Vettem egy monitort
(néha valamivel fel kell dobni a napot)

A régi 17"-os volt, az új pedig 19"-os. Lehet nem egy nagy fejlődés, de azért jól láthatóan nagyobb az új monitor. Persze mindig becsúszik egy kis üröm az örömbe. Jelen esetben nem fér be az új a régi helyére. Persze mit vagyok meglepődve, a régi sem fért be! A fele talpa nélkül, felül két sárga ékkel kitámasztva volt eddig megoldva, hogy kicsit előre dőljön.
Három csavar tartja a monitor talpát. Ez egy jó megoldás. A régi monitorról nem tudtam leszedni a talpat. Kitekertem ugyan a tartócsavarokat, de masszívan a helyén maradt a talp. Feszegetni meg nem mertem, még eltörök valamit.
Erről az újról simán lejön az egész talpa. A monitor közepén egy takaró lap alatt ott a szokásos négy csavar helye, ennél fogva lehet például videó falat csavarozni egy tucatnyi monitorból. A cél tehát adott. A talpat nem alulra kell csavarozni, hanem középre. Így megoldható hogy alacsonyabb legyen, és előre lehessen dönteni, ne pedig hátra.
Ehhez a feladathoz kell egy közdarab, ami valami masszív anyagból van. Biztosan akad valami a pincében. Ez nem remény, ez tény! Van abban a pincében minden... Minden rajzkészségemet latba vetve létrehoztam a balra látható precíziós műszaki rajzot. (ötös voltam műszaki rajzból)
Ide kell beférnie a monitornak. Természetesen a helyről is levettem a méretet mielőtt nagyon félresikerülne a dolog. A monitor mögött lesz (volt is) hely, majd rakok ide valamit. Már van is ott egy TV.
Összekészítettem a hozzávalókat az előszobába. Csak a fúrósdoboz kellett, és ha már úgyis idefent volt az a randa sárga műanyag vödör, hát azt is leviszem a pincébe.
Át kell rajzolni a méreteket a papírról a kiválasztott vaslemezre. Ha elrontanám a rajzot van még anyag bőven. Előszedtem a hozzávalókat, hiszen mint mondottam volt van itt minden...
Szomorúan bámultam magam elé. Hát tényleg munkára adtam a fejem? No majd legközelebb kétszer meggondolom a dolgot. Kereshetek kibúvókat, például: (lásd lentebb).

- Ki rajzolta ezt a baromságot?

- Nincsenek megadva a mértékegységek!

- Erről a team ülésen nem volt szó!

- A munkakedvem elfelejtettem lehozni!
Az asszony is beleszólt a dolgokba. Azt mondta teheti, ebbe most ő is beleszólhat, hiszen mint a képen is látszik ez egy nyilvános telefon. Egyszer találtam egy csomó ilyen táblát a melóhelyen, s megszerezni őket csak egy pillanat műve volt!
Nincs mese, illetve van, de azt most nem mondom el. Átrajzoltam a mindenféle vonalakat a kockás papírról a vaslemezre. Alumíniumot szerettem volna, de azt nem találtam. Pedig mintha lett volna pár táblával...
Hoppá hoppá! Mire jó az emlékezet? Még jó, hogy nincs öt perce, hogy levettem a méreteket. A rajzon látható 25-ös szám szerintem csak 23. Felszaladtam, és igazam lett. Szóval:
- Jól tudok mérni
- Jó az emlékezetem
- Viszont nem tudok írni...
Áttettem a rajzot az alapanyagra. Használhattam volna karctűt is, de a fehéren jobban látszik a fekete alkoholos filctoll. Ez azért is jó, mert nem jön le izzadt kézzel tapenolás okán. Persze a karctű nyoma sem...
Most jön a pontozás. Jól sikerült kép, az asszonynak sikerült éppen eltalálnia a mozgás pillanatát. Ha nekem is sikerül eltalálnom a pontozót, akkor jó nagyot szól a vaslemez. Ha mellé találnék ütni, akkor én szólok egy nagyot.
Kiválasztom a megfelelő fúrót. Ha nagy (négyesnél nagyobb) lyukat fúrok, akkor először elő szoktam fúrni egy kisebb (tipikusan 3-as) fúróval. Tapasztalatom szerint így kisebb az esélye a lyuk elsétálásának.
Kihozom a helyéről a fúróállványt. Ez persze nem igaz, nem is a helyén volt. A téli tüzelő tetejére volt hajítva egy csomó más "kacattal" együtt. Persze ez nem is csoda, hiszen ez végül is egy fáspince.
A munkapad, és a fúrógépállvány kombinációja. Mind a munkapad mind a fúrógépállvány egy nagyszerű dolog! A munkapad volt vagy 2.000 forint, aki csak egyszer is felborult hokedlin fűrészelés közben az biztosan fogja tudni értékelni. Ráadásul a hokedlivel ellentétben össze lehet csukni, kis helyen elfér. A fúrógépállvány pedig maga a csoda! Ez a legolcsóbb változat, de a szabadkézi fúrógépkezeléssel ellentétben még ezzel is szinte tökéletes
- függőleges
- merőleges
- egyenes
furatok készíthetők. Mikor megvettem a fenti két dolgot, hát belegondoltam a használatukba. Az egyik kezemmel fogom az anyagot, a másikkal kezelem az állvány karját, a harmadikkal pedig bekapcsolom a fúrógépet.
Na jó, háromig még tudok számolni. (persze csak ha józan, és friss vagyok) Belegondoltam mi van ha a folyamatosra kapcsolt fúrógép mondjuk elkapja az anyagot, az meg a kezem. Mire kikapcsolnám a fúrógépet, már lehet nincs is mivel megnyomnom a gombot. Ezen jövőbeni problémát elkerülendő készült a jobbra látható lábkapcsoló.
Nagyon jó dolog ez az automata tokmány! Gyors és kényelmes. Valamint technikailag képtelenség elhagyni a tokmánykulcsot, hiszen a tokmánykulcs maga a kezem. Persze ezt is el lehet hagyni, például ha megpróbálom szabadkézzel lefogni ezt az egy lóerős Bosch fúrógépet.
A fúrás maga. Van róla egy kis videó is, mert az asszony brillírozott a fotómasinával. Persze az összes videó 90 fokkal elfordított géppel készült, még jó hogy van a Virtualdubhoz forgató plugin. Van a fúrásról közeli felvétel is. Aztán a hármas lyukakat átfúrtam ötösre. Erről is készült egy videó.
Először egy nagyobb fúróval géppel sorjáztam le a furatokat, de a lyukak széle sorjás maradt.
Ekkor elővettem ezt az igencsak spéci sorjázó szerszámot. Mondhatnám, hogy az eredmény nem maradt el, de hát a sorja megmaradt, az eredmény pedig el...
Ekkor folyamodtam a jól bevált sokkal nagyobb fúróval való sorjázáshoz. Ez eddig még mindig bevált!
A sorjázás eredményességének (nem éppen éppelméjű) ellenőrzése olymódon, hogy végigsimítok az anyagon. Azonnal kiderül mi maradt! Már mint sorja, vagy bőr az ujjaimon.
Ezt már fújhatom...
Most körbe kell vágni az anyagot, hiszen nagyobb volt mint a szükséges méret. Vasfűrésszel nehézkes ilyen mélyen az anyagban haladni. Ráadásul az tologassa a gattert a vaslemezben akinek két anyja van! Hát minek van nekem motoros fűrészem? Kb. egy perc fűrészelés után még a nehezebb felfogású barkácsolók is rájönnek mekkora hibát is vétettek a dekopírfűrész meg nem vásárlásával.
Persze szükséges a feladathoz egy megfelelő fűrészlap is, de az van itthon tucatszám még az orosz piacos időkből.
Az anyagot rögzíteni kell a munkapadra fűrészelés előtt. Erre a célra a legmegfelelőbb az asztalos szorító. Én csak az utóbbi időben szereztem be párat ebből a csodaszerszámból. Ilyen mindenképpen kell otthonra mindenkinek, ez a sokadik kéz a családban. Ha valaki egyedül él, akkor meg pláne nélkülözhetetlen eszköz.
Ripsz ropsz levágtam a felesleges részeket. Erről a mozzanatról is van videó
. Félkészen, hiszen még hátravan néhány fontos munkafázis
Például az éles lemezszélek reszelővel történő sorjázása amiről minő meglepetés készült egy videófelvétel.
Na jó, ez mára az utolsó videó. A maradék éles részeket csiszolóvászonnal (smirgli) ápoltam le. Ugyan valószínűleg egészen keveset fogom tapenolni ezt a lemezdarabot, de ha csak egyszer is beleakad a kezem...
Az asszony meg közben:
- végig lógatta a lábát
- ellátott hülye tanácsokkal
- vagy okosakat mondott (csináld ezt még egyszer, felveszem)
- ha meg éppen nem szolt semmit, akkor a szemembe vakuzott
Kiválasztottam a megfelelő csavarokat. Ez egy fontos momentum. Például ez a történet most hirtelen véget érne, ha tegyük fel áttekerek egy a kelleténél hosszabb csavart az LCD panelen...
Önzárós anyák, no nem mintha kiesnének a csavarok a rezonanciától...
Alakul. Nem mondom, hogy büszke vagyok magamra, mindenesetre az összes lyuk a helyére került.
A monitort az eredetihez képest 180 fokkal elfordítva kell rácsavarozni a talpra. Tehát ezentúl nem hátra, hanem előre lehet dönteni. Nekem ez így jó, mert a fejem lentebb van mint a monitor.
A monitor hátulján eredetileg volt egy hatalmas fekete műanyag takaró lap, ami a csatlakozókat lefedte, de annak két igen komoly oka is van, hogy nem tettem vissza.
- nem fért oda az új tartólemeztől
- kicsit elgörbült mikor ráléptem
Ijesztően előre dől. Azonnal megpróbáltam felborítani, de szerencsére jó masszívan áll azon az egy lábán.
Sikerült jól levennem a méretet, tökéletesen illik a monitor a rendelkezésére álló lyukba. A vasas szakma már csak ilyen. Ezt az akciót ahogy van kompletten megismételtem a következő monitorommal.
Beállítottam a megfelelő dőlésszöget. Jó lett, jobb lett. Az előző monitornál nehezen volt állítható ez a dolog, féltem tőle, hogy egyszer pofára zuhan szegénykém az asztalra.
Annyira megörültem az új szerzeményemnek, hogy a gyerek azonnal kitúrt egy hétre az asztalomtól. Nyomkodja a kölköm azt a hülye Vistáját. Nem baj, legalább én pihenek egy kicsit, a tárgyak addig fellélegezhetnek...
Ez a medve meg végig ilyen hülyén nézett mint aki nem ért semmit az egész procedúrából...