AIWA F220 kazettás magnó deck
(volt a polcon, s ennyi nekem már elég is a romboláshoz)

Aki nem bírja nézni, hát ne nézze! Ez a magnó itt és most meghal! Persze ez nem így van, ezt a magnót már eleve holtan kaptam. Ezer sebből vérzett, de ez nagyon régen volt... Nem volt szívem kidobni, inkább megjavítottam. (tákoltam, de erről kicsit később)
Ez neki a neve.
Korántsem olyan szép a gombja, mint a CT506-osnak, de azért szép. Jobbra a megszokott mikrofon és fejhallgató csatlakozó látszik, a gombtól balra pedig néhány kifejezetten csúnya karcolás.
Divatba jött a LED soros kivezérlésjelző, de divat ide divat oda, a mutatós (itt a szó mindkét értelmében véve) műszer az sokkal szebb! Ebben a magnóban már nem csak Dolby B zajcsökkentő van, hanem Dolby C is. A Dolby C kb. olyan, mint két Dolby B sorba kötve. Tényleg hatásosan csökkenti a zajt!
A kazetta ajtó vastag plexiből van. Tulajdonképpen szép. A kazettás magnók ajtaja eleinte gombnyomásra kipattant. Ez egy komoly gépen nem mutatott túl jól, ezért a drágább magnókba lassító áttételt szereltek be. Az ajtó egy gyorsító fogaskerék áttételen keresztül hajtott valamit, ami ezt nem akarta. Ettől az ajtó szépen lassan nyílt ki. De volt pneumatikus lassító is.
Világít a kazetta közepén két zöld izzócska. Nekem ez (illetve egy ilyen) volt az első boltban újonnan vásárolt komolynak nevezhető magnóm. Budán dolgoztunk éppen, fogalmazzunk úgy, hogy nem épp szegény negyedben. Egy hónap alatt spóroltam össze az árát a borravalókból. 8.600 forint a 80-as évek közepén szép pénz volt! Visszatérve a lámpácskára, eredetileg nem volt benne. Engem nagyon zavart, hogy nem látok bele a magnóba, nem látom hol tart a kazetta. A saját (akkori) magnómba nem szereltem be ilyen lámpát, ebbe meg igen.
Számláló -és egy nem annyira szép- viszont annál laposabb nullázó gomb.
Előmágnesezés szabályozó potméter. A magnó tetején volt egy kis ábrácska, ami néhány ismertebb kazettához megadta a beállítási értéket. Persze kinek volt olyan kazettája, ami a táblázatban volt? Lehetett kísérletezni, de jobb a békesség alapon a potmétert inkább középállásban hagytam. Ha keveselltem a magas hangokat, akkor ott volt az erősítőmön a hangszínszabályozó gomb. Persze azt a hangot, ami már rá sem került a szalagra, azt utólag már nem lehet előcsalogatni!
Ezt a magnót Karcsi barátomtól kaptam. Én megjavítottam neki ami elromlott, ő meg rám borította amivel már nem lehetett mit kezdeni. Azt mondta erre a magnóra, hogy döglött, és sajnos nem tévedett! Mindene beteg volt szegénykének! Én a sajátomat (illetve két ilyenem is volt) már régen lecseréltem egy kétkazettás Technics-re. (kisebb helyet foglal) Erre a magnóra semmi szükségem sem volt, hát így is álltam hozzá a javításához. Persze ez inkább játék volt, mint munka.
Ennek a magnónak egyben van az alja az oldalával, vagyis olyan mint egy tepsi. Ha valamit akarunk a paneltől, akkor ki kell belőle szedni. Szerencsére elektromosan csak egyszer romlott el, bár akkor ráment egy fél napom a javítására...
AIWA ide vagy oda, ez bizony Indiában készült! Persze ez nem baj, hiszen mi magyarok meg AKAI hangfalat gyártottunk, meg Panasonic videót.
Mindig beidézem ezt a címkét, ami jelen esetben nem hazudik!
Csatlakozási lehetőségek, nincs itt semmi érdekes. De igenis van! (szállok vitába magammal menten) A tuchel csatlakozó aljzat az nem csavarozva van, hanem műanyag patenttal van rögzítve. Az ilyen apró jegyek kicsit "bóvlisítják" ezt a magnót.
Az eredeti gumiláb, ami műanyagból van. Jobb is, legalább nem mállik szét!
Ez pedig egy általam felszerelt lábacska, ami egy csehszlovák lemezjátszóról származik.
Hogy a magnó lapos lehessen, a mechanikát levitték a doboz aljáig amennyire csak lehet, sőt még meg is nyomták a lemezt lefelé. Itt nem is rendes lába van a magnónak, hanem csak egy gumilapocska.
Erre a kitüremkedésre van belülről felcsavarozva a hálózati trafó. A csavarok a dobozból kifelé állnak, és éppen elfér a kilógó részük a mélyedésben. Ha nem lenne ez a benyomódás, akkor a csavarok kiállnának, és beleakadhatnának valamibe. De ha nem a dobozban lenne a menet és tettek volna ide két anyát? A lényeg, hogy két anyát megspóroltak...
Tartalom. Ez a doboz már nincs annyira tele, mint mondjuk a CT506-os. Szerintem jóval átláthatóbb, szellősebb a belső felépítése. Persze a két magnó között eltelt 10 év, változott a technológia.
Ide van beforrasztva a hálózati zsinór, és a trafóról jövő kábel. Nincs rajta semmi burkolat, semmi védelem! Tényleg életveszélyes belenyúlni a dobozba! Számomra érthetetlen ez a gyilkoló gép!
Ez a részlet nem eredeti. Mint már mondtam, nekem ez a magnó nem kellett semmire, hát játszottam vele. Kiszedtem a motorból a stabilizátort, és átszereltem ide hátra. A "MUTE" nyomógomb helyére kapcsolót fabrikáltam, és bedrótoztam a fordulatszám szabályozó elektronikába. Ha benyomtam a gombot, szinte leállt a magnó, több mint egy óra fért a fél órás kazettára. Persze ennek semmi értelme sem volt, de ez engem nem zavart...
Balra az Isostat kapcsolóra cserélt "mute" gomb látható. Jobbra pedig a hálózati kapcsoló. Ebben a gépben a hálózati kapcsoló nem hálózati kapcsoló! A Power gomb a trafó kisfeszültségű áramkörét szakítja meg. Vagyis ez a magnó, még ha egészen csekély mértékben is, de folyamatosan zabálja az áramot! Én meg átdrótoztam a kapcsolót a trafó primer áramkörébe. Szerintem oda való!
A mechanika hátulnézetben. Mikor először megláttam menten elmormoltam egy imát, melynek lényegi része "csak be ne dögölj" kicsengésű volt! Azt mondja "Soft Touch", vagyis puha gombok. Arról van szó, hogy mikor megnyomunk egy gombot nem direkt, hanem közvetve mozgatjuk a mechanikát. A közvetítő erő a motorból jön. Meglökünk egy pöcköt, az beindítja a fogaskeréksort, bemennek a fejek a kazettába, meglódul a többi bizbasz, magyarán lejátszás állásba kapcsol a magnó.
A kijelző panel hátulnézetben. Nincs itt semmi érdekes, hacsak az nem, hogy jól láthatóan nem az eredetiek a tartócsavarok. Úgy kaptam e magnót, hogy lényegileg csak bele voltak dobálva a dobozba a hozzávalók.
A felvételi szintszabályzó potméter hátulnézetben. Érdekes az elektromos bekötése. Egy darabig panelen megy a jel, aztán drótokon átugrik egy másik panelre, ahonnan ismét drótokon jut tovább a főpanelre.
Ez a főpanel. Nem lehetetlen kiszedni innen, de elhasználtam néhány átkot a különlegesek közül, mire sikerült kibányásznom. Például a tuchelt ugye nem csavarok tartják, hogy egyszerűen kitekerem, hanem külön trükk kinyomkodni a helyükről a műanyag pucukákat.
Egy közeli kép a panelről. Szép munka, szép alkatrészek, szép a beültetés is. Az már kevéssé volt szép, hogy kb. két hónap üzem után az egyik csatorna felvétele megszűnt. Illetve volt felvétel, de csak beütésszerűen. Gondoltam az előmágnesezés szállhatott el, és tényleg ott volt a hiba!
Ez meg a Dolby panel. Ebből sem termeltem ki, mert hiszen úgy sem építeném be sehová, akkor meg minek...
De térjünk csak vissza még egy kicsit az előmágnesezés hibájára. Az nálam természetes, hogy garancia időn belül sem fogom szervizbe vinni a cuccaimat. Pláne ha ilyen egyszerű, házilag is jól javítható dologról van szó, mint ez a magnó. Gondoltam én... De nézzük a képet. A felső alkatrész egy ellenállás, az alsó pedig egy egyszerű rövidzár. Oda vannak rajzolva a panelra. A rövidzár rézből, az ellenállás szénből. Nesze neked házilagos javítás. Persze gyorsan meglett a szakadt ellenállás, de mire pótoltam...
Ez nagyon utólag van ide beépítve. Talán mondanom sem kell, hogy én voltam. A stop gomb nem működött, vagyis inkább csak nem maradt bent. Hiányos volt az a része ami a "benyomom bent marad, megnyomom kijön" mechanikai logikát produkálja. A mechanika belsejéhez képtelenség hozzáférni, ezért kívülről pótoltam a hiányzó részt.
A lejátszás / felvétel átkapcsolást húrozáson keresztül intézi e gép. Ha megnyomjuk a felvétel gombot, akkor a mechanika meghúzza ezt a zsinórt, aminek a másik vége meghúzza a panelen található kapcsolót. Ha kivesszük a mechanikát, biztosan leesik ez a zsinór. Egy mozdulat visszatenni, csak az embernek eszébe se jut, aztán meg nem vesz fel a magnó...
A Dolby B és C nyomókapcsolóját eredetileg a helyén tartotta valami. Nem jöttem rá mi volt az. Ha a helyükre tettem a gombokat ott is maradtak, de ha megnyomtam őket, akkor beestek. Betettem ide ezt a darab szivacsot, oszt jó van...
A mechanika szemből. Gyanúsan sok fogaskerék, meg himbilimbi! És ha csak ennyiről volna szó! De majd mindjárt beljebb megyek, lásd miről beszélek.
Ide volt felragasztva a kazettát átvilágító két kis izzó.
Ez mintha már lett volna az előbb, legfeljebb nem ebből a szögből. Balra az általam utólag beépített osztályidegen Isostat kapcsoló, jobbra a hálózati kapcsoló. Ez utóbbi simán túlélte, hogy (némi drótozás után) valóban a hálózati feszültséget kapcsolja. Persze már ezt is mondtam. Mindig ez van, ha nem írom meg egy nap alatt az összes betűt...
Kikaptam a mechanikát a dobozból. Szerencsére alapesetben nem kell kiszedni innen, nincs rá ok. A mechanika műanyag léte ellenére meglepően masszívnak bizonyult. Például az enyémek évekig mentek minden hiba nélkül!
Hátulnézet. Nagy lapos szíj hajtja a lendkereket. A lendkerékről jön egy vékonyabb szíj, az meg a mechanika maradék részét forgatja.
A felül látható kis fehér karok hátul érintkezőkben végződnek. Ezek a kapcsolók mondták meg az elektronikának, hogy milyen kazettát dugtunk a magnóba. A kazetták hátán ugyanis lyukak vannak. Van kettő, amiből mi tudjuk kitörni a pöcköt, ezek a törlést gátló kapcsolók. A többi kódolja a kazettában futó szalag típusát. Ügyes megoldás, nem nekünk kell kézzel metál szalagra kapcsolnunk.
A szalagpálya. Mint a törlőfejen látható por vastagságából következtetni lehet, nem igazán használtam ezt a magnót. Tulajdonképpen apukámnak adtam, de ő sem használta. Ekkor összekötöttem neki a többi gépével. (rádió és lemezjátszó) Most már tényleg működött, de így sem használta.
Aztán csak úgy magában álldogálva bedöglött. Egyszer valamiért a nagyszobában akartam zenét hallgatni, de nem volt a magnóban semmi élet. Nem vitte a motor a mechanikát. Ekkor kapott egy új szíjat. De ekkor sem vitte a mechanikát, mert valami érezhetően megszorult belül. Ekkor szétszedtem, de nem találtam a hiba okát, viszont megjavult. Nem szeretem az ilyen hibát, mert tuti elő fog jönni újra, hiszen nem hárítottam el.
Ezek a meglehetősen vékony, és valószínűtlenül lapos fogaskerekek mozgatnak a magnóban minden mechanikus funkciót, de van ahol ők az áttétel, mint például itt. Az ember azt gondolná ez nem fog sokáig tartani, de ezzel a résszel nem volt semmi bajom.
Leszedtem a kábeleket a mechanikáról.
Ha soknak tűntek a mindenféle alkatrészeket a mechanikában, akkor azt kell mondjam, amit eddig láttunk az semmi! Ez a kép a mechanikát ábrázolja jobb oldalnézetben. Három vaslemez között, mintha óra lenne, rengeteg újabb alkatrész.
Egy fotó balról.
És egy felülről. A hagyományos mechanika egy lemez, aminek a két oldalára szépen sorjában felpakolták a mindenféle kerekeket, meg izgő-mozgó egyéb alkatrészeket. Ez viszont olyan mint egy óra, ahol a szerelő lapok között vannak az fogaskerekek. Meg persze elől is, meg hátul is. Meg nem is két lap van, hanem három.
A lendkerékről lehullott a szíj, majd egy szokásos filckuplung következik, amit egy kacéran magamutogató fél fogaskerék feltűnése követ a háttérben.
Ugyanez felülnézetből.
Levettem a motort tartó lapot.
Szinte alig volt alatta valami. Csak a lendkerék, meg a kuplung.
Kihúztam a lendkereket is. Mikor az ember idáig jutott javítás közben, akkor igen könnyen hatalmába kerítette az az érzés, hogy ezt nem fogja tudni összerakni. Pedig ez szétszedés szempontjából még semmi!
A vaslemez nem csak úgy magában áll, hanem tele van műanyag felöntésekkel. Ezekből ha letörik valami észre sem vesszük, de a működésnek azonnal vége!
Még egyszer a fejek szemből, immáron főtengely nélkül.
Levettem a hátsó vaslapot a mechanikáról. Na innen tényleg nagyon bajos dolog visszajutni oda, hogy újra működjön. Ráadásul ennyire szétszedett állapotban nem működik a mechanika! Így -értem ebben az állapotban- kellene megtalálnunk, hogy ami eddig működött, az most miért nem működik.
Tegyük fel elpattant, vagy kiakadt egy ilyen rugó. A mechanikát nyugodt szemmel nézve, apró részletenként átvizslatva meg lehet találni egy hiányzó alkatrész helyét. Persze kipróbálni az eredményt csak úgy lehet, ha összeraktuk az egészet...
És akkor még nem is szóltam az egészen hülye formájú alkatrészekről!
Ha az alul látható fogaskereket meglökjük, akkor belekap egy másik fogaskerékbe, ami forgat rajta egy felet. De ha a fogaskerékről letörik az a kis kiálló rugózó rész, akkor annyi!
Leszedtem a vaslemezről, ami lejött róla.
Így néz ki üresen az alaplemez.
Mégis mi a fene tervezte ezt a rémálmot?
Valami gép?
Meeer ember az ilyen?
Mint látható a kuplungot már javította valaki. (valószínűleg én) A Terta811-es magnóm is épp kuplung javításra vár. Nem kapkodom el, már két éve gyűjtöm az erőt a filclapocskák felragasztásához! A magnót meg az éjjeliszekrényem mellé tettem. Lyukas az oldala. Az asszony rakott rá két macit, ne menjen bele a por...
Utolsó fotó a mechanikáról szemből. A nyomógombok összevissza lötyögnek, de eredetileg is ilyenek. A magnó előlapja vezeti meg őket, hogy álljanak valahogy a helyükön. A gombok picik, nem néznek ki valami túl masszívnak! Mindezek ellenére évekig nem volt velük gond, pedig volt a magnó használva rendesen!
A mechanika szemből, és kopaszon. Eredetileg a Hi-Fi magazin ajánlására vettem meg az AIWA F220-as magnót. Jókat írtak róla. Meg az az igazság, hogy túl nagy választék nem is volt a boltokban. A szaksajtó úgy fogalmazott, hogy kiegyenlítetten jól szól. Én viszont azt mondanám, hogy élettelen volt a hangja. Nincs lelkesedés abban ahogyan zenél. Volt alkalmam összehasonlítani más magnókkal, hiszen a barátaim mindent ide hordtak javítani. Ami nagyon megverte, az egy nagyjavításon nálam lévő Technics deck volt. Beállítottam a magnót, egészen jól sikerült. Élet volt a hangjában, dögösen szólt!
Az ember élvezettel tekerte egyre feljebb a hangerőt az erősítőn. Aztán próbaképp betettem a Technicsbe egy kazettát, amire az AIWA F220-al vettem fel. Szinte meg sem mozdultak a műszerek, mintha nem is lenne kivezérelve a szalag. Ellenpróba, a Technics felvétele teljesen kiakasztotta az AIWA kijelzőjét! Az AIWA egyből torzítani kezdett ha túlvezérelve vettem fel vele, a Technicsnek meg nem tudtam hová tenni a nulla dB szintjét. Olyan volt, mintha mindig tudna még egy keveset tolni a szalagra.
Fent egy szép masni formájú fogaskerék kompozíciót láthattunk. Ezen a képen pedig a mechanika elejéről lehulló dolgokat. Imádom az összerakós játékokat! Szétszedni is persze, de az összerakás az egy nagyszerű(bb) dolog. Ha túl sokat nem is, de azért jó pár modellt összeraktam. Kisvasúthoz házikót, meg Vosztok űrhajót, egyebeket. De ha ezt a magnómechanikát kittből kéne összeszerelnem...
Néhány kapcsoló, ami az elektronikával közölte, mi van a mechanikával. És ez nem mind! Egy részük eleve hiányzott mikor megkaptam ezt a magnót.
A gombocskák.
Beszórtam a maradványokat ebbe a szatyorba.
Ezt a dugót megmentem magamnak. Szóval az úgy volt, hogy kellett egy másik kazettás magnó nagy hírtelen felindulásból. Kipróbáltam az öregét (ezt), szólt. Gondoltam kihozom a szobámba, ide kellett volna valami kazetta másolás miatt. De nem jött ki a helyéről, mert nem engedte a hálózati zsinór. Ez a magnó a TV alatt volt. Felment a kábel a TV mögött egy polccal, majd áttört két bútorelem között, majd lejött két polcot az elosztóig.
Tehát úgy kezdődött volna a dolog, hogy kiveszem a szekrénysorból a tévét. Ekkor vettem egy mély levegőt, kisétáltam az előszobába, lenyomtam a kismegszakítót, majd egyetlen határozott mozdulattal elvágtam a magnó hálózati kábelét. Így persze kicsit rövid lett a hálózati zsinór, meg egy aljzatot is kellett szerelni a TV alatti drótvégre...
A potméter a már nem annyira szép gombbal. Ezt megmentettem egy későbbi projecthez, aminek mibenlétét azóta már el is feledtem...
Bevágtam a szatyor lomot a magnó dobozába. Kicsit jobban nézett ki mikor kaptam, de nem sokkal...
Gyűrtem rá egy kevés újságpapírt, hogy ne zörögjön. Jobb ez így, hiszen még kíváncsi lesz a postás bácsi, hogy mi van a dobozban. Egyszer régen feladtam postán egy AKAI magnó mechanika darabot. Nem tudtam mibe tenni! Formátlan vasdarab volt, hát beletettem egy CD dobozba. Öt centi vastag, kerek, és átlátszó. A postán azt mondta a kisasszony, hogy ezt így ne adjam fel, mert biztosan lába kél! Ő csak tudja... Jóindulatból alaposan betekerték barna ragasztószalaggal!
Kerestem egy kartondobozt a pincében, persze pont akkora nincs mint kellene. Még jó, hogy nagyobb viszont van!
Faragtam a nagyobb dobozból egy igen randa kisebbet. Aztán fogtam a dobozt, és elküldtem valakinek, akinek éppen ilyen alkatrészekre volt szüksége.
Kézről kézre jár a lom,
Akkor is ha kidobom!
Jön a kukás, elviszi.
Más, piacon megveszi!

 

A magnó kapcsolási rajza

 

 

A Dolby panel kapcsolási rajza

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...