PTS 100 / 200 Érpárkereső
(ez egy szerszám, igen sokat dolgozok vele)
(ne kérd, mert úgy sem adok belőle)

 

Apró affér az érpárkereső vevőrészével

Mint az a képen jól látható, ez a szerszám igencsak használva van. Talán sosem volt
ilyenből új a táskámban, mert mindig a raktári selejtes dobozból csemegézek
egy-egy újabb darabot, mikor az előző példány végleg feladja a működést.
Ez még nem halott. Illetve de, csak nem teljesen. Mindjárt újraélesztem.

 

 

A tok eredetileg két félből van összeragasztva, ami az első szétszedéskor némileg sérül.
Mondjuk ez nem akkora baj. A baj az, hogyha összeragasztom, akkor legközelebb
javításkor ismét ketté kell törni. Ha meg csak úgy slendriánul össze szigetelő-
szalagozom, akkor meg így néz ki. Először persze nem, mert elsőre jól áll
rajta a fehér szigetelőszalagból készült vékonyka csík, csakhogy aztán
az első meleg nyári napon, a szigetelőszalag elindul a lejtőn lefelé.
A nem különösebben szép eredményt láthatjuk ezen a képen.

 

 

Így néz ki félbetépve.

 

 

A panel végére eredetileg rá van forrasztva a réz csúcs. Apró probléma,
hogy ez a csúcs, ez nem marad ott! Ha a műszert leejtjük, akkor pont
úgy viselkedik, mint a mondásbeli macska, aki bárhogy is ejtjük el,
folyton zsíros kenyérre esik! Vagyis a réz csúcs biztosan le fog
törni a panelről kb. már az első héten. Letörött csúccsal meg
hol sípol, hol meg nem, ami nem éppen szerencsés állapot!
A fotón látható igencsak kétséges érintkezési biztonságú
ideiglenes kötést (jó hónapja így van) egy kapualjban
készítettem a lépcsőn ülve, miközben kifejezetten
trágár népdalokat dúdoltam a kíváncsi lakóknak.

 

 

A másik neuralgikus pont ez a potméter, aminek a lábai szintén hajlamosak leválni
a panelről, ami kb. ugyanúgy őrületbe kergeti a felhasználót, mint a letörött csúcs.
Persze ha óvatosan bánik az ember a szerszámokkal, akkor azok ezt meghálálják.
Vagyis sokáig kitartanak. Mint a példa mutatja, én nem vagyok egy óvatos típus.

 

 

Kell egy páka, amivel visszaforrasztom a csúcsot a helyére.
A páka itt szokott lenni. Tudom, mert mindig tőlem kérik el a kollégák.

 

 

Azt a lusta mindenit! Hogy elbújt a kicsike a sarokba!

 

 

Ez a páka olyan régóta megvan, hogy csak na!
Szerintem valamikor a 80-as évek közepén vettem ki a raktárból.

 

 

A pákahegy befogó csavarján az idő, és a csavarhúzóm mély nyomokat hagyott.

 

 

Kivettem a hegyet, mert hiába volt odadrótozva, igen rapszodikusan érintkezett.
Ha visszaforrasztom a hegyet a panelra, ismét le fog onnan törni.
Persze azért visszaforrasztom, de a biztonság,
és persze a folyamatos működés
érdekében, kell egy kis drót.

 

 

Van itt a sarokban pár dobozzal.

 

 

De kihúzhatok egy szálat a telefonközpont rendezőjéből is.
Persze ez utóbbi nem jó ötlet, hiszen ha így teszek, nekem kell majd visszakötni.

 

 

Végül mégiscsak az egyszerűbb utat választom. Maradok ennél az USB kábelnél.
Érdekes, hogy az eszközeink jó részén van USB csatlakozó. Kábelt is
adunk hozzá a dobozban. De élet az nincs a csatlakozókban!

 

 

Igencsak jóféle kábel ez kérem! Sodrott erű, sodrott érnégyesű, dupla árnyékolású,
külön földszálas. Éppen jó lesz kitépni belőle három szál színes vezetéket.

 

 

Kicsit nemzeties a piros fehér zöld színösszeállítás, de belül nem fog látszani.
Majd március 15-én kettétöröm, megforgatom, kitűzöm, s már készen is a kokárda!

 

 

A kuka felé tartó USB dugó pedig pont beválik ideiglenes satunak.

 

 

Ez a forrasztás, ez kérem tökéletes!
Az őt megelőző kontakthibás kötéshez képest legalábbis az.

 

 

A hegyet visszaforrasztottam a panelra. Jó kövéren megpakoltam ónnal.
Mikor majd a hegy letörik, mert biztosan le fog, akkor majd
vezetik a jelet az elkerülő útnak bekötött drótok.
Persze a hegy ha letörik, lötyögni fog.
De az nem egy akkora hiba...

 

 

 

Nem hoztam be az adót, így próbaképp egy mobiltelefon töltőjét kerestem meg.

 

 

Megy vissza a táskába, a többi szerszám mellé.

 

 


Apró affér az érpárkereső adó részével

Szarrá van égve a kapcsoló melletti ellenállás! Nem igen látom az okát,
hogy ezt miért tette. Nem szokott ennyi energia lenni egy telefonvonalban...
Előző nap még működött, aztán meg ez. Még jó, hogy közel voltam a központhoz.
Beszaladtam, elkértem a benti adót, majd vissza az ügyfélhez. Szóval elvagyok.

 

 

Az ellenállás olyan masszívan égett, hogy ezt a szép mintát rajzolta az adó dobozára.
Vajon mire csíptethettem rá a szerencsétlent? Próbáltam javítani.
Túlélte. Az égést, és a javítási kísérletet is.
Ellenben randa hangja lett. Kuka!

 

 


Típushiba javítása

Most meg azzal szórakoztat a sípoló adó része, hogy oldalra fordítva nem sípol.
Ez nem az a beteg, mert az a táskámban van. Ha azt hoznám haza, itthon felejteném,
és akkor a megszokottnál (pedig az se semmi) sokkalta csúnyábbakat találnék mondani.

 

 

Szóval hoztam egy másik hibásat a selejtes dobozból, aztán leraktam az asztalra.
Ez munkaeszköz. Ez sürgős. Nem állhat napokig!
Hetek óta itt hever...

 

 

Most azt a típushibát fogom orvosolni, hogy az adó kivezető kábele elszakad.
Persze nem kívülről szakad el, hanem csak belülről, hogy rászedje az embert.

 

 

 

Ráadásul ez a darab szép szimmetrikusan szakadt.
Vagyis egészen valószínűtlen, hogy bármely kivezető drótja vezetné az áramot.

 

 

Kell legyen itthon nem szakadó vezeték, mert múltkor bontottam egy piros beszélőt.

 

 

Valamint ahogy e doboz tartalmát elnézem, sok más dolgot is.

 

 

Néha hasznosulhatnak a begyűjtött lomok. Ez a zsinór is milyen jól jön, hogy van itthon!
Persze vehetnék is a boltban, de szerintem ilyen zsinórt tán nem is lehet kapni.

 

 

Kell egy vevő is, hogy ellenőrizzem a dolgokat. Már említettem az elején.
Ne kérd el egyiket sem, mert úgy sem adom!
Amúgy meg egyre hiányosabbak, hiszen ezekből javítom a többit.

 

 

Ez a példány egy különösen régi darab lehet.
Ezt abból gondolom, hogy tíz éve nem láttam kék szigetelőszalagot a raktárban.

 

 

 

Kifejezetten beteg a hangszórója, de azért működik.

 

 

 

Mielőtt még véletlen egy hibás adóra tennék új kábelt, megnézem,
hogy rendesen sípol-e. Jelentem sípol. Dolgozhatok. Francba...

 

 

A belseje teljesen épnek néz ki, a külseje azonban már kevésbé.
Ez persze nem csoda, hiszen épp az előbb törtem ketté.
No nem én! Hanem én a jeladó szép zöld tokját.

 

 

 

Ha bentebbről vizsgálom az adót, akkor jobban
sípol, mint a szakadt vezetékeken keresztül.

 

 

Mekkora kupi két szál drót miatt... Kéne nekem egy (sőt részemről akár több) asztal,
amit így hagyhatok. Vagyis nem kellene folyton rendet raknom rajta. Mondhatni
multitask üzemmódban is rendetlenkedhetnék. Ha asztalom nem is lesz másik
(mert úgy sem volna hová tenni), egy megkerülő ötletet már kidolgoztam.

 

 

Ez egy iszonyatosan masszív kábel. Gyakorlatilag sosem fog elszakadni.
Kívülről olyan erős anyagú szövet van rajta, nem viszi a csípőfogó!
Belül vastag műanyag köpenyben Leoni érszerkezetű a vezeték.
Vagyis a réz szálak nem magukban futnak, hanem fel vannak
csavarva egyenként egy masszív cérnaszálra. Olyan mint
a spirálrugó, illetve mint sok összefogott rugószsinór.

 

 

Kicsit fel kellett fúrni a panelen a lyukakat, ezért kicsit felfúrtam őket.

 

 

A Leoni érszerkezetű kábelt nehéz ónozni, mert gabalyodik.
Egyszerűen képtelenség úgy összepödörni, mint a szokványos sok erű drótokat.

 

 

A legfontosabb dolog kábelszereléskor,
hogy előre ráhúzzuk a drótokra, amit utólag már nem lehet.

 

 

Mind a két kábel nyakban tört el, közvetlenül a krokodilcsipesznél.
A krokodilcsipesz természetesen nem arra való, hogy krokodilt
csipkedjünk vele! Bár a bátrabbak olvasók megpróbálhatják.

 

 

Igen rendezetlenül néz ki, de azért jó lesz.

 

 

Jól ráharapom a krokicsipeszt a szigetelésre, hiszen ez a mechanikai rögzítése.

 

 

Ezzel a vezetékkel egészen addig ki fog tartani, amíg össze nem taposom valamiért.
Sajnos volt már ilyen. Valamin csak ki kell tölteni az embernek a dühét!

 

 

 

Utolsó teszt. Működik ahogy kell! Mehet vissza a melóba.
Majd hazahozom a másikat, és azt is kipofozom, hogy legyen egy melegtartalék.

 

 

A szemetet meg kidobom. A vastag színes vezetékeket majdnem eltettem.
Szerencsére még épp idejében beugrott, hogy el vannak szakadva.

 

 


Mindig hazajön velem egy újabb sípoló

Egyre másra hozom haza az alanyokat, csak a cikk nem akar kikerekedni.
Ennek az adórésznek is kábelszakadása van. De már nem sokáig!

 

 


S akkor jöjjön a lényeg
(melyben végre bemutatom, az érpárkereső működését)

Itt van példának ez a rendező. Drót benne mint a tenger! Sokféleképp meg lehet benne
találni a keresett érpárt, de igazán biztosra akkor megy az ember, ha beazonosítja.

 

 

 

Kicsit hadonászok a sípoló vevőrészével azon kifejtett kábelegység előtt (szerencsére
van rajtuk felirat), melyben a keresett érpárnak valószínűleg lennie kell. Persze
a használathoz kell némi rutin, de nagyon gyorsan rá lehet érezni az ízére.

 

 

 

Természetesen nem csak a rengeteg érpár közül lehet kiválasztani a keresett
egyet, hanem akkor is meg lehet vele találni egy vezeték végét, mikor
az egy szál magában áll. Akarom mondani, éppen el van rejtve.

 

 

 

Természetesen nem csak holmi mappányi papíron (mint azt épp az előbb láthattuk),
de műanyagon (doboztetők), és persze fán át is jelez. Néhány centi falon, mondjuk
gipszkartonon keresztül is meghallani. Amivel nem boldogul, az egyrészt a fémek,
másrészt pedig a jó zavarvédettségű kábel. Hagyományos telefonvezeték mellett
valósággal üvölt! Ellenben a sodrott érpárú vezetéket már halkabban jelzi. UTP
kábelnek neki kell nyomni. STP kábelt (árnyékolt), vagy a koaxot (ami szintén
árnyékol) nagyon nem szereti. Persze ezekben az esetekben is használható,
csak a jeladó egyik lábát nem a keresendő vezetékre, hanem a hálózati
földre szokás kötni. Utóbbi esetben csak óvatosan! Egyrészt illik
rámérni, hogy nincs-e véletlenül fázis (valami majd szikrázik
erősen) a drótokon. Másrészt ilyenkor sípol minden,
ami fémből van! Engem leginkább egy
fém ajtókeret lepett meg.

 

 

Ha már úgy is bent jártam a rendezőben, megörökítettem ezt a szép TRT biztosítéksávot.
Hogy minek vannak piros LED-ek szerelve a szélére? Arról fogalmam sincs!

 

 

Fából készült befűző sáv. Ilyet se nagyon látni manapság...

 

 

Így kell együtt használni, az előző két képen látott alkalmatosságokat.

 

 

Ez pedig, egy még az előzőnél is régebbi kábelvégelzáró.
Én jobbszerettem ezeket a régieket.

 

 

Ezt az újat már sem nem látom, meg a kezem is nagy hozzá...

 

 

Annyira fellelkesültem, hogy végre csináltam valamit (ezen cikkhez a videók), hogy
újfent megjavítottam a papírdaráló gépünket. Ezen szerencsétlen masinát szeretve
tisztelt kollégáim szinte gyermeki élvezettel végzik ki nap mint nap. A CD lemezt
persze még nem tudja feldarabolni. No de nem is a tudás számít, hanem a papír!

 

 


Ezek itt alább szövegnélküli nagyfelbontású képek
(leszakadt vezetékek, és elégett ellenállások esetére)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Műszaki leírás

 

 

 

 

 


Kapcsolási rajz

PTS-100 vezetékkereső rajza

 

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...