RLL
(mert Indián kérte a tápját)

Íme a "híres" Motorola RLL terminál. RLL azaz: Radio Linked Line, magyarul a rádió a vonalban. Mesélhetnék dolgokat, de nem teszem, mert mégiscsak a "cégnél" dolgozom, és az ember nem szarik oda ahonnan enni kap. Legalábbis én így gondolom. Típusjelzés, és gyártó, meg a szokásos cetli.
Ez egy olyan eszköz, ami alapjaiban véve egy mobiltelefon, de helyhez kötött, és hagyományos "drótos" telefont kell beledugni. Oda való, ahová nem lehet egykönnyen elvinni a telefondrótot. Tulajdonképpen nem rossz ötlet, a hiba nem az elgondolásban volt, de ezt inkább hagyjuk...
Az antenna csatlakozója. Így néz ki rászerelve. Még most is van hozzá antennám, itt lakik a fiókban. Ilyen kis gumitöcsök. Volt hozzá kültéri körsugárzó, és nagy nyereségű Yagi is. Meg ujjnyi vastag kisveszteségű koax kábel.
Tulajdonképpen nem csúnya, bár az ügyfelek általában riadtan kérdezték, hogy: Ezt fogják nekem ide felszerelni? Oda kellett rakni, ahol jó volt a térerő. Például jól mutat a nappali falán középen. Volt ennek a szerkezetnek egy áramvonalasabb változata is. A dobozt három csavar tartja a falon, nem nehéz, nem kellett "túl jól" felcsavarozni. Aztán kitalálták, hogy szereljünk bele akkumulátort...
Itt nyílik. Volt hozzá valami kulcs is, de már nem is dereng hogyan nézett ki. Ha ezt a kis pöcköt lelököm, akkor laposfogóval is nyitható. Ez megy bele ebbe, így záródik. Van a hátán egy ilyen kiálló izé, ha leveszem a falról a gépet, akkor valamit kapcsol a panelen. Úgy dereng, ez nem volt bekötve, illetve felhasználva.
Ez van belül. Jobbra a panel, balra felül a kapcsolóüzemű tápegység, alatta az akkumulátor helye, jobbra lent pedig a telefon csatlakozója.
A panel. Ez tulajdonképpen egy interface a mobiltelefon, és az analóg készülék között. Jobbra lent van a csatlakozó, ide lehetett beépíteni a titkosító modult. Ez a modul azért kellett, mert eredetileg ez a masina olyan, mint egy 60-as mobiltelefon, hagyományos modulációjú hangátvitel, mindenféle titkosítás nélkül. A HIF "beszólt" hordhattuk ki a paneleket retrofit címszó alatt.
Ebbe kellett belekötni a telefon felé menő drótot, vagy a készüléket közvetlenül is bele lehetett dugni. Ez van a dobozban, bonyolult egy mintázatú panel. Kb. ennyit őriztem meg belőle az utókornak.
Ez a hálózati kábel vége. Majd mindjárt megoldom a konnektorba való bedugás problémáját. Rászerelhetnék egy hálózati dugót, de nem teszem.
Ezt viszont más ne tegye!
Soha! Sehol! Senki!
Ez az én privát hálózati csatlakozó szabadalmam!
Értve vagyok?
Van itt még valami, ki ne hagyjam. Ebbe a csatlakozóba bele lehetett dugni egy rengeteg gombos kézibeszélőt. Pontosan olyat, mint a korabeli 60-as retikül formátumú mobilokon volt. Ezen keresztül lehetett (és kellett is) felprogramozni a telefont.
Először rakok elemet a multiméterbe, mert elem nélkül ugye nem megy, aztán rámérek a 230-ra. A képen látható módon nem illik hálózati feszültséget mérni! Mindegy... Még élek, és ez a lényeg. Szóval eljut az feszültség a tápegység bemenetéig, de a tápból nem jön ki a 12 volt. Kikapcsolója nincs a szerkezetnek, szóval itt valami baj van.
A képen pont középen egy biztosíték látható.
Illetve nem látható.
Vagyis az látható ami maradt belőle.
Mindössze az egyik fém sapka élte túl a robbanást.
Ez a kormoska közvetlenül a biztosíték mellett található hálózati csatlakozó. Itt bizony nagyon elpukkant valami, többek között ez a túlfeszültség levezető bogyó. Kár érte. A tápegység kellett volna Indián kollégámnak etetőhajó akkut tölteni.
Jól átgondolt modul felépítésű szerkezet. Néhány mozdulattal könnyedén szét lehet szedni. Mmondhatni nincs sok dolgom. Elmondhatnék valamit a panelről, de nem jut eszembe semmi. Na jó, akkor elmesélem. A retrofit kapcsán be kellett építeni egy plusz panelt, s közben néhány jumpert is át kellet dugni, s azokat meg kellet fogni valahogy. Rendeltem csipeszt. Elmondtam mire kell. Ezt hozta a beszerző.
A tulajdonképpeni adóvevő fokozat. Jó alaposan össze van csavarozva, de torx ide vagy oda, rajtam nem fog ki. A dobozka pont ugyanaz, mint a néhai 60-as retikül telefonokban. Persze ez az adóvevő a 900 MHz sávban üzemelt. A felprogramozó kézi készülék is megegyezett a retikültelefon kézibeszélőjével.
Szétkaptam mint blöki a lábtörlőt. Mit lehetne vele kezdeni? Tulajdonképpen semmit. Persze át lehet alakítani, de ki ki döntse el, hogy megéri-e a fáradtságot.
Nem sok minden érdekes van benne. Nézegettem ezt a két nagy fémtömböt, hogy vajon mi lehet? Gondoltam valami brutál IC, de nem. Kitörtem az egyiket a helyéről. Szóval ez egy (két) 49 ohmos ellenállás, csak ezért ilyen fura, mert nagyteljesítményű, és indukciómentes.
Ez az RF végfok IC. Ezt azért kimentettem belőle. Gondoltam ideszúrom a PDF fájlját, de nem találtam a neten. Maximum eladni akartak nekem ilyet, nekem meg már ugye van.
Balra fent egy szép oszcillátor, de vajon mi lehet a két fényes lukacsos lemez alatt? Menten le is téptem őket a panelről.
Semmi érdekes nem volt a lemezek alatt, csak további morzsák...
Kimentettem a szerkezetből ezt a "nyeles" jumpert, éppen jó lesz valamelyik wincseszteremre. Krumpli ujjaimmal nem tudom megfogni a piciket, gondolom ezt éppen az ilyen problémás esetekre találták ki.
Eprom vagy mifene. Ebben van eltárolva a szerkezetben futó szoftver. Eredetileg le volt ragasztva egy cetlivel. Gondoltam megmutatom hogyan világít ha áramot adok neki, de aztán nem szadiztam szét.
Kimentettem pár LED-et, de csak megszokásból...
Néhány használhatónak tűnő alkatrész is itt maradt. A használhatónak tűnő dolgokat még mindig gyűjtöm, de addig addig gyűjtöm, amíg egyszer csak tele lesz a szobám meg a pince meg a t*k*m, és akkor kivágok mindent!
Ezeket meg az RF részből mentettem meg, a többit pedig szépen elhelyeztem a kukában. Béke poraidra Motorola RLL terminál...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...