Frekvenciamérő
(saját gyártmány)

Szerintem nem kell bizonygatnom, hogy ez a műszer, ez bizony házi gyártmány.
Mondjuk sokkal jobban nézne ki, ha lefesteném végre az előlapot, de szerintem
ezt most hagyjuk. Mondogatja magában a szerző a dolgot már vagy húsz éve...

 

 

Mikor ez a műszer készült, akkor már lehetett kapni ezt az igen jól szerelhető,
kifejezetten pofás dobozt. Mivel a mechanikai munkáktól mindig is ódzkodtam,
így beruháztam egyre. Ilyenkor mindig elmerengek, hogyha korábban is létezett
volna valami hasonló, csak úgy egyszerűen boltban megvehető doboz (amúgy
volt, csak persze nem ennyire szupi), akkor vajon mennyivel több kreációm
maradt volna meg? Már úgy értem, hogy rengeteg mindent barkácsoltam
össze, majd szedtem is szét nyomtalanul. Aztán idővel mindig beugrik,
hogy a dolgok meg nem maradásának két másik, a dobozhiánynál sokkal
nyomósabb oka is volt. Az egyik ok az, hogy általában egyáltalán nem volt
szükségem arra amit építettem, hiszen én csak játszottam az alkatrészekkel,
mint más a Merklin fémépítő darabkáival. A másik igen nyomós ok pedig
a szűkös alkatrészkészlet volt. Mára bezzeg, hogy már rogyásig
áll a polcokon az anyag? Rég odalett az ifjonti hév...

 

 

Szóval az úgy volt, hogy kezdetben nem nagyon voltak műszereim. Konkrétan úgy
nőttem fel, hogy a legkomolyabb műszerem az Apukám által épített multiméter
volt. Mikor meglett az N313-as szkóp, illetve megvettem végre a Metex 3800
multimétert, akkor igazándiból már hanyatlóban volt az elektronika utáni
érdeklődésem. Ellenben még pontosan emlékeztem rá, hogy mennyire
lehetetlen vállalkozás úgy dolgozni (na jó, akkor játszani), hogy semmi
komolyabb mérést sem tudok elvégezni. No ekkor álltam neki műszereket
építeni, mely munkásságomnak igencsak illusztris tagja, a most bemutatásra
kerülő frekvenciamérő. Van (vagy mondjuk inkább úgy, hogy sajnos már csak
volt) egy olyan tulajdonságom, hogy valami hihetetlen lelkesedéssel voltam képes
nekiállni olyan feladatoknak, melyekhez fogalmazzunk finoman úgy, hogy lövésem
sem volt. Én, meg digitális technika? Még csak nem is tanultam a suliban a kettes
számrendszert! Vagy ott van példának a wobler, ami tele van tekercsekkel, mely
alkatrészekkel azóta sem sikerült megbarátkoznom. No de nézzük a gombokat.
A nullkioltás kapcsoló arra szolgál, hogy a százhuszonöt kilohertzet ne úgy írja
ki a műszer, hogy 00.125.000, hanem úgy, hogy 125.000. A középső kapcsoló
valami olyasmit kapcsol, hogy fel vagy lefutó élre számoljon a műszer. (ebben
amúgy nem vagyok egészen biztos) A legalsó kapcsoló pedig az érzékenységet
állítja. A +5 egy öt voltos tápfeszültség kimenet, például az 1:1000 előosztóhoz,
tekercsmérőhöz, vagy a kapacitás mérő adapterhez, vagy bármihez, amihez csak
kell, vagy elég az öt volt. A bemenet csatlakozó aljzata BNC, csak most bele van
dugva egy BNC - RCA átalakító. A háromállású kapcsoló pedig arra szolgál, hogy
kiválasszam vele, miszerint TTL (digitális forrás, például az előbb említett előtétek),
DC (egyenfeszültségű szintet is figyelembe vesz), vagy AC (csatolókondenzátorral
leválasztott) jelet akarunk-e mérni (számlálni) a műszerrel. A trigger gomb
frekvenciamérőn szokatlan funkcióját majd kicsit lentebb mesélem el.

 

 

A 10 - 1 - 0,1 állásokban frekvenciát mér a műszer. A 10-es állásban egy tizedes
pontossággal, csak ilyenkor tíz másodpercig tart a mérés. Az 1-es állásban egy
másodpercig, míg a 0,1-es állásban tized másodpercenként változik a kijelzett
érték, tehát ilyenkor gyors a mérés. A következő állásban periódusidőt mér a
műszer, vagyis ilyenkor azt jelzi ki, hogy milyen hosszú ideig tart a jel egyetlen
periódusa. Ennek az alacsony frekvenciáknál van jelentősége. Az "imp. counter"
kapcsolóállásban mint számláló működik a műszer, vagyis a beérkező impulzusokat
számlálja monoton. Na most a legérdekesebb kapcsolóállás az, amihez nincs odaírva
semmi. Konkrétan fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi van! Pedig előző este, mikor
a kapcsolást véglegesítettem, akkor még érteni véltem a betervezett funkciót.
Másnapra viszont úgy elszállt az egész, hogy a kapcsolási rajzot böngészve
sem jöttem rá, hogy mi a csudát akarhattam. Lehet, hogy ez egy szégyenfolt,
de mondom, hogy nem értek a digitális technikához. A reset gombbal a kijelzett
értéket lehet lenullázni számláló állásban. A "Termo" LED pirosan világít míg fűt
a termosztát, és zölden mikorra felfűtött. Utóbbi állapotban mér pontosan a műszer.
Az apró kivezérlésjelző műszer pontosan az, aminek látszik. Vagyis kivezérlésjelző
műszer. Mondjuk kifejezetten szokatlan dolog ez a műszer egy frekvenciamérőn,
ellenben bizonyos mérésekkor nagyon is jól tud jönni ez az apró indikátor.
A Power gomb pedig a műszer hálózati kapcsolója.

 

 

Íme a műszer hátlapja. A jobb sarokban látható két RCA aljzat közül az egyik
a műszer időalapjának kimenete, míg a másik egy olyan kimenet, ahonnan
az éppen mért jel négyszögesített alakban vehető ki, bármilyen célból.
Ez lehet hitelesítés, illetve kvarcvizsgálat is. A műszer bemenete,
és a négyszögesített kimenete között ugyanis bármiféle kvarc
berezgethető! Ezt úgy kell érteni, hogy mindenféle átkapcsolás,
vagy állítgatás nélkül, azonnal berezeg a kilohertzes, és a megahertzes
tartományú kvarc is. Valószínűleg rezgőkörök is vizsgálhatók ezen a módon, de
ezt még nem próbáltam. Illetve be volt tervezve a frekvenciamérő ezen hátsó
kimenete, és az előlapi bemenete közé egy olyan kiegészítő panel, amivel
mérni lehetne a rezgőkörök rezonanciafrekvenciáját, csak azt még nem
építettem meg. Talán majd akkor, mikor majd tényleg szükségem
lesz rá, mondjuk a rádióépítős oldalam beindításához.

 

 

Bár elsőre teljesen értelmetlennek látszik, hogy egy asztalba fixen beépített műszer
(a fix annyit tesz, hogy csak tíz évente szedem ki) hátuljából kihúzható a hálózati
kábel, de most, hogy le kellett tennem magam elé az asztalra, nagyon is jólesett!

 

 

Még háttérvilágítása is van a műszernek! Hogyhogy minek? Na jó, elmondom.
A frekvenciamérő úgy lett elhelyezve az asztalon, hogy kiesik az asztali
lámpa fényköréből. Vagyis mikor éppen nem süt be a nap a szobába,
akkor nem lenne látható a műszer. Amúgy meg olyankor esik nagyon
jól, hogy a mért jel szintjéről van némi visszajelzés, mikor az ember egy
olyan oszcillátort állítgat, amin épp készül leszakadni az oszcillációs rezgés.

 

 

Az egy dolog, hogy mindent szétszedek és bemutatok, de jelen esetben ezen szokásos
cselekedetemnek nyomós oka is van. Ez a gomb ugyanis nem azért néz ki ilyen
cefetül, mert nem találtam szebbet a dobozomban, hanem azért, mert már
kombinált fogóval ráfogva sem lehet tekerni. Szóval ezt ki kell lazítani.
Nem lesz gond, mert lazításban az utóbbi időben rengeteget fejlődtem.

 

 

Nem merném állítani, hogy zseniális a konstrukció (azok a Merklin
fémépítő elemek ugye), de végül is minden belefért a dobozba.

 

 

Mivel a TTL áramkörök és a termosztát fűtése zabálják az áramot, ezért hiperszil
a trafó. A puffer elkó meg óriási, és nem csak a mérete, hanem a kapacitása is.

 

 

Külön stabil tápja van frekvenciamérőnek, a jelformálónak, és a kvarckályhának.
Egyrészt a stabkocka filléres áru, valamint jobb ez így elkülönítve, hogy nem
tudják egymást zavarni az egyes áramkörök a tápfeszültségen keresztül.

 

 

Mikor egy előlaprajzot meglátok, mindig elmerengek rajta, hogy ez vajon egy terv?
Vagy csak valami érthetetlen okból kifolyólag visszarajzoltam a papírra az előlap
körvonalait a már kész előlapról? Már csak azért is gyanús nekem ez a dolog,
mert némely rajz, fogalmazzunk úgy, hogy túlzottan hasonlít az előlaphoz.
Az előlap terve felett a tápegység kapcsolási rajza szerepel. Ugyan mint
az látható, megvan a rajz, szóval annyira trehány azért nem vagyok,
ellenben az átláthatóságba, abba azért már igenis bele lehetne kötni.
Mondjuk ez még mindig jobb mint a wobler, aminek szinte semmiféle
dokumentációja sincs, pedig az legalább tízszer ilyen bonyolult műszer!

 

 

A képen az előbbi rajzon szereplő LED-eket látjuk, csak nem nagyon. Ezeket a furán
pontszerűen világító LED-eket olyan olcsón adták, hogy vettem belőlük két százas
zacskóval, majd a vásárlást megindokolandó beépítettem őket ide a tápegységbe.
Ha belenézek a dobozba, akkor egyből látom, hogy rendben vannak-e a tápok.
Ez egy annyira felesleges szolgáltatás, hogy lépjünk is gyorsan tovább.

 

 

Innen nézve felül van a kvarckályha, míg alul a kijelző egység. Hogy a kettő
között pontosan mi van, azt most inkább hagyjuk, hiszen pont az előbb
említettem, hogy szinte egyáltalán nem értek a digitális technikához.
Avagy éppen elég volt nekem felfogni a digitális frekvenciamérés
rejtelmeit arra a kevéske időre, míg megépítettem ezt a műszert.

 

 

Nagyon jópofa dolog imígyen egymás mögé csavarozni
a paneleket, csak ég ne adja, hogy javítani kelljen!

 

 

Felül a kijelzők paneljának terve, míg alul a kapcsolási rajz látható. Ez persze nem
csak a kijelzőket tartalmazza, hiszen elektronika szempontból nézve a TIL306-os
kijelzőben benne van a számláló, a tároló, a BCD - 7 szegmenses dekódoló,
és a LED kijelzők egyes szegmenseit meghajtó áramkörök is.

 

 

Ez itt az időalap osztójának panelterve, illetve kapcsolási rajza.
Jobbra fent az üzemmód választó kapcsoló bekötése látható.

 

 

Ez pedig a különböző mérési funkciókat megvalósító logikai fokozat.
Ez speciel saját tervezés, de meg ne kérdezd, hogy mi micsoda!
Elég volt nekem felfognom ezeket a dolgokat akkor és ott.

 

 

Ez egy az éppen bemutatott műszernél sokkalta egyszerűbb, a frekvenciamérésen
kívül semmi más kunsztot sem tudó, hat digites frekvenciamérő. Mindössze
néhány napnyi elmélkedésembe került rájönnöm, hogy hova lett.
Beépítettem a HF jelgenerátoromba.

 

 

Ez a kutya meg úgy került ide, hogy próbaképp ezt is beraktam a szkennerbe. No nem most, hanem még valamikor a műszer dokumentációjának digitalizálásakor. A fájlok dátumaiból visszakövetkeztetve, ez még valamikor 2002-ben történt. Akkor még az első szkenneremet nyűttem, amiben olyan hosszú volt az optikai út, hogy nem csak az üveglapra simított papírt, de az attól elálló 3D tárgyakat is nagyszerűen le lehetett vele fényképezni.

 

 

Ha itt valami elromlik? Egyszerűen nem vállalom a javítását! Azt meséltem már?
Úgyis elmondom... Telefonszerelő lévén, épp egy lépcsőházban dolgoztam,
mikor is belefutottam abba a meglepő jelenségbe, hogy mikor a jobbra
tartó csőbe dugtam be az acél behúzószalagot, egy tőlem balra lévő
dobozba érkezett meg. Mikor a balra tartó csőbe dugtam be, akkor
pedig egy nekem jobb kézre eső dobozból került elő. Viszont mikor
az ügyfél lakásába való drótbehúzáshoz utolsó lehetőségként a felfelé
tartó csövet választottam? Akkor meg visszatért az acélszalag vége hozzám,
ugyan abba a dobozba, csak egy másik csőből kikandikálva. Ekkor elszakadt bennem
valami, és felbődültem, hogy mégis ki a f*szom tervezte ezt a k*rva csövezést?
Ekkor előjött Béla bácsi, és bevallotta, hogy ő volt az elkövető. Először még
azt hittem, hogy csak viccel az öreg, de aztán megnéztem a ház utcafrontján
a feliratot, amiből kiderült, hogy valóban ő volt. Jelen esetben mondjuk csak
magamat szidhatom, megjegyzem jogosan. De a műszer javítását nem vállalom!

 

 

Hogy itt kicserélni valamit? Az lenne csak a lehetetlen küldetés!
A panel szélén a dátum: 1995-09-02
Na ez se ma volt!

 

 

Próbáltam befotózni a panel alá, de nem sikerült. Gondoltam akkor ezt nem fogjuk
látni. Egy kicsivel később persze beugrott, hogy ennek a típusú doboznak az alja
levehető, s ha mindeközben rajta az eleje a háta, akkor még csak szét sem esik.

 

 

Itt az következett, hogy "szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik".
Azt sikerült kibogoznom, no nem a rajzokból, hanem ennek a sípolónak
a bekötéséből, hogy ez akkor szólal meg, mikor eltűnik az egyik
tápfeszültség. Innentől aztán már csak egy hét töprengésembe
került, hogy rájöjjek, miszerint ez a sípoló akkor szólal meg,
mikor valami gond van az előlapi öt volttal. Teszteltem is a dolgot.
Ha bedugok a jack aljzatba egy csavarhúzót, nekiáll valami (konkrétan ez)
sípolni a műszerben. Mondjuk az azért egyáltalán nem baj, ha valami visszajelzi,
hogy gond van a műszerhez csatlakoztatott előtét körül. No de ha valaki akár
csak tegnap is azt meri állítani, hogy a frekvenciamérőmbe be van építve
egy ilyen funkció, nemcsak, hogy letagadom, de még le is hülyézem!
Mondjuk én szereltem bele, én vagyok a hülye, hogy elfelejtettem.

 

 

Ez itt a kvarckályha, mely egység főbb részei egy az Urbán elektronikai boltban
vásárolt jelgenerátorból származnak. A dobozában meg a tápegységem lakik.

 

 

Nem állítanám, hogy ez a rajz megfejthetetlen, de azt igen, hogy rendesen fel tudja
adni a leckét! Jobbra fent a kvarcoszcillátor áramköre. Alatta a kvarckályha
hőfokszabályzója, míg a lap alján az előlapi színváltós LED-et meghajtó
áramkör rajza látható. A kvarcot pedig egy BD245C tranzisztor fűti.
A LED-es áramkör láthatóan utólag, más színű tollal rajzolódott.

 

 

A trimmer kondenzátorokkal a kvarc frekvenciája, míg a helikális potméterekkel
a termosztát állítható be. Az egyik potméterrel a kikapcsolás hőfoka, a másikkal
pedig a fűtőáram értéke állítható. A kvarcot amúgy azért kell fűteni, hogy stabil
hőfokon legyen, mert hő hatására egy kissé elmászik a működési frekvenciája.

 

 

A fűtőáram külön van odavezetve, jó vastag vezetékekkel.

 

 

Ide is jutott egy visszajelző LED, bár csak olyankor
látszik a fénye, mikor épp ki van nyitva a doboz.

 

 

Így néz ki, akarom mondani így marad egyben a doboz, mikor az alját is leveszem.
Ehhez persze az kell, hogy rajta legyen az eleje, meg a háta, vagy olyan felépítésű
legyen a belbecs, hogy összefogja a doboz két szélén végigfutó lyukacsos lemezt.

 

 

Íme amit az előbb akartam mutatni.
MM elkók a tápegységben.

 

 

A bemeneti fokozat árnyékolva van. Tényszerűen egy Videoton televízió
KF fokozatának dobozába lett beépítve. Mert ugye hajtogasson
bádogdobozt csupasz lemezből, akinek két anyja van!

 

 

Ez már megint olyan, hogyha valaki a doboz kinyitását megelőzően azt merte volna
állítani, hogy bármibe is színjelzésű ellenállásokat építettem, biztosan letagadom!

 

 

Ezt a bemeneti fokozatot egészen biztosan én terveztem, hiszen még mind a mai
napig emlékszem bizonyos részletekre. Akkor itt ragadnám meg az alkalmat,
hogy elmeséljem, hogy mégis mi a csudát varázsol az előlapon található,
jelenleg beszorult állapotban leledző "trigger" feliratú potméter. Mondjuk
aki csak egy kicsit is tud rajzot olvasni, az látja. Persze ettől én még elmondom.
Szóval az úgy volt, hogy nekem ezt megelőzően is volt már frekvenciamérőm,
amit egy Rádiótechnika újságban talált hirdetés, illetve komplett építési cikk
alapján vásároltam. Az a műszer, bár nagyszerű, de nem nyolc digites, nem
mér önmagában 100 megahertzig, szóval nem tud olyan kunsztokat mint ez.
Persze nem az volt vele a bajom, hogy nincsenek az előlapján gombok, hanem
legfőképp az, hogy időnként akkor sem mért, vagy valami oltári marhaságot
mutatott, mikor szerintem rendben kellett volna működnie. A rajzon látható
bemeneti fokozat kikísérletezését, alapvetően nem is a jelen cikk keretében
bemutatott, hanem az éppen előbb említett, postán át rendelt frekvenciamérő
hiányosságainak kiküszöbölésére kezdtem meg. Mikor már a tizedik bemeneti
segédáramkört építettem meg, és egy sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket,
elkezdtem kísérletezni. Ennek eredménye lett a trigger potméter. Sikerült elcsípnem
valami olyan jelet, aminek elég egyértelmű volt a frekvenciája, de a műszer mégsem
azt mutatta. Ekkor nekiestem a bemeneti fokozatnak oszcilloszkóppal, hogy én is
lássam, hogy mégis milyen jelformával lehet kiakasztani szerencsétlen műszert.
Végül is az jött ki eredménynek, hogy a jel kitöltési tényezőjének hatására mér,
illetve mutat zavarodottságot, vagy épp nem is mér semmit a frekvenciamérő.
A bemeneti fokozat, vagy mint a kapcsolási rajz felső részletén látható, az azt
követő erősítő munkapontját tologatva, a hibajelenség teljesen eliminálható.
Szimmetrikus jelek esetén persze nem kell tekergetni a gombot, olyankor
valahol középállásban van a helye. Hogy mikor nem mutat normálisan
a frekvenciamérő, akkor merre kell tekerni a gombot, azt a gomb
mellett elhelyezett két LED mutatja. A LED-eket a szintén
általam kisakkozott szellemes áramkör vezérli, ami a jobb
alsó sarokban látható. Ez az áramkör, vagy legalábbis a lényegi
része, egy próbanyákra építve fityegett a már korábban említett másik
frekvenciamérőm előtt. Mivel ez az áramkör végre bevált, ezért beépítésre
került. Sajnos a próbaáramkört szétszedtem, így a másik frekvenciamérőm
sajnos továbbra is bizonytalanul mér. Mondjuk semmiből sem tartana
(még ezt az elbizakodottságot) építeni egy második példányt a jól
működő áramkörből, csak ugye a lustaság... Mindig az győz!

 

 

Mikor egy ilyen, megjegyzem általam rajzolt panelra nézek, mindig
az jut eszembe, hogy manapság már milyen mérhetetlenül
nincs energiám egy ilyen kuszaság megtervezésére.

 

 

Nagyban fényképeztem a doboz rejtelmes részeit, mikor is leesett, hogy a képen
látható potmétert kellene kicserélnem. 22 kiloohmos, és A osztályú, vagyis
lineáris. Valaha kapcsolós volt, csak a feleslegesség okán leműtöttem a
hátuljáról a kapcsolót. Van még belőle egy jó marékkal a potméteres
dobozomban, mert egyszer régen, mikor tízsávos hangszínszabályzót
terveztem építeni, az első változatban még az szerepelt, hogy a trendi
tolópotméteres változatokkal ellentétben, az enyém forgatógombos lesz.
Aztán persze erőt vettem magamon, és mégiscsak kivágtam azt a húsz darab
hosszanti rést az előlapra, mert ugye tolópotméterrel azért mégiscsak jobban néz
ki az előlap. Lényeg a lényeg! Ezt a potmétert ugyan ki lehetne innen szerelni,
de olyan áron (konkrétan mindent szét kellene forrasztani körülötte), hogyha
bármi más lehetőség adódik, akkor én bizony inkább azt fogom választani.

 

 

Ez a Hamlin DIL tokos REED relé, ez valami annyira egy zseniális alkatrész, hogy
komolyan sajnálom, hogy nem két panelnyit vettem belőle Urbán úr boltjában.
Hogy mi benne a jó? Nos az, hogy relé. Méghozzá igencsak jófajta! Szóval
amit kapcsolni kell, az a jel lehet bárhol, és bármi. Az előlapi kapcsoló
meg csak ne legyen nagyon kontakthibás. Mit nekem holmi rengeteg
megahertzek! Úgy kapcsolgatom őket az előlapról, egy bármi bóvli
kapcsolóval, hogy csak na! Vagyis nem a hosszú vezetékeket, vagy
a mindenféle zavartatásra kényes nagyfrekvenciás jeleket vezetgetem
a dobozban összevissza, hanem csak a reléket vezérlő 5 voltos kapcsolójelet.

 

 

Sajnos annyira be volt szorulva a potméter tengelye, hogy nem sikerült
szabadkézzel megmoccantanom. Kombinált fogóval viszont sikerült.

 

 

Hogyhogy mi az ott a gomb helyén?

 

 

Fúrógéptokmány!

 

 

 

Mivel a fúrógéptokmányra jól rá lehet fogni, no meg az átmérője is többszöröse
az eredeti forgatógombénak, így nem okoz problémát, hogy bejárassam vele
a beszorult potméter tengelyét. Mondjuk az lenne az igazi, ha kivenném,
lemosnám az elöregedett zsírt, majd újrakenném, csak mint azt épp az
előbb mutattam, úgy be van építve a potméter, hogy túl nagy munka
lenne kiszedni a helyéről. No meg minek is tenném? Ha megúszom
a procedúrát ennyivel, akkor szerencsém van. Persze nem úsztam meg,
mert bár forgathatóbb lett a tengely, de még mindig túl szoros. Adtam neki
kontakt sprayt, majd csepegtettem bele alkoholt. Később, hogy elmúljon
a beszorult tengely okozta szörnyű bánatom, egy keveset magamba is.

 

Most azért látszanak jobban a kijelzők, mint korábban, mert a doboz
serény forgatása közben kiesett az eléjük helyezett sötétítő plexi.

 

 

Ez a TIL306-os IC, ami tulajdonképpen hétszegmenses LED kijelző, számlálókkal
és tárolókkal összeépítve, ez valami olyan zseniális, hogy tényleg le a kalappal!

 

 

Levettem az előlapot. Hogyhogy miért? Nos azért, mert az előbb
említett zseniális IC-nek sikerült magát szétmelegítenie.

 

 

Bevallom őszintén, hogy igen nagy valószínűséggel azért készült ez a műszer
dupla előlappal, hogy egyrészt ne csúfoskodjon a valódi előlapon annyi
csavar, másrészt egyszerűen levehető legyen, mikor majd lefestem.

 

 

Komolyan sajnálom, hogy már nem gyártják ezt az áramkört. Persze ha gyártanák,
akkor sem használnék belőlük, hiszen felhagytam az elektronikák építésével.

 

 

No ez neki az ő baja! A jobbról második kijelzőben bolondoznak a szegmensek.

 

 

Na most nekem ne lenne kijelzős dobozom?

 

 

Apróbb probléma, hogy csak úgy lehet kihúzni, ha előbb átemelem
a hangfalat a szemetes vödörre, ami amúgy egy lisztes doboz.

 

 

Mennyi kincs...

 

 

Ezek közül kell előtúrnom a hőn áhított TIL306-ost.

 

 

Bár az alkatrészek zömmel használtak...

 

 

...de azért sikerült köztük találnom egy vadonat új példányt.
Vagy ha nem is új, de beforrasztva még nem volt.

 

 

Amúgy most sincs, mert szerencsére volt annyi eszem,
hogy foglalatba helyezzem az összes kijelzőt.

 

 

Ugyan szegmenshibás, és ezt rá is írtam, de attól még eltettem.
Ki tudja mit hoz a jövő? Hátha egyszer még rászorulok.

 

 

A félbetört valami kiesett, míg a másik formátlan izét magam szedtem ki.
Ez egy LED foglalat, ami akkor tört el, mikor egyszer tévedésből
a számlálót nullázó gomb helyett a LED-et nyomtam meg.

 

 

Ez persze csak a kisebbik LED-es dobozom.
Ezt csak azért mondtam, hogy irigykedjél.

 

 

Nekem ne lenne LED foglalatom?
Ekkor csengettek.

 

 

Szerencsére nem be, vagyis nem jött senki megzavarni, hanem csak a grillsütő
jelezte, hogy elkészült az ebédre sülődő kolbászokkal. Azt már elmeséltem?
Ne tiltakozz, hisz tudod, hogy úgyis elmondom. Ezt a három szál kolbászt
az Újpalotai piacon vettem. Zuglóból úgy szoktam megközelíteni ezt a
piacot, mint a taxis, aki épp városnézésre viszi a lehúzandó külföldi
vendéget. Vagyis reggel indulok, aztán annyit csalinkázok, hogy dél
is meglesz az idő, mire kiérek a piacra. Szóval épp nagyban tekergek
Újpalota helyett valahol Újpesten, mikor elhaladt mellettem egy szemből
érkező kerékpáros. Vagy úgy öt másodperc telhetett el, mikor is akkorát szólt
valami, mégpedig egy kiadós ordítással, illetve káromkodással egybekötve, hogy
nem lehetett kérdéses, miszerint szerencsétlen bicajossal történt valami. Gondoltam
csak hívok már hozzá egy mentőt, vagy valami. Hátranéztem, de nem láttam semmit.
Megfordultam, de teljesen kihalt volt az utca. Mivel épp azt sem tudtam, hogy hol
vagyok, ezért teljesen mindegy volt, hogy merre megyek, így ha másért nem is,
de legalább kíváncsiságból elindultam visszafelé. Talán ha néhányszor tíz
métert tehettem meg, mikor is megláttam egy a kertkapu előtti járdán
fetrengő, erősen lehorzsolt arcú embert. Elsőre azért nem látszott,
mert eltakarta egy nagy furgon. Az útról nézve, konkrétan az egész
kertkaput eltakarta. Ez volt a hiba! Illetve az, hogy mikor a kolléga kijött
a kertből kipróbálni, hogy sikerült-e rendesen beállítania a váltót, akkor még úgy
gondolta, megjegyzem hibásan, hogy majd még visszafelé irányba is nyitva lesz
a kertkapu. Ezt a nyitott kertkapu dolgot egy másik lakó természetesen zártra
módosította. A kollégával az eset tanulságairól elbeszélgetve, arra a helyes
következtetésre jutottunk, hogy még így sem történt volna semmi baj,
ha első nekifutásra nem a váltót, hanem inkább a féket javítja meg.

 

 

Azért van műanyagcső húzva a biztosítékházra, hogy az érintése ne legyen halálos.

 

 

Úgyszintén veszélymentesítve lettek a hálózati kapcsoló lábai is.

 

 

Mivel a LED foglalata nem a belső, hanem a külső, vagyis a valódi előlaphoz fogja
oda a LED-et, ezért, illetve azért, hogy bontható legyen, sarukkal csatlakoztam
a lábaira. Mondjuk tizenöt év elteltével most szedtem szét először, no
de ha megtehettem, miért is ne így csináltam volna meg?

 

 

A kapcsolókra igazán ráfért volna egy kis alkoholos törölgetés. Persze ez későn,
már csak előlap felszerelése után jutott eszembe. Hogy most miért nem lehet?
Nos azért, mert az alkohol lehozná az előlapról ezt a csodálatos feliratozást.

 

 

Az utolsó előtti számjegy, aminek a kijelzőjét épp az előbb cseréltem ki egy
újra, látványosan jobban világít (nagyobb a fényudvara), mint a többi.
Ebből is látható, hogy idővel igenis, hogy öregszik a LED fénye.

 

 

 

Ha már úgyis ott volt a rengeteg szám a kijelzőn, gondoltam megmutatom
a reset gomb, illetve az érvénytelen nullákat kioltó kapcsoló hatását.

Mivel végeztem vele, gondoltam teszem is vissza a helyére, csak aztán
rájöttem, hogy a számláló működését még meg sem mutattam.

 

 

 

No nem mintha annyira érdekes lenne egy monoton növekvő számsor, de aki
szeret ilyen marhaságokat nézegetni, az jól elvan vele. Persze a számlálónak
nem csak annyi a funkciója, hogy jólesően belebámuljon az ember, hanem
lehet vele eseményt számlálni, ami ha tudjuk mire használható, akkor
egy igencsak hasznos mérés tud lenni. Például meg lehet vele
vizsgálni egy potmétert, hogy kontakthibás-e.
Eseményt is lehet vele figyelni.

 

 

Hogy az előbb már össze volt rakva a műszer? Nos igen, össze volt, csakhogy
kifelejtettem belőle a kvarckályha tetejéről a hőszigetelő műanyagcsíkot.

 

 

Most annak kell következnie, hogy mivel úgyis épp szét van szedve az asztal,
ráadásul pont ott ahol kell, vagyis a műszereknél, akkor igazán
belefényképezhetnék végre a millivolt mérőmbe.

 

 

Már úgy értem, hogy abba a másik műszerbe, ott a bal sarokban.
No de ezt már nem most, hanem majd egy másik alkalommal.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...