Kismagnó
(csak azért vettem, hogy belenézhessünk)

Ötszáz forint volt az ára. Vehetnék ezen a pénzen mondjuk fagyit is, de már így is túlsúlyos vagyok. Ez biztos, mert mondani is szokták:
- Géza! Te nagyon súlyos vagy!
Szóval ez egy szép kis magnócska, nekem legalábbis teszik. No de mi lehet elbújva a villásdugó alatt?
Hát igen, ez a magnó ez bizony Philips. Sebaj, nekem így is tetszik!
Na ennek is legalább olyan lüke kazettája van, mint az előbb boncolt másik kismagnónak! Sajnos kazettát azt nem kaptam hozzá, így nem tudom kipróbálni, hogy működik-e.
A vezérlő gombsor. Nincs mit mondanom róla. Beszéljünk inkább az alanti képen látható matricáról, mely felfedi előttünk a magnó tulajdonosának kilétét. Úgy általában semmi szükség egy ilyen címkére, azonban költözéskor jól jön, pláne ha több embernek is ugyanolyan eszközei vannak.
Ilyenkor ráragasztunk a szomszéd asztalnál ülő kolléga székére egy matricát a nevünkkel, s költözés után azonnal van egy székünk aminek jók a kerekei! Vagy ha lusták vagyunk kidobni a szemetet, akkor bedobozoljuk, és felcímkézzük. Ha háromemeletes épületbe költözünk, akkor ráírjuk hogy 5. emelet 612-es szoba. Ezzel már meg is szabadultunk a szeméttől! Persze azon az áron, hogy az őrületbe kergettünk egy szállítómunkást. Ilyenkor azért figyeljünk oda, hogy a dobozba felülre egy kollégánk jól azonosítható tavalyi naptárját tegyük!
Philips
Én nem szerettem a gépeiket. Valahogy mindig csak a bóvlit láttam tőlük. Persze meglehet, hogy ez csak valami rossz emléknek köszönhető hibás beidegződés, például mindig csak a bóvlit láttam tőlük...
Szegény szemünk mit lát?
Itten nem lesz dugasztáp!
Belemegy a drót a dobozba,
Ott lakik benn a trafócska!

Azon gondolkodom ezentúl minden szétszedtembe teszek egy, esetleg több, esetleg több tucat versikét. De még én sem lehetek ennyire szemét! (csak a rímeim)
Hoppá! Szépek a gombok! Ha neked is tetszenek, akkor nézd meg a gombgyűjteményemet! Nem is oly régen boncoltam egy Philips orsós magnót, és azon is szép gombok voltak. Valószínűleg volt egy szépgomb tervező mérnök a Philips műveknél. Persze így hirtelen nem is tudok csúnya gombot felemlíteni, talán csak a ZK 100-as sorozatú orsós magnók élgombjai voltak kifejezetten randák.
A kazettaajtó. Egyszer volt nálam egy magnó javításon, aminek nem találtam a kazettaajtó nyitógombját. Mivel a kazettaajtó kilógott a gép széléig, ott nyitottam. Nem kellett erőltetni, csak az ujjaim óvatos sodró mozdulatával ki lehetett nyitni. Mikor visszaadtam a magnót a gazdájának, megfigyeltem hogyan veszi ki belőle a szándékosan benne felejtett kazettámat. Hát nem pont mint én...
Ezek a szabványos csatlakozók szabványos csatlakozók? A németek ezzel a hülye tucheljükkel... A bal oldalinak hat lyuka van, a jobbnak meg csak négy! A jobboldalt látható sérülés pedig igen nagy valószínűséggel akkor keletkezett, midőn a magnó gazdája sokadik perce próbálta bedugni a készülékbe az ötpólusú tuchel dugóját.
Feszültségváltó kapcsoló. A kapcsoló üzemű tápegységek előtt nem volt mindegy mekkora delej van a konnektorban amibe a gépet dugjuk. Érdekes esetek fordultak elő. Például egyszer egy felújítás alatt lévő nyomdában dolgoztunk, és lyukat kellett volna fúrni, de a falból ki voltak szaggatva a vezetékek. Két szál drót futott körbe amolyan vészvilágítás jelleggel. Nagy óvatosan egyenként megblankoltam a drótokat. Vigyáztam nehogy megrázzon az áram! Belekötöztem a fúrógépünket az áramkörbe, majd diadalittasan nekinyomta a fúrószárat a falnak, és megnyomtam a gombot. A tokmány azonnal forogni kezdett. De nem kezdett heves forgásba. Viszont a villanyszerelő tőlem nem messze heves röhögésbe kezdett, majd miután ezzel végzett, a következőket mondta: Ha kérdezed szótam vóna, hogy ez biztonsági 24 voltos hálózat...
Ez is Ausztriában készült mint az előző magnó. Persze a Philipsnek a világban mindenfelé voltak gyárai. Például a háború előtt itt Magyarországon is volt Philips művek.
Hát nem egy mai darab az biztos. Még csak nem is csillag a csavarok feje! Érthetetlen... Vajon hogyan tudták ezeket az izéket őseink betekerni? Szörnyű idők lehettek...
Kishangszóró. A rögzítése mondhatni érdekesen van megoldva. Azokat a kis lemezkéket lehet ráforgatni a hangszóró szélére. De miért kell ilyen mobil kivehetőnek lennie egy hangszórónak? Ki tudja mi lehetett a korabeli mérnökök célja? Aki vett már részt bármiféle team munkában, az tudja, hogy időnként érdekes dolgok adódnak. Valaki vét egy hibát majd kiszáll a projectből. A többiek nem értenek hozzá, benne is marad a hülyeség végtermékben!
Ezek a szép gombok! Mindjárt kiötlök valamit, hogy mi legyen belőlük. Lehetne például... Bármi lehetne, de akkor nem szétszednék, hanem összeraknák! Ez meg itt néhány üdítő kivételtől eltekintve mégiscsak a szétszedtem project.
Ha ezt a kis tengelyt itt megnyomom!
Itt pedig kihúzom!
Akkor leesik a kazettaajtó. Ha már leszedtem, elteszem az átlátszó műanyag darabok fiókjába.
A mechanikus dolgok ilyen egyszerűen működnek. Például a zégergyűrűket a zégergyűrű fogóval lehet leszedni. Persze a biológia sem bonyolultabb ennél.
- Anyu!
- Tessék kislányom.
- Megnyomhatom a piros gombot?
- Persze hogy megnyomhatod Évikém!
- Anya! Anyaaaa! Hát ez megharapott!
- Tudod kislányom, a nyulak már csak ilyenek...
Ez a szép fényes gomb nyitotta a kazettaajtót. Mily lelkesen végezte feladatát! De ezentúl nem nyit semmit, csak hever majd egy dobozban arra várva, hogy utolérje minden gombok sorsa, a soha többé meg nem nyomás szellemének eljötte, ki az örök gombmezőkre viszi, hol együtt tölti majd örökkön tartó másodéletét a többé nem forgó kerekekkel, s a vakon semmibe révedő áram nélkül maradt izzólámpákkal.
Ha te is ilyen mondatokat szeretnél írni mint a fentebbi, akkor olvasd el Bruno Schulz Apám tűzoltó lesz című kötetét. Ha nem szeretnél ilyen mondatokat írni, akkor ne írj ilyen mondatokat, s tisztelőid tiszteli fognak, barátid pedig megmaradnak barátnak. Ez meg itt jobbra a hangszórórács leszerelve. Ezt is elteszem. Ha most azt mered gondolni rólam! Ha feltételezni mered! Ha megfordul fejedben, hogy nekem hangszórórács gyűjteményem van, akkor azt kell mondanom: Talált!
Ez volt a díszelőlap. Igen, volt ebből is gyűjteményem, de már kiszórtam a szemétbe. A fehérköpenyes ember azt mondta, ez egyértelműen a gyógyulás jele. Lehet jövőre ki is engednek...
Valamikor hajdanán ilyen kis fénytörő lapocskákat építettek be az izzók elé. Ettől nem vakítva világítottak, hanem barátságosan szórták szét fényüket a szobában. Bezzeg manapság képesek egy fél wattos kék LED-et beszerelni bekapcsolás jelzőnek! Két házzal odébbról is látni lehet, hogy valami működik! Hát hová lett a szolid elegancia? Hová lett az épelméjű funkcionalitás?
Akkor nézzünk bele a dobozba. Teljesen hagyományos felépítésű mechanika van benne. Mondjuk a kazetta az nem mindennapi eset. A magnónak meg nincs is főtengelye. Ezért szalagtovábbító gumigörgője sincs. Törlőfejet sem látok benne. Félig elektromágnesek mozgatják a dolgokat. Jó, legyen neked igazad! Akkor nem hagyományos a mechanika...
A jelzőizzó barátságos fénye. Ugyan nem örökéletű mint egy LED, cserébe az elmúlásért viszont van valami varázsa. Emlékeztek még kik éltetek oly korban mikoron a csöves rádiók skálája meleg barna fényárnyékot vetett az esteli szobák félhomályába? Minden mást fényforrást eloltva mily barátságos meghittséget hozott a skálaizzók parázsló fénye lakunkba? Hol van már e régveszett hangulat? Mond hol leledzetek régi idők csodás esti meséi, s hangjátékok mondjátok ti merre vagytok...
Van itt egy elektromágnes. Jó, akkor kettő van! Na és? Kértelek hogy kötözködj?
Elektromágnes beszélget a vezérlésével:
Te! Ha csinálod itt a feszültséget én bizisten behúzok!
A két orsózó tengely a fékekkel. Fura egy felépítmény! Azért megnéztem volna a kazettáját. Valamikor réges-régen, mikor a kazettát kitalálták, akkor mindenki gyártotta a saját elképzelése szerinti formában. Például a prototípus BRG M11-ben még DC International kazettához való mechanika volt. Ezek a vad idők akkor értek véget, mikor a Philips egységesítette a Compact kazettát. Persze "mindössze" annyit tett, hogy szabaddá tette a pontos specifikációt, mindenki gyárthatta ingyen. (licenc díj nélkül) Ennyi elég is volt, a többi kazetta azonnal kihalt. De akkor miért pont a Philips jön itt nekem ezzel a fura mechanikával?
Igazi potméterek. Persze a maiak is igaziak, csak annyira nincs bennük anyag, hogy már alig lehet őket felismerni. A tartósságot meg ne is említsük... Ezeket a potikat kiszedem, jók lesznek még valamire.
A kombinált fej. Tényleg nagyon kombinált lehet, mert a lejátszáson és a felvételen kívül a törlést is elintézte valahogy. Mert ugye törlő fej az nincs a képen!
Lendkerék, szíj, és motor. A szíj nincs elszakadva, hanem ilyen hülye formája van. Az idők folyamán megnyúlt, majd tojás formára merevedett a szíjtárcsákon. Pótlása nem lehetetlen, ugyanis létezik pesten egy O-ring KFT nevű cég, aki ugyan nem tart semmiféle magnóhoz sem ékszíjat, viszont méretre van mindenféle tömítőgyűrűjük. Minket meg nem érdekel mi a neve annak a szíjnak, csak legyen! Nem is oly rég vettem Terta 811-eshez szíjat, pedig az mindig is hiánycikk volt!
Hálózati feszültségválasztó kapcsoló. Kiszedem, és elteszem. Az előbb már elsütöttem egy poént, szóval másodjára már nem ül. Inkább őszintén bevallom, valóban van kapcsoló gyűjteményem...
Varniscső. Most el kellene mondanom egy varniscsöves történetet. És igen! Van is ilyen eset a tarsolyomban. Egyszer összeraktam egy csöves erősítőt. A tervek nagy része saját volt. No nem mintha értenék hozzá... Szóval a varniscső hőálló! A műanyag szigetelésű drótok amiket felhasználtam, azok meg nem állják a hőt. Sokáig nem volt gond, de mikor egyszer bekapcsolva maradt éjszakára... Minden elégett a dobozban! A hálózati trafó olyan meleg lett, hogy beszórta valami csillámpor szerű anyaggal a doboz belsejét...
Ezt is elrakom, mert tranzisztor gyűjteményem is van. Van ömlesztve, és szétválogatva is. Egyszer, majd ha kifogytam a szétszednivalóból, majd csinálok webes tranzisztor kiállítást...
Az előbb említettem a zégergyűrűfogót, most meg tessék! Hát nem itt van? Illetve általában nem itt van, hanem a jobb felső fiókban. Ezt a fogót apukám hozta valahonnan. Már többször vettem helyette szebbet, de az új fogók rövid időn belül valami doboz vagy a szemetes alján végezték. Ez a kis csúnya meg maradt, és teszi a dolgát. A régi szerszámok ugyanis két nagyon fontos dolgot tudtak:
- hozzánőni az emberhez
- működni
A fej kiszedve. Igen, magnófej gyűjteményem is van, de hagyjál már ezzel! Nem látszik a fejen semmiféle trükk. Pedig biztosan volt valami varázslat, hogy törölni is tudjon!
A két elektromágnes. Részben ezek működtették a mechanikát. Alapvetően a távvezérelhetőség miatt kellettek. Hogy nekem miért kellenek, azt ne kérdezd meg! Elteszem őket és kész. Jól ellesznek a gyűjteményembe. Persze egy kérdés felmerült bennem. Nem! Nem a miért csinálom! Hanem az, hogy hová tegyem a tekercseket? A relé feliratú dobozomba, vagy a HF tekercsek feliratúba? Az elektromágneseket tartó lemezkét is elteszem, természetesen az apróvas feliratú dobozomban a helyük, de ezt már úgyis sejtetted...
Hát ezek nem Isostat kapcsolók! A Philipsnek volt ez a hülye kapcsolója. Undok egy dolog! Az Isostat úgy kapcsol ahogy az látszik. A középsőt ide vagy oda. Semmi faxni! Önmagával teljesen csereszabatos. Ezek meg... A kapcsoló érintkezői között mászkáló nyáklapdarabkán bármilyen minta lehet! És van is rajtuk bármilyen minta... Csak szétszedés, után látható mit csinál a kapcsoló, de akkor is komoly térlátást igénylő feladat!
A felirat ugyan nem látszik de egyértelmű, hogy jobbra AC187/188K végtranzisztor pár látható. Balra pedig egy hőérzékelő ami  az előbb említett két tranyó erős hőfokfüggését volt hivatva kikompenzálni.
Az izzó. Érdekes, de úgy dereng, hogy a szofita izzókat nem ilyen biztosíték típusú csatlakozóba volt szokás bedugni, hanem a két végén lyukas lemezbe. Persze Philipséknél bármi megtörténhet...
Hagyományos táp, hátul a diódahíd, elől a nagy kék pufferelkó. Persze a kapcsoló üzemű táp jobb. Még a meghibásodási aránya is jobb. Azért úgy hirtelen nem jut eszembe mikor kellett hagyományos tápot javítanom bármiben... De! Mégis eszembe jutott! Egy műszeremben romlott el a táp. Három napig kerestem a hibát, hogy miért mozog magától a mutató. Végül a tápegységben volt a hiba. A 7812-es stabkockába kb. 13 volt ment be, és annyi neki nem elég. Nem tudott stabil feszt produkálni. Maga a hiba oka nem lett meg. Ha a trafó tíz évig leadta a szükséges feszültséget, akkor most miért nem? Végül kapott egy feszültségkétszerezőt a szokásos diódahíd helyett, s azóta jó.
Ez is az apróvas feliratú dobozomba kerül. Jó ez a doboz. Ha kell egy valamirevaló anyagdarab, akkor csak kiválasztom, hogy melyik áll a legközelebb ahhoz amit szeretnék, így haladósabb a munka. Persze felismerem a vasdarabokat, eszembe jutnak a szerkezetek amikből kiszedtem őket, elmerengek, szóval nem is haladósabb...
Gyűlnek a kacatok amiket meg fogok őrizni. Persze kérdés, hogy meddig. Eddig még majdnem mindent sikerült megőriznem az utókor számára. Nem is oly rég tartottam egy erős selejtezést. Az egyik dobozom alján egy 3,5 kilós vastömeg volt, aminek egyből beugrott az eredete. Egy Vörös Szikra magnó lendkereke volt! Kidobtam. Remélem senki sem tör rám "Géza nincs egy Vörös Szikra lendkereked" felkiáltással...
A mechanika egyre inkább roncsra emlékeztet. Egy időben gyűjtöttem a kazettás magnóba való mechanikákat. Tele volt velük az ágyneműtartó. Persze teljesen feleslegesek voltak, ha jól dereng egyszer használtam fel belőlük egy darabot. Egy barátom M531-es magnójában végképp feladta a gyári mechanika, én pedig szellemes megoldással egy BRG  magnóét szereltem bele. Persze bele nem fért, hanem csak úgy rá volt szerelve a régi helyére. Lehet, hogy ez nem is szellemest mondtak a barátaim, hanem rémeset?
A két lüke tuchelok. Természetesen van tuchel gyűjteményem, de nem kívánom ezekkel szaporítani! Csak a középső jack aljzat anyacsavarját, és alátétjét mentem ki.
Tök szépek ezek a kerekek! Ezeket is elteszem. Igen, tényleg van egy dobozom, amin "kerek dolgok" felirat díszeleg. Jól jönnek még ezek a tárcsák hidegebb napokon, vagy nagy melegben, vagy ha esik az eső, vagy ha éppen úgy érzem nem kerek a világ...
A stop gomb. Létezett egy gyártók közötti titkos verseny. Az volt a feladat, hogy ki tud hülyébb formájú műanyagdarabot fröccsönteni! Ez egy esélyes darab!
A mechanika elpusztítva. Az előbb nem fejeztem be az ágyneműtartóban lakó magnómechanikák történetét. Szóval az úgy volt, hogy elegem lett belőlük, és szétszedtem (ki gondolta volna) őket, majd a maradványokat elraktam (minő meglepetés) egy dobozba.
A motor. Hogyan mondjam el, hogy ne legyen unalmas? Áhh... Nem is mondom el... Sőt! Egyenesen letagadom. Nincs! Érted? Nincs motorgyűjteményem! Persze köztudottan hazudós vagyok...
Ezt a motort a változatosság kedvéért nem teszem el. De akkor mi a fenét csináljak vele? Gondoltam adok neki áramot, s akkor forogni kezd. A motorok már csak így működnek. Gondoltam akkor kap rengeteg voltot, és felveszem amint a processzorokat is működtető füst kiszáll belőle. De nem ez történt! Hiába adtam neki 70 voltot, nem kezdett füstölni, vígan forgott. Viszont akkora RF zavartüskéket produkált, hogy teljesen bevadította az egeremet. A számítógépen az látszott, mintha összevissza klickelgetnék az egérrel. Inkább nem piszkáltam tovább a motort, kitudja mire lehet még képes...
A trafó. Nem, most nem találtad el! Nincs dobozom telis-tele hálózati trafókkal. Lehordtam őket a pincébe, és egy szekrény aljában vannak. Jó, akkor két szekrény aljában vannak. Ne, kérem ne üssön! Vannak trafók a polcon is! B*sszus! Mégiscsak van egy dobozom teli trafókkal! Akkor ezt a trafót a változatosság kedvéért kidobom. Pedig szép címke van rajta. Persze semmi sem derül ki belőle, a trafóról legalábbis semmi közvetlen adatot nem tartalmaz. A jobb gyárakban volt egy ember, aki arra gyúrt, hogy minél értelmetlenebb trafócímkéket találjon ki. Ha valami véletlen oknál fogva, vagy emberi mulasztásból kifolyólag a címkéből következtetni lehetett a trafó bármely paraméterére, akkor a címkekitaláló ember nem kapott prémiumot!
A műanyag dobozokba kerülnek a megmaradó dolgok, a szatyorba kerülnek mind mi fölösnek találtatott. Nincs mese, szórom ki a szemetet! A pusztítás ideje jött el...
Pár kacat ami még jó lesz valaha valamire. Alkalomadtán a helyükre pakolom őket, de most még csak gyűjtögetek. Felesleges lenne félúton nekiállni válogatni, mikor tudom, hogy még rengeteg mindent fogok szétszedni! Maradt még néhány csavar, de azokat se ma fogom szétválogatni...