Nem hagyom magam!
(amúgy békés ember vagyok, de ha kihozzák belőlem az állatot)

A szomszéd lakásba beköltözött néhány zajos fiatal. Az első napon iszonyatos hangzavart csaptak. Nem nagyon aludtam, de azt gondoltam, hogy csak egy lakásavató. Ők viszont úgy gondolták, hogy itt mindent lehet, ezért folytatták a zenebonát. Nappal még csak csak, de éjjel? Próbáltam velük szót érteni. Nem ment. Azt mondták jó persze, lecsendesednek, de folytatták ahol abbahagyták. Egész éjjel nem hagytak aludni. Másnap kissé kómásan mentem dolgozni.
Egész jó a csillapítása ennek a füldugónak. Magyarul: Brutális vazze! Betettem a fülembe és csend lett. Hallottam egy klattyanást. Hm? Ja igen. A szomszédban beba...ták az ajtót. Köszönet a füldugós tippért Gábor Imrének, áldassék a neve!
Így néznek ki a dugók. Összesodrom, bedugom, felveszi a fülem formáját, kuss lesz! Persze azért nem adtam fel ilyen könnyen. Volt olyan eset, hogy egymás után háromszor szóltam a szomszéd kölököknek. Mindezt jóval éjfél után. A társaság hölgytagja kijelentette, hogy aki álmos az alszik. Valamint megmutatta nekem milyen vastag a fal. Szerinte fél méter.
Szóval a harmadik csengetésemre a kis hölgy visszaordibált a falon át, idézem "büdös köcsög". Úgy gondolom, hogy én épp elégszer próbáltam velük szót érteni, csak sajnos hatástalanul. Ekkor hívtam ki a rendőröket először. Majd másnap is kénytelen voltam. A rendőrök beígérték amit be kell, de hatása nem sok volt. Mikor az egyenruhások elmentek, folytatódott a zenebona. Vasárnapról hétfőre virradóra kétszer hívtam ki a rendőröket egymás után. Másodjára elterelték valahová a csapatot. Balra a képen fülemben a füldugó.
A fiatalok hajnalban hazajöttek, ajtót csapkodtak, földhöz vagdostak dolgokat, egymással üvöltöttek. Alvás nélkül mentem dolgozni. Szóltam, hogy amint végzek a melóval eltűnök haza aludni. Délben eljöttem, beborultam az ágyba. Kettőkor ajtócsapkodás, meg 16 tonna fekete szén kórusban. Délután van, de akkor sem normális dolog.
Szóval besokalltam. A fenti képen látható hangfalat kezdtem nézni, de végül a balra látható Minimaxra esett a választásom. Persze lustaság okán hagytam az egészet a csudába. De aztán megint jött a zenebona. Kihívtam a rendőrséget. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet fogok tenni, ráadásul éppen csendháborítás ügyben. (én vagyok a ház zajforrása, bár ma már csak ritkán)
Szóval behívtam a rendőröket. Megmutattam nekik néhány felvételt amit a lakásomban készítettem. A hangok persze a szomszédból származtak. Azt mondták ez jó! Ezt írjam ki CD-re, mehetek a jegyzőhöz feljelenteni a szomszédokat. Azért beszóltak a srácoknak, hogy nem kéne zajongani, persze hatástalanul. Kezdtem magam egyre szarabbul érezni. Elmúltam már régen negyven, oszt még sem evett meg a Betmen! Szóval két nap alvás nélkül már kiborít.
Nekinyomtam a Minimax dobozt a falnak, s mint látható kapott egy hangszigetelő plédet is. Át is zenélhetnék, de akkor én sem volnék különb a szomszédjaimnál. Ezért a fentebb említett felvételekből kivágtam néhány érdekesebb részletet. Kiigazítottam az apróbb hibákat, kivágtam a mély hangokat, így lemaradt a dübörgés, de nem is akarom én az egész házat felzaklatni.
Összeillesztettem az előbb említett fájlokat, majd készítettem belőle egy ötperces mixet az Audacity hangszerkesztővel. Alig pár LED villog az erősítőn, talán ha 10-15 watt mehet ki. Szegény QUAD izzadt egész éjjel, meg a computer is zizegett.
Persze a zajokból nem hallottam semmit, hála a füldugónak. Amíg az erősítő és a számítógép ezzel van elfoglalva, addig nem tudok zenét hallgatni. Persze nem is szoktam, de ez most mindegy. Ezt a szépséget hoztam fel a pincéből. Egy ezresért vettem a Budai piacon. Igazándiból csak a fényes gombok miatt kellett. A hangszínszabályozó projectemhez kellenek.
A képen látható DVD lejátszóért köszönet Josh barátomnak! Jó ha az embernek ilyen barátai vannak, hiszen például vissza is tehette volna a DVD-t a kukába. Amilyen roggyantul néz ki a receiver, olyan kellemes hangja van. Persze most nem éppen ez a célom.

Bepakoltam a dolgokat a szobába, majd leraktam a szüleim ágyára. Tehetem, mert nem lesz útban nekik, hiszen ők kimenekültek a telekre. Az asszony az anyjánál alszik.

Én viszont nem megyek innen sehova!

Kapott a Minimaxok kábelvége két szép (ezeket a színeket ki keverte ki) RCA csatlakozót, ne legyen már kontaktos a rendszer. Még megszólnak, hogy recseg a hifim! Egészen jó hangja van. Kár hogy a Minimaxok kicsit hátrafelé is zenélnek. Már meg is terveztem egy hangdobozt, ami jobban illeszkedik a falhoz, hátrafelé pedig csendesebb.
Szóval mint a képen látható már sztereóban nyomom. Persze a felvétel monóban jön a CD-ről, de majd csinálok egy sztereó változatot is. Sajnos nem sikerült felvennem az éjszaka közepén kórusban üvöltött dalokat, és a kis hölgy "buzi köcsög" kiszólását sem, de ami késik nem múlik. Persze most nem tudok felvételt készíteni, mert éppen szól a dal.

Nem is szándékozom kikapcsolni. Már 24 órája megy folyamatosan. Kíváncsi leszek mi lesz az eredménye. Ma este beszólok a rendőrségre, tudjanak róla mi történik. Ha a szomszéd srácok telefonálnának, hogy most én vagyok a hangos, akkor tudott legyen, a fiuk csak a saját zajukat kapják vissza. De nem hinném, hogy kihívnák a rendőröket. Persze ha lesz egy kis időm, és kedvem, akkor megy a feljelentés a jegyzőnek is. Megpróbáltam elérni a szomszéd lakás tulajdonosát (ezek a srácok albérlők), de a közös képviselőnk nem tudott elérhetőséget adni. Szóval részemről szerintem mindent megtettem, sőt a szokásosnál talán kicsit többet is.

Három napon keresztül nyomtam vissza folyamatosan a saját zajukat. Semmiféle reakció nem volt. Nem voltam túl hangos, hiszen nem akartam másokat zavarni. Magam egészen hozzászoktam a folyamatos zajszinthez, no meg a füldugók is sokat segítettek. Éjszakára kicsit lejjebb vettem a hangerőből, nappalra feltekertem. A szomszédból jövő zajok időbeli eloszlásából arra a következtetésre jutottam, ezek valamikor délelőtt alszanak. Nappal általában le volt engedve a redőny.

Szóval délelőtt alvás, délután meló, éjjel buli. Akkor nekem valamikor délelőttre kell koncentrálnom az ellenlépést. Mit ad Isten, illetve hogy, hogy nem elvtársak, hát nem éppen itthon voltam szabadságon? A következő baljós gondolat villant át az agyamon. Csak nem költöztek ki ezek a szomszédok a hallba?! Szemetek! Hiszen akkor hiába nyomom nekik a nagyszobából a műsort! Gondoltam egy merészet. Persze tudom, hogy ez azért már kifejezetten gonosz dolog, de hát ki állított rólam valami jót? Nekitoltam még egy hangdobozt a falnak immáron a hallban. Kicsike kicsike... Ekkorák vannak itthon. A lényeg, hogy ezt a ládát a Minimaxal ellentétben meg merem küldeni folyamatos 100 wattal. Elgondolkodtam... Összeakasszuk a bajuszt, vagy se? Nem vagyok komplett! Mit lamentálok itt? A harc már régen el van kezdődve.

Jöjjön aminek jönnie kell! Átküldtem elsőre egy kis részletet Baha Men - Who let the dogs out című számából. Kikapcsoltam a zenét és vártam. Nem hallottam semmit. Na akkor még egyszer. Semmi hatás. Bekapcsoltam az előerősítőt is, és átküldtem az egész számot a falon immáron valóban 100 wattal. Füleltem, de semmi. Na akkor újra. Csak nem mentek el itthonról! Semmi. Hagytam a rendszert teljes hangerőn, s közben nyomogattam a pillanat állj gombot a Winampban. Na! Ez a ki-be kapcsolgatós módi megtette hatását. Hallottam amint a szomszédban valaki "kajakra" beküldi az ajtót. Gondolom felébreszthettem szegény szomszédot. Ej de sajnálom a dolgot!

Most mi legyen? Folytassam, vagy hagyjam abba? Nos, ha már belekezdtem, akkor nem illik félbehagyni. Vannak nekem kedvenc számaim? Vannak. Mi lenne ha meghallgatnám őket? Illetve most már közösen, nem fejhallgatóval, hanem a szomszéddal együtt hallgatnánk meg őket. Attól, hogy a hangfal hátát látom, attól még meglepően jól szól a zene, még itt nálam is. Hát még a szomszédban! Gondoltam is, hogy átmegyek meghallgatni, hogy nem vagyok-e túl hangos, de aztán letettem róla. Majd szólnak ha valami nem tetszik. Lementek a kedvenc zenéim, majd hagytam egy kis csendet, majd kisvártatva kezdtem elölről a műsort. Találtam még néhány érdekességet itthon. Például ezt az ébresztőt, De a Jerikó című örökbecsű Nagy Feró szám kezdete sem akármi. Itt a falnak is füle van, no majd "elveszem a kedvét a hallgatózástól" alapon, nyomtam egy kis Vaszlavikot. Vagy ez utóbbi vált be, vagy ennyi zaj kellett a szomszédnak ahhoz, hogy be merjen csöngeti.

Kiosontam az előszobába. Kinéztem a kémlelőn. Ott állt a szomszéd srác az ajtóban, és bőszen nézett maga elé. Most mi legyen?

Ki tudhatja ki a jobb. Nem voltam egy kifejezett harcművész. Inkább vadállatinak nevezném az összecsapás közbeni viselkedésemet. Még az első gyakorlatok egyikén jól le is dorongolt az edző. Valami olyasmit mondott, hogy jelzésértékkel kell ütni, ez csak gyakorlás, nem szükséges azonnali halálos csapást mérnem az ellenfélre! (bár elismerte a bevitt KO. szépségét) Külön kiemelte, hogy szép volt, amint a földre zuhanó ellenfél (szerinte edzőpartner) láttán mintegy másfél méter magasra ugrottam fel. Gondolták örömömben teszem, semmiképp sem feltételezték rólam, hogy páros térdel fogok megérkezni az aléltan szőnyegen heverő pajtásom hátára. Az pedig, hogy egy magatehetetlen ember tarkóját ütöm ököllel, na az semmiféle harcművészet szellemével nem fér össze! Kérj bocsánatot a Toka Pistitől Géza! (üvöltött rám az edző) Bocsánat. (mondtam szégyenkezve) Ne most te lüke, majd ha magához tért. Később megkérdeztem, nem kaphatnék-e valami eszközt. Mármint botot, vagy pláne egy kardot. Ekkor azzal a címszóval tanácsoltak el, hogy nem képeznek gyilkosokat. Amúgy ez nem is igaz, csak úgy írtam, mert ez jutott épp eszembe. Az az igazság, hogy még tornából is fel voltam mentve. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért voltam felmentve, mert hatodikos létemre beígértem egy verést a tornatanárnőnek. (ismertek, tudták, hogy nem a levegőbe beszélek)

Térjünk vissza a lényeghez. Mi legyen az ajtó előtt topogó szomszéddal? Legyen az amit ők tettek velem. Nem törődök vele. Őket sem érdekelte, hogy tud e aludni a családom, vagy sem. A rendőrökre sem igazán hallgattak. Hát most én leszek laza. Nyomtam át a zenét a falon, ahogy a csövön kifért. Néha a számok közötti szünetekben hallottam amint a szomszéd valamit kiabál, de mísz napom volt, ezért nem törődtem vele. Ő lakása... Ha úgy gondolja, akkor ordítson csak bátran. Többször is becsengetett. Mindig kinéztem, nehogy valamelyik másik szomszéd legyen, akit zavar a ténykedésem. Persze mit rinyálok? Úgyis a szomszédra fogom kenni, ha valaki szóvá merné tenni a zajt. Persze ennek kicsi a valószínűsége, mert a falnak nyomott hangszóró elég célzottan oda sugároz, ahová szeretném. Addig addig nyomtam át a zenét, hol halkabban, hol hangosabban, hol pedig idegesítő célzattal meg megszakítva, hogy szegény srác eljutott addig a pontig, hogy a "megöllek bazdmeg" szlogent üvöltötte az ajtóm előtt. Gondoltam magamban, akárhonnan is jöttél barátocskám, most már csak leesett a tantusz.

De mint később kiderült nem esett le. Ennyi ellenzaj kapcsán azért illenék rádöbbenni mennyire vékony is ez a válaszfal. Szóval fogtam, és részemről kikapcsoltam mindent. Gondoltam ezentúl csend lesz. Hogy mi történik mikor a szomszéddal összefutok, az egy jó kérdés. Lehet haragtartó ember, és akkor akármi is megeshet. Ha nem fogok elsőre padlót, akkor beáll nálam a sebzett oroszlán effektus.

Közjáték

Gondoltam belehallgatok a délutánba, hogy mi történik a szomszédban olyankor, mikor füldugóval alszom. Benyomtam a felvétel gombot, majd lefeküdtem aludni. Felkeltem, sertepertéltem a lakásban, hopp a felvétel! Nézem a felvevő program képét. Mik ezek a szörnyű kiugrások a jelben? Csak nem zenebona volt míg aludtam? De nem. Nem lehet mindent a szomszédokra fogni. Szóval az a szörnyű valóság, hogy horkolok. Ezt a felvételt még lehet, hogy a későbbiekben fel fogom használni.

Ideig óráig csend volt. Persze nem azért mert felfogták, hogy mit cselekszenek. Szóval ment tovább a zajongás a szomszédban. Most már nem zavar annyira, köszönhetően a füldugónak. A reggeli rádiós órára való ébredés körül még adódhatnak problémák, de nem volt semmi gond a felkeléssel. Rosszul alszom, általában én ébresztem az órát. Főnökömnek pedig szóltam, hogy csörögjön rám, ha nem látna magával szemben ülni a megszokott időben. Ha eltalálnék aludni, már készen is van a tervem egy füldugón is áthatoló ébresztő formájában. Nem! Szó sincs a füldugó közel 40dB. csillapításának hangerővel való pótlásáról! Rászerelek az ágyamra egy olyan csengőt, aminek maga az ágy kerete lesz a "harangja". Már be is ruháztam egy a célnak megfelelő szerkezetre. (villanymotoros excenteres villanyborotva maradvány, 50 HUF, alá Verseny utcai piac)

Tovább kell lépnem valamilyen irányba. Ha nem is egyszerűen, de sikerült kiderítenem a főbérlő telefonszámát. Gondoltam kiírom ide, és ki ki vérmérséklete szerint intézhet rá valami hirdetést, de hát mit tehet a lakás tulajdonosa arról, hogy ilyenek a lakói? Felhívtam a hölgyet. Riadt volt a hangja. Azt mondta szokott erre járni, de nem tud a zajongásról. Hát kedves, ugorjon csak be ha erre jár. (mondtam, hangomban egy hóhér bájosságával)

Kora délután érkezett meg a hölgy. Hellyel kínáltam, de nem ült le, idegesen viselkedett. Mondtam hallgassa csak meg a dolgokat. Megmutattam neki az általam készített felvételeket. Kérdezte hogyan tudtam ezeket így felvenni? Mondtam odatettem az éjjeliszekrényre a mikrofont. De ne higgye el amit mondok, kérdezze azt a házaspárt aki a lakása alatt lakik, mi a véleményük az éjszakai dübörgésről, hányszor szóltak már érte. Vagy kérdezze meg a földszinti lakót, akinek az ágya a kertkapuhoz képest a fal másik oldalán van, hogy mi a véleménye a hajnali ajtócsapkodásról. Vagy a rendőröket, akiket eddig már ötször kellett kihívnom. Megkérdeztem tudja-e, hogy mi az az ultimátum. Tudta. Mondtam három napot kap arra, hogy kitelepítse innen a srácokat, különben feljelentem. Ekkor ő harminc napos kölcsönös felmondási határidőt emlegetett. Erre én az APEH-et emlegettem. Azt mondta év végéig kell neki bejelenteni a lakáskiadásból származó bevételt. (szóval azonnal értette, hogy mit akarok mondani) Még azt is hozzátette, hogy eddig rokonai laktak itt, de ekkor már riadt volt a tekintete. Nem is csodálom, a lakás ki van adva albérletbe vagy jó öt éve. Gondolom ez a részlet kimaradt az adóbevallásából. A jegyző mit fog tenni ha feljelentem a szomszédot csendháborításért? Semmit. Legfeljebb megbüntetik néhány ezer forintra. Na de az APEH sokkal rosszindulatúbb egy szervezet. Megemlítettem még, hogy a szemetet a kukába kell rakni, nem pedig mellé mint az albérlői. Azt mondta a hölgy, hogy intézkedik.

Megszűnt az éjszakai autóverseny, megszűnt az éjszakai zenélés, alig hallani ordítozást a szomszédból. Időnként azért el el engedik magukat. Az ajtókkal kapcsolatban továbbra is kihívásokkal küzdenek. Menni csak dübörögve tudnak, valószínűleg nincsenek tisztában a födém fogalmával. Nem mindenki látott emeletes házat no! Nemrég volt egy hajnali háromtól ötig tartó pénzügyi vita, ki kinek lóg 100-150 ezer forinttal, ki ki helyett szokott fizetni. Úgyis fent voltam már, így hát bosszankodás helyett érdeklődéssel hallgattam a különböző vélemények összecsapását. Sajnos lusta voltam felkelni az ágyból bekapcsolni a számítógépet, így nem került rögzítésre az anyag.

Tegnap (2007-04-16) áthívott a szomszédasszony (a lakás tulajdonosa), hogy segítsek már beüzemelni a TV-t. Belezavarodott az AM mikró beltéribe, meg a UPC kábelmodembe. Lényeg a lényeg! Az őrült szomszédok ki vannak rúgva. Most csend és béke honol. Meglátom milyen lesz az új albérlő, de remélem csak látni fogom, hallani nem.

To be continued. (de azért remélem inkább nem)

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...