyik ilyen magnómon valaki láthatóan megpróbálta másképp.
Nem nagyon van mit hozzáfűzni a látványhoz. A mechanika egyszerű és strapabíró mint egy balta. Minden alkatrész nagydarab, vastag, széles, masszív. Ami nagyon hiányzik, az a leeresztő orsó szalagvezérelt fékezése. Ezt miért kellett kihagyni? A szalag elején alig van szalagfeszítés, a szalag szinte lötyög a fejek előtt. A szalagvégen pedig erősen feszül, ettől ez a magnó kifejezetten nyávog.
Előszedtem a denaturált szeszes üvegemet, és jól bevetem magam tisztítás ügyileg a dobozba. Kis erőszakoskodás árán mindent ki lehet takarítani. Persze van kivétel is, például ez a Philips magnó.
A gyári zsírozáson alig látszik a használat. Nem is öregedett meg, nem is folyt ki. Tudnak ezek a japánok! Az a kis sorja darabka, az viszont nem mutat valami jól. Pláne nem akkor, ha átkolbászol az elektronikába.
A fejpálya nem kopott, csak koszos. A felvevő fej kicsit kopott, a lejátszó fej viszont kifejezetten ramatyul néz ki. Majd kitalálok valamit.
Az ember azt hinné, hogy ez a szíj lötyög, kopott, cserére szorul. De nem. Ez a szíj újkorában is kb. ugyanígy néz ki. Persze csak a számlálót hajtja.
A mechanika alulról. Jól van kigondolva. A mindenféle izgő-mozgó akármik döntő többsége az alaplap felett van, ide csak a lendkerék és az üzemmód váltó alsó része jutott. A gépben bőven van hely, lehet bele építgetni akármit. Például valami elfogadható hangerejű fejhallgató erősítő nem ártana, azt ugyanis kicsit alulméretezték. Alig hallani valamit a fejhallgatóban. A tápegység bőven elvinne egy kis erősítőt.
A csatlakozók. Jól látszik, hogy poros helyen tárolták a magnót. Sebaj. Por az nálunk is van bőven, nem fog idegenkedni szegénykém a szokatlan hely miatt.
Szép nagy motor, nincs mit hozzáfűzni. De van. Volt olyan megoldás is, hogy a motor volt kétsebességes. Ekkor nem kellett cserélgetni a csődarabot a szalaghúzó tengelyen. A magnó mind 50, mind 60 Hertzes hálózatról üzemeltethető. Ilyenkor a lendkereket hajtó lapos szíjat odébb kell lökni. Egyszerű megoldás, nincs benne hiba.
No itt látszik a por. Úgy néz ki, hogy csak hátulról szállta meg a szerkezetet, szemből szinte gyári tiszta a masina.
A számláló számain viszont van lerakódás rendesen. Mivel a számláló a gép elején egy lyukban látható, s itt megy keresztül a levegő a dobozon, ezért nem csoda ha rárakódik a por. Mindenesetre az látszik, hogy nem volt dohányos a magnó gazdája. Ha bagózott volna, akkor sárgák lennének a számok, nem pedig koszos szürkék. Én csak tudom...
Mindegy.
Úgyis kimosom az egészet.
Olyan vagyok mint egy mosómedve.
Nem nem, félreértesz!
Nincsenek keresztirányú sötétebb világosabb csíkok a farkamon!
Úgy gondoltam, hogy a sebváltó tengelyt tartó csavar nem fér át a lefolyó lyukán. Rosszul gondoltam. Még jó, hogy megakadt felül, így nem kellett jobban szétszednem a lefolyót. Tényleg! Csapot még nem is szedtem szét! De! Csak nem készült róla fotósorozat. A képek érdektelenek lettek volna. Viszont amiket mondtam vízszerelés közben...
Itt száradnak a dolgok a mosógép tetején. Annyi minden jutott már erre a sorsra... Volt olyan is, hogy kimostam egy komplett tévét képcsövestül, hangszóróstul, fadobozostul. De megesett egyszer, hogy anyám meglátta a kádban a 250-es MZ motorblokkot darabokban. Akkor azért félve megkérdezte: Kisfiam! Ugye ki fogod mosni a kádat "magad" után?
Ez a fejtakaró búra. Ugyanúgy kiesik a gyártósorból, mint bármely más magnó fejtakaró burája. Csak ez sok más magnóéval ellentétben szép! Néha azon gondolkodom, hogy vajon milyen lett volna egy szép Calypso M8-as?
Nem tudom mennyire látszik, de a két bal oldali csavar barna, a többi viszont fényes. Azért van így, mert a barna csavarok a sötét színű előlapot tartják, a fényesek meg a fényeset. Ez csak valami gonosz kapitalista ármány lehet.
A fejek megpucolva, kicsit polírozva. Sajnos nem sokat használt a takarítás. Leginkább csak jól tele lett minden szösszel a polírkorongtól. Mikor egy fej ennyire mélyen berágódik, akkor már nem fog rendesen felfeküdni a szalag. A felső sáv még jól fog szólni, de a szalag közepére eső belső már nem. Oda lesz az összes magas hang. Ez a negyedsávos technika átka.
Valamennyire látható, hogy a bal oldali műszer alig mutat valamit. Ha az ujjammal odanyomom a szalagot a fejhez, akkor valamicskét javul a helyzet. Ebben a konstrukcióban nincs karocskán filc, ami a szalagot a fejhez nyomná. Amíg a fej nem rágódik be, addig tökéletes. Ha meg berágódott a fej, akkor úgyis ki kell cserélni. Addig viszont nem nyomja erőből a filc a szalagot a fejre, nem kopik annyira a súrlódástól.
A gyorspörgetés legalább jól működik. Persze a fékeken volna mit állítani, de inkább annak is csak egy takarítás kellene. Szét nem szedem a tüskéket. Amennyit használni fogom bőven jó így ahogy van.
Azért a fejjel csinálni kellene valamit. Ha már itt ez a magnó, legalább néha bekapcsolhatnám. Minden gyártó más méretű és más felfüggesztésű magnófejet használ. Igazán kitalálhattak volna valami szabványt, mint mondjuk a lemezjátszó pick-up esetében.
Ami van itthon magnó fej új, az a Tesla ANP935. Szerintem nem rosszabb mint az AKAI fej. Bátran bele merném tenni. Az elektronikát meg csak hozzá tudom állítani. Egyszer már sikeresen beszereltem egy AKAI-ba egy BRG magnó fejét.
Azért nézzünk bele a magnófejes dobozomba. Vannak itt mindenféle csuda dolgok. Még teljes sávos kombinált fejem is van. Megtaláltam az első magnóm (Terta811) kombinált és törlő fejét. (a törlő fej mondjuk szét van esve)
Itt a régi AKAI magnómból kiszedett két fej. Sajnos ezek is kopottak. Ellenben még mindig sokkal jobban néz ki a lejátszó fej, mint ami a most van a magnóban. Egy próbát gondolom megér.
Van eredeti AKAI fejtartóm is. Onnan van, hogy az egyik magnóból hiányzott a fej, és egy Wulke fejet tettem be helyette, csak ahhoz ugye teljesen újfejtartót kellett készítenem.
A Tesla fej az eredeti árnyékoló búrájával együtt túl nagy. Mint az a képen látható, a jobb oldali felfüggesztő lyukat félig eltakarja. Sebaj! Akkor megpróbálom árnyékoló serleg nélkül.
Így meg túl kicsi a fej. Amúgy is elég meredek dolog volna lyukat fúrni a fej oldalába, majd menetet vágni bele. Persze van flex a pincében, azzal bele tudnék nézni egy kopott Tesla fejbe, hogy mégis mi van ott belül, ahová a lyukakat szánom. Persze fúrhatnék a fejtartóra közelebb egy lyukat, és akkor mégiscsak belemegy a Tesla fej, de ezt most hagyjuk...
Kicserélem a kopott lejátszó fejet a kevésbé kopottra. Szól, de féloldalas, magas hangok sehol, a szimmetriáról meg ne is beszéljünk. Akkor ez tényleg csak szobadísz lesz.
Szobadísznek viszont nagyon szép. Mondjuk egy ilyet is el tudnék képzelni a hifi toronyban, de ne legyek már telhetetlen. Nem is fogom rátenni a magnóra a plexiből készült tetejét, mert ugye így nyitva, így azért szebb. Legfeljebb majd poros lesz. Két fém orsót még kerítek valahonnan, had csillogjon az is.
Nem hagyott nyugodni ez a fej dolog. Megkérdeztem az elektro listákon, hátha van valakinek a fiók mélyén egy garnitúra GX feje. Ha nincs, akkor is volt még egy mentő ötletem. Végül is kaptam egy garnitúra fejet potom 3.000 forintért. Előszörre sokallottam, de a négy RCA kábel is benne lesz ennyiben, az meg ugye mégiscsak mindössze egy darabka drót.
Most van egy dobozkában két új fejem, de az nem érdekes, mert arról nincs mit írni. Lássuk inkább a mentő ötletemet. Ez itt balra az eredeti berágódott fej. Az a barna izé, az szerintem vasoxid. De nem a szalagról lemállott, hanem egyszerű mezei rozsda. Érthetetlen hogyan került oda. Alkohol nem hozza le, és a Miniplex kiskefe és polírkorong sem.
Lementem a pincébe, és megnéztem a kínálatot. Egy megfelelő darab deszkára volt szükségem. Hümmögtem, latolgattam, tébláboltam, erőst fontolóra vettem a dolgot.
Majd kiválasztottam a sok közül ezt a darabot. Beszélhetnék zöldségeket, de nem. Elárulom a titkot. Azért ezt a darabka bútorlapot választottam, mert ez volt felül. Néha ilyen egyszerű tények döntik el az élet nagy kérdéseit...
Az AKAI magnó feje négyszögletes.
A projecthez szükségeltetik négy darab szög.
Négy szög nélkül nem megy az AKAI fejfelújító project.
Bizony, ilyen kis apróságokon múlik minden.
Hoztam fel magammal tartalékot is. Sohasem lehessen azt tudni, hogy mikor esik be az ellenállási mozgalom az ablakon géppisztollyal kezében, néhány apró szegért könyörögve, akár az életem árán is.
Ha már úgyis lent voltam a pincében, hát szétkentem némi lakkot a készülő ágyneműtartó oldallapjain. Szépen fog csillogni a napfényben, ha nem is olyan szépen mint egy AKAI orsós magnó. Ez nem baj, az asszonynak némileg eltér az ízlése a fényes vaslemez látványától a fenyőbútor irányába.
Kék fejű szögnek hívják.
Mondhatnám, hogy ez fontos, de nem az.
Egy szép nagydarab smirglit (csiszolóvászon) négy szöggel ráerősítettem a maradvány bútorlapra. Hogy ezután mi következett, azt az alábbi videofelvételen lehet megtekinteni. Persze el is mondom.

 

 

Nekiálltam szép egyenletes oda vissza mozgással kicsiszolni a bemaródást
a fejből. Ugyan mit árthatok neki? Úgyis használhatatlanná van kopva.

 

 

Ez így még nem jó. Tisztán látszik, hogy a bal oldali fejtükörhöz még nem ért hozzá a csiszolóvászon. Itt bizony még beljebb kell menni. Nem kell kapkodni, csak szépen nyugodtan komótosan. Időnként rá kell nézni, hogy hol tart az anyagban a smirgli.
Ha szerencsénk van, akkor van elég anyag a fejben, azaz elég vastag befelé a rés. Nekem szerencsém volt. Nem nyílt ki a rés. Mikor az egész fejtükör totálisan karcosnak néz ki, akkor vagyunk készen az első fázissal.
Ki kell cserélni a csiszoló vásznat polírozó papírra. Először az eddigi "szálirányra" merőlegesen kell addig csiszatolni a fejet, amíg eltűnnek a kereszt irányú barázdák, majd ismét el kell fordítani a fejet 90 fokkal, és újra ki kell csiszolni a barázdákat.
Ha jól dolgoztunk akkor ilyen lesz az eredmény. A fejtükör kisimult, de rémesen karcos, így ebben az állapotában még teljesen használhatatlan. Valószínűleg egyszerűen megenné a szalagot. Ezt inkább nem próbálom ki.
Húzzuk ki a jobb alsó fiókot. Mindenkinél kell legyen otthon egy jobb alsó fiók. Na jó. Elárulom. Ez nem is a jobb alsó fiók. Ez a középső alsó fiók, de most aztán már mindent tudsz. Ebben tartom a tekercselő huzalokat. (de hogy minek?) Valamint van benne oldalt valami egészen finom polírpapír.
Szögezzük rá a polírpapírt a deszkára. A deszka bútorlap mivolta fontos dolog. A bútorlap felülete ugyanis tükörsima. Ha nem, akkor nem alkalmas a feladatra, ugyanis esetleg (amilyen szerencsések vagyunk biztosan) sikerülne az eddigiek helyébe újabb vájatokat csiszolnunk.
Ilyen szép fényesre lehet glancolni a fejet ezzel a szinte papír simaságú polírpapírral. Addig csiszoljuk, amíg az összes nagyobb karc eltűnik. Ez bizony egy felettébb unalmas elfoglaltság, de megéri. Ilyen fejet nem lehet kereskedelmi forgalomban kapni. Szerintem nem is lehetett, én legalábbis sosem láttam Keravillban. GX volt a Ramovillnál, de annak 4.000 forint volt darabja.
A képen egy fontos dolog látható. Nem, nem az alvó nyúlról van szó, fejében a vécé pumpával, hanem ott a hangfal mögött az a rongy, az kell a következő munkafázishoz.
Érdekes egy színe van, de ez most lényegtelen. Amit csak megtöröltem vele eddig, az mind nyomot hagyott rajta. Én egy idő után kidobnám ezeket a rongyokat, de anyám inkább kimossa őket.
Talán még ennél is lényegtelenebb momentum a rongy eredete, amely fel sem tett kérdésre a lila pecsét ad választ.
Szegeljük a rongyot a deszkára. Ez a rongy egy viszonylag vastag és erős anyag, olyan farmer szerű. Ha nincs otthon 1980-as évjáratú fürdőlepedőnk, akkor jó lesz a farmer is.
Kerítsünk egy kis polírpasztát. Mivel polírpaszta kevés háztartásban fordul elő, ezért bátran pótoljuk azzal ami van. A fogkrém tökéletesen megfelel a feladatra. A fogaimnak úgy sincs sok szükségük mosogatásra.
Na most vagy a szabadság madara látogatott meg alászálló kloáka hernyó formájában, vagy sikerült egy kifejezetten egészségtelen színűt tüsszentenem.
Kezdjük el szétkenegetni a fogkrémet a rongyon. Ez egy nagyon de nagyon unalmas fejezet a magnójavítások történetében. Gondolom ha lenne itthon polírgép, akkor azzal jobb eredményt érnék el, pláne gyorsabban érnék célba.
De nincs polírgép, ezért marad a kézimunka.
Amíg ilyen koszos fém színű nem lesz a fehér gyolcs, addig olyan mintha nem is csináltunk volna semmit. Mikor végképp eluntuk a dolgot, akkor indítsunk el egy hosszú zeneszámot. Mondjuk olyan 8 perceset, mindenkinek ízlése szerint.
Amíg a zene szól mindvégig polírkodjunk. Hosszúnak fog tűnni nagyon. Ha ilyen kis hurkák kezdenek lenni a fogkrémből, akkor adjunk hozzá egy csepp vizet. Célszerűen mártsuk bele a fejet a fogmosó pohárban behozott vízbe.
Ilyen szép nagy paca lesz a rongyon mire végeztünk.
Tegyük vissza a fogkrémet a helyére, hátha nem tűnt fel a családban senkinek, hogy elraboltuk.
Ez egy olyan szép felvétel.
Elárulom.
Fogmosó pohárnyi vízben AKAI magnófejek.
Stílszerűen egy erre a célra rendszeresített fogkefével takarítsuk le a fejekről a fogkrémet.
Most nem azért hogy büszke vagyok magamra, de nagyon szép munkát végeztem. Meg is veregettem a vállamat.
Igen Suba, oda lesznek beszerelve a fejek.
Suba a képen látható nyúl neve. Ez fontos!
Suba nevű nyúl nélkül magnófejet cserélni?
Ki látott még olyat?
Na ez a jobb oldali alsó fiókom.
Itt lakik a páka az ő trafójával.
Manapság ritkán nyílik ez a fiók.
Kicsavaroztam a fejeket. Jóféle csavarhúzó kell a feladathoz, mert erősen meg vannak húzva a csavarok. Ráadásul nem is olyan egyszerű hozzájuk férni. A lényeg, hogy elsőre kinyíljon a csavar. Ha kigyeketáljuk a kereszthornyot a csavar fejéből, akkor igencsak nehéz dolgunk lesz.
Mielőtt a drótokat leforrasztanám, leterítem a kivezérlés jelző műszereket egy ronggyal. Ezt másoknak is javaslom. Rondán néz ki a műszer plexijén az ónpaca, de a gyanta pöttyöcskék sem mutatnak valami szépen.
Jól van no, csaltam.
A drótok sorrendjét felírtam egy papírra.
Ugyan nincsen eszem, de van noteszem!
Először a felvevő fejet kell visszacsavarozni, ugyanis a lejátszófejtől nem férünk hozzá a csavarjaihoz.
Újra mindketten a helyükön.
Megnyugtató látvány.
A fejeket persze újra be kell állítani. Az első csavar a fejmagasságot állítja, a hátsó az előre hátra dőlést, az oldalsó pedig az oldalra dőlést. Ebben a sorrendben kell tekergetni őket. Az első csavarral könnyű boldogulni, mert látjuk mit csinálunk. A fej felső csíkját takarnia kell a szalagnak. A hátsó csavar már nehezebb dió. Mikor lejátszás állásba kapcsolunk, akkor a szalag nekimegy a fejnek. A szalag tükrös felületű, látszik benne az első csavar. Ha csavarodik a látott kép, akkor még nem jó.
Elismerem, hogy az előző mondat hülyén hangzik, de nekem ez a beállítási metódus eddig bevált. Ilyen szépen néz ki a szalagpálya.
Ez apukám fiókja a nagyszobában. Régi használhatatlan hallgathatatlan szalagok vannak benne. Kivéve a bal oldali üres piros orsó alól kikandikáló zöld dobozt.
Nem kell megijedni, nem Ozafon szalag van benne, hanem valami jóféle BASF. Erre a szalagra valamikor a hatvanas években vettek fel egy stúdiómagnóval a magyar Rádióban. Azóta minden általam javított orsós magnó fejét ehhez állítottam be.
Ilyen fura fehér színe van a szalagnak. Volt belőle sárga színű is, meg fekete is fehér felirattal. Lényegtelen a szín, de jól mutat. A sárgaszínűből csak egy kicsi orsóra való volt, ezért elhasználtam befűző szalagnak. Nálam a befűző szalagra is lehetett felvenni.
Ez egy egészen véletlenül jól sikerült felvétel, ugyanis sikerült a képpel elkapnom a mutató mozgását. A magnó lejátszás állásban van.

 

 

Zalatnai Cini danol a felvételen. Talán valami musical,
vagy mondjuk egy korabeli műsor főcímdala lehet.

 

 

 

A 60-as évekbeli kivezérlésből egy fél decibelnyi sem hiányzik!
Beállítottam a lejátszófej résmerőlegességét fülre.
Van mérőjel is a szalagon, később azzal
is ellenőriztem az eredményt.

 

 

Jóféle csupa fém RCA Jack átalakító. A mindenféle fordítók nagyon hasznos dolgok. Van is belőlük egy egész dobozzal.
Beküldök a magnóba valami találomra kiválasztott, füllel még jól hallható magas frekvenciájú jelet a HF jelgenerátoromból.
A "source" kapcsolót "tape" állásba kapcsolva jelmaximumra hangolok a felvevőfej dőlésének állításával. Még ellenőrzöm a másik csatornát is. Azt is rendben lévőnek találom. Az elektronikához nem is kell hozzányúlni. Az előmágnesezés is a helyén van. Azért megnéztem a kivezérlési szintet 1 kilohertzes jellel, de az is rendben van.
Ez a kiszedett felvevőfej. Ebben látszik egy lyuk. Szinte elfogyott a fej anyaga. Ezt már valószínűleg nem lehet belőle kicsiszolni. De sebaj, mert most vannak tartalék fejeim, bár amennyit futni fog ez a magnó, valószínűleg sosem lesz rájuk szükségem.
Gyorspörgetéskor furcsa zörgő hang jött a magnóból. Elfelejtettem mosogatás után adni egy kis kenést a szalagtovábbító görgő csúszócsapágyazásának. Ezt a hiányosságot most egy kevéske piros gépzsír felhasználásával pótoltam.
Összedugtam a magnót a hifitoronnyal, majd készítettem egy próbafelvételt. Mondhatni tökéletes lett.

 

 

Megvannak a magas hangok, megvan a jelszint, fülre az jön le a szalagról ami felment.

 

 

 

Gyönyörűen mozog mindkét műszer mutatója. Van olyan, hogy kiderül az ég.

 

 

Ez a kép ide lentre csúszott. A számlálót ábrázolja, miután kimostam. Szép fehérek lettek rajta a számok. Mi már csak ilyen mosogatós típusok vagyunk az asszonnyal. Ő nemrég addig mosott egy lomtalanításnál talált zsiráfot, amíg ki nem jöttek a bundájából az amúgy zsiráf sajátosságú foltok.
Televettem a szalag egyik oldalát zenével. Ha be akarom kapcsolni, akkor legyen ami szóljon. Ez a felvétel a lejátszó fejről ezen művelet után készült. Az alsó fejrés alatt kis fényesedés látható. Hát ezek a fejek nem kopásálló típusúak az már biztos, de hát erről szólt ez az egész történet. Azért nem tettem le róla, hogy szerzek ebbe a magnóba GX fejeket, mert valakinél csak porosodik a ládafiában egy garnitúra.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...