Csővoltmérő
(nem most akartam szétszedni, csak így alakult)

Ha nem volna amnéziám, tudnám mitől van deja vu érzésem...

Ez egy régi kép, mert a képen látható karóra már rég nincs meg.
Vagyis ez a műszer már állomásozott idefent a lakásban szétszedésre várva,
de aztán (mint annyi minden más kacat) lekerült a pincébe a polcra szomorkodni...

 

 

Szép műszer, modern forma, kis méret, elfogadható ergonómia.
A jobb oldali csatlakozókba dugott, onnan kilógó hosszúszárú banándugóktól
kissé nehézkes hozzáférni a kapcsolókhoz ha teszem azt méréshatárt akarunk váltani.
De nem szabad így hozzáállni a dologhoz! Mondjuk inkább azt, hogy balkezeseknek készült.

 

 

Ezzel a hatalmas él-gombbal a mutatót lehet nullázni.

 

 

Ezzel a másik gombbal ellenállásmérés állásban lehet
(és persze kell is) a műszer mutatóját végkitérésre állítani.

 

 

Valószínűleg 1980-ben készült, méghozzá Magyarországon!
Az ELKIS annyit tesz mint: Elektronikai szolgáltató kisszövetkezet

 

 

A fekete karika közepén egy LED van.
Érdekes párosítás LED-et tenni egy csővoltmérőbe!
Szerintem a csővoltmérő már idejét múlt dolog volt 1980-ban.
80-ban tranzisztorokból, és integrált áramkörökből volt szokás építkezni.
Másrészt viszont egy csővoltmérő mondhatni -örök darab- szinte tönkretehetetlen.

 

No de mi is az a csővoltmérő?

 

   Mindenesetre nem a csövek voltját méri, hanem voltmérő, amiben elektroncsövek vannak a bemeneti pontok, és a mérőműszer között. Az elektroncső bemeneti ellenállása nagyságrendekkel nagyobb, mint a Deprez rendszerű mérőműszeré. No de miért is jó ez nekünk?

 

   Vegyünk egy általános jó érzékenységű mérőművet, mondjuk 50 mikroamperes érzékenységűt. Ez az 50 μA azt jelenti, hogy a mérőműszeren ekkora áramot kell keresztülhajtani, hogy a mutatója végkitérésig lendüljön. Vagyis a műszer ekkora árammal fogja terhelni az éppen mért áramkört a mutató elfordításához.

 

   Egy autóakkumulátor esetében 50 μA terhelés elhanyagolható. Úgyszintén elhanyagolható szinte minden szokásos villanyszerelési esetben. A probléma akkor kezd napvilágra kerülni, ha olyan eszközbe mérünk bele, amiben a műszer működtetéséhez szükséges áramhoz mennyiségileg közel eső áramok folynak. Tipikusan ilyen az összes csöves tranzisztoros integrált áramkörös elektronika.

 

   Tegyük fel meg szeretnénk mérni a feszültséget egy elektroncső anódján. Egy elektroncső anódellenállásának értéke 100 KΩ körül van. Az anódon mérhető feszültség 100 volt környékén szokott lenni. 100 voltos méréshatárba állítjuk a hagyományos feszültségmérő műszerünket. Két dolgot tudunk a számoláshoz:
I=0,00005    U=100    R=U/I    vagyis    100/0,00005=2.000.000
Tehát a műszerünk belső ellenállása 100 voltos méréshatárban 2MΩ miközben a mért pont egy 100 kiloohmos ellenálláson keresztül kapja az anódfeszültséget. A műszerünk terhelése a mérőponton egyből 5%-os mérési hibát eredményez!

 

   De vegyünk egy rosszabb esetet. Szeretnénk megmérni egy tranzisztor bázisfeszültségét. A tranzisztor emittere a földön van, a bázisfeszültség Si tranzisztor esetében valahol 0,6 volt környékén lesz. A tranzisztor bázisa egy 1 MΩ-os ellenálláson keresztül kapja a feszültséget. A hagyományos műszerünket 1 voltos állásba állítva annak belső ellenállása 20KΩ-ra adódik. Jelen esetben a mérési hiba elfogadhatatlan mértékű! Szerencsétlen esetben a méréstől egyszerűen leáll a mért áramkör.

 

Régi kapcsolási rajzokon a feltüntetett feszültségértékek mellett gyakran látni a jelölést, miszerint 20KΩ/volt belső ellenállású műszerrel mérve!

 

   Ezen fentebb vázolt problémák megoldására született meg a csővoltmérő nevű műszer. Egy csővoltmérő bemeneti ellenállása 10MΩ körüli érték, ami ráadásul minden méréshatárban ennyi! Mivel a műszer nem terheli (számottevően) a mérőpontot, ezért nem okoz mérési hibát.

 

   Egy elektroncső úgy erősít, hogy a bemenetére (rács) kapcsolt feszültségből a kimenetén (anód) áramot hoz létre. Jelen esetben éppen erre van szükség, vagyis a mérőponton lévő feszültséget kell a mérőműszer meghajtására alkalmas árammá alakítani.

 

 

A tetején van egy szép fül, lehet hordozni.

 

 

Az alján hűtőlyukak, ami ide nagyon is kell a melegedő csövek miatt.

 

 

A gumiláb merev műanyagból van, legalább nem mállik szét...

 

 

Az idők folyamán ezt a műszert rengetegszer leltározták.
Csak ezen az oldalon három régebbi leltár címke nyomai láthatók!
80-ban készült, az ezredforduló környékén vettem magamhoz selejtezéskor.

 

 

Nem volt javítva, én nyitottam ki (törtem fel a pecsétviaszt) pár éve.
Van egy igen érdekes (és jellemző) hibája a műszernek, erről is szót ejtek mindjárt.

 

 

Na tessék! Van még itt egy még ép leltárcímke!

 

 

A hátulján is volt egy címke a bal felső sarokban.

 

 

Igen szép és gondos módja ez egy hálózati zsinór dobozba való bevezetésének!
A törésgátló rugó törésgátol.

 

 

Két biztosíték is van a műszer hátulján.
Ők meg biztosítanak.

 

 

Ide van írva, hogy milyen esetben milyen értékű biztosíték szükséges.

 

 

Egész jó kép a csavarokról a csillogás ellenére.

 

 

 

Ez a baja a műszernek, nem maradnak bent a gombjai.
Ebben az állapotában sajnos gyakorlatilag használhatatlan.

 

 

Szép doboz. Régen doboz gondokkal küszködtem, ezért ha meglátok
egy jópofa alkalmas dobozt, megdobban a szívem. Azonnal látom mit is
tudnék bele építeni. Persze nem építek semmit, csak gyűjtöm a dobozokat...

 

 

Van ebben minden!
Legalább tudok miről írni, nem úgy mint a trendi dolgok esetében...

 

 

Itt van mindjárt ez a szép elektroncső!
Kell is lennie a dobozban, hiszen csővoltmérő a szerkezet neve.
Persze a medvesajtban sincs medve, mint ahogy a párizsiban is kevés a francia...

 

 

Tungsram gyártmányú E80CC a cső típusa.
Ez tulajdonképpen egy ECC80-as cső, csak műszerbe való.

 

 

Lemezelt hálózati transzformátor.
Majd egyszer (ha megérjük) megmutatom hogyan készül.

 

 

Előtérben egy potméter feneke, panel, kapcsolósor, osztó.
Az osztó maga az a homályba vesző fekete hasáb ott a távolban.
Osztót lehet készíteni egyedi alkatrészekből, csak igen nehéz volt hozzá
összevadászni a pontos értékű ellenállásokat, ezért lehetett kapni osztót készen.
Illetve a Remix egyedi rendelésre legyártott bármiféle értékű és pontosságú osztót.

 

 

80-as évekbeli szerelési technológia.
Apróbb problémája a konstrukciónak, hogy szerelhetetlen!
Egyszerűen nem lehet hozzáférni az alkatrészekhez, ha cserélni kell őket.

 

 

Ez egy műszer, műszerbe való alkatrészek vannak benne.
A trimmerpoti műszerbe úgy néz ki, hogy rendes poti, levágott tengellyel, sliccelve.
Meglehet, hogy nem éppen anyagtakarékos, de az biztos, hogy időtálló!

 

 

Ez a szerelési konstrukció nem jó! Szó sincs helyszűkéről! Ez a műszer el van...
Nem így kellene kinéznie, semmihez sem lehet rendesen hozzáférni!
Rendesen is meg lehetne csinálni, de hát a szocializmus
arról szólt, hogy minden úgy jó ahogy csináljuk...

 

 

A hálózati trafó még egyszer. Rá van írva hogy ELKIS, meg hogy hálózati trafó.
Nem rendelték a trafógyárból, hanem mindenki tekercselt magának!
Persze így minden cégnél volt trafótekercselő részleg.
De nem is volt ám munkanélküliség!

 

 

Mechanikai művek gyártotta pufók szűrőelkó.
Egyszer (még ipari tanuló koromban) voltam a gyárban látogatáson.
Vidéki fejkendős asszonyok serénykedtek a gépsorok mellett, tekercselődtek a kondik.

 

 

A nagy kerek fekete egy forgatógomb, a kék meg a piros a gombnak támaszkodó drótok.
Persze évek alatt sem tekergetjük annyit a gombot, hogy elkoptatná a drótot,
de ez akkor sem vet jó fényt az összeszerelést végző emberekre.

 

 

Ez a mechanikai szerkezet rögzíti a dobozon belül a hálózati kábelt.
Mit ne mondjak, rendesen meg van csinálva!

 

 

Maga a műszer úgy be van építve, hogy alig látszik a két nagy gomb mögött.

 

 

A képen jobbra látható Isostat kapcsolósor a hibás.
Nem úgy nézem, hogy ki lehetne innen szedni, de azért én megpróbálom.

 

 

Leszedem ezt a keretet.

 

 

Erre lejött a műszerről a hátulja.
Vagy az eleje? A lényeg, hogy már kettőben van.

 

 

A hibás kapcsolósort tartalmazó panel egyszerűen kiszerelhetetlen!
Persze ha nem kellene összeraknom...

 

 

 

Megkíséreltem videóra rögzíteni a hibát.
A kapcsolóban látszik egy pici fém lemezke ami mozog.
Ez rögzíti a benyomott gombot, illetve csak rögzítené, ha rögzítené...
A lemezkét egy laprugó nyomná lefelé, de a rugó nincs sehol, szereléskor kimaradt.
Ez persze nem akadályozott meg senkit abban, hogy a hibás kapcsolót beépítse a műszerbe.
A MEO-n valószínűleg úgy jutott át, hogy a kapcsoló, illetve a kapcsolóban
a lemezke újkorában a saját súlyánál fogva képes volt megakasztani
a gombokat, de elég volt pár szem por és már mindjárt nem.

 

 

Nem mondom, hogy szép az a forrasztás, de azért megteszi.
A balra látható hasábforma rögzítő elemen jól látszik a furat helyének kézi jelölése.

 

 

Rendes dolog, hogy ráírták mi ez. Ennél már csak az a szebb,
mikor a feszültségeket, menetszámokat, huzalátmérőket is ráírják a trafóra.

 

 

A kábelekre rá van hagyva, simán szét lehet húzni a műszert.

 

 

Biztosan össze lehetne szerelni ennél is javíthatatlanabbul...

 

 

Ezt stabilizátor csőnek nézem, ha nem az, majd a kollégák kijavítanak.

 

 

Ez maga az osztó, de miért "bedugtam" a kép címe?
Kb. 10 percre volt szükségem, hogy beugorjon a megoldás.
A fotó elkészítéséhez a fényképezőgépet beledugtam a műszerbe.

 

 

A kép címe "alkatrészek", és tényleg!

 

 

Ennek a képnek pedig "szarügy" a címe, és tényleg!
A bal oldalon látható panelt kellene kiszednem, hogy hozzáférjek a kapcsolósorhoz.

 

 

Hogy érthető legyen miért nem lehet (illetve akarom) szétszedni ezt a műszert:

- a zöld pöttyel jelölt csavar nem hozzáférhető, a két panel között van a feje
- a sárga pöttyel jelzett csavar sem hozzáférhető, a díszelőlap mögött van a feje
- a piros pettyel jelölt (amúgy 4 darab) csavar tartja a mérőművet, egyben az előlapot
- az előlapot tarják még az előlapon keresztül csavarozott csatlakozók

Ha a fentieket mind szépen sorban megbontanám...

 

 

Meg eleve honnan is szednék másik kapcsolót?
Persze hogy a kapcsolós dobozomból!

 

 

Van itt minden!

 

 

Ez például originált kapcsoló BRG MK25-ös magnóhoz!

 

 

 

Így kell működnie a kapcsolósornak eredetileg.

 

 

Az "E" betű formájú réz laprugó hiányzik a műszer kapcsolójából.

 

 

 

Valamennyire látszik, hogy mit csinál a rugó,
csak hát ugye itt csinálja, nem pedig ott ahol kéne...

 

 

Ez egy másik megoldás, vagyis a rugót nem csak a kapcsoló szélére lehet tenni.
Átnéztem a műszert, középen sincs benne rugó. Francba...

 

 

Ez nem az ami kell, ezek csak úgy a kezemben maradtak turkálás közben.

 

 

Ez kell, és innen is fogom kiszedni.

 

 

Ez a kapcsoló értéktelen, egy orosz N313-as oszcilloszkópból szedtem ki.
Olyan mértékben volt kontakthibás a műszer, hogy menthetetlennek nyilvánítottam.
Ránézésre mind kívülről, mind pedig belülről teljesen újnak nézett ki, még csak koszos sem volt!
Az összes kapcsolóját ki kellett volna cserélni, ennyit nekem nem ért meg.
Érdemes megnézni a gombok formáját, színét, feliratozását.
Mintha a selejtes dobozból söpörték volna össze!

 

 

Legalább ez a rugócska új életet ad egy másik műszernek.

 

 

Így kell beszerelni.

 

 

Még jó hogy ott az orrom előtt a minta.
Persze a felső kapcsoló az pont fordítva van, nem tolható be a rugó.
További probléma, hogy a képen felül látható kapcsolósorhoz nem lehet hozzáférni.
Persze a széléhez ahhoz egy kicsit igen, ezért innen fogom megközelíteni.

 

 

Csak úgy szemléltető jelleggel odatettem a rugót.
Látszik hogy a beakasztásához útban van a panel amibe a kapcsoló be van forrasztva.

 

 

A rugót megbillentve bedugtam az alsó két pöcköt. Félig már készen is vagyok.
A rugó felső része egyértelműen nem fog csak úgy a helyére kerülni!

 

 

Csak úgy nem, de ha megnyomom a bonctűmmel, akkor simán beugrik.
Ha már egyszer rugó, akkor biztosan tud rugózni.
Nem is görbült el, pont jó lett!

 

 

Mind a három pöcköt felhajlítottam, bár a rugó úgy sem tud innen kiesni.

 

 

 

29 év hányattatás után végre működik a kapcsoló!

 

 

A power LED fénye kissé fonnyadt...
Rémülten mászkált a mutató a skálán összevissza, hagytam pár percet melegedni.
Látni lehetett a mutatón, ahogy visszatér az élet a szűrőelkókba.

 

 

Ohm mérés állásba kapcsoltam, és beállítottam a mutatót végkitérésre.
Úgy látszik tudom használni ezt a műszert, nem csoda hiszen nekem is van csővoltmérőm.

 

 

A műszer alatti bal oldali gombbal nullára kell állítani a mutatót.

 

 

Csak összehoztam valahogy ezt a képet.
A 10 kiloohmos ellenállás a műszer szerint is éppen annyi.

 

 

A 9 voltos elem meg éppen kilenc voltos.
Nagy dolgok ezek kérem...

 

 

A műszer ezentúl Oláh Dániel tulajdona, használja egészséggel!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...