AKAI 4000 DS MK II
(csak mert szeretem a látványát)

Olvasgattam a Vaterán a hirdetéseket, mikor is egyszer csak megláttam ezt a szépséget. Hát most őszintén! Lehet erre nem licitálni? Még a plexi teteje is megvan, ami mondjuk ritkaság. Volt nekem ilyenem régen. Az az igazság, hogy több is volt. Végül mindet eladtam. A legutolsóban GX fejek voltak, azt mondjuk sajnáltam, de már nagyon útban volt, és csak a helyet foglalta. Szóval mikor már egy éve nem kapcsoltam be, akkor végül őt is eladtam.
Akkoriban nagyon nem volt keletje az orsós magnónak, ezért mindössze 5.000 forintért vitték el. Hozzáadtam a polcon egy méternyi helyet foglaló minőségi szalagjaimat is. Sok volt köztük a márkás, de akadt Polimer is. A lényeg, hogy az összes dropoutos málló csikorgó ragasztgatott fodros szélű vackot kidobtam, és csak a jókat hagytam meg.
Szerintem ez a magnó gyönyörű. A minőségtől eltekintve az AKAI cég nagy húzása egy profi designer alkalmazása volt. Meglehet, hogy semmivel sem gyártottak jobb termékeket mint mások, de a kínálat zöménél szebb volt a portékájuk. Volt ebből a 4000-res szériából régebbi kiadás is, meg teljesen fekete változat, meg tiszta ezüst bal oldalon szalagfékkel(!), lecsatolható tetővel, GX fejekkel ezüstben, és GX fejekkel feketében.
A főtengely olyan koszos, hogy nem lehet rátolni a sebességváltó tengelyvastagítót. Bizony bizony, ennek a magnónak így működik a sebváltója. A szalagtovábbító tengelyre egy kis csődarabot kell ráhúzni, majd egy anyával rögzíteni. Ugyan primitív, de felettébb olcsó megoldás. A sebességnek megfelelő hangkorrekciót kézzel kell átkapcsolni.
Először a sávváltó kapcsoló gombját kell leszedni (pici imbuszkulcs kell hozzá), majd a fejtakaró bura lehúzható. A gumigörgőt a közepe tartja, ami tulajdonképpen egy nagy fényes csavar. Ő is - épp mint a sebváltó tengelycsavarja - jobbmenetes. Le kell venni az üzemmód-váltó kapcsoló karokat (csillag csavar), majd ki kell tekerni a fedlapot tartó csavarokat.
Ez a fej mondjuk nem néz ki valami jól. No persze mit panaszkodok? Szobadísznek vettem, és annak is volt meghirdetve. Gondoltam az a barna trutyi csak a  szalagról lemállott vasoxid. Majd jól ledörgölöm onnan és kész. Hát ez nem így alakult. Ja! Nem is mondtam még. 11.000 HUF volt a magnó ára. Szerintem ennyit megért.
Ez a bal oldali szalagterelő görgő. Látszik, hogy használatban volt a magnó. Érdekes, de a fejeket kivéve nem igazán kopott a masina. Valószínűleg valami rémes állagú szalaggal volt használva. Az is furcsa, hogy ezt a szalagvezetőt és a fejeket kivéve nincs tele a magnó szétmállott szalaggal. Sehol másutt sincs semmi barna trutyi.
Valami beékelődött a magnó és a doboz közé. Nem úgy néz ki, mintha valaki járt volna előttem a dobozban. Sehol semmi mozgásnyom.
Ez a jobb oldali tüske. Hát ez bizony ferdének néz ki. Szerencsére nem vagyok ijedős. Az ilyen apró hibákat akár még csukott szemmel is...
Nos ez bizony tényleg görbe. De legalább az elfordítós orsótartós típus. A sima, már úgy értem, hogy a még nem MK2-es magnón még gumipapuccsal kellett rögzíteni a szalagorsókat. Kínlódtam is velük éppen eleget, mígnem apukám hozott valahonnan két újabb fajta bontott tüskét.
Már ki is egyenesítettem. Kicsit féltem, hogy majd eltöröm a tengelyt, merthogy igencsak acélnak néz ki, se simán visszahajlott. Nem mind acél ami fénylik!
Szeretem ezeket a típusú kapcsolókat. Elrepült 30 év, mire fel még csak nem is kontaktosak. A két kapcsoló között látható csavar az alsó fedőlap alatt van. Tehát le kell venni az alsó takarólapot, majd ki kell tekerni a képen látható csavart, különben nem jön le a felső lap. Ezt természetesen csak azért mondom, mert az egyik ilyen magnómon valaki láthatóan megpróbálta másképp.
Nem nagyon van mit hozzáfűzni a látványhoz. A mechanika egyszerű és strapabíró, mint mondjuk egy balta. Minden alkatrész nagydarab, vastag, széles, masszív. Ami nagyon hiányzik, az a leeresztő orsó szalagvezérelt fékezése. Ezt miért kellett kihagyni... A fix érték miatt ugyanis szalag elején még alig van szalagfeszítés, ilyenkor a szalag szinte lötyög a fejek előtt. A szalagvégen pedig erősen feszül, amitől ez a magnó kifejezetten nyávog.
Előszedtem a denaturált szeszes üvegemet, majd bevetem magam tisztítás ügyileg a dobozba. Kis erőszakoskodás árán mindent ki lehet takarítani. Persze van kivétel is, például ez a Philips magnó, bár végül még ez is kitakarítódott.
A gyári zsírozáson alig látszik a használat. Nem is öregedett meg, nem is folyt ki. Tudnak ezek a japánok! Az a kis sorja darabka, az viszont nem mutat valami jól. Pláne nem akkor, ha átkolbászol az elektronikába.
A fejpálya nem kopott, csak koszos. A felvevő fej csak egy kicsit kopott, a lejátszó fej viszont kifejezetten ramatyul néz ki. Majd kitalálok rá valamit.
Az ember azt hinné, hogy ez a szíj lötyög, kopott, cserére szorul. De nem! Ez a szíj ugyanis újkorában is kb. ugyanígy néz ki. Persze csak a számlálót hajtja.
A mechanika alulról. Jól van kigondolva. A mindenféle izgő-mozgó akármik döntő többsége az alaplap felett van, így ide hátra csak a lendkerék és az üzemmód váltó alsó része jutott. A gépben bőven van hely, lehet bele építgetni akármit. Például valami elfogadható hangerejű fejhallgató erősítő nem ártana, azt ugyanis kicsit alulméretezték, aminek az lett az eredménye, hogy alig hallani valamit a fejhallgatóban. A tápegység bőven elvinne egy kis erősítőt, vagyis semmi akadálya az átalakításnak, illetve kiegészítésnek.
Íme a hátlapi csatlakozók. Jól látszik, hogy poros helyen tárolták a magnót. Sebaj! Por az nálunk is akad bőven, nem fog idegenkedni szegénykém a szokatlan hely miatt.
Szép nagy motor, amihez nincs mit hozzáfűzni. De van! Volt olyan megoldás is, hogy a motor volt kétsebességes. Ekkor nem kellett cserélgetni a csődarabot a szalaghúzó tengelyen. A magnó mind 50, mind 60 hertzes hálózatról üzemeltethető. Ilyenkor a lendkereket hajtó lapos szíjat odébb kell lökni. Egyszerű megoldás, nincs benne hiba.
No itt látszik a por. Úgy néz ki, hogy csak hátulról szállta meg a szerkezetet, szemből szinte gyári tiszta a masina.
A számláló számain viszont van lerakódás rendesen. Mivel a számláló a gép elején egy lyukban látható, s itt megy keresztül a levegő a dobozon, ezért nem csoda, ha rárakódik a por. Mindenesetre az látszik, hogy nem volt dohányos a magnó gazdája. Ha bagózott volna, akkor ugyanis sárgák lennének a számok, nem pedig koszos szürkék. Én csak tudom...
Mindegy.
Úgyis kimosom az egészet.
Olyan vagyok mint egy mosómedve.
Nem nem, félreértesz!
Nincsenek keresztirányú sötétebb világosabb csíkok a farkamon!
Úgy gondoltam, hogy a sebváltó tengelyt tartó csavar nem fér át a lefolyó lyukán. Na most ezt rosszul gondoltam. Még szerencse, hogy megakadt felül, így nem kellett jobban szétszednem a lefolyót. Tényleg! Csapot még nem is szedtem szét! De! Csak nem készült róla fotósorozat. A képek érdektelenek lettek volna. Viszont amiket én mondtam vízszerelés közben...
Már száradnak is a dolgok a mosógép tetején. Annyi minden jutott már erre a sorsra... Volt olyan is, hogy kimostam egy komplett tévét képcsövestül, hangszóróstul, fadobozostul. De még az is megesett egyszer, hogy anyám meglátta a kádban a 250-es MZ motorblokkot darabokban. Akkor azért félve megkérdezte: Kisfiam! Ugye ki fogod mosni a kádat "magad" után?
Ez a fejtakaró búra. Ugyanúgy kiesik a gyártósorból, mint bármely más magnó fejtakaró burája, csakhogy ez sok más magnóéval ellentétben szép! Néha azon gondolkodom, hogy vajon milyen lett volna egy szép Calypso M8-as?
Nem tudom mennyire látszik, de a két bal oldali csavar barna, a többi viszont fényes. Azért van így, mert a barna csavarok a sötét színű előlapot tartják, a fényesek pedig a fényeset. Ez persze biztosan csak valami gonosz kapitalista ármány lehet.
A fejek immáron megpucolva, kicsit polírozva. Sajnos nem sokat használt a takarítás. Leginkább csak jól tele lett minden szösszel a polírkorongtól. Mikor egy fej ennyire mélyen berágódik, akkor már nem fog rendesen felfeküdni rá a szalag. A felső sáv még jól fog szólni, de a szalag közepére eső belső már nem. Oda lesz az összes magas hang. Ez a negyedsávos technika átka.
Valamennyire látható, hogy a bal oldali műszer alig mutat valamit. Ha az ujjammal odanyomom a szalagot a fejhez, akkor valamicskét javul a helyzet. Ebben a konstrukcióban nincs karocskán filc, ami a szalagot a fejhez nyomná. Amíg a fej nem rágódik be, addig tökéletes. Ha meg berágódott a fej, akkor úgyis ki kell cserélni. Addig viszont nem nyomja erőből a filc a szalagot a fejre, így nem kopik annyira a súrlódástól.
A gyorspörgetés legalább jól működik. Persze a fékeken volna mit állítani, de annak is inkább csak egy takarítás kellene. Szét nem szedem a tüskéket. Amennyit használni fogom, bőven jó lesz ez így is ahogy van.
Azért a fejjel csak csinálnom kellene valamit. Ha már itt ez a magnó, legalább néha bekapcsolhatnám. Minden gyártó más méretű és felfüggesztésű magnófejet használ. Igazán kitalálhattak volna valami szabványt, mint mondjuk a lemezjátszó pick-up esetében.
Ami van itthon magnó fej új, az a Tesla ANP935. Szerintem nem rosszabb mint az AKAI fej. Bátran bele merném tenni. Az elektronikát meg csak hozzá tudom állítani. Egyszer már sikeresen beszereltem egy AKAI-ba egy BRG magnó fejét.
Azért nézzünk bele a magnófejes dobozomba. Vannak itt mindenféle csuda dolgok. Még teljes sávos kombinált fejem is van. Megtaláltam az első magnóm (Terta811) kombinált és törlő fejét. (a törlő fej mondjuk már szét van esve)
Itt a régi AKAI magnómból kiszedett két fej. Sajnos ezek is kopottak. Ellenben még mindig sokkal jobban néz ki a lejátszó fej, mint ami a most van a magnóban. Egy próbát gondoltam megér.
Van eredeti AKAI fejtartóm is. Onnan van, hogy az egyik magnóból hiányzott a fej, s mivel egy Wulke fejet tettem be helyette, amihez ugye teljesen új fejtartót kellett készítenem.
A Tesla fej az eredeti árnyékoló búrájával együtt túl nagy. Mint az a képen látható, a jobb oldali felfüggesztő lyukat félig eltakarja. Sebaj! Akkor megpróbálom árnyékoló serleg nélkül.
Így meg túl kicsi a fej. Amúgy is elég meredek dolog volna lyukat fúrni a fej oldalába, majd menetet vágni bele. Persze van flex a pincében, azzal bele tudnék nézni egy kopott Tesla fejbe, hogy mégis mi van ott belül, ahová a lyukakat szánom. Persze fúrhatnék a fejtartóra közelebb egy lyukat, és akkor mégiscsak belemegy a Tesla fej, de ezt most inkább hagyjuk.
Kicserélem a kopott lejátszó fejet a kevésbé kopottra. Bár szól, de továbbra féloldalas, magas hangok sehol, a szimmetriáról pedig inkább ne is beszéljünk. Akkor ez tényleg csak szobadísz lesz.
Szobadísznek viszont nagyon szép. Mondjuk egy ilyet is el tudnék képzelni a Hi-Fi toronyban, de ne legyek már telhetetlen. Valószínűleg nem fogom rátenni a magnóra a plexiből készült tetejét, mert ugye így nyitva, így azért sokkal szebb. Legfeljebb majd poros lesz. Két fém orsót még kerítek valahonnan, hadd csillogjanak rajta azok is.
Nem hagyott nyugodni ez a fej dolog. Megkérdeztem az elektro listákon, hátha van valakinek a fiók mélyén egy garnitúra GX feje. Ha nincs, akkor is volt még egy mentő ötletem. Végül is kaptam egy garnitúra fejet potom 3.000 forintért. Előszörre sokallottam, de a négy RCA kábel is benne lesz ennyiben, az meg ugye mégiscsak mindössze egy darabka drót.
Most van egy dobozkában két új fejem, de az nem érdekes, mert arról nincs mit írni. Lássuk inkább a mentőötletem. Ez itt balra az eredeti berágódott fej. Az a barna izé, az szerintem vasoxid. De nem a szalagról lemállott, hanem egyszerűen csak mezei rozsda. Érthetetlen hogyan került oda. Alkohol nem hozza le, és a Miniplex masinába fogott kiskefe és a polírkorong se.
Lementem a pincébe és megtekintettem a kínálatot. Egy megfelelő darab deszkára volt szükségem. Hümmögtem, latolgattam, tébláboltam, erőst fontolóra vettem a dolgot.
Majd kiválasztottam a sok közül ezt a darabot. Beszélhetnék zöldségeket, de nem. Elárulom a titkot. Azért ezt a darabka bútorlapot választottam, mert ez volt felül. Néha ilyen egyszerű tények döntik el az élet nagy kérdéseit...
Az AKAI magnó feje négyszögletes.
A projecthez szükségeltetik négy darab szög.
Négy szög nélkül nem megy az AKAI fejfelújító project.
Bizony, ilyen kis apróságokon múlik minden.
Hoztam fel magammal tartalékot is. Sohasem lehessen azt tudni, hogy mikor esik be az ellenállási mozgalom az ablakon géppisztollyal kezében, néhány apró szegért könyörögve, akár az életem árán is.
Ha már úgyis lent voltam a pincében, hát szétkentem némi lakkot a készülő ágyneműtartó oldallapjain. Szépen fog csillogni a napfényben, ha nem is olyan szépen mint egy AKAI orsós magnó. Ez persze nem baj, hiszen az asszonynak némileg eltér az ízlése a fényes vaslemez látványától a fenyőbútor irányába.
Kék fejű szögnek hívják.
Mondhatnám, hogy ez fontos, de nem az.
Egy szép nagydarab smirglit (csiszolóvászon) négy szöggel ráerősítettem a maradvány bútorlapra. Hogy ezután mi következett, azt az alábbi videofelvételen lehet megtekinteni. No persze el is mondom.

 

 

Nekiálltam szép egyenletes oda-vissza mozgással kicsiszolni a bemaródást
a fejből. Ugyan mit árthatok neki? Eleve használhatatlanná van kopva.

 

 

Ez így még nem jó, hiszen tisztán látszik, hogy a bal oldali fejtükörhöz még csak hozzá sem ért a csiszolóvászon. Itt bizony még beljebb kell menni. Nem kell kapkodni, csak szépen nyugodtan komótosan. Időnként rá kell nézni, hogy hol tart az anyagban a smirgli.
Ha szerencsénk van, akkor van elég anyag a fejben, azaz elég vastag befelé a rés. Nekem szerencsém volt, mert végül is nem nyílt ki a rés. Mikor az egész fejtükör totálisan karcosnak néz ki, akkor vagyunk készen az első fázissal.
Ki kell cserélni a csiszoló vásznat polírozó papírra. Először az eddigi "szálirányra" merőlegesen kell addig csiszatolni a fejet, amíg eltűnnek a kereszt irányú barázdák, majd ismét el kell fordítani a fejet 90 fokkal, és újra ki kell csiszolni a barázdákat.
Ha jól dolgoztunk akkor ilyen lesz az eredmény. A fejtükör kisimult, azonban még rémesen karcos, ezért ebben az állapotában még teljesen használhatatlan. Valószínűleg egyszerűen megenné a szalagot. Ezt a dolgot részemről inkább ki sem próbálom!
Húzzuk ki a jobb alsó fiókot. Mindenkinél kell legyen otthon egy jobb alsó fiók. Na jó. Elárulom. Ez nem is a jobb alsó fiók. Ez a középső alsó fiók, de most aztán már mindent tudsz. Ebben tartom a tekercselő huzalokat. (de hogy minek?) Valamint van benne oldalt valami egészen finom polírpapír.
Szögezzük rá a polírpapírt a deszkára. A deszka bútorlap mivolta fontos dolog. A bútorlap felülete ugyanis tükörsima. Ha nem, akkor nem alkalmas a feladatra, ugyanis esetleg (amilyen szerencsések vagyunk biztosan) sikerülne az eddigiek helyébe újabb vájatokat csiszolnunk.
Ilyen szép fényesre lehet glancolni a fejet ezzel a szinte papír simaságú polírpapírral. Addig csiszoljuk, amíg csak el nem tűnik az összes nagyobb karc. Ez bizony egy felettébb unalmas elfoglaltság, azonban megéri. Ilyen fejet nem lehet kereskedelmi forgalomban kapni. Szerintem nem is lehetett. Én legalábbis sosem láttam Keravillban. GX volt a Ramovillnál, de annak 4.000 forint volt darabja.
A képen egy fontos dolog látható. Nem, nem az alvó nyúlról van szó, fejében a vécépumpával, hanem ott a hangfal mögött az a rongy. Na az kell a következő munkafázishoz.
Érdekes egy színe van, de ez most lényegtelen. Amit csak megtöröltem vele eddig, az mind nyomot hagyott rajta. Én egy idő után kidobnám ezeket a rongyokat, de anyám inkább kimossa őket.
Talán még ennél is lényegtelenebb momentum a rongy eredete, amely fel sem tett kérdésre a lila pecsét ad választ.
Szegeljük a rongyot a deszkára. Ez a rongy egy viszonylag vastag és erős anyag, olyan farmer szerű. Ha nincs otthon 1980-as évjáratú fürdőlepedőnk, akkor jó lesz a farmer is.
Kerítsünk egy kis polírpasztát. Mivel polírpaszta kevés háztartásban fordul elő, ezért bátran pótoljuk azzal ami van. A fogkrém tökéletesen megfelel a feladatra. A fogaimnak úgy sincs sok szükségük mosogatásra.
Na most vagy a szabadság madara látogatott meg alászálló kloáka hernyó formájában, vagy sikerült egy kifejezetten egészségtelen színűt tüsszentenem.
Kezdjük el szétkenegetni a fogkrémet a rongyon. Ez egy nagyon de nagyon unalmas fejezet a magnójavítások történetében. Gondolom ha lenne itthon polírgép, akkor azzal jobb eredményt érnék el. Pláne gyorsabban érnék célba!
De nincs polírgép, ezért marad a kézimunka.
Amíg ilyen koszos fém színű nem lesz a fehér gyolcs, addig olyan mintha nem is csináltunk volna semmit. Mikor végképp eluntuk a dolgot, akkor indítsunk el egy hosszú zeneszámot. Mondjuk olyan 8 perceset, mindenkinek ízlése szerint.
Míg csak a zene szól, mindvégig folyamatosan polírkodjunk. Hosszúnak fog tűnni nagyon. Ha ilyen kis hurkák kezdenek lenni a fogkrémből, akkor adjunk hozzá egy csepp vizet. Célszerűen mártsuk bele a fejet a fogmosó pohárban behozott vízbe.
Ilyen szép nagy paca lesz a rongyon mire végeztünk.
Tegyük vissza a fogkrémet a helyére, hátha eddig nem tűnt fel a családban senkinek, hogy elraboltuk.
Ez egy olyan szép felvétel...
Elárulom.
Fogmosó pohárnyi vízben AKAI magnófejek úsznak.
Stílszerűen egy erre a célra rendszeresített fogkefével takarítsuk le a fejekről a fogkrémet.
Most nem azért, hogy büszke vagyok magamra, de nagyon szép munkát végeztem. Meg is veregettem a vállamat.
Igen Suba, oda lesznek beszerelve a fejek.
Suba a képen látható nyúl neve. Ez fontos!
Suba nevű nyúl nélkül magnófejet cserélni?
Ki látott még olyat?
Na ez a jobb oldali alsó fiókom.
Itt lakik a páka az ő trafójával.
Manapság ritkán nyílik ez a fiók.
Kicsavaroztam a fejeket. Jóféle csavarhúzó kell a feladathoz, mert erősen meg vannak húzva a csavarok. Ráadásul nem is olyan egyszerű hozzájuk férni. A lényeg, hogy elsőre kinyíljon a csavar. Amennyiben ugyanis kigyeketáljuk a kereszthornyot a csavar fejéből, akkor már igencsak nehéz dolgunk lesz.
Mielőtt a drótokat leforrasztanám, leterítem a kivezérlés jelző műszereket egy ronggyal. Ezt másoknak is javaslom. Rondán néz ki a műszer plexijén az ónpaca, de a gyanta pöttyöcskék sem mutatnak valami szépen.
Jól van no, csaltam.
A drótok sorrendjét felírtam egy papírra.
Ugyan nincsen eszem, de van noteszem!
Először a felvevő fejet kell visszacsavarozni, ugyanis a lejátszófejtől nem férünk hozzá a csavarjaihoz.
Újra mindketten a helyükön.
Megnyugtató látvány.
A fejeket persze újra be kell állítani. Az első csavar a fejmagasságot állítja, a hátsó az előre hátra dőlést, az oldalsó pedig az oldalra dőlést. Ebben a sorrendben kell tekergetni őket. Az első csavarral könnyű boldogulni, mert látjuk amit csinálunk. A fej felső csíkját takarnia kell a szalagnak. A hátsó csavar már nehezebb dió. Mikor lejátszás állásba kapcsolunk, akkor a szalag nekimegy a fejnek. A szalag tükrös felületű, látszik benne az első csavar. Ha csavarodik a látott kép, akkor még nem jó.
Elismerem, hogy az előző mondat hülyén hangzik, de nekem ez a beállítási metódus eddig bevált. Ilyen szépen néz ki a szalagpálya.
Ez apukám fiókja a nagyszobában. Régi, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy használhatatlan és hallgathatatlan szalagok vannak benne. Kivéve a bal oldali üres piros orsó alól kikandikáló zöld dobozt.
Nem kell megijedni, nem Ozafon szalag van benne, hanem valami jóféle BASF. Erre a szalagra valamikor a hatvanas években vettek fel egy stúdiómagnóval a magyar Rádióban. Azóta minden általam javított orsós magnó fejét ehhez a szalaghoz állítottam be.
Ilyen fura fehér színe van a szalagnak. Volt belőle sárga színű is, meg fekete is fehér felirattal. A szalag színe ugyan lényegtelen, azonban jól mutat. A sárgaszínűből csak egy kicsi orsóra való volt, ezért azt elhasználtam befűző szalagnak. Nálam a befűző szalagra is lehetett felvenni.
Ez egy egészen véletlenül jól sikerült felvétel, ugyanis sikerült a képpel elkapnom a mutató mozgását. A magnó amúgy épp lejátszás állásban van.

 

 

Zalatnai Cini danol a felvételen. Talán valami musical,
vagy mondjuk egy korabeli műsor főcímdala lehet.

 

 

 

A 60-as évekbeli kivezérlésből egy fél decibelnyi sem hiányzik!
Beállítottam a lejátszófej résmerőlegességét fülre.
Van mérőjel is a szalagon, később azzal
is ellenőriztem az eredményt.

 

 

Jóféle csupa fém RCA jack átalakító. A mindenféle fordítók nagyon hasznos dolgok. Van is belőlük egy egész dobozzal.
Beküldök a magnóba valami találomra kiválasztott, füllel még jól hallható magas frekvenciájú jelet a HF jelgenerátoromból.
A "source" kapcsolót "tape" állásba kapcsolva jelmaximumra hangolok a felvevőfej dőlésének állításával, majd ellenőrzöm a másik csatornát is. Azt is rendben lévőnek találtam. Az elektronikához nem is kellett hozzányúlni. Az előmágnesezés is a helyén van. Azért megnéztem a kivezérlési szintet 1 kilohertzes jellel, de az is rendben van.
Ez a kiszedett felvevőfej. Ebben látszik egy lyuk. Azon a ponton szinte elfogyott a fej anyaga. Ezt már valószínűleg nem lehet belőle kicsiszolni. No de sebaj, hiszen most már vannak tartalék fejeim, bár amennyit futni fog ez a magnó, valószínűleg sosem lesz rájuk szükségem.
Gyorspörgetéskor furcsa zörgő hang jött a magnóból. Elfelejtettem mosogatás után adni egy kis kenést a szalagtovábbító görgő csúszócsapágyazásának. Ezt a hiányosságot most egy kevéske piros színű gépzsír felhasználásával pótoltam.
Összedugtam a magnót a hifitoronnyal, majd készítettem egy próbafelvételt. Mondhatni tökéletes lett.

 

 

Mind megvannak a magas hangok, megvan a jelszint,
illetve fülre az jön le a szalagról ami felment.

 

 

 

Gyönyörűen mozog mindkét műszer mutatója. Van olyan, hogy kiderül az ég.

 

 

Ez a kép ide lentre csúszott. A számlálót ábrázolja, miután alkoholban kimostam. Szép fehérek lettek rajta a számok. Mi már csak ilyen mosogatós típusok vagyunk az asszonnyal. Ő például nemrég addig mosott egy lomtalanításnál talált zsiráfot, amíg ki nem jöttek a bundájából az amúgy zsiráf sajátosságú foltok.
Televettem a szalag egyik oldalát zenével. Már csak azért, hogyha be akarom kapcsolni, akkor legyen ami szóljon. Ez a felvétel a lejátszó fejről ezen művelet után készült. Az alsó fejrés alatt egy kis fényesedés látható. Ezek a fejek nem kopásálló típusúak az már biztos! No de erről szólt ez az egész történet. Azért nem tettem le róla, hogy szerzek ebbe a magnóba GX fejeket, mert valakinél csak porosodik még a ládafiában egy garnitúra.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.