Millivoltmérő
(saját gyártmány)

A múltkor szétszedtem, és természetesen ha már úgyis benne jártam alapon, be is
mutattam a magam készítette frekvenciamérőt. Mikor a műszer szét, illetve egy
kicsivel később már az összeszerelésével is megvoltam, éppen így hagytam az
asztalt, ahogy itt látod. Kezdetben még arról volt szó, hogy vagy akkor és ott
melegében, vagy a délutáni alvást követően, esetleg - de tényleg csak mint
legkésőbb - másnap reggel szétszedem, a jelen cikk keretében bemutatásra
kerülő hangfrekvenciás millivolt mérő műszert. Na most az előbb felvázolt
terveimhez képest a valóságban úgy elszállt az utóbbi két hét, hogy nemhogy
az említett műszert szétszedni, de még a tápegységet is lusta voltam visszatenni
a helyére! Azóta is minden reggel ezt láttam felkeléskor, de nem hatott meg a rumli!

 

 

Egyszer mindennek eljön az ideje, szólt oda a szerző
barátságosan az oldalára fordított műszernek.

 

 

Mondhatnánk rá, hogy tulajdonképpen szép, de érzem én, hogy ez a kijelentés
egy kicsit azért erőltetett. Mikor ez az előlap készült, közvetlenül utána,
mikor előkerültek végre a keresett alkatrészek, született belőle egy
"B" változat is. No persze nem a valóságban, hanem csak fejben,
illetve papíron. Mert ugye ki az az őrült, aki nekiállna egy
szebb előlapot gyártani, mikor ez már el volt készülve.

 

 

Itt egy darabig jól elvoltam azzal a kérdéssel, miszerint mégis mi a csudáért tettem
be egymás alá kétszer ugyanazt a képet, de aztán rájöttem, hogy erről a fotóról
egyrészt lemaradt a gumiláb, másrészt ezen már be van kapcsolva a műszer.
Hogy miért van rajta mind analóg, mind pedig digitális kijelző is? Nos azért,
mert míg a számszerű értéket a digitális kijelzőről kényelmes leolvasni, addig
a mozgást, illetve a mozgás irányát, az analóg műszer mutatja jól. Tiszta luxus!

 

 

 

Ez a műszer az 1 millivoltos állásában annyira érzékeny, hogy elég csak közelítenem
a bemenet BNC csatlakozója felé az ujjammal, hogy akár egészen a skála végéig
kitérjen a mutató. Ez persze nem csak azt jelzi, hogy érzékeny a műszer, hanem
azt is, hogy nagy a bemeneti ellenállása. A kapcsolási rajzról visszafejtve, a bementi
ellenállás értéke 10 MΩ, ami azért nem semmi! Ezzel a műszerrel akár még egy
kristálymikrofonra is bátran rá lehet mérni, hiszen nem fogja meghamisítani
a mérést a műszer terhelésként jelentkező alacsony bemeneti ellenállása.

 

Hogy hogyan lett a bemeneti osztónak két darab 1 voltos méréshatára?
Úgy történt, hogy elb*sztam a bementi osztót, de úgy, hogy már szinte
szégyellem, pedig nem vagyok egy olyan ember, aki letagadná a hibáit.
Mondjuk fel sem sorolom őket, mert ugye kinek van annyi ideje olvasni?
Legalább erősen innék, vagy drogoznék, hogy valami okom lett volna rá...

 

 

Ez a forgatógomb elrendezés néz ki olyan furán, hogy bizonyost magyarázatra szorul.
A szürke gomb érthető, ő az érzékenységet beállító kapcsoló gombja. No de mi az
a fekete? Az kérlek egy érzékenység szabályozó potméter. Mivel a potméter
egy fogalmazzunk úgy, hogy bizonytalan eszköz, ezért ha egy műszerben
a jelútban potméter van, akkor ott a pontos mérésnek azonnal annyi.
Hogy ez mégse legyen így, a potméter kikapcsolható a gombjával.

 

 

 

Ez a szokatlan műszaki részlet konkrétan így néz ki. Mikor be van tolva a gomb,
akkor olyan, mintha ott sem lenne a potméter. Ellenben mikor kihúzom, akkor
fogalmazzunk úgy, hogy átváltja a műszert mérésről indikálás üzemmódba.
Az indikátor funkcióra olyankor lehet szükség, mikor az épp beállítani
szándékozott érték, vagy inkább értékhatárok, két méréshatár közé
esnek. Vagyis mikor nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mekkora
is pontosan az adott ponton a feszültség, hanem csak arra, hogy
valami egy kicsit több, vagy kevesebb mint az előbb volt, akkor
a kihúzott forgatógombbal jól látható helyre, tipikusan valahova
középre állíthatjuk a mutatót. Ez azért milyen egy jópofa funkció
már? Komolyan elkezdtem sajnálni, hogy még sohasem használtam.
Na jó, az előbb igen. A cikk képeinek elkészülte után, már a szövegírás
közben jutott eszembe lemérni, hogy hol vannak a műszer -3 dB-es pontjai.
Ezt úgy a legegyszerűbb elvégezni, hogy a tízes skálán beáll az ember a mutatóval
végkitérésre, értelemszerűen az éppen dicsért potméter segedelmével, és akkor
éppen ott van a -3dB-es pont a skálán, ahol a hetes számot látjuk. Na ugye!

 

Az in a műszer bemenete. No de mi az az out? Ha már egyszer sikerült az éppen
mért pontról, annak leterhelése nélkül kicsatolni a jelet, majd szép egyenes
frekvenciamenettel felerősíteni, vagy lecsökkenteni, ha mondjuk akkora
jelszintet mérek a műszerrel, akkor gondoltam megadom magamnak rá
az esélyt, hogy a már feldolgozott jelet tovább hasznosíthassam. A 6,3-as
jack aljzat egy fejhallgató kimenet, melynek szintjét a fekete gombbal lehet
szabályozni. Ez azért még nem a monitor erősítőm, de már majdnem. Ha nem
egy 741-es IC hajtaná a füles kimenetet, hanem mondjuk egy LM386-os, akkor
akár még hangszórót is szerelhettem volna a dobozba. No de nem szereltem,
mert a monitor erősítő egy másik műszerem lesz, ami azóta sem készült el.

 

 

Mondjuk ennek a műszernek az elkészülte is rendesen elhúzódott. Először a fő
erősítő panelja lett kész, aztán a bemeneti osztó, majd sajnos támadt ez a hülye
ötletem, hogy legyen a kijelzés kettős, vagyis analóg és digitális is. Itt aztán úgy
elakadtam, hogy évekig hevert a műszer az ágy végében egy dobozba rejtve,
félkészen. Amúgy ennek a kijelzőnek a valóságban nincs ennyire hülye
színe, csak úgy látszik ismét "megtáltosodott" a fényképezőgépem.

 

 

Már a múltkor is említettem, hogy milyen jó lett volna, ha már gyermekkoromban
is létezik, illetve kapható a boltban ilyen szabványdoboz. Biztos vagyok benne,
hogy minden szülinapra és karácsonyra ilyet kértem volna. Most, hogy ezt ide
leírtam, felálltam és megnéztem, hogy jól emlékszem-e rá, miszerint van még
egy ilyen doboz a polcon. Bizony, hogy ott van! Immáron húsz éve! Üresen!
Na ja... Ha egyszer elfogy az k*rva ifjonti hév...

 

 

Ennek a műszernek semmiféle bővítő csatlakozó sincs a hátulján.
Persze csak azért nincs, mert a lehetőségek az előlapon vannak.

 

 

Íme a műszer belső felépítése. Lehetne rá mondani ilyen olyan kritikát, no de minek
bántsam magam? Tulajdonképpen nem olyan rossz konstrukció. Legalábbis ahhoz
képest nem, hogy mikor a műszer egyes elemei készültek, akkor még szó sem
volt róla, hogy majd ebbe a dobozba kerülnek beépítésre. Illetve ez ennél
azért egy sokkalta bonyolultabb kérdés. Már úgy értem, hogy az a kérdés,
hogy milyen dobozba lesz beépítve, az tényként előre vetíti, hogy egyszer el
fog készülni. Miközben ezeket a sorokat róttam, nekiálltam belegondolni, hogy
milyen műszerem (vagy akármim) van félkészen, eltéve dobozba. Egy szélessávú
RF jelgenerátor biztosan akad, amivel pont mint ezzel, fejlesztés közben elakadtam.

 

 

A tápegység az egyszerűség jegyében a doboz hátlapjára került felszerelésre.
Fogalmazzunk úgy, hogy mikor ezt a műszert bedobozoltam, akkor úgy
voltam vele, hogy már nagyon untam, hogy nincs egyben, és ahogy
esik úgy puffan alapon szórtam befelé a modulokat a dobozba.

 

 

A bal oldali részlet a digitális kijelző tápfeszültségét állítja elő. A negatív ág azért
néz ki annyira furán, mert a minimális áramfelvétel okán, egyszerűen nem
láttam értelmét, hogy még egy tekercset készítsek a hálózati trafóra.

 

 

Már úgy értem, hogy ezt a pirinyó hálózati trafót magam tekercseltem. A hálózati
kábelt néhányszor keresztülfűztem egy nagy ferritgyűrűn, a trafó pedig kapott
egy mágnesesen árnyékoló borítást. Ezek a zavar elhárítási óvintézkedések
azért szükségesek, mert egy ennyire érzékeny műszernél előfordulhat, hogy
valami olyat is megmér, ami nem a mérőzsinóron keresztül jutott be a dobozba.

 

 

Ez a doboz az erősítő, illetve a mérő-egyenirányító. Az árnyékolása
egyrészt konzervdobozból, másrészt pedig nyáklapból készült.

 

 

Ez a doboz oldalára odaheftelt panel a fejhallgatót megható erősítő. Bár a 741-es
IC alkalmazási példáiban szinte sehol sem szerepel, hogy képes közvetlenül
meghajtani a szokásos 32 ohmos impedanciájú fejhallgatókat, de ettől
függetlenül megteszi. Az előbb végeztem egy próbát. Bekapcsoltam
a műszert, majd csatlakoztattam hozzá a SONY fülesem. Először
nagyon szomorú voltam, mert nemhogy nem szólt, de egyenesen
semmiféle zaj sem jött a hallgatóból. Aztán persze rájöttem, hogy
az előlapi hangerőszabályozó potméter egyrészt van, másrészt pedig
kapcsolós. Ugyan zenét azt azért nem kötöttem rá, szóval csak búgójellel
próbáltam ki, de azzal tökéletes volt. Szép tisztán szólt, és persze jó hangosan is.

 

 

A digitális panelmérő meghajtásához szükséges egyenirányító panelját már
utólag forrasztottam fel az analóg műszert meghajtó áramkör tetejére.
Mint az a panel szélén látható számokból kiderül, a panel mintázata
2001-09-19-én, vagyis több mint 15 évvel ezelőtt lett megrajzolva.

 

 

Ha nincs ez a rajz (amúgy az elektro levlistáról kaptam), akkor még mindig dobozban
lakna a műszer. Az volt a probléma, hogy míg az analóg mérőműszer nagyszerűen
elműködött a kifejezetten számára tervezett egyenirányító áramkörben, vagyis
a műszermeghajtó erősítő negatív visszacsatoló ágában, addig ugyanide nem
köthető be a digitális műszer, mert olyan zajokat hoz vissza a bemenetének
a test lába, hogy azzal teljesen szétcsapja a mérést. Szinte kifejezhetetlen,
hogy mennyire utáltam érte szegény digitális mérőművet. Meg magamat,
hiszen én akartam beszerelni valami olyasmit, ami nem illett bele a képbe.

 

 

A fóliacsíkok azért olyan pöttyösek és szakadozottak, mert ez a mintázat alkoholos
filctollal készült. A vonalak pedig azért ferdék, merthogy ez szabadkézi rajz.

 

 

Az erősítő fokozat alkatrészkészlete, mint azt már tőlem megszokhattuk, vegyes.
Tettem bele mindent, ami csak akadt a dobozaimban. Talán csak új alkatrész,
az nem került bele. Mondjuk az ellenállásoknak nem szokásuk elromlani...

 

 

Ebben a dobozban lakik a nagyimpedanciás
bemeneti fokozat, ami egyben az osztó is.

 

 

Erre az áramkörre még emlékszem. Ez egy 50, illetve 100 hertzes lyukszűrő.
Ez is utólag lett beépítve, bár ez legalább előre bele lett tervezve. Mondjuk
egyáltalán nem úgy lett bekötve, mint ahogy emlékeztem rá, de mindegy.

 

 

Még ezt a paneltervet...

 

 

Ez a szűrőáramkör nem a mérendő jel útjába, hanem csak a monitor célú erősítő
irányába fejti ki hatását. A célja az, hogy kiszűrje a jelből az 50, illetve az 50 és
a 100 hertzes összetevőket. Egy nem különösebben árnyékolt, fogalmazzunk
úgy, hogy zúgós audió jelet mérve, illetve hallgatva, ezzel az áramkörrel,
ami láthatóan két darab sorba kötött kettős "T" szűrő, ki tudjuk szűrni
a fejhallgatóhoz vezető jelútból a búgás zömét. Ahogy ezt leírtam, ismét
előszedtem a polcról a fejhallgatót és kipróbáltam. Meglepően jó hatásfokkal
működik! Volt olyan terv is, hogy ez az áramkör nem csak ide lett volna bekötve,
hanem magába a mérőáramkörbe is. Ez ugyan meghamisította volna a mérést,
illetve felborította volna az amúgy egyenes frekvencia átvitelt, de kiszűrte
volna a mérendő jelből a mérést esetlegesen zavaró hálózati brummot.

 

 

Ha nem veszem meg, illetve nem akarom mindenáron beépíteni ezt a digitális
panelmétert, akkor ez a műszer már évekkel korábban elkészült volna. Persze
ebben nem az a lényeg, hogy évekkel korábban, hanem az, hogy elkészült volna,
s így nem nyomasztott volna a tudata. Már úgy értem, hogy minek álltam volna
neki bármi más dolog építésének, mikor még ezt sem voltam képes befejezni.

 

 

Az analóg műszer hátuljára feltelepült néhány beállító,
pontosabban szólva hitelesítő elem.

 

 

Egyrészt azt akarom mutatni, hogy már annyira elegem volt ebből a műszerből, hogy
még arra sem voltam képes, hogy a már felesleges vonalakat letöröljem az előlap
belső oldaláról. Másrészt van itt azért ennél érdekesebb dolog is. Mégpedig az,
hogy a vezetékezésből visszakövetkeztethető, hogy módosítottam az eredeti
konstrukción. Az analóg műszer nem az eredeti rajzon szereplő mérőáramkörbe
lett bekötve, hanem az is az újonnan beépített műveleti erősítős egyenirányítóról jár.
Ezt gondolom azért követtem el, hogy mindkét műszer azonos értéket mutasson.
Gondoltam legyen! Kerestem egy kábelt, és összekötöttem ezzel a műszerrel
a HF jelgenerátor kimenetét. Végeztem néhány tesztet. A hangfrekvenciás
tartományban szépen együttfutnak a műszerek. Ha meg már úgyis be volt
dugva a kábel, ránéztem a sávszélességre is. Az értékek bőven túlmutatnak
a hangfrekvenciás tartományon! Az 1 kilohertzes jelhez viszonyítva, a mínusz
3 decibeles pont, lefelé irányba 4 hertzre esik. Ugyanezt az értéket felfelé irányban
sajnos nem tudtam megmérni, mert a HF jelgenerátorom felső frekvenciahatára
megáll valahol 300 kilohertznél, mikor is a millivolt mérő mutatta jelszint még
csak 10 százalékot esik, ami körülbelül 1 decibelnek felel meg. Hogy aztán
ebből mennyi a generátor hibája? Ez egy jó kérdés! A hangfrekvenciás
tartományban mindenesetre nulla. A felső frekvenciahatár kiméréséhez
segítségül hívtam a woblert. Sajnos a kimeneti jel feszültségstabilitásáról
finoman szólva szó sincs, így nem tudtam konkrét mérést végezni. Annyi
azonban kiderült, hogy valahol 5 megahertz környékén kezd lekonyulni
a millivolt mérő érzékenysége, ami meglehetősen szép teljesítmény egy
alapvetően hangfrekvenciás célú műszertől! Szóval ha éppen arra lenne
szükségem, bátran mérhetek a millivolt mérővel AM KF jelszintet, vagy
csak úgy egyszerűen jelszintet, végig az egész középhullámú tartományban.
Erről az "enyhe" túlméretezésről az az eset jutott eszembe, mikor egyszer
építettem egy kétszer 10 wattos erősítőt, kifejezetten a fejhallgatómhoz.

 

 

Balról a kikapcsolható szintszabályzó potméter, míg jobbról a méréshatárváltó
Yaxley tárcsa látható, melyek közrefogják az osztó áramköreit,
illetve a nagyimpedanciás bemeneti fokozatot.

 

 

Íme a bemeneti fokozatok kapcsolási rajza. Már az előbb is jól eltöltöttem az időt
a sávhatárok kimérésével, ezen rajz láttán pedig azzal reppentek el a percek,
hogy nekiálltam előtúrni a műszer eredeti kapcsolási rajzát. Még tiszta
szerencse, hogy az egész könyvtáram be lett digitalizálva, így még
csak fel sem kell állnom a kutatáshoz. Az eredeti rajzot viszonylag
gyorsan megtaláltam, a Rózsa Sándor által írt "Amatőr mérőkészülékek
építése" című könyvben. Az osztó méréshatárait ugyan átvariáltam, és került
bele egy szintszabályozó potméter is, de az ezeken felüli lényegi rész azért azonos.

 

 

Ez pont mint fent, csak az EWB elektronikai szimulátor programmal megrajzolva.
Persze az egészben az általam odabiggyesztett legalsó megjegyzés a lényeg.

 

 

Ezzel a toldóval kötöttem össze az előlapra kilógó hosszú tengelyt a potméter
tengelyével. Amúgy az alant elterülő alkatrészeket akartam megörökíteni,
csak mint ahogyan azt szokta, a fényképezőgép már megint másképp
döntött. Ha a kamera így akarta, lelke rajta, akkor legyen hát így!

 

 

Ez az árnyékoló bádogtető eredetileg egy tévé tunerben szolgált.

 

 

Na most vagy az van, akarom mondani volt, hogy véletlenségből odafirkáltam
a panel szélére, aztán valamivé kerekítettem (bár ez a jel szögletes), vagy
az is lehet, hogy épp valami logó félét akartam rajzolni, ami végül így
sikerült. Ez nekem, bárhonnan is nézem, nem jön ki két "G" betűre.

 

 

Levettem az erősítő fokozatról az árnyékoló fedelet.

 

 

Íme az erősítő, és az analóg műszert eredetileg meghajtó fokozat kapcsolási rajza.
A ki és a bemeneti impedanciákat úgy sikerült megmérnem, hogy addig-addig
kötöttem különböző ellenállásokat a jellel sorba, vagy párhuzamosan, míg
csak felére nem esett a jelszint. Emlékeim szerint ezt a mérést már ezzel
a műszerrel követtem el, bár akkor még erősen félkész állapotban volt.

 

 

Gondoltam leveszem a műszerdoboz alját is, hogy ebből
az irányból is megszemlélhessük a konstrukciót.

 

 

Az erősítő nyomtatott áramköri lapjának mintája, mint ahogy az általam
gyártott összes többi panel is, szabadkézi rajzolással készült.

 

 

Nem kevés idő elteltével sikerült rájönnöm, hogy azért nem illeszkedik a rajz
a valósághoz, mert az előző képet 180 fokkal el kellett volna fordítanom.

 

 

A műszer további sorsára komor árnyékot vetett, hogy az elsőnek legyártott panel
rézfóliájába erősen belemart a vasklorid. No de akkoriban még nem adtam fel
a dolgokat annyira könnyedén, mint teszem azt manapság. Ezt úgy értem,
hogy azóta bármi terv feladását illetően meglehetős rutinra tettem szert.

 

 

A panel első változata még úgy készült, hogy a különböző ki és becsatlakozások
pontjai ki lettek hozva az árnyékoló fedélen kívülre. A második változat
(melynek maratását már nem rontottam el) azért lett ezzel az egy
centis sávval keskenyebb, mert csak ilyen szélességű
panelt találtam a nyáklapos fiókomban.

 

 

Ezt a rém egyszerű mintázatú panelt valószínűleg azért nem a Miniplex fúróval
martam ki, mert egyszerre készült az utólag beépített mérő egyenirányító,
illetve az aprócska fejhallgató erősítő, no meg a tápegység paneljával.

 

 

Bár elsőre úgy néz ki, mintha elektromosan össze lennének kötve a csatlakozók,
az amúgy alumíniumból készült előlappal, de ez nem így van, mert mind
kívülről (piros), mind pedig belülről került alájuk szigetelő alátét.

 

 

Valahol itt tarthattam az összeszerelésben, mikor is ráébredtem, hogy teljesen
felesleges túldimenzionálni az egyes modulok rögzítését, mikor még ez
az amúgy zsebtelepről levágott érintkező is tökéletesen megteszi.

 

 

Az árnyékolt kábelek nem azért lettek dróthurkokkal odafogatva a panelhez,
mintha lenne bármi okuk a dobozon belül letörni, hanem azért, mert
mikor még nem volt összeszerelve a műszer, hanem még csak
kísérleteztem vele, na akkor még igenis sokat mozogtak.

 

 

Az erősítő moduljának dobozhoz történő rögzítését sem lihegtem túl.
No de miért is tettem volna? Ha csak szét nem szedem valaha ezt
a műszert alkatrésznek, akkor soha többé nem kell idenyúlnom!

 

 

Nem csak úgy mondtam, hanem ezt a trafót valóban én tekercseltem.
A kivezető drótokra húzott fehér műanyagcsövecskéből
még mindig akad egy marékkal a fiókomban.

 

 

Jack - jack anya toldó, jack dugó - RCA aljzat átalakító,
és egy RCA dugó - RCA dugó toldó.

 

 

Meglehetősen furán mutatnak összedugva, végükön egy RCA - BNC átalakítóval,
illetve egy BNC "T" elosztóval. No de mit számít ez? Hiszen az a lényeg, hogy
végül mégis sikerült csatlakoztatnom szerencsétlen mikrofont a műszerhez.

 

 

 

A mikrofonba átlagos szobahangerővel belebeszélve,
az mintegy fél millivolt feszültséget szolgáltat.

 

Már majdnem úgy volt, hogy akkor itt a vége,
csak ugye mindig közbejön valami.

 

 

Most speciel a hangfrekvenciás jelgenerátorom jött közbe.

 

 

Ugyanis kilötyögősödött benne a kimenet BNC aljzata. Ezt mégis mikor máskor
csinálnám meg, ha nem most, mikor amúgy is szét van pakolva a fél asztal.

 

 

Sejtettem én, hogy az egyedi konstrukció okán semelyik másik aljzat sem fog
stimmelni a lyukba. Még tiszta szerencse, hogy találtam egy a beépítettel
azonos típusút. Mert ugye nem csak arról volt ám szó, hogy leforgott
az aljzat végi menetről az anya, hanem amilyen szerencsém nekem
van, maga a menet vége pattant le. Szerintem ilyen hiba nincs is!

 

 

No de nem borultam ki, hanem kiborítottam inkább magam helyett a potméter
anyás dobozomat, majd az összes szóba jöhető anyát rápróbáltam a menetre.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy mekkora különbségek tudnak lenni
a ránézésre teljesen egyforma menetűnek tűnő anyák között.

 

 

A négy közül egyértelműen az a legszebb műszer, melynek lefestettem az előlapját.
Ilyenkor aztán egy pillanatra óvatlanul fellelkesedem, majd mindjárt le is lohadok.
Bár már tervbe van véve, hogy a felső három műszer előlapja is le lesz fényezve,
illetve kapnak majd rendes feliratozást is, de az egészen biztos, hogy nem most.

 

 

Nem tudom, hogy a kedves olvasónál mennyire látszik, mert a monitoron keresztül
nézve nekem sem tűnik valami vészesnek ez a néhány karomon ejtett karc.
Viszont mikor először megláttam, megállt bennem az ütő, mert el sem
tudtam képzelni, hogy mivel okozhattam ezeket a sérüléseket.

 

 

Aztán mikor a hangfalam kábelét eligazítandó, bedugtam a kezem a résbe, de ki
már nem jött, akkor mindjárt beugrott, hogy már a múltkor is pont ugyan
ez történt, mikor a TIL306-os kijelzőt túrtam a frekvenciamérőhöz.

 

 

Természetesen miután már az összes többi fellelési helyet felforgattam, csak akkor
jöttem rá, hogy abban a távoli szürke mappában lesz a műszer dokumentációja.
Pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy a múltkor mindent beszkenneltem.

 

 

Mi hiányzik a kapcsolási rajzokat rendszerezett állapotban
tartalmazó mappa tartalomjegyzékéből? Az összes betű!
Hogy ... meg azt a trehány rendszerető mindenemet...

 

 

Beszkennelem a fellelt dokumentációt, s mint azt az oldalt idáig
legörgetve láthattuk, idővel be is szúrtam a cikk képei közé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...