Orister SE1015 sztereó erősítő
(az első igazi hazai közszükségleti erősítő)

Itt még nem látni semmit, csak az üres asztalt. A motorkerékpár felszabadító project keretében mindent felboncolok ami a Simsonomra van pakolva. No nem mintha motorozni akarnék, de olyan szerencsétlenül néz ki szegény motor a sok rápakolt kacattal. Persze a polcaim sem különbek...
Szóval erről van szó. Ez egy ORISTER fantázianevű erősítő az Oriontól. Tulajdonképpen ez volt az első közszükségleti sztereó erősítő a hazai piacon. Persze voltak például BEAG gyártmányok, de vagy az áruk, vagy a külalakjuk, vagy a kereskedelem érdektelensége miatt nem terjedtek el.
Magas és mély hangszínszabályozó. Mielőtt elterjedt volna, hogy mindenben ez van, szóval előtte egy gomb volt a divat amivel vágni lehetett a magas hangokat.
A hangerő, és a balansz szabályozó tolópotméter. A tolópoti nagy divat volt akkoriban. Porosodott ezért könnyen vált recsegőssé. Nehéz volt beszerelni, mert nem egy egyszerűen kifúrható kerek lyuk kell neki, hanem egy szép hosszú rés. Mechanikailag nem nyújt egy masszív érzést, azaz lötyögő gomb feelingje van, de azért mi szerettük...
Az egyik oldalt a bemeneti műsorforrás választó kapcsoló van, a másik oldalon pedig a power gomb. Látható még a képen a fejhallgató csatlakozó pormentesen (ezt miért kellett) lezárt un. dominó tuchel aljzata.
A gép alja. Mint jól látható az olcsóság jegyében műanyagból készült. Négy csavar tarja össze a szerkezetet, melyek egyben a gumilábakat is tartják.
A gép hátulja. Balra a bemeneti tuchel csatlakozók, középen a négy darab DIN szabványú hangfal csatlakozó. Persze nem kvadrofon az erősítő, csak néhány kimenetre kötött ellenállás segítségével álkvadrofon. A nagy téglalap alakú lyukban volna látható a 400 milliamperes primer, és a 2 amperes szekunder biztosíték, de nem látszik! Mégpedig azért nem, mert valaki kilopta a trafót a dobozból! Hogy micsoda egy emberek vannak...
Húzzuk ki a dugót a konnektorból ha nem akarunk lórúgást. De nem is ez a lényeges a képen, hanem az ár! 3.770 forintba került ez az erősítő. Nem hangzik soknak, de vegyük hozzá, hogy mint kezdő melóst 1980-ban 2.300 forinttal vettek fel a Postához dolgozni. Így azért már sokkal húzósabbnak hangzik!
Például ezért volt, hogy akkoriban boldog boldogtalan bármiből mi kezébe került erősítőt épített. Nem is csoda, hiszen ki a fene tudta ezt a drága holmit megfizetni? Nekem is csak most, mintegy 25 év eltelte után tellett rá. Azt az ötszáz forintot megérte, még akkor is ha (mint a lyukon át jól látható) ki van lopva a trafója.
Nagyon egyszerű műanyag ház az olcsóság jegyében. A formatervezőt azért megkérdezném mi vitte rá, hogy ilyet alkosson! Olyan nagyon nem illik semmiféle HiFi környezetbe. De nem csak a formatervezővel volt baj. A többi részlet konstruktőre sem állt a helyzet magaslatán! Nézzük csak meg jól a balra látható képet. A fekete a doboz alja, lyukacsos, ott megy be a hideg levegő. A fehér az a doboz teteje, sehol egy lyuk, vajon hol jön ki a meleg levegő?
Annál is inkább hol jön ki, mert a hűtőborda befelé fűt! A hűtőborda nem is borda, csak egy (két) "U" alakú profil ami a gép vaslemez hátához van csavarozva, amin ráadásul műanyag burkolat van. Ha ebből valahol kijött a meleg? De nézzük meg a hálózati kapcsolót.  Kicsit sötét a kép, de azért látszik, hogy ez lesz az első amibe belenyúlunk ha kidobozoljuk a készüléket. Cserébe a hangszínszabályozó pont a helyére, azaz a potméterek hátuljára került. Cserébe kiszerelhetetlennek tűnik, és az is!
A végfok panelekhez nem lehet hozzáférni a kimeneti leválasztó kondiktól amik pont oda vannak csavarozva ahol a legnagyobb a dobozban a meleg. De ha a kondikat leszedjük akkor sem fogjuk tudni egykönnyen kitekerni a végtranzisztorokat tartó csavarokat, mert törpe kéz, és törpe (maximum négy centis) csavarhúzó kell hozzájuk. A balra látható bemenetválasztó kapcsoló az előlapon van. Ha szemből nézzük jól látható, hogy középen egy nagy csavar is tarthatná. Ott van a csavar, de nem tart semmit, helyette négy másik van, és egy plusz vaslemez. De legalább a kapcsoló gombja szép...
Mit is mondtam az előbb? Hogy az előlapon van a bemenetválasztó kapcsoló. A bemeneti csatlakozó tuchelek meg hátul vannak, mégpedig pont az előerősítő panel azon végénél ahol lenniük kell. De nem, nem tették hátra a kapcsolót a csatlakozók és a panel közé, hanem árnyékolt kábelekkel összedrótozták az egészet. Nem lett volna egyszerűbb a kapcsoló tengelyét meghosszabbítani egy rúddal? Nem is kellettek volna árnyékolt vezetékek! Ráadásul jól látható, hogy a kisszintű jeleket váltó kapcsoló a nagyszintű fejhallgató kimenettől mindössze négy centire van.
A hangszínszabályozó panelje. Becsülettel be van építve. Se szemből, se hátulról nem egy egyszerű eset hozzáférni. Márpedig a tolópotikat időnként pátyolgatni kell. Poros dohányos környezetben gyorsan recsegőssé válnak. Márpedig ha buli volt szállt a por és a füst!
A már említett hálózati kapcsoló. Igazán lefedhették volna egy műanyag lapocskával. Persze majd megtanulják a buherátorok, hogy nem vicc az a felirat a doboz hátulján! A kapcsolót kimentettem, még jól jöhet hidegebb napokon. Bekapcsolás jelzőnek izzó helyett LED lett beépítve. Ez is akkoriban (80-as évek) jött divatba. A LED-et tartó nyomtatott áramköri lap tervezőjével hosszasan tudnék beszélgetni a fóliázott csíkok bonyolult, már már művészien cirkalmatos vezetésével kapcsolatban.
A fejhallgató csatlakozó un. dominó tuchelje. A nem DIN szabványú csatlakozókat (RCA harang és Jack) csak úgy érzés alapján vaksötétben be lehet dugni. Ezt meg tekergetni kell bedugás után! Ráadásul kétféleképpen lehet. Az egyik állásban kikapcsolja a hangfalakat, a másik állásban pedig nem. Ez okos dolog! Például az éjszaka közepén akarunk zenét hallgatni. Bedugjuk a fülest az erősítőbe. Minél háklisabbak a szomszédjaink, annál nagyobb valószínűséggel maradnak bekapcsolva a hangfalak! Először azért lesz furán erős a basszus, mert a hangfalak is nyomják, utána meg azért mert nem lesz szinkronban a zenével. (dörömbölő szomszéd)
A két kimeneti leválasztó kondenzátor. Ezektől nem lehet hozzáférni a végfokozat nyáklapjaihoz. Valamicskét rontják a mélyhangok átvitelét, cserébe hiba esetén sem kerül egyenfeszültség a hangszórókimenetre! Valamit valamiért. Persze nem védelemnek voltak itt, csak a kispórolt kettőstáp miatt kellettek. A megspórolt kettőstáp éppen megalkotható ebből a két kondenzátorból. Juj de kötözködős napom van!
A végfokozat az alkatrész oldal felől nézve. Persze megtekinthetjük a visszájáról is. Most őszintén! Mióta hűtőborda ez az "U" alakú izé? Hol van ennek megfelelő felülete? Hiba esetén hogyan lehet innen kiszedni ezt a tranyót? A balszélsőt még csak csak, de a másik hármat? Persze én most könnyedén kiszedtem őket, de alapesetben egy tranyó cseréjéhez nem szokás ennyire szétbombázni egy gépet! Még éppen befért a négy BD245A a teljesítmény tranzisztoros dobozomba.
Az előerősítő panelja. Az előbb már említettem, hogy a bemenetválasztó kapcsoló nem pont a helyére került, és nem is a hozzávaló alapértelmezett csavarokkal van felfüggesztve, ezért most a változatosság kedvéért belekötök a kapcsolástechnikába. Ha vonalszintű bemenetet karunk, akkor oda kötünk be egy drótot, ahol vonalszintű jelet fogad az erősítő. Vagy ha már benne hagytuk a jelútban az előerősítőt, akkor visszaveszünk az erősítéséből, azaz jó alaposan negatívan visszacsatoljuk. De hogy bekötünk egy nagy értékű soros ellenállást a jelútba...
Hát ezt erősen szétromboltam. Bevallom, azért sajnálom egy kicsit. Tulajdonképpen a trafót pótolva ki lehetett volna pofozni, csak hát ugye minek? Kiszedem ezeket a szép nagy ellenállásokat, viszont nem szedem ki ezeket az undok hangfalcsatlakozókat. Maradt még egy rakás vasszörny, mennek a kukába a valaha kincsnek számító tuchelekkel együtt.
Akár fel is használhatnám valamire, például lehetne belőle csinálni egy előerősítőt. Illetve ha bedobozolom, akkor egy dugasztáppal kombinálva készen is van a RIAA korrektor, csak fixre kell drótozni a csatlakozókat. Na ezek azok a dolgok amikre nincs szükségem, szóval kiszedem az alkatrészeket a panelből. De hiszen azokra sincs szükségem!
Ez is bontásra kerül. Feléleszthető volna, de nem látom semmi értelmét. Elavult kapcsolási technológiájú erősítő, egy letűnt korból...
A tolópotméterek panelja szemből, és hátulnézetből. Ezt nem szedem szét. Ez így egyben is elfér a dobozomban a többi között. Persze a felhasználás valószínűsége erősen konvergál a nullához! Később úgy alakult, hogy sikerült ezt a panelt elajándékoznom. Legalább valahol újra hasznosult...
Panelek kiürülve. Itt van egy kis hely, ezért ideírom egy általam elkövetett erősítő konstrukciós hibáit. A két végfok panel egymás alatt volt, az alsóhoz nem lehetett hozzáférni. A hangfalcsatlakozók a hálózati trafó alatt / mögött voltak, szintén hozzáférhetetlenül. A bemenetek jobb oldalt hátul, a választó kapcsoló bal oldalt elől, köztük sok sok méternyi kábel. De én egy hülyegyerek vagyok, nem pedig mérnök az Orionban!
A kitermelt alkatrészek beszórva a válogatásra váró többi kacat közé. Szomorú vég, de mivel itt bemutattam a szerkezetet, ezért úgymond megmentettem az utókor számára.
Pár megmaradt csavar...
Ennyi maradt, ezek is mennek a kukába. A kép kissé homályos, mint ahogy emlékeink is egyre homályosabbak a régmúlt idők szerkezeteire gondolva...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...