Orion EMG 1311 hangfrekvenciás csővoltmérő
(elnéztem)

Az úgy volt, hogy valaki kért tőlem egy csővoltmérőt, én meg mondtam van.
Erre gondoltam, ez úgy is csak ott porosodott a pincémben.
Felhozom, ránézek, ez nem csővoltmérő!
Hangfrekvenciás csővoltmérő.
Szóval ezzel csak váltakozó feszültséget lehet mérni...

 

 

Kipofoztam egy másik műszert, ezt meg letettem pihenni a többi kacat mellé.
A kóla óra nem különösebben érdekes, legfeljebb a mérete miatt.
Viszont a balra látható táskarádió egy ritka szép darab.
Illetve csak lesz szép, majd ha lepucolom...

 

 

Műszerfül mint alkatrész nem létezett a kereskedelemben.
A háború után eleve alkatrész hiánnyal küszködött a gazdaság.
Ehhez hozzájárult, hogy gyakorlatilag az összes céget államosították.
Az államosított cégek nem voltak képesek kiszolgálni egymást alkatrésszel.
Ezért aztán mindenki gyártott mindent, amire csak szüksége volt a végtermékhez.
Ennek kiváló példája ezen műszer hordozófüle! Bőr és vaslemez ügyes kombinációja.

 

 

A mai fiatalok el sem hiszik, hogy régen nem úgy volt hogy csak úgy bementem a boltba.
Illetve pontosan így volt, azaz csak bementem a boltba.
Mert alkatrész az nem volt...
Például az apukám gyártotta akkumulátortöltőknek
kényszerűségből bőrönd füle volt, bőrdíszműves boltból beszerezve.

 

 

A műszer hátulján ügyes megoldások sora látható.

 

 

Ez egy gumilábat pótló megoldás. Sosem kopik el! Nem mállik szét!
Nem koszol! Nem kell, és nem is lehet állítani!
Ez így zseniális ahogy van!

 

 

A hűtőlyukat présgép állítja elő egyszerűen a doboz anyagából.
Láthatóan nem dolgozott a cégnél mai értelemben vett marketinges kolléga.
Ha lett volna ilyen címen dolgozó, akkor kivetette volna a felesleges anyagot a dobozból!

 

 

Szép fedelet készítettek valaminek.

 

 

Biztosíték, és hálózati feszültségváltó lakik a fedél alatt.
Speciális ide való kapcsolót sem lehetett kapni, ezért átcsavarozható
rézlemezkékkel lett megoldva a feszültségváltás. Manapság már mindenben
szabvány alkatrészek vannak, el is veszett a konstrukciók szépsége...

 

 

A gép alján is fémből vannak a lábak.

 

 

A hálózati zsinór végén a villásdugó sem egy egyszerű darab!
A dugó bakelit + fém kombináció, amire kívülre gumi van rádolgozva.

 

 

Nem csúnya, bár nekem nem jön be a négyzetes forma.

 

 

A műszeren 10-es 30-as, és decibel skála van.

 

 

A bemeneti kapocs nincs túlmisztifikálva.
Semmi egzotikus csatlakozó, csak két szabványos banánhüvely!
Ez legalább mindennel kompatibilis! Még a csupasz dróttal is, hiszen csavaros kötés.

 

 

Balra a power gomb, jobbra a bekapcsolást jelző lámpácska burája.

 

 

Nem az egész előlap van feliratozva, hanem külön van egy feliratos betétlemez.

 

 

A hálózati csatlakozó zsinór a készülék előlapján jön ki.
Ez mondjuk nem tudom okkal van-e így. Ha igen mi lehet az ok?

 

 

Az Orion háromarcú emblémája nemzetközileg ismert és elismert volt,
bár az EMG vagyis az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára sem csengett rosszul.
Mivel az Orion volt az ismert név, ezért ha elektronika, akkor az Orion neve alatt adták el.
Hogy melyik műszert ki és hol tervezte, az meg egyenesen kitalálhatatlan!
A szocializmusban folyton mindent átszerveztek.
Végül is nem sikerült...

 

 

Minden szépen be volt számozva, van is egy könyvem ebből a korszakból.
Rengeteg műszer van benne felsorolva, sajnos se kép, se kapcsolási rajz...
Ami egyértelműen kiderül a gyártási számból, az a gyártás dátuma: 1954

 

 

Sajnos egyre ritkábban látható felirat...

 

 

Hangfrekvenciás csővoltmérő, csak persze ékes ánglius nyelven odaírva.
Ennek talán az lehetett az oka, hogy exportra (is) készült e műszer.
Vagy az "elvtársaknak" jobban csengett az angol felirat?

 

 

30 millivolttól 100 voltig mérhetünk a műszerrel.

 

 

Ezzel a gombbal tudjuk (és persze kell is) nullára állítani a mutatót.
Ez manapság nem divat, minden műszer magától nulláz...

 

 

Ez nem egy kínai felirat, hanem a leltárcímke nyoma.
Részemről ölni tudok érte, mikor egy szép gép elejére odaragasztanak egy számot!

 

 

Ez a doboz nem üres, vannak benne dolgok amikről lehet írni!

 

 

Balra egy szűrőblokk látható, jobbra pedig a hálózati transzformátor.
A szűrőblokk azt jelent több kondenzátor van beépítve egy közös házba.
A hálózati trafó láthatóan cséve nélkül van tekercselve, én is csináltam már ilyet.
Tekercselés közben folyton olyan érzésem volt, hogy szétesik az egész tekercs meneteire.
Persze nem esik szét, éppen hogy a menetek tartják össze!

 

 

Fém csőbe tokozott kondenzátor, végén leforrasztott üveg átvezetőkkel.
Ez a műszer bemenetén található soros kondenzátor, általában 1.000 voltos.
Kell a nagyfeszültségű kondi, hiszen ezzel a műszerrel bármibe belemérhetünk.
Például mondjuk egy 100 wattos csöves erősítő végcsövének anódján lehet 1.000
volt közeli feszültség, amin még rajta ül a jelfeszültség is.

 

 

A szűrőelkót láthatóan cserélték. Ez a kondin található 1961-es dátumból látszik.
A kondi ára 59 forint 30 fillér volt. A fillér a forint aprópénze volt.
Nemsokára már azt sem fogják tudni, mi volt az a forint...

 

 

Kissé penészfoltos trafó, huzalból készült potenciométer, jobbra egy elektroncső.

 

 

A kátránnyal lezárt papírhengerben kondenzátor van.
Mégpedig vékony alumíniumfóliából és olajos papírból készült kondenzátor.
A kátrány nem egy tartós "zár" a nedvesség útjában, pláne nem az egy melegedő szerkezetben!
A bal felső kondenzátor tartalma láthatóan már a jórészt a papírtokon kívül van.
Ezt a fajta kondenzátort úgy szokás felújítani, hogy egy új kondenzátort rejtünk a papírcsőbe.

 

 

Innen azért rendezettebbnek néz ki a műszer.
Ez persze a csöves gépek esetében általában így volt.
A szerelőlap felett viszonylagos rend, alatta kuszaság uralkodott.
Persze van olyan műszer, ami bárhonnan nézve szép, majd azt is előásom.

 

 

6AC7-es pentóda, fém tokban.

 

 

Innen húztam ki.
A két forrasztófül arra szolgált, hogy rugóval és lemezkével rögzítse a helyén a csövet.

 

 

Ez egy 6X4-es egyenirányító cső.
Később szelénkockával, még később két diódával váltották le.

 

 

A 6AL5-ös csőben mindössze két dióda van.
Mikor még nem voltak diódák és tranzisztorok, akkor minden
feladatot elektroncsővel oldottak meg, méghozzá igen kevés elektroncsővel!

 

 

A műszer jól el van bújva!
Műszert már szedtem szét, most szót se róla többet.

 

 

Balra a hálózati kapcsoló, jobbra pedig a bekapcsolást jelző lámpácska.
Az izzó foglalata, felfüggesztése, érintkezői, láthatóan igen egyedi gyártmány.
Fémlemez, bakelit lapocskák, forrasztófülek, rugó, műanyag kupak kombinációja.

 

 

A hálózati zsinór dobozon belüli rögzítését látjuk.

 

 

Nem nagyon csúnya szerelés, de nem is különösebben szép.

 

 

Azzal a felső csavarral biztosan lehet valamin állítani, de nem nézem meg min!
Ez a műszer működik, kár volna tönkretenni...

 

 

Ugye mondtam hogy működik!

 

 

A bal oldali gombbal nullázható.

 

 

Rádugtam a jelgenerátorom, lehet mérni a műszerrel.
Időtálló darab, csak nálam több mint öt éve ücsörgött a pincében!
Előtte Wallner Ferenc kollégámnál volt egy garázs padlására süllyesztve.

 

 

 

Gondoltam megmozgatom a mutatót, ami sikerült is.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...