Unitra M531S kazettás magnó
(az első sztereó magnóm)
Ilyen volt az első sztereó magnóm, csak a
szemben mozgó mutatójú műszeres változat.
Egészen ezen magnó érkezéséig a kazettás magnót nem vettem emberszámba. Mikor ez
a gép hozzám megérkezett, onnantól tudtam, hogy a kazettás magnó egy állat! Meg
az is,
aki kiadott ezer forintot ezért a roncsért! Mondjuk én voltam a marha, nekem
tetszett meg
a térhatás. Tomi barátomé volt a magnó, úgy volt, hogy megjavítom. Átnéztem,
majd szépen
felsoroltam Tominak a magnó hibáit. Tomi elkeseredet, érezte ő, hogy sosem
lesz ilyen magnója.
Már mint működő állapotban nem. Amúgy pár év elteltével, mikor nekem
feleslegessé vált, meg
amúgy is volt belőle itthon pár darab, szóval rásóztam egyet ajándékba (mint
gonosz barát),
hogy ne legyen csend a frissiben beköltözött lakásában. Szóval végül megvettem,
illetve
átvettem az első M531-es magnómat Tomitól egy ezresért. Veszteni semmit sem
vesztett
vele, ugyanennyiért vette Karcsitól. Karcsi tudta miért adja el ezt a magnót, és
most
már Tomi is, bár neki még nem is voltak vele tapasztalatai. Nekem meg lettek,
és meg is osztom őket veletek, a képek között el elszórva emlékeim...
A készülék alja.
Nincs benne semmi hiba, hiszen még egy szoci magnóban sem lehet minden
elcseszve!
(bár a konstruktőrök erősen dolgoztak a feladaton)
És valóban az!
Persze aki nem érti amit lát, annak kisebb esélye van arra, hogy szörnyethaljon.
Persze csak hülyéskedek... Ez a magnó elsőre nem is olyan rossz, csak
majd később, mikor közelebbről is megismerkedik vele az ember...
Lengyel, de ez egyből kiderült az UNITRA
névből. A ZK sorozatú orsós magnókat korábban
belülről már áttekintve, nem
számítok semmi jóra. A ZK140-es számomra nem volt
magnó. Egyszer volt itthon, de
egyszerűen meg sem próbáltam kipofozni,
simán szétszedtem alkatrésznek. Mondjuk
apukám eleve így,
illetve ezen célból hozta egy iskolai selejtezésből.
Uwaga, vagyis figyelem. A
hozzáadott papír sem volt magyar.
Hogy ténylegesen miről
szól, az meg nem érdekel.
Majd én jegyzetelek, csak győzzed olvasni!
A készülék háta. Nincs mibe belekötni,
hacsaknem a fejhallgató aljzat elhelyezésébe.
Mégis miért nem a magnó elején
van? Ki fog bemászni a készülék mögé bedugni
egy dugót? Persze a kapitalisták
tudták mi az a kényelem, ők hozzáférhető
helyre tették a
csatlakozót. Edzetlen tunya népek, el is híztak mind!
Most, így hogy már nálunk is kapitalizmus van, elhíztam én is.
Ennél marhább magyarázatot nem olvastam a túlsúlyra!
Szokásos tuchel csatlakozók. Látszik, hogy ez a
magnó nem volt agyonhasználva.
A tuchelt csak úgy nem lehet bedugni, mint a
kapitalisták RCA harangcsatlakozóját,
vagy a jack dugót. A tuchelnek meg kell
keresni a megfelelő bedugási elfordulási szögét.
Ezt ugye meg lehet tenni
egyszerű odatekintéssel is, de a szocialista öntudat arra vette
rá a magnós
népeket, hogy inkább hármat tekerjenek a dugón, káromkodjanak, de
oda semmiképp
se nézzenek! Vagy egyszerűen csak az volt a hülye, aki ilyen
csatlakozót szerelt
egy gép hátuljára. Visszatérve a lényegre, a tuchelen
nem látszik kopásnyom,
vagyis nem volt sokat használva,
vagy az is lehet, hogy rendes gazdája volt.
Füles csatlakozó hátul! Miért nem lehetett
előre tenni, mint mondjuk ezen az ős
Panasonic decken,
vagy ezen a
szintén régi ITT magnón? Attól, hogy
valami a helyére kerül, attól még nem dől össze
a szocializmus! Mondjuk
valamitől csak összedőlt, de szerintem nem a dolgok egyre inkább
helyrekerülése
volt az oka. Vagy lehet hogy igen? A hálózati zsinór borotvacsatlakozója
véletlenül jó helyen van. A hangfalcsatlakozók ezen a magnón egy érdekes állat.
A végfok alapból 8 Ohmos hangszórókat szeret, de hogy rá tudjuk tolni
a 4 Ohmos
hangszórókat is, van belül két darab soros ellenállás.
Mondjuk utóbbi
esetben a rendelkezésre álló kimenő
teljesítmény fele már a dobozban hővé
alakul,
de legalább nem ég le a végfokozat.
Nekem eleve rossz véleményem volt a kazettás
magnókról,
és akkor jött ez dög, és még rátett egy lapáttal!
A kazettaajtón semmiféle lassítás nincs, egyszerűen kivágódik ha meghúzzuk a
gombot.
Persze ez nem egy akkora hiba, illetve még ha csak ez volna a gond...
Számomra a szembemozgó mutatós műszerek
mutatósabbak.
Minden Unitra gépbe ezt rakták egy időben, például az Uwerturába, meg a ZK246-ba
is.
Hangerő és balansz gomb helyett két hangerő
potméter van, használat szempontjából
nekem sosem okozott problémát. A
hangszínszabályzó kapcsolási rajzát percekig
néztem, de nem jöttem rá milyen
típus. Értem hogyan működik, csak a rajza
nem hasonlít semmire. A felvételi
szintszabályzó egy darab potméter,
vagyis felvételkor nincs balansz szabályozási lehetőség.
A gombok elhelyezése egyedi, de meg lehet
szokni.
Mondjuk aki hozzászokott az M8 Calypso kezeléséhez, annak
kissé talán furcsa
lesz, hogy a középső gombbal kell lejátszásra kapcsolni.
Számomra először semmit sem mondott ez a név.
Pár hónap használat után azonban összerezzentem, ha valaki kiejtette e titkos
számsort.
Legyen valami pozitívum is, a hálózati kapcsolóval soha semmi bajom sem volt.
Úgy dereng a számlálóval sem volt gond.
Én Tesla párti vagyok, szerintem egy B4 sokkal magnóbb, mint egy ZK 140!
A műszer, ha nem is kifejezetten szép, de legalább nem ronda.
A nyitott kazettaajtón keresztül némi por
látható, de ez származhat akár tőlünk is.
Úgy értem már egy jó ideje az asztal alatt porosodik ez a magnó.
A gomb alatt nylon lapocska van, hogy a gomb ne
karcolja össze a szép fényes
alumíniumbetétes előlapot. Maga az előlap amúgy
valóban szép.
Persze nem egy Englebert fényességű, de azért szép.
Egy piros gomb (a felvételé) hiányzik, majd pótolom a másik magnóról.
Ha a csavarra egy rászoruló papírkarikát
húzunk, nem fog kiesni miután kitekertük,
hanem bent marad a helyén. Ismét
egy kedves, de már rég kiveszett népszokás...
A számláló ablaka beesett, majd
visszaragasztom. Soha nagyobb hibát!
Gondoltam hátha imáim maghallgatásra találnak, de nem...
A magnó belseje szép, rendezett, áttekinthető.
Minden része könnyen hozzáférhető.
Mondjuk kell is, hogy így legyen, de az ember
először ugye nem gondol
semmi rosszra. Idővel persze ez a hozzáállás paranoiává
fajul...
A magnó kapcsolási rajza. Jól áttekinthető,
mindent könnyen és gyorsan meg lehet találni.
Belemehetnék olyan
részletekbe, mint a tápegység, de kit érdekel? Szóval a tápegység
egy elég
elvarázsolt felépítmény! A trafó kisebb feszültségű tekercséről jár a motor.
Egy
nagyobb feszültségű tekercsről, mely sorba van kötve a kisebb feszültségű
tekercsekkel, jár a magnó elektronikája. A végfok direktben ide van bekötve.
Az
előerősítő fokozatoknak külön tranzisztoros áteresztő stabilizátora van.
Mondjuk
kell is, mert a végfok valamiért nagyon rángatja a tápot.
A végfokozat paneljai. Az enyémben mindkettő ki
volt égve.
Persze ez nem egy akkora hiba, könnyen orvosolható.
Ez a panel teljesen épnek látszik, ezt még nem
piszkálta senki.
Jó jel! Remélem a többi résszel sem lesz semmi gond.
Sajnos a remény egy igencsak csalóka dolog...
A hálózati trafóját szeretem. Ilyen van például
az egyik HF jelgenerátoromban is.
Ha odajutok, majd belinkelem ide. Ezeket a
dolgokat fel szoktam írni egy táblázatba.
Már mint azt, hogy melyik cikkből
milyen még el nem készült szétszedésre van utalás.
Most nem mutatom meg a
táblázatot, amúgy brutális...
A biztosíték ép, és eredetinek nézem.
Még a kis papírdarabka is megvan,
ami a
hálózati kapcsolót hivatott elszigetelni az egyik végerősítő paneltől.
A végfokok paneljai kihajthatók a készülék
vázából. A váz amúgy fát utánzó műanyag.
Nem lehetetlen eltörni, de nem szokott
vele baj lenni, csak a mechanikát
rögzítő hátsó fül szokott letörni. Szóval
vannak tapasztalataim...
Érdekes dolog, de a két végtranzisztor nem
egyforma. Az egyik "B", a másik pedig
"C" jelölésű. Ez nem javításra utaló nyom,
mert ez gyárilag ilyen, a kapcsolási
rajzon is így szerepel. A végfokozat felső
tranzisztora a "C" típusú.
A "C" általában a nagyobb bétájú, vagy a nagyobb
feszültségtűrésű
változatot jelenti. Jelen esetben szerintem a jelölés a bétára
(áramerősítési tényező) utal.
Mindkét tranzisztor NPN, de az alsó át van
fordítva egy tranzisztorral PNP-nek.
Így az alsó tranzisztor eredő bétája nagy,
ezt kompenzálja a felső tranzisztor
nagyobb áramerősítési tényezője. Na, ezt se
sokan értették...
Ha a fényes lemezt rögzítő három csavart kitekerem, attól a
lemezt még nem lehet levenni,
mert egy szál dróttal össze van kötve a panel
földjével. Ez egyrészt árnyékolás miatt
van így, másrészt azért, hogy engem
bosszantson. Aztán van még itt egy kis bibi,
amitől a kezdő szoci magnót
piszkáló amatőr a falra fog mászni! A magnó
mechanikája nincs testelve. Már nem
úgy egyáltalán nincs, hanem akkor
nincs, ha a magnót ennyire szétszedjük. Ha
ebben az állapotban kapcsoljuk be,
akkor gerjed mint állat! Az ember azt hinné
elrontott valamit, de csak a konstruktőr
szelleme riogat ki a készülékből.
Szóval a mechanika úgy van testelve, hogy nagypanel,
onnan drót az árnyékoló
lapra, onnan csavar a mechanikára. Ha kitekerjük
a csavart, vége a testelésnek.
Persze miután az ember rájön, hogy mitől
gerjed üvöltve a magnó, csak egy szál
drót, és már kussol is!
A nagyobbik panel is ugyanolyan hajtogatós, mint a végfokok kis paneljai.
A vezetékek sokkal masszívabbak mint Tesláéknál, nem dereng, hogy
valaha is
bármi letört volna, pedig hajtogattam a gépem erősen!
Ezt a panelt sem piszkálta senki. Ami hiányzik
ebből a magnóból, az a beállítási
lehetőségek sora. Például jelszintet
közvetlenül sehol sem lehet benne állítani.
Mondjuk van két potméter a
műszerekhez, meg egy másik, amellyel az egyik
vonalkimenet szintjét lehet
beállítani. Szerintem ez azért édeskevés! Például
előmágnesező áramot sehol
sem lehet állítani. A törlő oszcillátor jelszintjét,
pontosabban szólva a
tápfeszültségét lehet állítani, és slussz! Szóval nincs
semmi a magnóban, amivel
egyformára lehetne beállítani a két csatornát.
A panel alkatrészoldala. Áttekinthető, minden szépen feliratozva van.
A felvétel / lejátszás átkapcsoló a megszokott Isostat.
Nem volt bajom az elektronikai alkatrészekkel,
bár az első fokozat tranzisztorait kisebb
zajúakra cseréltem. Persze ez sokat
nem számított, mert az első fokozat eleve el van
cseszve. Ez annyira így van,
hogy még egy módosítás is született
rá Császár László
tollából az RT hasábjain. Túl nagyáramú beállításban
üzemelnek a tranzisztorok,
ezért olyan zajos az első fokozat. Magam nem
építettem át az enyémet, de járt
nálam ilyen átépített magnó, valóban csendesebb
volt. Ekkoriban nekem már
megvolt az AIWA, meg egy házilag barkácsolt HF millivolt
mérő műszer,
szóval játszásiból rámértem a zajra, majd visszaalakítottam a
magnót
az eredeti alkatrészértékekre. Számokkal nem tudok szolgálni,
de valóban
zajosabb volt az eredeti rajz szerinti kapcsolás.
Kapcsolós dominó tuchel a fejhallgatónak, jobbra pedig a két hangfalcsatlakozó.
A kisszintű be és kimenetek tucheljei ötletes módon a panelra vannak forrasztva.
A magnó mechanikája teljesen újszerű állapotban
van, még senki sem piszkálta,
csak néhány eltévedt porcica kering erre
határozatlanul...
A nyomógombok tolórudakon keresztül mozgatják a mechanika egyes részeit.
A tolórudakat nem lehet
kiszedni, csak elvágni. Ezt onnan tudom, hogy én annyira
berágtam az enyémre, hogy egészen apró
darabokra szedtem. Mint ezen a videón
látható, a gombok vékony rudakon keresztül mozgatják
a gyorspörgetés alkatrészeit.
Láthatóan nyomkodom a gombokat, de azok nem maradnak lent.
Nem azért van így, mert nyomom közben a stop gombot, hanem mert ez a mechanika
ilyen.
Milyen dolog, hogy még ha szoci is az a magnó, hogy gyorspörgetés
közben folyamatosan
nyomni kell a gombot? A mechanikát kiszedve, és a vezérlő
nyomógombsort lebontva
előkerül egy hosszúkás lemez, amibe kell fúrni két
lyukat, majd szögletesre kell őket
reszelni. Persze összerakni nem egyszerű eset,
mert a szétszedés közben talált nem
oldható kötéseket is meg kell bontani.
Szóval egy délutánt felemésztő móka után,
az elvágott rudacskákat csoki
szorítóval összekötve, olyan lesz a magnónk mint
a többi, vagyis ha lenyomunk
egy gombot, akkor az lent is fog maradni. Ez az
átalakítás használat közben
semmiféle problémát nem okozott! Nem tépte el
a magnó a szalagot pörgetés
végén, miért is tette volna? Szóval érthetetlen,
hogyan gondolta ezt így a
konstruktőr!
Ezt a két műanyag valamit tologatja a
gyorspörgetés gombja. A bal oldaliról nem hiányzik
a görgő, gyárilag sincs
benne. Mint a himbák szélén látható, a tolórudak végének
áthelyezésével lehet
állítani a pörgetésen. A képen fent középen pedig az
látható, amiről már
korábban szóltam, vagyis hogy a mechanika
hátsó végét rögzítő csavar letöri a
vázról a kiálló részt,
mert pont ott lett vékony, ahol nem kellene.
Ez itt úgy van összeszerelve, hogy nem
bontható.
Vagy bontható, de akkor alaplapig kell hozzá kiüríteni az egész
mechanikát.
A motorral semmi bajom sem volt, és most sincs.
A panelek zsanérjai műanyagból vannak, ennek
ellenére nagyon masszívak!
Rengeteget kell a paneleket ki-be hajtogatni, hogy eltörjenek.
Ez biztosan így van, mert rengeteget hajtogattam
őket, és ahogy kell, szépen el is törtek.
A mechanika innen nézve is ép, hátha nem kell
hozzányúlnom. Persze ez csak hiú ábránd...
A piros nyíllal jelzett helyen gyárilag nincsen csavar. Ha lenne, akkor nem
törött
volna el a ház a mechanika végét tartó résznél. A csavar így utólag
beszerelve is pótolja a hátsó csavart, megfogja a mechanikát,
számomra érthetetlen, hogy gyárilag miért hagyták ki.
A szalagpálya teljesen ép, nem látok különösebb kopásnyomot.
Sajnos a szalagtovábbítás egyszerűen gyenge.
Ha csak kicsit is hozzáérek a nyomógörgőhöz, szinte
azonnal leáll.
Ami nem is csoda, ha egy görgő így néz ki. Nem a használat
ette meg, hanem az idő.
Valamint érthetetlen módon keskeny ez a görgő, vagyis alig lóg túl a szalagon.
Így meg nem is csoda, hogy nincs benne elég erő. Én kicseréltem a görgőt
az én régi magnómban szélesre, de csak annyi dereng, hogy valamiért
sokat szívtam vele.
A fej teljesen tiszta, enyhe kopásnyom látható, de ez így még bőven jó.
A törlőfejen kosznak semmi nyoma, és leszóródva
sincs barna por.
Vagyis ezt a magnót egyrészt normális kazettákkal használták, másrészt keveset.
A tolópotméterek tengelyeit, illetve tolókáit
látjuk fejjel lefelé nézetben.
A felvételi szintszabályozó potméter karja egyértelműen görbe.
De nem csak úgy egyszerűen, hanem szépen "S" alakban.
Vagyis odébb lett görbítve, hogy jó helyen jöjjön ki
az előlapból. Ez kérem igazi szoci hangulat!
Gyári megoldásnak láttatok már ennél szebbet?
Amúgy érthetetlen, mert a panel a helyén van, és a magnó fedele sem görbe.
A potmétert meg nem lehet rossz helyre beszerelni!
A többi kar jó helyen jön ki, csak egyet kellett utólag behangolni.
A panel bal oldalán a motor tápegysége, a jobb
oldalán a 4 Ohmos
hangfalaktól való védelemre szolgáló 2,2 Ohmos nagy teljesítményű ellenállások.
A szintszabályozó panel. Viszonylag gyengék
ezek a potméterek, hamar elkopnak.
Cserébe darabokra lehet őket szedni, és az érintkezőiket az ellenálláspálya
még el nem kopott részeire átgörbítve még sokáig újra használhatók.
Persze ez nem éppen egy leányálom hadművelet...
A képen egyrészt a számláló meghajtása látható,
ami igen érdektelen egy részlet.
Ami már érdekesebb, az a görbe tolórúd. Egy rúd, ha az már eleve görbe,
akkor az rugózni fog ha tologatjuk. Ennek fényében elképzelhető,
hogy milyen stabilitással mozgatják a magnó gombjai
a mechanikai részeket.
Az ember ezeket a kontaktusokat elnézve arra a
következtetésre jut, hogy ezekkel nem
lesz semmi baj. Persze ez egy nyilvánvalóan téves következtetés! Mondhatjuk,
hogy
sokat használtam ezt (illetve egy ilyen) magnót, és azért lehet, hogy minden
létező
hiba előfordult a praxisomban, de ez nem így van! Ez a magnó itt előttünk szinte
teljesen új, alig használták, nem kopott, még csak nem is különösebben piszkos,
mégis kontaktosak ezek az érintkezők. Márpedig ezek az érintkezők süketítik
le az elektronikát, mikor megnyomjuk a stop gombot. Ha nem süketítenek,
akkor pedig igencsak érdekes süvítő szél effektust fogunk tapasztalni.
Mondhatnám, hogy ez a magnó nagyon zajos, de ez így ebben
a formában nem fedi a valóságot, mert ez a magnó:
Ez kérem kurva zajos!
A nyomógombok majdnem tiszták.
Fényesre kopottságról (mint az én régimnél) szó sincs.
A tolópotméterek porvédelmét belülről
felragasztott szöszös valamivel oldották meg.
Nem sikerült. Oszt akkor mi van?
Ez nem áll valami jól, majd megigazítom. Az
enyémben egy egész kis tornyot
ragasztottam ide műanyagdarabkákból, hogy ez a lemez párhuzamosan fusson
az előlappal, különben különös dolgokat fog művelni a magnó kazettakiadáskor.
Még jó, hogy van másik magnó alkatrész
donornak.
A nagy lapaj Philips meg az utolsó darab lom az asztal alatt.
Ez azt jelenti, hogy újra tudok dolgozni az asztalomnál, vagyis már
nincs semmi akadálya annak, hogy összerakjak egy újabb relés dobozt.
Halogatni kellett volna még ezt a magnót egy kicsit...
A pillanat állj karocskája, ezt mozgatja a
gomb.
Az ember azt gondolná, hogy azért görbe, mert ide van beállítva.
Persze mint azt a kedves olvasó az eddigiek fényében már biztosan sejti, kérem
ez egyáltalán nem így van! Miután kiegyenesítettem a görbe részeket, jó lett.
De akkor ez így eddig hogyan működhetett? Ez a kérdés a szoci magnót
tulajdonlók körében igen gyakran felmerült!
A műszerek világítása rendben van.
A műszerek szépen mozognak, bár a bal oldali nulla dB körül akad egy kicsit.
Azt
kell mondjam, hogy ez szinte természetes egy szoci magnónál.
Több sebből vérzik,
ezért akarva akaratlanul mindig előkerül
egy egy újabb csepp vér. Akár piszkáljuk akár nem...
Megpucoltam az alját és tetejét, de nem kellett
a mosást forszírozni.
Nem is volt koszos, még csak ultra sem kellett, elég volt a sima konyhai
mosogatószer. Az asszony mindeközben újságpapírból egy elefántot készít.
Az elefánt, ha felfelé álló ormányú, akkor szerencsét hoz. Szerintem rám
is fér!
A magnó kifejezetten nyávogott, amit az
okozott, hogy a felcsévélő orsó túl erősen
húzta a szalagot. A gumigörgőt a szalagtovábbító tengelytől elhúzva,
azonnal felgyorsulva viszi tovább a magnó a szalagot.
Kicsit felpolíroztam a filcet, egyből abbamaradt a jelenség.
A fej meg lötyög. Nézem a csavarokat, mind
megvannak húzva.
Mi a franc lehet ez? Kitekertem a fejtartó csavarokat, és akkor megláttam ezt.
Szoci magnó ide vagy oda, egy gyárilag lötyögősre szegecselt fej az azért ki*basz*tt
durva!
Szerencsétlen kiad a magnóért négyezer valamennyi forintot, és ezt kapja...
Ebből a gépből így, már mint lötyögő kombináltfejjel, akárcsak
egy kicsit is stabil magas hangokat azt biztosan nem
fogunk kapni. Megszorítottam a szegecseket.
Azt is megszorongatnám, aki ezt a kezéből
így kiadta! De ha már a MEO-s is részeg...
Fültisztító pálcika, alkohol és benzin.
Azt a poént már régebben elsütöttem, hogy nem is a magnót pucolva lettek
ilyenek...
Érdekes mód lassan játszotta a szalagot a
magnó. Csináltam 1 kHz próbakazettát
a Technics magnóval, majd az M531-esen visszajátszva, a frekvenciát
a frekvenciamérőmmel ellenőrizve beállítottam a sebességet.
Ezzel mi a szart kezdjek?
A BRG görgő sajnos nem jó bele, új pedig csak
ilyen van itthon.
Én régen az enyémbe valahogy beszereltem, de a megoldásra már nem
emlékszem, csak a közben szóródó átkok visszhangzanak azóta is a szobában...
Van itthon némi készlet, de egyik sem jó bele,
mert vastag tengelyes.
Érdekes, hogy eddig a BRG görgőt szinte bármibe bele tudtam szerelni, ebbe
meg...
Megtaláltam az én egyik régi 531-esem görgőjét, de az még ramatyabb.
Persze a régi görgőt fel lehetne esztergálni,
már ha volna itthon esztergám.
Mivel nincs eszterga, ezért a görgőt egy Miniplex befogóba fogtam be.
Tetszik vagy sem, ez van! Óvatosan Nekitoltam a polír papírnak.
Hogy mennyire szabályos forma a görgő, azt nem tudom, mindenesetre jobb lett
mint volt.
Most már erőből kell lefognom, ha a szalagfutást meg akarom állítani.
Készítettem két RCA - DIN hangfal tuchel
átalakítót.
Már úgy is régen tervbe volt véve...
Ez a két pici hangfalat szedtem le a polcról, próbához pont jók lesznek.
Működik a magnó. A rákötött
hangfalak minősége hagy maga után némi kívánnivalót,
de ezt a régi
motorosok már megszokták. Amúgy a gyártó is ráérzett, hogy valami
baj lehet a mélyhangokkal,
mert elkészítette ennek a hangfalnak a mélynyomóval
kiegészítetett egészen brutális változatát.
Mivel régen nem volt fényképezőgépem, ezért nem tudom
megmutatni, hogy milyen
hangfalakkal használtam ezt a magnót. Segedelmül hívva
egy korabeli RT újságot,
azért mégiscsak láthatjuk a múltat. Pont olyan
hangfalaim voltak, mint ami ezen
a képen látható. Ezek autóba való kerek
hangfalak. Semmiképp sem a minőség
jegyében születtek, mindössze arról van
szó, hogy valaki úgy gondolta, tegyük
a hangszórót egy gömbbe. Ráadásul 15
Ohmos hangszórók voltak, hogy még
négyet párhuzamosan kötve se tudjunk kárt
tenni (túlterhelés) egy autórádió
erősítőjében. A magnóhoz 4 illetve 8 Ohmos
hangfalak valók. 15 Ohmostól
leégni biztosan nem fog, de persze szólni se nagyon...
Egyszerűen nem tudtam megállni, és átkötöttem a műszereket, hogy lejátszásnál is
mutassanak.
Kár volt, mert előjött, illetve láthatóvá vált az a hiba, hogy ennek
a magnónak a két csatornája
sosem működik egyformán. Annyira silány a
szalagvezetés és az elektronika, hogy még mono
kazettával sem lehet ezzel a
magnóval mono hangot produkálni! Csinálhatunk amit akarunk,
mindig lesz annyi különbség a
két csatornából érkező jel között, hogy kapjunk egy
kis térhatást. Jobb gépeken ehhez külön fázistoló áramkörök kellenek!
Félretettem a magnót, bevallom jólesett!
Nem szórtam szét az alkatrészeket, mind szépen megvan.
Gondoltam amíg a magnó a szobában áll, addig visszaragasztom a számláló ablakát.
Azt mondja "sokoldalú ragasztó".
Vazmeg! Ha egynél több oldalát oda mered ragasztani, kitaposom a beled!
Olyan mintha be lenne törve a magnó teteje,
pedig nem. Mindössze arról van szó,
hogy a fröccsgépben benne maradt egy darabka anyag, ami a következő
munkadarabbal valamiért nem volt hajlandó összemelegedni.
Az előbb még jó volt, de mondom szoci magnó, az ilyen dolgok teljesen természetesek.
Kiszedtem a kazettaajtó nyitógombjához tartozó tolókát,
gondoltam megnézem, mégis mi a csuda történt vele két a két napi állás közben.
Olyan mintha, de ezt találja ki mindenki magának. A szoci
magnóban az a szép,
hogy az ember folyton újabb olyan részleteket talál benne,
amelyekre tekintve
önkéntelenül is feltolul a kérdés: Mégis hogy a picsába
működött ez így eddig?
Hiányzik egy díszléc a magnóról, de mint régi motoros, az ilyesmire fel vagyok készülve.
Ez egy öntapadós alumínium szalag, az
Ezermester boltban vettem pár forintért.
Persze akkor még nem tudtam mire lesz jó, csak láttam, hogy olcsó.
Például lehet vele olyat csinálni, hogy egy előlap szélére
felragasztva olyan hatást kelt, mintha vastag
alumíniumból lenne a készülék doboza.
Illetve jelen esetben egy keskeny alumínium
lemezt pótolok vele.
A hossz jó, csak a perspektíva miatt látszik rövidnek a szalag!
Viszont a szalag egy milliméterrel szélesebb
mint kéne.
Ollóval levágni képtelenség, ezért a kezem ügyébe akadó tárgyakat hívom
segítségül.
Annyira ügyes vagyok, meg is veregetem a vállamat.
Ez kérem pont olyan mint újkorában, még a színe
is stimmel!
A színt azért említem meg, mert a magnó kétféle előlappal készült.
Az egyik ilyen matt alumínium, a másik meg olyan, mintha csiszolt lenne.
Miért nem lehet azt a két műszert rögzíteni a
helyén?
Már félig összecsavaroztam a magnót, mikor rájöttem, hogy a műszerek...
Ez a kép valahogy annyira ismerős...
Feltolulnak az emlékek... Nálam is sokszor volt így ez a magnó. Mármint úgy,
hogy nem volt rajta a teteje.
Egyszerűen nem volt értelme rátenni, valamiért
úgyis mindig ki kellett nyitni. Aztán meguntam a dolgot,
spóroltam, vettem
egy AIWA F220-ast. Belenéztem kíváncsiságból, majd évekig nem kellett kinyitni!
Egyszerűen nem adott rá semmi okot. Mindig szólt, és mindig azt csinálta amit
szerettem volna tőle.
Aztán egyszer csak bedöglött, elengedett a panelen egy
átkötés. Megforrasztottam. Ismét évekig
nem kellett belenyúlni. Szóval egy szoci
magnónak van egy olyan szerelős feelingje, mint
mondjuk egy Verhovina mopednek.
Szerszámosláda, és hozzáértés
nélkül azzal sem lehetett messzire jutni...
Miért nem mutat azonos jelszintet a két műszer
lejátszáskor?
Már mégis hogy a jó édes anyukájában mutatna, mikor a két
műszer a magnó kikapcsolt állapotában sem mutat azonosan!
Találtam az asztalon egy darab fényes alumínium
csíkot.
De ez nem lehet az eredeti, ami a kazettaajtó elől hiányzik!
Ha csak nem el volt bújva bent a magnóban valahol, és kiesett.
Persze szó sincs róla, hogy a lemezkének ilyen kalandos története
volna.
Egyszerűen csak lehullott az asztalomra egy újabb darab a magnóból...
Gondoltam összerakott állapotban is kipróbálom minden funkcióját, mert ugye a rossz emlékek...
Figyeljük meg a műszerek világításának fényerőváltozását. Egyszerűen nem
bírja a táp a terhelést.
Ez azért érdekes, mert én egyszer unalmamban
készítettem egy ilyen magnó alkatrészeiből egy szép
erősítőt. Mindössze 6
centi magas volt, és negyvenkét centi széles, mint a többi gépem. Az előlapon
körben az előbb látott fényes csík futott. Az előlap szép matt fekete volt,
szép nagy fekete hangerő,
és egy kisebb balansz gombbal. Benne volt a magnó műszere is.
A trafó szintén ebből a magnóból
származott, és persze a végfok panelek is. A
végtranzisztorok 2N3055 / 2955-re lettek lecserélve.
A hűtőborda sem
maradt, kapott két normális darabot, melyek kilógtak a készülék hátuljából.
Amolyan segéderősítőnek használtam. A lényege az volt, hogy ezen volt elől
fejhallgató
kimenet. De tényleg azért készült ám, mert a másik erősítőmre lusta
voltam lyukat
fúrni. A hangszín panel nem lett beépítve, volt saját készítésű ekvalizerem.
Szép hosszú mellébeszélés volt, de a lényeg az, hogy a magnóból
épített erősítőn nem rángatta a hang a műszervilágítást.
Kész, össze van rakva, örömmel nézegetem, hogy
mindjárt elkerül innen.
Persze nem merek túl erősen ránézni, nehogy elromoljon!
Azért csak látok benne még érdekes részletet.
Hát mégis hogy áll ott az a gomb?
Készen van, bár ezt egy szoci magnóra sosem lehet teljes bizonyossággal
rámondani.
A lényeg, hogy minden funkciója működik, jelenleg épp a saját
felvételét játssza vissza.
Magnóhoz szokott füllel hallgatva azt kell mondjam,
elfogadhatóan szól,
bár én a részemről kifejezetten nem szeretnék vele együtt élni!
Ha nem szeretnék, hát nem szeretnék, megtehetem,
vagyis
azonnal bedobozolom, és megy postára az új gazdájának.
Megmaradt a végére egy videó, mint a szoci magnó feelinget
bemutatandó.
Ilyen hangot ad a kazetta gyorspörgetéskor. Érdekes, de az
AIWA F220
sosem adott ki magából ilyen hangot! A PIONEER CT506-os sem
zizegett. Nem tudnak ezek a nyugatiak a magnózásról semmit...