Pioneer CT506
(mint kortünet)

Még mindig ezek a lomok! Vajon mikor fogok odajutni a kakukkos órához? (most épp betettem a pincébe, mert nem jutottam el odáig) Hogy legalább látsszon hogy fogy a kacattenger, felkapom a legnagyobb dobozt.
A hangja olyan amilyen, szerintem nem egy nagy durranás. De nem is a hangja miatt csorgatta utána a nyálát a nép, hanem a külalakja miatt. Ez volt az első nagy mennyiségben Magyarországon forgalomba került kazettás front deck. Külalakra szebb volt mint bármi más az akkori kirakatban. Persze nekem azért az AKAI orsós magnó jobban tetszett, de azért gondolkodóba estem ha a kettőt egymás mellett láttam.
Na erről beszéltem, mikor azt találtam volt mondani, hogy a kivezérlésjelző műszer a magnó dísze! És ezek még csak nem is a legszebb műszerek amiket láttam. Volt kint egy magnó a piacon, amit majdnem elhoztam dísznek. Kétszer ekkora műszerei voltak, az előlap matt alumínium és króm kombinációja volt. Csak azért nem hoztam el, mert tudtam hogy nem fér be...

 

 

Így mozognak a műszerek.
Szebb mint a manapság divatos LED csíkos kijelző.

 

 

Van a magnóban két LED is.
Meg persze Dolby B zajcsökkentő is van. A zajcsökkentő azért kellett, mert a kazettás magnó alapvetően egy elég zajos jószág, pláne ha sztereó. Az átlag orsós magnó 9,5-el tekerte a szalagot, a kazetta fele ilyen sebességgel forog. A szalag szélessége is csak fele akkora mint egy orsós magnónál. Egyszerűen nem lehet annyira kivezérelni a szalagot ha fele olyan gyorsan halad, és fele olyan széles. A szalagzaj szintje meg természetesen szemernyit sem csökkent. Szóval a Dolby B úgy működik, mint egy dinamikus hangszínszabályozó. Felvételkor kiemeli a magas hangokat ha azok szintje alacsony. Lejátszáskor pedig csökkenti a magas hangok szintjét a zajjal együtt. A hang szempontjából ideális esetben mintha ott sem lenne, de azzal, hogy megpróbálja állandóan nagyszinten tartani a magas hangokat, elfedi a zajt. (ez egy nagyon leegyszerűsített leírása a Dolby B rendszernek)
Orsós magnóhoz volt a szalag, csak úgy nagy általánosságban. Rátekertük a magnóra, oszt jó van! Kazettáshoz meg mindenféle huncut szalagtípusokat találtak ki. Az "STD" az a sztenderdet jelenti, vagyis a hagyományos vasoxid szalagot. Az Fe-Cr a vas króm kombinációt. A Cr-O2 pedig a krómdioxidból készült mágnesezhető réteget. Az Fe-Cr kombináció gyorsan kihalt, leváltotta a Metál kazetta. Mindezen fortélyokra a keskeny szalag, és az alacsony szalagsebesség miatt volt szükség.
Mikrofon bemenetek, és fejhallgató kimenet. Volt már, hogy használtam egy deck előlapi mikrofonbemenetét. Próbából. A fejhallgató kimenettel meg folyton az a bajom, hogy halk. Persze én a hangos zenét kedvelem...
Ha egyetlen tekerőgomb van egy ekkora óriási előlapon, akkor az igenis legyen gyönyörű. Nem csak szép, hanem gyönyörű! Ez az! Ez az elvárás, amit a szocialista tábor gépei finoman szólva nem teljesítettek.
A kazettaajtó annyira csillog, hogy alig lehet lefotózni. A gyártósornak mindegy mit gyárt. Legyen az matt vagy fényes, szögletes vagy kerek, nyílegyenes vagy ívelt. Ami nem mindegy, hogy hogyan néz ki a végtermék. A szocialista tábor gépei nem a szépségükről voltak híresek...

 

 

A kazettaajtó teljesen átlátszó a kazettát illetően. Az egész kazetta
kilátszik a gépből. Modern átlátszó kazettával különösen szép látvány.

 

 

A szalagpálya. Itt is minden szép és fényes. Miért is ne lenne az. Ha arra lenne igény, az mutatna jól a szobában, akkor narancsszín alapon világoskék csíkos is lehetne. Nemrég láttam az MM-ben egy Barbirózsaszín magnót. Tüllök voltak rajta. Nem tudtam, hogy nevessek vagy hányjak...
A kazettaajtó azért tud kazetta méretben átlátszó lenni, mert jóval nagyobb mint a kazetta. Nem mindegy? Így is úgy is ugyanannyi anyagból van a magnó eleje, csak így kicsit több anyag jutott az ajtóba. Cserébe szép lett a masina. Ez amúgy csak egy műanyag keret, a tulajdonképpeni kazettaajtóról leemelhető.
Ez az apró pöcök tartja a helyén a díszburkolatot.
Ez meg már nem. Szinte minden magnóba becsúszott egy (van ahol sok) konstrukciós hiba. Teljesen általános probléma az apró pici vékonyka műanyag alkatrészek eltörése. Volt olyan magnó, véletlenül éppen Pioneer, és abból is a CT3-as, ami még óvatos kezeléssel sem bírta sokáig. Egyszerűen eltörtek a gombjai, de erről majd legközelebb.
A kazettaajtó amúgy masszív hajtogatott fémlemezből van. A műanyag eleje háta csak burkolat. Ez nem fog egykönnyen elvetemedni! Például a BRG MK25-ös magnó kazettaajtaja is fémből van belül, csak az itt látottal ellentétben annyira vékony, hogy szabadkézzel összelehet gyűrögetni.
Szép ez a műszer!
Ez a magnó egy ritka benga nagy dög! Magas is, széles is, és persze mély is. De ez nem számít, hiszen a Hi-Fi torony tetején ekkoriban még hagyományos lemezjátszó ült, az pedig simán eltakart egy ekkorka magnót. A magnó magasságát alapjaiban véve az határozta meg, hogy a kazetta alatt és felett el kellett férniük a mechanikai szerelvényeknek. Itt például a krumpli gombsor eszi a helyet.
A magnó hátlapja.
Valaki utólag befúrt egy tuchelt, és egy potmétert. Épp elég ilyet láttam, vagy követtem el magam is. Ha a tulajnak nem volt elég bemenet az erősítőjén, akkor faragott egyet valahova. De találtam már magnóba épített RIAA korrektort is. Az én régi SANYO magnómban pedig egy csehszlovák lemezjátszó sztereó erősítő panelja hajtotta a fejhallgató kimenetet.
A bal oldali kapcsolóval lehetett átváltani a DIN, és a vonalszintű RCA csatlakozó között. A két rendszer között alapvető különbség van. Míg az RCA harangcsatlakozóban vonalszintű jel van, ha bemenet akkor vonalszintű jelet fogad, addig a DIN csatlakozóban bármi előfordulhat. DIN csatlakozóval összedugva a dolgokat, a legritkább esetben stimmeltek a jelszintek...
Dolby címke, miszerint a két D betű az ő bejegyzett védjegyük. Volt más rendszerű zajcsökkentő is, de ezekről majd akkor szólok, ha valamelyik készüléknél belefutok.
Veszélyes feszültség van a dobozban. Majd mindjárt megnézzük közelebbről az érintett részeket.
A gumiláb, ami inkább műanyagból van, és kissé sérült. Még a lábacska árnyékán is látszik, hogy le van válva belőle egy darab. Az őt tartó lemez pedig visszasüllyedt a doboz aljának anyagába. Gondolom valami nehezet tettek a magnóra, például több másikat. Nálam is így volt, amíg nem volt torony a gépeknek, addig strapabírósági sorrendben voltak egymásra rakva.
Nézzünk bele, hiszen erről szól az egész. Van benne anyag rendesen! Egészen komolyan vették, hogy minden részletet rendesen meg kell csinálni, jól, tartós anyagokból. Persze ennek a gépnek is volt típushibája. Van a mechanikában egy formátlan hosszú lemez, ami azt a célt szolgálja, hogy lent maradjanak a gombok ha lenyomjuk őket. Ha elég intenzíven használtuk a magnót, akkor egyszer csak elkezdtek nem lent maradni a gombok. De ez nem volt olyan nagy hiba, ügyes műszerész reszelt másik lemezt ha kellett...
A két műszer hátulról. Jól látható, hogy maga a műszer rész semmivel sem nagyobb, mint bármely más műszernél, csak a skála nagy, és a mutató hosszú, és a műszer lett szép...
A felvételi szintszabályozó kettős potméter. Nem sztereó, hanem két tengelyű. A két tengely egyszerre forog, de nincsenek egymással teljesen merev kapcsolatban. Ha féloldalas a műsorforrás jelszintje, akkor lehet korrigálni. A potméter lábaira a huzalok nem forrasztva vannak, hanem un. wire-wrap kötéssel vannak rögzítve. Ez magyarul annyit tesz, hogy rá van tekerve a drót egy szögletes tüskére.
A mechanika hátulnézetben. Brutális! Csak szíjból öt van benne! A motor fordulatszám szabályzója az árnyékoló vasdobozon belül van. A kerek lyukon keresztül lehet fordulatszámot pontosítani. A lendkerék mérete is egészen tekintélyes. Látszik, hogy beleadtak apait anyait. Nem minden magnónál van ez így. Majd megnézzük a ferde előlapos SANYO magnót, abban például egy teljesen kommersz mechanika van.
A tápegység nem egy mindennapi darab. Nézzük meg a készülék kapcsolási rajzát. Külön tekercsről jár a motor, az izzók, az elektronika. Szokatlan kettős diódákból van az egyenirányító rész.
A két Dolby panel. Tervbe volt véve, hogy kitermelek két (illetve négy) ilyen komplett áramkört egy amúgy döglődő kazettás magnóból, és beépítem őket az orsós AKAI magnómba. Ez a project elmaradt. Talán azért, mert szinte teljesen leszoktam a zenehallgatásról. De ez csak duma, egyszerűen lusta voltam. Persze ez is csak duma, hiszen most is lusta vagyok...
Szíjak mindenfelől mindenfelé. Csuda tudja ez-e a jó, vagy a mindenféle dörzsáttétel. Ami nekem nagyon tetszett, az a fogaskerekes futómű. Ilyen van például a BRG MK29-es magnóban, de azt nem most fogjuk megnézni, mert még egyben van. Viszont úgy is meg fogjuk nézni, mert útban van. (meg döglött is szegényke)
Ez a hálózati kapcsoló. A jobbról lentről jövő fehér vezeték megy rá, meg a vastag fekete. Van rajta szigetelő csövecske, meg ne rázzon minket az áram. Hogy ezek a gyártók milyen figyelmesek, hogy mennyire vigyáznak ránk!
Lófaszt! (mondom kissé beszűkült szókinccsel) Amit balra látunk az a hálózati biztosíték. Tőle jobbra az a fekete tuchel szerű pedig a hálózati feszültségváltó kapcsoló. Sehol semmi szigetelés, tiszta életveszély ide benyúlni! Persze rá van írva a dobozra, de javítani csak kell néha a gépet. Bőven elég, ha olyankor megöl! Ez a részlet amúgy hagyomány a japán magnóknál. Például az AIWA F220-as szemből nézve balhátulja is pont ilyen életveszélyes. Majd valamelyik nap abba is belenézünk.
Ez van beépítve utólag. Nem volt kedvem kideríteni mi ez. Egyszer egy kollégám hozott egy ilyen belepiszkált magnót. Egy gyönyörű Technics deck volt. A hátából kilógott két randa nagy potméter, ami amúgy előmágnesezés szabályozó akart lenni. Betettem helyette egy szépet, ami elől lógott ki.
Ha belenézünk a dobozba így oldalról, nem csoda ha elmegy a kedvünk a szereléstől! Amit nem tartottak szem előtt a fejlesztők, az a javíthatóság. Persze az egész gép igen megbízható alkatrészekből van összeszerelve, de ha mégis elromlik valami, hát átkozódni fogunk. Talán a sok átok miatt van japánban annyi földrengés...
Érdekes mechanikai részlet, kár hogy nem csináltam videót a működéséről. Ez az amit a kazettaajtón lévő felirat "Full auto-stop" néven emleget. Ha nem forog a kazetta jobb orsója, akkor kikapcsol a magnó. Akár lejátszott vagy felvett, akár éppen gyorspörgetés állásban volt.
Bár ez a magnó megvan vagy 25 éves, de a szíjak még mind teljesen épek benne! Feszesek, nem folytak szét, mint a minapi Philips kismagnóban.
A jobb oldali kivezérlés jelző műszer izzója kiégett. Majd az új gazdája pótolja. Bizony! Ezt a magnót nem pusztítottam el, hanem elcseréltem. Igen jó boltot kötöttem, kaptam érte egy darab fehér LED-et, ami könnyedén befért a dobozba a többi közé. A 230-as LED-es lámpa építés be van tervezve, csak hát ugye az idő, meg a munkakedv...
Egy izzó a számlálót is megvilágítja. A számláló nullázó gombja szép. Nem csináltam róla közeli képet, de szép. Nem csak úgy van, hanem valakinek ki lett adva a gyárban: Készíts egy szép nyomógombot! S lőn...
Kazetták az előszobapolcon. Itt ülnek már egy ideje. Legalább behozhatnám őket a polcra a többi közé. Mondtam már? Minden van ezen a piacon! Jobbról belóg egy könyv. Bruno Schulz - Apám tűzoltó lesz. Hangjátékként hallottam belőle részleteket a kádban relaxálva. Gondoltam megveszem, hátha a többi rész is olyan elvarázsolt hangulatú, mint amibe belefutottam. Kimentem a piacra, volt ott egy ember, egyetlen könyvet árult. Ezt!
Ezt a szép átlátszó kazettát választottam ki. A márkája Fuji. Én és az én angol nyelvre csapásként mért kiejtésem! Ilyen jóféle kazettákat nem lehetet csak úgy venni a boltban. A boltban Polimer volt, de az egy másik történet. Szóval a néhai Gizella malomban volt a Skála Coop raktára. Ennek a telephelynek a büféjében lehetett márkás kazettákat kapni. Én még nem láttam ilyet, mondtam az eladónak betű szerint: Két Fuji kazettát kérek. De ez még mind semmi! Kiváló barátom arcát kellett volna látnotok, mikor betű szerint kimondtam: Acces denied
Mondom, hogy ez a forgatógomb egyszerűen gyönyörű! Még a fényképezőgépemnek is teszik. Ezt onnan tudom, hogy végre hajlandó volt teljesen magától a lényegre fókuszálni!
Egy közeli kép a panelről. Jól van összeszerelve, jók a beépítet alkatrészek. Nem romlik el benne semmi. Na de ha mégis? Akkor kínszenvedés lesz, mert a panelt nem lehet csak úgy egyszerűen kiszedni a helyéről. Bár mintha ennek a típusnak külön leszedhető volna az alja, de erre nem mernék megesküdni. Későbbi magnók alja általában egy tepsi, nem lehet hozzáférni a panel fóliás oldalához.
Oldalnézet. Vaskos egy szerkezet. Ez a magnó a kezdeti korból való, még nem spóroltak az anyaggal. Az előlap vastag alumínium lemez. A ház vaslemez. Később egyre vékonyabb anyagból készítették a házat, például akár műanyagból. de ezt majd megnézzük ha odajutok a szétszedésben.
A fenti fehér paca közelről. Az ember bevitte a készüléket a Gelkába. Hová máshová is vihette volna? Pláne ha még garanciális! Féltő gonddal becsomagolta, mindenkit megkért vigyázzanak az ő szeme fényére. Mikor visszaadták, a gép oldalára volt ragasztva halenyvvel egy randa cetli, hogy járt a szervizben...

 

 

Egy kis ízelítő a működésből. Ennél a magnónál a gombok mozgatják a mechanikát.
Mivel van benne anyag bőven, ezért van mit mozgatni, ezért hosszú utasok a gombok.
Nem csak úgy megnyomjuk őket picit, hanem a lenyomás hosszú útja alatt áttételen
keresztül mozgatjuk a mechanikai elemeket. Volt neki egy feelingje az biztos!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...