Videoton távirányító
(mert koszos volt)

Nagyon koszos. Márpedig ezt szét kell szednem, és ki kell mosnom. Hajt a vérem na!  Persze le is írhatnám a távirányító működési elvét ismeretterjesztés címszó alatt, de legyen elég annyi, hogy a távvezérlőben ülő vastökű bagoly kicsi zászlócskákkal jelez a tévében ülő társának akin infravörös szemüveg van. Szóval most szétszedek egy Videoton távirányítót.
Nem is igaz! Becsaptalak! Nem hogy egy, de egyenesen mindjárt két távirányítót szedek szét. Habzsidőzsitejbevaj...
Ez a fotó jó lesz később is. Nem árt egy felvétel arról, hogy melyik gomb hol volt. Lentebb lesz egy kép amin jól látszik, hogy valaki már összekeverte az egyik távirányítón a gombokat.
Történt egyszer, hogy egy nem különösebben elmebeli túlfejlettségéről híres kolléga telefonján összekevertük a számgombokat. Már egy hete csak téves hívásokat generált, mikor végre kezdett neki gyanús lenni a dolog...
Teleptartó. Normál 9 voltos elem kell bele. Volt egy olyan vidi távirányító is, amibe négy darab vékony ceruza elem kellett, persze a belseje lényegileg ugyanez volt. Na szóval az a négy elemes az maga volt a megtestesült kontakthiba!
Csavarok. Érted? Nem patent, igazi csavar, békebeli sliccel. A meghatottság könnycseppjeit morzsolom éppen széjjel hüppögve...
No itt a kettő dobozka egymás mellett. Persze nem látszik a különbség, de ha méltóztatsz ráklickelni a képre... Szóval a jobb oldaliban vannak jól a gombok. A dobozkák tartalma megegyezik, mind a panel azonosítója, mind a sorozatszáma azonos.
Ez az alja. Nem sok mindent lehet róla mondani. Talán csak annyit, hogy békebeli szocialista gyártmány. Nincs belőle kilopva az anyag! Pedig akkoriban... Szóval meglehetősen masszív konstrukció! Simán túlél egy ráülést, vagy mint apukám (aki 120 kiló) szokta egy rajtaalvást.
Ez meg a teteje belülről. Az a szürke lapocska a nyomógombok rugója, és a panelen található kontaktusokat rövidre záró alkatrész egyben. A kis fekete pöttyök vezetik az áramot. Ez a rész is tönkre tud menni, például kifejezetten nem szereti a nyálat! Tehát ne adjuk oda a távirányítót játszani se a gyereknek, se a kutyának! Ha lemaródott a fekete pötty, akkor például odaragasztott alufólia darabkával lehet pótolni.
Infravörös szűrő. Például így néz ki a cserépkályhánk, ha ezen keresztül fotózom le. Sok értelme nincs adó oldalon az infravörös szűrőnek! A távirányítóba épített LED úgyis csak az infra tartományban sugároz, az meg hogy mi megy be a dobozba, az teljesen lényegtelen. Volna egy sokkal fontosabb alkatrész, amit viszont szinte mindenki lespórol a távirányítóról. Ez az alkatrész egy olyan LED ami a látható tartományban sugároz, azaz villog ha megnyomunk egy gombot. Ez a villogó LED azonnali optikai visszajelzést ad a távirányító működőképességéről. Szerintem a távirányítók azért pusztulnak el, mert elemcsere helyett ütögetésben részesülnek. Az előbb említett másik fajta távirányítóba be is szereltem egy zöld LED-et.
Két adagra való gombocska. Majd szétválogatom őket fürdetés után. (utólag már nem tartottam jó ötletnek a két garnitúra gomb összekeverését) Persze berakhatnám őket összevissza is, apukám úgyis vaksi, úgy sem venné észre...
Mint mondottam volt a két panel teljesen egyforma. Na jó, a jobb oldalinak egy árnyalattal világosabb színe van, de ez aztán tényleg abszolút lényegtelen. Igen fontos alkatrész a paneleken jobb felül látható kondenzátor. Ha ki van tikkadva az elem, s már nem volna benne annyi energia hogy működtesse a távirányítót, ettől a kondenzátortól mégis működni fog. A kondi szépen lassan feltöltődik, mondhatni megszívja magát egy gombnyomásnyi energiával.
Zsupsz! Bevágom a paneleket a vízbe. Az elektromos cuccoknak általában nem használ a víz, de ezeken a lapokon nincs semmi aminek ártana a nedvesség. Egyesek szerint például a transzformátorokat nem szabad kimosni! Én úgy látszik a kettesek közé tartozom...
Mi legyen ezzel a sok gombbal? Szórjam be a őket a vízbe? És ha kiugrik a csapból a dugó? Elúsznak a sok kis fekete bizbaszok! Sajnos volt már rá példa! Ezeket az apróságokat nehéz elmosogatni, mert egyrészt sokan vannak, másrészt kicsik. Terveztem egy műanyag flakonból és villanymotoros meghajtásból álló forgó mosó építését ilyen esetekre. Ez a terv már több mint harminc éves, szóval nem kapkodom el a projectet...
Végül bevágom dobozostól a gombokat a vízbe. Otthagyom őket ázni néhány órára. Néha arra járok, ilyenkor lögybölöm kicsit a vizet. Kell a gomboknak az áztatás, mert a szélükön masszívan megmarad a kosz.
Eltörölgetni a lehetetlen formájuk miatt úgy sem lehet, ezért mosás után kitettem száradni a napra a kacatokat. Ha elég gyorsan szárad, és persze nem felejtem el hogy mi hová való, akkor össze is fogom tudni rakni.
Nem a mosás miatt jöttek le a díszlapok, én feszegettem le őket. Persze nem véletlenül, az egyik felük már eleve lógott. A felső részt megrázva csattogó hang hallatszott. Elhalaszthatnám a dolgot, de jobb ha most azonnal rögzítem őket ha már úgyis darabokban vannak.
Eredetileg ragasztva voltak az alumínium díszlapok, de nem túl sok ponton. A mi vidi tévénk távirányítóján is ugyanígy elengedett a ragasztás.
Valamit tudhatott a leeső előlapról aki a fröccsöntő szerszámot tervezte. Itt csavarhelyek vannak teljesen kihasználatlanul. No majd most kezdek velük valamit.
Át kell fúrni az egészet, mert most csak zsákfuratok vannak. Először egy pici fúróval döföm át az egészet. Következő lépésként az alu díszlemezt egy a csavar átmérőjének megfelelő méretűvel. A doboz furata pont jó a kiválasztott lemezcsavarhoz.
Azért látható négy lyuk mert elszúrtam a dolgot! Van ilyen. Az egyik lemezt először fordítva tettem a helyére, ezért nem jó helyre kerültek a lyukak. Mondhatni félredugtam. Az asszony azt mondta, hogy amíg a ezt a dolgot a fúrógéppel teszem, addig bárhány esetet megbocsát.
Már be is vannak tekerve. Szépfejű lemezcsavarok. Mennek a doboz stílusához. Volt fényes alumínium fejű is, de az nem mutatott ilyen jól.
Válogathatom kétfelé a gombokat, mint a mesebeli hétfejű sárkány a gonosz mostohát és a Piroska nevű ételhordó nőszemélyt. Ráadásul nem is olyan egyszerű a feladat! Az egyik távirányító jóval használtabb mint a másik. Ez onnan látszik, hogy az egyiknek ricás felületű matt gombjai vannak, a másik gombkészletnek viszont a sok nyomkodástól ki vannak fényesedve a felületei.
Beraktam a gombokat. Megfordíthatnám és megnézhetném, hogy sikerült-e eltalálnom a sorrendet. De nem teszem! Egyrészt mert bízom magamban, másrészt kiszóródnának a gombok...
Beraktam a kapcsolók szerepét betöltő gumilapokat is. Ezt egyszer egy korábbi távirányító szerelés alkalmával elfelejtettem. El voltam egy darabig mire rájöttem mi a baj...
Ripsz ropsz a helyükre kerültek a panelek is. Persze ez nem igaz. Az egyik panel nem ment be a helyére elsőre, de még másodikra sem. Az előlapot tartó csavar eltörte a kis kerek műanyag felöntést, és az így szétfeszülvén nem fért át a panel pozicionáló lyukán. De nem ijedtem meg az eltört akármi láttán, hanem fúrtam neki egy nagyobb lyukat.
Most van két tartalék TV távirányítóm. Persze túlzottan nincs rájuk szükségem, ugyanis én nem nézek tévét! Az egyiket beteszem a nagyszobába, így lesz kettő! Ezentúl nem vitatkoznak a szüleim kinél van a távirányító. A másikat megtartom magamnak. Ha apukámnak az éjszaka közepén tévézhetnékje támad, akkor, no nem kikapcsolom, hanem felhangosítom a tévéjét. Erre anyám is felébred, és jól letolja az öreget, aki aznap éjjel már nem meri bekapcsolni a tévét. Így lesz nálunk csend, béke, és nyugalom...
Történt egyszer, hogy két hangfal sétált a sivatagban. Az egyik megszólalt, a másik nem. Videoton volt. Hülye vicc, de van benne valami. Egyszer pont ugyanígy jártam egy pár vadonat új VT hangfallal. Szóval az egyik távirányító tökéletes lett, a másik pedig teljesen halott. Még jó, hogy csak a balra látható apró hibája keletkezett. Visszaforraszthattam volna a drótot a helyére, de inkább kicseréltem az egész csatlakozót. Mikor kidobok egy elemet mindig kiveszem belőle a csatlakozót, itt gyűlnek a fiók sarkában.
Visszatettem mindkettőt a polcra. Elfér a többi szétszednivaló között. Most valami olyat kellene szétszednem, amit nem rakok össze, akkor talán lenne egy kis hely...