Iratmegsemmisítő
(javítás, hogy ne csak pusztítsak)

Erről van szó! No nem a medvéről, és nem is a Terta 811-esről amin ül, hanem ott előtte az a szürke valami, na az kerül most bonckésem alá. Ezt most nem verhetem szét kedvemre, mert vissza kell vinni a melóba. Ez egy iratmegsemmisítő. Felül bemegy a papír egyben, majd alul kijön csíkokra vagdalva. Csakhogy nem jön ki! A későbbi képeken majd jól látszik, hogy még szalonképes kifejezést keresve is csak a "szarrá van törve" jelző illik a szerkezet állapotára.
Egyszerűen nem lehet összecsavarozni, mert már nincs benne annyi anyag, amibe csavarokat lehetne tekerni. Ketté lesz szedve, illetve eleve nem tartja már össze semmi. Az alsó és felső rész közé bekerül a jobbra látható bútorlap. Elmesélhetném hogy hosszas töprengés eredményeként esett a választásom erre a darab deszkára, de az az igazság, hogy egyszerűen ezt húztam ki a farakásból. Az a két fényes görbe izé, az lesz az új felépítmény füle. Azért kell legyen füle, hogy hallja miket mondunk neki.
De inkább azért kell a fentebb említett két fül, mert már eredetileg is konstrukcióhibás a felépítmény. Egyszerűen nincs hol megfogni a szerkezetet! Tulajdonképpen ezért is tört össze. Ez a gép szeretve van, ezzel daráljuk le a feleslegessé vált iratokat. Jó érzés rombolni egy kicsit a sok szerelés javítás után. Vajon hogyan nézne ki ha nem szeretnénk? Persze nem is a melósok törték össze, hanem a takarítónő. Három ilyen darálónk is volt, mind a hármat elpusztította. Valószínűleg nem szereti kiszedni az alatta lévő vödörből a csíkokra metélt papírt.
Ez a kapcsoló indítja el a darálást. Lehet kézzel is működtetni, de ha beletesszük a papírt az megnyom egy picike karocskán keresztül egy mikrokapcsolót és már pörög is fel a motor. Úgy látszik többször nem így történt, ezért kapott pár pofont a fekete gomb, amitől letört. Ugyan még nem néztem bele, de jól láthatóan idegen csavarokkal van összeszerelve. Kettévettem, s belenéztem. Erre kijött belőle egy csomó szemét! A szemét...
Szép a címkéje. Annyira szép, hogy már értelmezhetetlen. Nem is állok neki a pszichoanalízisnek...
Piktogramok. Ezeknek a kicsi ábráknak a jelentését még a szülőanyjuk sem képes megfejteni. Nézzük az elsőt. Nem tudom mi lehet a képen, nem emlékeztet semmire, illetve talán hajat ábrázol. Jó, nem ezzel a géppel fogok fazont igazíttatni. Állítólag nem is tud dauerolni! A második kép már érthetőbb. Ha eltalálnánk lopni a gépet, akkor megleszünk láncolva. A harmadikat egyből felismertem, ez egy nyakkendő. Szóval nyakkendő kell az iratmegsemmisítő használatához, nem pedig gumicsizma. Tiszta sor, már mindent értek.
Üzemmód vezérlő kapcsoló. Az "I" betű azt jelenti igen, sikerült bekapcsolnod. Az "O" betű azt jelenti, óh hát ebben az állásban nem fogok ám működni. Az "R" betű azt jelenti rükverc. Persze fordított üzemben nem rakja össze amit felszeletelt, csak ellenkező irányba forog a motor. Ez elsőre feleslegesnek látszik, de próbálj csak meg beletenni egyszerre tíz oldalt, majd a beszorulást követően kiszedni a papírköteget a kések közül!
Ebbe a résbe megy bele a papír. Először nagyon vigyáztam a masinára, laponként etettem, kiszedtem a papírokból a tűzőgép kapcsokat. Na ez utóbbi teljesen felesleges. Úgy eszi a masina a tűzött papírt, mintha vashiánya lenne. A laponkénti etetés sem indokolható, simán eszi négyesével a papírt! A papíron kívül mást nem szeret enni! A CD lemez például kifejezetten megfekszi a gyomrát, de azért sem mondom el honnan tudom!
Alulnézet. Nem sok minden látszik elsőre, de ha megnézzük közelebbről, hát bizony elszomorító a látvány. Le van törve a sarka. Meg a másik sarka is. A harmadik sem különb. A negyedik sarok sem akart lemaradni, de lemaradt, illetve törött, így már semmi sem tartja össze. A fekete lap azért van ott, hogy ne tudjunk alulról belenyúlni a forgókésekbe. A késeket közelebbről szemügyre véve jobb is ha nem teszünk ilyet!
Nem egy barátságos látvány. Még szerencse, hogy felülről a vékony papíradagoló résen keresztül nem fér be az ujjunk. Aki mindenáron balesetet akar szenvedni, annak alulról kell beledugni a kések közé az ujját, közben az üzemmód váltóval hátramenetbe kell kapcsolni a gépet, valamint a biztonsági kapcsolót is meg kell nyomni egy alkalmas eszközzel. Hát igen, rendesen meg kell szenvedni egy kis balesetért...
Az hogy a sarka nincs meg, az még csak hagyján, de körbe a pereme is erősen hiányos. Ahhoz hogy ezt az állagot elérjük, saccperkábé rengetegszer kellett leejteni szerencsétlen gépet.
Az üzemmód váltó kapcsoló hátulnézetben. Kit érdekel? Engem! Mivel nem csak szétszedem, hanem össze is kell majd raknom, ezért nem árt tudni melyik sarut honnan húztam le. Persze oda is írhatnám a színeket a dobozra, de mire való a fényképezőgép ha nem dokumentálásra?
Az indító kapcsoló. Felül középen látszik az idegen csavar. Eredetileg nem így volt, de letörött a felöntés a műanyagról amibe a csavar bele volt tekerve. Valamelyik kollégám korábban egy (két) átmenő csavarral oldotta meg a rögzítést.
Ez a biztonsági kapcsoló. Ha levesszük a gépet a saját vödréről, akkor nem hajlandó elindulni. A vödrön van egy felöntés, az nyomja meg a kapcsoló működtető karját. Persze azonnal rájöttem hová kell betámasztani a csavarhúzómat...
Nem jöttem rá minek van itt ez a két vaslemez. Ha másra nem is hát arra jó, hogy még szétszedett állapotban sem tudom bedugni az ujjam a kések közé.
Ehhez a motorhoz szükséges egy un. segédfázis kondenzátor. A motornak három lába van. Kettőn direktbe megy bele az áram, a harmadik láb ezen a kondenzátoron keresztül kapja a delejt. Attól függően hogy a kondenzátor másik lábát melyik dróthoz kötjük forog jobbra avagy balra a motor.
Ez a motor. Jó erősnek tűnik, és az is. Hányszor beszorult a túladagolt papír... A motor leáll, és csak erőlködik. Mi pedig nyomogatjuk a gombokat, de a papír se ki se be... Ilyenkor még egy szakszerű rúgás sem segít, pedig gyakoroltuk rendesen!
Az áttétel. Azért van, hogy lelassítsa a forgást, s egyben megnövelje forgatónyomatékot. Jó koszos szegényke, mert gyárilag be van zsírozva, és a zsírra nagyon jól ragad a papírszemét.
Nem tudom mennyire látszik, de ez a lemez alaposan el van görbülve. Vajon mi történhetett? Talán egy erőteljesebb rúgás eredménye lehet? Gondoltam kiveszem a lemezt és kiegyenesítem, de nem így cselekedtem. Egyszerűen bedöftem a lemez alá a kedvenc kéknyelű csavarhúzómat, és visszagörbítettem az eredetihez közeli állapotba.
Kitekertem az összetartó csavarokat. Persze úgy sem tartottak semmit, de a lyukak épek, azokat fel tudom használni. Kiszedtem a mechanikát tartó csavarokat is. A mechanika útjában van a rajzolásnak csavarozásnak.
Gondoltam megragasztom ezt a repedést. Rosszul gondoltam! Végül nem ragasztottam meg. Ha jól szerelem össze, akkor ezentúl a szerkezet mechanikai stabilitását a bútorlap fogja adni, akkor meg minek ragacsoljak feleslegesen?
Még egy kép a drótokról. Persze felesleges... Annyit nézegettem a dobozt, hogy már fejből tudom milyen színű drót hová tartozik. Mikor így elbízom magam, akkor szokott elfüstölni a kezeim között a huzalozás...
Kiszedtem a mechanikát. Elgondolkodtam rajta, hogy eldobom az egész műanyag burkolatot, és legyártom újra méretre fazonra bútorlapból. Nem egy akkora meló. Idő van. Anyag van. Szerszám is van. Meg nagy pofám is van! Például sokkal nagyobb mint a munkakedvem...
A szerkezet teteje alulnézetben színes szerszámokkal ízlésesen megszórva. Jól van no, elfelejtettem mit akartam ezzel a képpel. Talán nem is volt vele célom? Vagy a szerszámokat vittem valahová?
Most jön az a rész, hogy ennek a formátlan körvonalú műanyag izének a méreteit, pontosabban a körvonalát át kell rajzolnom a bútorlapra. Nem egy egyszerű eset. Ráadásul itt ott még megvan a perem, ami most útban van a rajzoláshoz. Ezért gondoltam letördelem, de aztán inkább meghagytam. Még a végén nem lesz minél fogva összecsavarozni...
Akkor most elmesélem nektek a tollas kígyó történetét. Mi? Ja! Hogy ez tollas vödör! Akkor nem mondom el. Pedig kezdett összeállni a fejemben a történet. Vagy csak a fogaskerekeim szorultak be...
Nem elég hogy össze van törve, hiányos, de még íves is az egyik oldala. A két másik meg nem párhuzamos. Oldalt felöntések állnak ki belőle. Minek piszkálok én bele ilyen dolgokba? Legközelebb egyszerűen rendelek egy másik papírdarálót! Áh, az nem én vagyok...
A sarkai meg nem sarkosak, hanem íveltek! A lyuk valahol belül van! Elsőre nem úgy néz ki, mint amit bármely szögből át lehetne rajzolni a bútorlapra.
Rémesen összefirkáltam a bútorlapot. Más un. "manager szemléletű" megfogalmazásban: Sikerült átrajzolni a kivágandó részt, és a furatok helyét. Ahol nem ment vonalzóval, ott maradtam a jól bevált szabadkézi rajzolásnál. Többször is ellenőriztem a vonalakat, már csak arra kell vigyázni, hogy a megfelelők mentén tologassam a motoros fűrészt!
Összepakoltam a hozzávalókat. Lemegyek a pincébe, ott folytatom tovább a barkácsolást. Csinálhatnám fordítva, azaz a szerszámokat hoznám fel a pincéből, de nincs kedvem a lakásban koszolni! Régebben ezt csináltam, de jobbnak láttam ha a fáspince egy részét barkács műhellyé alakítom.
Kérdezhetném kinek mi tűnik fel a képen, de úgysem jönnétek rá! Nem a piros bicikli, és nem is a mögötte megbúvó Simson! De még csak nem is a motoromon heverő hifitorony, hanem annak hiánya. Mármint az, hogy csak egy hifitorony van a motoron! A másikat felhoztam bontani, most itt van útban...
Óvatosan letettem a földre a cuccokat. (eldobtam ahogy van) Vigyáztam nehogy kinyíljon a fúrósdoboz, s szétszóródjanak a fúrószárak. (szerencsésen esett, nem nyílt ki) Figyeltem a bútorlapra, nehogy véletlenül lepattanjon a széle. (egyszerűen odébb rúgtam mert útban volt)
Gondoltam kerekítek valami jó kis zaftos egy történetet, hogy mégis mi a csudáért kell a pontozóhoz gumikalapács, de úgy becsületes ha elmondom az igazságot. Ez volt kéznél...
Jó kis fúrógép. Valódi ipari szerszám. Oda-vissza forgás, fordulatszám szabályozás, mechanikus sebváltó, nyomatékszabályozó, automata tokmány, 1 lóerős motor. Ágyúval verébre... Először a lyukakat fúrtam ki. Mindenképpen a fúrás jön elsőnek, mert valahová a deszka közepére kell egy nagy lyuk ahol be tudom tolni kezdésnek a dekopír fűrészt.
Néha nekiállok, és megoldok dolgokat. No nem valami világmegváltás, csak apróságok. Például egy hármas hálózati aljzat valami kézre eső helyen. Vagy polcok a szerszámoknak, vagy más kacatoknak, akasztók a szekrény oldalán, vagy valami sablon lyukasztáshoz, ilyesmik. Ezek nagyban javítják a "műhely" komfortérzetét. Legutóbb például felszereltem a mennyezetre egy háromcsöves fénycsőarmatúrát. Azóta látom is hogy mit csinálok. Borzasztó...
Hopp! Már készen is van a lyuk. Elbambultam, és elfelejtettem fotókat csinálni a köztes állapotokról. Persze nem vesztettél semmit... Úgy néz ki, hogy sikerült méretpontosan átrajzolnom, és kivágnom a lyukat. Ha nem sikerült volna, akkor sem esem kétségbe. Van még azonos méretű bútorlap a pincében.
Ezekkel a felöntésekkel nem tudtam mit kezdeni. Gondoltam hogy átrajzolom őket, és bevágom az anyagba a helyüket, de végül egyszerűen lefűrészeltem őket. Eredetileg a papírdarálót pozícionálják a vödörben. Feleslegesnek ítéltem őket, majd kiderül kellenek e, ha ráteszem a masinát a vödrére.
A csavaros fiók. Évekre elvagyok látva mindenféle csavarokkal. Persze kell is a sok csavar ha nem akarok folytok a boltba rohangálni mikor csinálok valamit. Ez olyan jól hangzik, hogy nem is igaz. És tényleg nem! Folyton valami hülye méretű, vagy fura fejű csavarra van szükség...
Mint például most is. Persze vannak fura csavarjaim de most nem ilyenek kellenek. Most éppen rövid csavarokra lenne szükségem, amik nem érnek át a bútorlapon. Persze hogy ilyen méretű nincs a fiókban. Még jó, hogy a múltkor vettem egy marékkal mikor valami kereket csavaroztam a hifitorony aljára. Elöl hátul a még meglévő pereménél csavaroztam be. Jobb és bal oldalt pedig keresztben.
Oldalra felcsavaroztam a két bútorfület. Ezentúl ennél fogva kell illetve lehet mozgatni. A daráló műanyag tetejét a bútorlapon keresztül tartja négy csavar. Mivel ennélfogva ezentúl nem lehet megemelni, ezért nem kell különösebben nagy erővel tartaniuk a csavaroknak. Ezt azért mondom, mert nem is tartanak igazán erősen. Furcsa elképzelés, hogy eredetileg ez a négy csavar tartaná össze az egészet. Nem is jött be...
Ez a bútorlap közepéből kieső rész. Régebben ezeket is eltettem jó lesz ez még valamire alapon. Ennek az lett a vége, hogy egyszerűen nem fértem el a deszkadaraboktól. Berágtam! Előkaptam a motoros fűrészt, és fél óra alatt olyan rendet vágtam, hogy több mint egy hétig darabolt bútorlappal tüzeltünk! Azóta nem gyűjtöm a fadarabokat! (már megint nem mondtam igazat) Ez most nem úszta meg a felaprítást.
Visszatértem a szobámba. Gondolom a szomszédok örültek, hogy nem idefent fúrfaragtam fűrészeltem. Én is örültem, hogy nem kell feltakarítanom magam után az egész lakást. Persze más ok is van! Mégpedig az, hogy a szép új forgószékemtől el sem nagyon fértem volna. Elmondhatnám, hogy elsőre mindent sikerült pontosan a helyére illesztenem, de nem mondom el. Mert nem igaz! Ezt a fekete szart például simán kihagytam...
Ez itt a biztonsági kapcsoló eredeti állapotban. Hát ezt egy kicsit átfazoníroztam. Most már nem kapcsol ki. Illetve folyamatosan be van kapcsolva. Hát majd vigyázunk a belepiszkálással.
Itten valami nagyon nem stimmelt. Nem akartam így hagyni! Jórészt ezért kapott pofonokat a masina. Mármint azért, mert hiába tette bele az ember a papírt, nem indult el magától. Nem jó szögben, nem jó helyen állt a mikrokapcsoló, nem kapcsolt be a papírra. Először megpróbáltam megigazítani a felfüggesztését. Szépen bealátéteztem, de sajnos nem használt. Ha meghúztam a csavarokat, akkor mindig elmászott a helyéről.
Végül a képen látható megoldást választottam. Visszaszereltem a kapcsolót a helyére. Meghúztam a csavarjait, majd beszereltem egy a képen középen látható négyes csavart. Ezzel lehet beállítani a kapcsolót tartó fekete műanyag darab dőlésszögét, azaz a kapcsoló papírtól való távolságát.
Mondhatni tökéletes lett. Majd holnap próbaképpen darálok vele egy kis papírt, vagy mondjuk nem darálok. Inkább ki is raktam az előszobába mert még nekiállok vele szemetelni. Megy vissza a melóba, ott a helye. Valaki  kérdezte a múltkor mennyi időm megy rá a szétszedtemre. Ennek a projectnek valamikor délután hat után álltam neki, most pedig hajnali kettő van. Szóval elvagyok...
Azért csak kipróbáltam. Persze nem papírral. Azt biztosan eszi, az a dolga. Ez kis kupac szemét itt balra egy úgynevezett kábelkötegelő volt, de csak addig amíg be nem toltam a darálóba...
Visszavittem a szerkezetet a helyére. Érdekes tünet volt, hogy senki sem kereste amíg nem volt ott. Valószínűleg azt gondolták, hogy ki lett dobva, de rákérdezni - az érintettség okán - nem mertek. Persze szó sincs róla, hogy ki lett volna dobva, hanem fel lett támasztva!

 

 

Most megint elműködik egy darabig, míg csak valaki ismét le nem rombolja.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...