Táblaműszer
(újabb 50 forintom ugrott, csak úgy szórom a pénzt...)

Táblaműszer. Azért ez a neve, mert kapcsolótáblába lehet beszerelni. Persze több kevesebb munkával minden műszert belehet szerelni egy táblába. Feszültség mérésre való, 250 volt a végkitérése. Például mérhetném vele a hálózati feszültséget.
Ezen a fotón látszik hogyan is megy a táblába szerelés. Vágunk egy megfelelő méretű négyzet alakú lyukat, szemből beledugjuk a műszert, hátulról pedig rögzítjük a doboz tetején látható csavarral. Az nekem nem tiszta, hogy a csavart tartó elterült "u" alakú kengyel hogyan fér át a pontos méretű lyukon. De pont az ilyen problémák megoldására van az elektro lista! Móczik Gábor elárulta, hogy ez a részlet lehúzható a házról!
A műszer hátulja. Itt találhatók a csatlakozók. Szám szerint ketten vannak. Ennyi éppen elég is a feszültség méréshez. Az a ferdén felszerelt valami egy soros ellenállás, méghozzá ellenálláshuzalból tekercselve! A műszer nem működött, nem mutatott semmit, később láthatjuk ez a ferde fedél alatti rész volt a hibás.
Nézegettem mi tartja bent a műszer a házában, de nem találtam semmit. A csavaroknak csak a nyoma volt meg. Ezért egy hirtelen mozdulatot tettem a kettéválasztás érdekében. Mint a képen látható, erőfeszítésemet siker koronázta.
Csavarok...
Rendesen meg vannak méretezve. Egy a képen látható hatos csavaron egy egész ház áramfelvétele is átfolyhat melegedés nélkül. A feszültségmérő pedig nem fogyaszt semmit, szóval rendesen túl van ez méretezve! Persze csak mai szemmel furcsa. Már kezdem megszokni, hogy mindenben csak annyi anyag van, amennyi feltétlenül szükséges.
Szép ez a skála. Az egyenletes fokbeosztásból az látszik, hogy a műszer lineárisan mér, azaz egyenes összefüggés van a bemeneti feszültség, és a mutató szögeltérése között.
Ez a mérőmű. Egyetlen hatalmas tekercsbe megy bele az áram az előbb már említett soros ellenálláson keresztül. Viszonylag egyszerű felépítésű un. lágyvasas műszer.
Persze kinek mi az egyszerű. Van itt mindenféle mechanikai akármi. A mutató tengelye tűcsapágyas mint az órákban szokás. Órarugó húzza vissza a helyére a mutatót. A jobb felül látható villás izével lehet a mutatót a skála nullpontjára állítani. Az egész mechanikailag ki van egyensúlyozva. Ez azért kell, hogy bármilyen szögben is áll a műszer, ugyanazt mutassa. Például egy a vízen ringó hajó erőműszobájában is normálisan kell működnie, viharban sem lenghet a mutató!
Made in Hungary hirdeti a felirat 1961-ből. Ez a műszer két évvel idősebb nálam. A lócára emlékeztető szimbólum azt jelenti, hogy egyen és váltóáramot is lehet vele mérni. Utána pedig az van jelezve, hogy ne küldjünk be a dobozba két kilovoltnál többet. Mivel nincsen itthon alkalmas eszköz (majd csinálok) ezért nem tudom kipróbálni hogyan viselkedik túlfeszültség hatására.
Brutálisak ezek a csavarok, mai szemmel nézve szinte hihetetlenül sok anyag van bennük! Ezek semmiféle gravitációs hatásra sem fognak elgörbülni, de szerszámmal sem lenne könnyű feladat kárt tenni bennük.
A műszer alaplapja. Bakelit, szinte törhetetlen vastagságban. Ebbe voltak beletekerve a csavarok. De nem a bakelitben van ám a menet, hanem bele vannak öntve az anyagba a fém anyák! Elpusztíthatatlan...
Na ezért nem mért a műszer! Pedig milyen bátran bedugtam a műszerzsinórokat a konnektorba... Még pirinckáztam is a kiálló drótokat, azt hittem valami szöszmösz. Szóval valaki széttépte az előtét ellenállást! Az a fehér valami amire az ellenállás huzal van tekercselve, az porcelánból van. Örök darab volna, ha nem vágnám ki nemsokára a szemétbe...
A mérőmű kihúzva a tekercsből. Szép mechanikai munka! Jó nézni egy ilyet a manapság szokásos műanyag bizbaszok világában.
Ez a rész eredetileg le van zárva egy lapocskával. Ez egy kifejezetten érdekes megoldás. Semmi elektromos funkciója nincs, ez tisztán mechanika. Arra szolgál, hogy a mutató ne tudjon őrült módjára vergődni. A jobbra látható tepsi forma "beleakad" a levegőbe, ez csillapítja a mutató mozgását.
Ez a kis puttony van beletolva a tekercsbe. A tekercset persze már leszedtem, és el is tettem. Hogy később mire lesz jó, azt sohase lehessen tudni...
Leszedtem a puttonyt is. Menten elő is került az a valami ami a mágneses tér hatására elfordult. Ezt nem fogom tudni írásban visszaadni! Működés közben pedig sajnos nem látható, mert bele van dugva a tekercsbe.
De most már sehová sincs bedugva. Ez a valami "olyan szép", hogy kitehetném dísznek. Sajnos nincs hova, a mindenféle vízszintes felületek már tele vannak nálam pakolva mindenféle szépségekkel...
Pár csavar, ennyi csak mi megmaradt...
Persze meg lehetne menteni ezeket a "kacatokat" egészben is az utókornak, de hát én nem vagyok múzeum. Kaptam pár kritikát, hogy esztelen pusztítás amit csinálok. Persze így is fel lehet fogni, de szerintem maga a vas már felesleges ha webes virtuális múzeumot csinálok a kacatoknak...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...