Házi építésű fényorgona
(a textilbakelit lapok miatt vettem)

Valamikor réges-régen igen nagy divatja volt a fényorgona építésnek. Bárki aki csak egy kicsit is konyított a dologhoz nekiállt, és hajrá! Sokaknak az sem volt akadály, hogy gőzük sem volt róla mi az a sok bizbasz amiből össze kell szerelni. Megláttam ezt a szép példányt a Verseny utcai Novák piacon, s valljuk be, nem lehetett otthagyni! Igaz ami igaz, megkérték az árát, kétszázra tartotta az eladó. Persze én is tartottam magam! Mármint ahhoz, hogy csak egy százast adok érte. Sok dolog van ami felesleges számomra, eddig ez a fényorgona viszi a pálmát, hiszen ha van mit útálok, azok a villogó fények...
Dumálok itt összevissza! A textilbakelit lemezek miatt vettem meg. Valamit kitaláltam amihez kellett. Szerencsére elfelejtettem mi volt az, így most nem kell megcsinálnom. Nézzük a fényorgona komoly vezérlését. Van rajta egy kapcsoló, meg négy banánhüvely a kimenetnek, meg három tekerőke a színorgiát szabályozandó.
Nézzünk bele oldalról. Miért is ne tennénk, ha egyszer elkészítettem ezt a fotót. Na de miért készítettem ezt a fotót? Csinálnom kéne valamit, mondjuk szedhetnék... Hogy is hívják azt a gyógyszert ami az emlékezet javítására van?
Épületes látvány! Nem nem ezt akartam írni... Emeletes felépítmény. (ez már jobb) Három szép nagy textilbakelit lemez egy százasért. Na szedjük csak ki belőle amiért vettem!
Na! Most ugrott be mire fel az előző fotók. Az összeszerelés barátaim, az összeszerelés! Vagy gépész, vagy lakatos, esetleg villanyszerelő lehetett a mechanikai konstruktőr. Valószínűleg senki sem szólt neki, hogy a fényorgonán sem állni, sem ülni nem szoktak, de még csak kétajtós szekrényeket sem divat rátenni! Ez olyan masszív, hogy az sem tett volna kárt benne, ha hazáig rugdosom!
Szörnyű anyagpazarlás! Hatos csavarok alumíniumcső távtartókkal! Elpusztíthatatlan. Persze a konstruktőr rám nem gondolt... Balra a három színnek megfelelő csatornákat vezérlő tirisztorok, jobbra pedig a szintszabályozó potméterek.
Kosz az van rajta rendesen, bár leginkább csak poros. Felül a vezérlőpanel látható, alul pedig a fenti részlet csak hátulról. A drótok, hogy össze ne keveredjenek, lyukakon vannak átdugva. A vezetékek színeinek (akár értelemszerű) felhasználhatóságáról valószínűleg nem hallott a konstruktőr. Persze mit szidom én ezt az ismeretlent? Van ez olyan mint ahogy én gépészkedem. Sőt!
A banánhüvelyek hátulról. Valószínűleg nem villanyszerelő volt az elkövető, ők ezért nem nyomják ki a 230-at banánhüvelyre. Alapjaiban véve persze semmi gond ezzel a csatlakozással mindaddig, amíg a dugó bele van dugva. Ámde félig kihúzva már nagyon rázós dolog a banándugó! Mit is akartam még mondani, mit is akartam?... Ja! A forrasztások minősége rémes! Suliban ilyenért kettes járt. De kétszer aláhúzva, és mínuszban!
A gombok viszont szépek! Mintha egyedi gyártásúak lennének. Az alumínium kupakon belül passzentos műanyag betét van. Éppen rászorul a potméter tengelyére. Ügyes konstrukció abból a szempontból mindenképpen, hogy elszigeteli a potméter tengelyét a gombtól. A fényorgona a buli miatt kell, a buli meg a lányok miatt. Inkább a lányokat fogdossuk mint a 230-at! Jó! Mind a kettő bizsergető érzés, de akkor is inkább a lányok!
A kapcsolót meg a banánhüvelyeket elteszem. Meg a textilbakelit lemezt is. Mindent elteszek! Csak győzzem megtalálni. Ezt a fényorgonát például két hete szedtem szét, de már most nem tudom megmondani hová tettem a lemezeket...
A három potméter. Ezek is csúnyán vannak beforrasztva. Ki is szedem őket. Mondjuk egy fokkal jobb a forrasztás minősége mint ami előzőleg lett elkövetve. Legyen mondjuk úgy, hogy egy fél fejbelövéssel csökkentem a tettes büntetését.
A tirisztorok bekötése. Forrasztófül meg minek van kitalálva mi? Hát hogy néz ez így ki? Persze láttam már rosszabbat is. Még elektroműszerésztől is...
Ejnye-bejnye rusnya forrasztása nekije! Meg minek ide árnyékolt kábel? Egyik fele sincs a testre kötve. Márpedig ezt így is kell!
Nem véletlenül van itt ez a leválasztó trafó! A fényorgonában belül a tirisztorok a 230-at kapcsolgatják, az elektronika meg a tirisztorokat kapcsolgatja. (vezérli) Minden szépen fémesen össze van kötve. Tehát a bemeneten ott a fázis! (szerencsés esetben a nulla) Tuti áramütés lesz a vége! Ekkor hirtelen oka fogyottá válik az egész project. Hiszen mivégre a villódzó fények? Mikor már mi magunk is szikrákat hányunk! (akik sokat ittak, azok mást is)
Drótok. Hát ezek bizony elég szedett-vedettek. Sokféle vastagság, mind külsőleg, mind belsőleg. Egy részük sodrott, másrészük merev belső erű. Gondolom amihez sikerült hozzáférni. Persze könnyen dumálok! Egy telefonszerelő valósággal tobzódik a színes drótokban. Mindenféle árnyalatú van, és ha ráunnék az egyszínűségre, akkor van mondjuk cirmos drótom is.
A panel. Gondolkodtam adok neki áramot, lássuk mi lesz. De hát tudom mi lesz. Levágja a kismegszakítót, berohan az asszony a konyhából, és jön nekem a szokásos "mit csináltál már megint te szerencsétlen" szöveggel...
"A" típusú. Pedig szintszabályozónak "B" típus, azaz logaritmikus kell. Ezt rengetegen keverik. Még a kapcsolási rajzokon is sok helyen hibásan szerepel. Tipikus eset a "lepke" hangszínszabályozó. Oda is "B" típus kell, de sokszor "A" van megadva. A "B" azaz a logaritmikus karakterisztikájú potméter középállásban kb. 20dB-t csillapít, az "A" meg hármat. Persze azon kívül, hogy nem lehet majd rendesen szabályozni a hangszínt, azonkívül semmi gondot nem okoz...
Azért alkatrészt még nem dobálunk a kukába! Perc alatt kiforrasztottam mindent. A lábak nem voltak elgörbítve, és rengeteg ón is volt a panelon. Csak tolni kellett a pákát, és potyogott ki minden.
A panel mintázata szép. Ez nem szabadkézi rajz! Gondolom foto eljárással készült. Én részemről szabadkézzel rajzolok, majd vasklorid, ha meg nincs kedvem pancsolni akkor marógép.
Egy kollégám épített egy erősítőt. A hungarocell dobozt borítsa a feledés jótékony homálya. A rezsókapcsoló sem elengedhetetlen kezelőszerve egy erősítőnek! A nyáklap szépen meg volt rajzolva, és nem is lett volna gond, ha ki is lett volna maratva...
Jól van no, nem fogok csalni. Ide van írva a panel szélére a forrás. A fényorgona leírása az Ezermester újság 1974 februári számából származik. Van a weben az Ezermesternek teljes archívuma, szóval meg is nézheted a februári számot ha kíváncsi vagy rá. Én megnéztem. Szóval nem olyan vészes a helyzet áramütés ügyileg! Az eredeti rajzon szerepel egy 1:1 áttételű leválasztó trafó. Most jöttem rá, hogy mi volt az a nehéz vasdoboz amit még rám akart sózni az eladó...
Mily szomorúan, milyen üresen tátong e szerkezet helye a polcon! De hisz van ott még valami érdekes! Nem, nem az alul pofátlanul leselkedő csirke, hanem a lapozós órás rádió. Ne gyere csak lefele onnan! Lesz itt hely ripsz-ropsz!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...