Passz...
(főnökömtől kaptam)

Tök jól néz ki! Irigy vagy mi? De hogy mi lehet ez... Sose fogok rájönni! Pedig ez már a második darab amit szétszedek. Ez most a főnököm ajándéka "Géza te úgyis mindent szétszedsz" felkiáltással. Hja kérem! Ha valaminek híre megy...

Ha másért nem, de ennek a műszernek a ki illetve meg mentésérért érdemes kinyitni a dobozt. Manapság minden digitális kijelzésű, úgyhogy kifejezetten jól (retrósan) mutat bármiben egy analóg műszer. Majd építek köré valamit. Ha: - kedvem - lendületem - időm nincs is sok, de terveim azok legalább vannak...

Ezek ún. "rafi" kapcsolók, illetve nyomógombok. Én nem szeretem őket! Kis helyet foglalnak, könnyen beépíthetők, hiszen csak egy kerek lyuk kell nekik, de aztán kiszedhetetlenek. Ha az ember egyszer rátekerte a tartó műanyag anyát, onnantól vége. Szóval mivel nem lehet kiszerelni, nem az esetem. Most sem szedem ki őket a helyükről. Érezhetően nem akarják, hogy bolygassam őket! Persze javára írandó ennek a kapcsolófajtának, hogy nem nagyon szokott elromlani, masszív tartós darab. Kár érte...

Három hatalmas forgató gomb. Eredetileg öt volt belőlük. A műszertől jobbra és balra is volt egy egy. Az első ilyen dobozt a gombok miatt tettem magamévá. Egy gombot be is építettem a mélyládámba. Ezzel lehet ki, illetve átkapcsolni. A gombok felett piroskaros kapcsolók láthatók. Funkciójuk kitalálhatatlan, mert erről a műszerről alapvetően hiányzik a feliratozás. Vajon hogyan, mi lapján kezelte aki kezelte?

Egy áttekintő kép a tartalomról. Van ebben minden! Szép átlátható kivitelezésű a szerkezet. Mindenfelé színes vezetékek szépen kivarrva ahogyan az régen szokásban volt. A műszer hátulján található panel a méréshatár kibővítését és a műszer védelmét szolgálja. A két szembekapcsolt dióda megakadályozza, hogy +/- 0,6 voltnál nagyobb feszültség jusson a műszerre. Jópofák ezek a nagyteljesítményű, huzalból készült potencióméterek. Kár hogy túl nagyok, szegények, előbb utóbb a kukában végzik. Persze nem úgy elsőre! Előbb még pár évet őrizgetem őket! Vannak még itt ott elszórva banánhüvelyek, melyekkel csatlakoztatni lehetett ezt a valami valahová...

A kompozíció címe:      "L" alakú vaslemez jelfogóval és huzalellenállásokkal Valószínűleg nem fogják kiállítani a nemzeti galériában. Gondolkodóba estem, hogy kikellene szedni az ellenállásokat. Persze alapvetően feleslegesek, de az anyaguk az a szép hosszú porcelán cső, azzal még lehetne kezdeni valamit. Később "mindössze" az ellenállásokat tartó hosszú hármas csavarokat szedtem ki, mondván ezek még jók lesznek valamire...

Hát ennyi maradt belőle! Ezeket eltettem. Ezt a műszert a munkahelyemen szedtem szét, szóval ott is gyűlik a lom rendesen. Van egy pincém ami tele van kincsekkel. De előbb utóbb úgyis: - kiürítem (még az itthoni pincével is sehol tartok) - feldolgozom (ez itt az első fecske, de nem csinál nyarat) - kivágom (de úgysem visz rá a lélek...) - vagy engem vágnak ki... (ez jött be, kikellett költöznöm a pincéből)

A kitermelt műszer kiváló kollégám majmának társaságában. A műszer mögött egy Budha szobrocska látható. Ezeket csak azért írom, hogy lássátok nem csak én gyűjtöm a felesleges dolgokat...

Ennyi maradt belőle. Ha valaki netán ráismerne erre a műszerre, akkor írja már meg, hogy mi volt ez. Hogyan kellett használni, és mire volt jó egyáltalán...

A szomorú vég. A maradványt kivágtam a szemetesbe. Mostanában sok ilyen végű "szétszedtem" van, mert vissza kell szereznem a kacatjaim által elfoglalt helyet. Kemény harc ez barátim, kemény harc...