Elektromos melegítő
(javítás)

Itt látható mai szétszedésem tárgya. Nem, nem a hokedlit szedem szét! A hokedlit azt összeraktam. Az összes eresztéke lötyögött. Levittem a pincébe, és beletekertem egy csomó csavart minden irányból minden irányba. Szóval amit ma szétszedek annak csak a hűlt helye látható. Vagyis elraktam innen azon melegében. A hokedli alsó részén látható egy csavar, ami kiesett belőle.
Ezért büntiből (meg nehogy kigyulladjon) bevágtam ide a sarokba. Persze a csavar nem ma esett ki, talán egy fél éve történhetett. Ráadásul nem is ez az első ami kitekeredett belőle! Szóval nem kapkodom el a dolgokat ha javításról van szó. Mit hirtelenkedjek? Ha kijött az a csavar magától, akkor akár vissza is mehet! Nem? Na jó, nem. De azért adhatok neki egy esélyt...
Mi a szösz?
A szösz apró szálak kusza szövevénye.
Ez meg itt a kosz, de ezt nem mondom el miből van.
No! Nem is mocskolódom tovább...
Apró hiba a gépezetben. Az eredeti gomb eltörött, előkaptam hát egyet a gyűjteményemből, majd gondolkodás nélkül felszereltem. Az új gomb szára rövid, ujjacskával bele kell nyúlni a dobozba, hogy belehessen kapcsolni. Ez egy strapabíró család ebből a szempontból. Évek óta így van ez a gép, de még senki sem tette szóvá a dolgot.
Le kell szedni a tetejét és kész.
Vagyis csavarok híján leesett magától.
De micsoda dolog ez?
Maguktól jönnek szét a dolgok?
És akkor én mit fogok csinálni?
Pár év alatt rendesen begyűjtött a porból. Nem csoda, hiszen a ventilátor igencsak kergeti a levegőt keresztül a dobozon. Ha ez nem volna elég, akkor még fűt is (hiszen erre való), a melegtől meg a por a levegővel együtt száll felfelé.
Mondtam már ma, hogy szeretem az ilyen mocskos vackokat az asztalomon? Valószínűtlen, mert ha valamit útálok az a konyhamocsok. Ez a szerencsétlen meg közvetlenül a tűzhely mellett van, szóval hol ebből, hol meg abból jut rá pár csepp. Aztán rászáll a por, rászárad, vagy mondjuk nem szárad rá...
Ha már úgyis pótolnom kell a kiesett csavarokat, akkor az évek óta fennálló gomb problémát is orvosolni fogom. Persze felmerül a kérdés, hogy miért van ez így egyáltalán? Hiszen mikor összeraktam, akkor is látszott hogy nem lesz ez így jó!
De mi lehet a válasz az előbbi kérdésre? Hacsak az nem, hogy nem volt megfelelő gomb a tarsolyomban. De már van! Kifejezetten ezért vettem meg a zsibvásárban a balra látható darabot. Szerintem ennek meg hosszú lesz a szára! Volt egy pont méretes, szintén régi gomb abból az időből, mikor a fadobozos rádiókon még oldalt volt a hullámváltó tekerő gombja. De drágán adták, s ott maradt a piacon...
Az eleje már lejött, vagyis a díszrács simán leesett, de a doboz nem jön szét. Van itt ez a kiálló fehér rész. Ezt fel lehetne csavarozni a falra.
Majd ezzel a nagy fekete csavarral lehetne a felcsavarozott részhez hozzárögzíteni magát a melegfújót. Jó ötlet! Nem esik bele a kádba mint mondjuk egy hajszárító. Ez a hajszárító meg a kád víz annyira izgatja a fantáziámat, hogy kénytelen leszek kipróbálni! Az az igazság, hogy már vettem is egy hajszárítót kifejezetten erre a célra. Már csak egy kád vizet kell szereznem valahonnan...
Itt is vannak eldugott csavarok.
Előlem?
Butusok...
Leszedem a ventilátor lapátját. Nézegettem a motort, de nem látszik különösebben kopottnak lötyögősnek. Hja! Igen! A másik ok a zaj. Borzasztó hangja volt a szerkezetnek! Olyan zajos volt, már szinte nem lehetett mellette beszélgetni. Nem a csavarok hiányától volt hangos, hiába fogtam össze a dobozt, akkor is zörgött.
A fűtőbetét. Nem tekercselt, hanem rá van szegecselve a merev fűtőhuzal az azbeszt karikákra. Párszor már volt javítva. Wallner Ferenc kollégám hagyta rám, de már ő is többször szétszedte. Hol a hőbiztosíték ment ki, hol a fűtőhuzal szakadt el, hol meg a motor tört le tartókástól mindenestől a hátfalról.
Hát ez tényleg egy rövid gomb, vissza is teszem a gyűjteményembe.
Soha de soha ne tegyél semmi elektromos dolgot a kádba!
A figyelmes szemlélődő két különbséget vehet észre a két kép között. Rászórtam egy adag ultrát a kacatokra, valamint bedugtam a kád lefolyójába a dugót.
Hát igen.
Ezeknek tényleg beultráztam...
A már megmosott dolgokat kiszoktam tenni ide a kád szélére. Aztán az ultrás vizes felületen megcsúsznak, és szépen visszapotyognak a vízbe. Csak akkor tudok igazán haragudni érte, ha sok egyforma dolgot mosok, vagy ha valami nehéz dolog esik a kádba a zománc épségét veszélyeztetve. Egyszer kimostam a egy darabokra szedett 250-es MZ motorblokkot is. Iszonyatosan nézett ki a fürdőszoba! Ekkor az egy alkalommal fordult elő, hogy anyám ijedten rákérdezett: Kisfiam! Ugye ki fogod mosni a kádat?
Vajon mi történne ha most bedugnám a kábelét a konnektorba? Ez most nem az a project, majd a hajszárítóval eljátszom a kísérletet...
Tényleg nem volt tiszta...
Melegfúvók ha találkoznak...
Persze nem szárítom forszírozottan. Az elektromos dolgok kimosásának titka, hogy semmiképp se sürgessük a száradásos részt! Ezt a szabályt azóta tudom (és tartom be), hogy egy fúrógép forgórésze felrobbant a kezemben. Pedig ránézésre már száraz volt...
Legjobb letenni valami félreeső helyre a hozzávalókat, és egyszerűen el kell róluk felejtkezni. Pont jó erre a kályha teteje, vagy ez a kis ficak itt a kályha mellett. Néha sikerül teljesen elfelejtkezni a kimosott dolgokról.
Itt van például ez a nyomtató. De nem is, hanem inkább a két lámpa ami a nyomtató morzsái alatt van. Azokat is kimostam! A piacon vettem őket, mert az asztali lámpám teljesen szétkopott! Támolyog erre arra... Erre vettem hozzá egy másik mechanikát a piacon. Meg egy nagyon sok LED-es elemlámpát, mert mi lenne ha LED-es lenne az új asztali lámpám?
És ha nem tetszik majd a fénye? Ezért vettem még egy lámpát. Ekkor kezdett elbonyolódni a project! Már a lehetőségekbe bele lehet szédülni. Szerintem nem lesz abból a lámpából semmi. Itt balra a medvék is inkább a karácsonyban hisznek, mint az új asztali lámpám eljövetelében...
Hol itt, hol ott száradnak a dolgok, messze még a tél, ráérek a fűtés megreparálásával. Persze könnyen beszélek, van itthon másik melegfúvó. De nem is egy, hanem mindjárt kettő is van! Valahol a pincében is láttam egyet. Tervezem, hogy próbaképp egy hétre ezzel fűtjük a nagyszobát.
A cserépkályhát mellőzzük erre az időre. Fogok egy termosztátot. Nálam az ilyesmi úgy néz ki, hogy felkészülök a dologra. Tehát van itthon (két éve) egy egyszerű bimetálos termosztát. Meg van egy komolyabb digitális. Nemrég pedig vettem egy iparit, ami úgy néz ki mint egy részlet valami repülőgép műszerfalából. Már van digitális fogyasztásmérőm is, hiszen az volna a lényeg, hogy mennyiből jönne ki elektromosan a téli fűtés.
Mert két dolgot utálok igazán:
- a rendetlenséget az asztalomon
- kosárban tűzifát hordani a másodikra (lift nincs)
Kb. párpercnyi drótoskodás választ el a mérés megkezdésétől, de annyira nincs kedvem nekiállni, mint rendet tenni az asztalomon. Szétszedtem egy Kínai nyomós lámpát, ami fél éve itt hever darabokban a tápegységem előtti műanyag dobozokban.
Ez a gomb túl mélyen van.
Ez meg nevetségesen kiáll!
Persze így is hagyhatnám...
De mi lenne ha levágnám belőle azt a felesleges két centit?
Akkor így nézne ki. Persze a dolgok sohasem ilyen egyszerűek! Levágtam a két centit, erre kiderült, hogy levágtam a cső lyukas részét is! Sebaj, úgyis van fúrógép! Meg úgyis kell fúrni egy lyukat az új tartócsavarnak.
Egy kis menetvágás...
Majd fazont fűrészeltem a bakelitbe, hogy beférjen a tartócsavar feje.
Felmerülhet benned a kérdés, hogy miért nem vettem elő egy hosszabb csavart a gyűjteményemből. De te csak ne gondolkozzál! Nézzed a képeket meg olvassál! Majd én osztom a lapokat. Amúgy nem tudom miért nem vettem elő egy hosszabb csavart, tehát te sem fogod megtudni!
Érdekes egy család ez. Az asztali lámpák maradékával anyám körbevette a kályha tetején található öreg lábast melyben víz van, s amúgy az a dolga, hogy a szoba megfelelő páratartalmáról gondoskodjon. Ami mosott ruha (jelen esetben zsebkendők) nem fért fel a fregolira, azt pedig ráteregette a kacatokra. De olyan nincs, hogy szóvá tenné mit keresnek a lámpák a cserépkályha tetején! A gyerek oda tette, s akkor annak biztosan volt valami komoly oka!
Ez az a fa, melytől mint alma nem estem messze. Apukám is mindig csinált valamit. Szétszedett s összerakott dolgokat. Eleve szervizes volt a Tanértnél, de mikor hazajött, akkor sem tudta abbahagyni a dolgot. Folyton barkácsolt, folyton törte valamin a fejét. Most például láthatóan azon gondolkodik, megegye-e az ebédről megmaradt vargabélest. Ugyan nem tartozik szorosan ehhez a projecthez, de elárulom, a vargabélesnek esélye sincs apukám rutinjával szemben!
Visszakerült a melegfúvó az őt megillető helyre. Jobbra az a zöld izé a gáztűzhely ajtaján anyukám kedvenc törölgető rongya. No nem mintha nem volna itthon másik, vagy ne telne ilyesmire a családi költségvetésből, de mindezek ellenére anyukám a teljes elrongyolódásig képes használni ezeket a törlő izéket. Ezt a furcsa szokást én is örököltem. Van az asztalomon egy kispárnahuzat, ami több éve mint porrongy teljesít szolgálatot. Persze időnként ki van mosva, hogy szép tiszta legyen, de a rendszeres mosás a színén már mit sem segít...
Csak sikerült helyreméretezni a gombot! Nem hiába tanultam fél évig reszelni! Mint látható, a rács nem lóg ki, tehát a csavarok is a helyükre kerültek. Teljes a siker! Ez mekkora egy süket duma... Hogy miért? Nos hallgassuk meg a szerkezet hangját.

 

 

Először csend, aztán belép a szokásos háttérzaj, majd felpörög a ventilátor motorja.
A felvételkor a mikrofon két méterre volt a zajforrástól. Megígértem a szerkezetnek,
hogy a kukában fogja végezni, de előtte még meg is taposom! Két napig zörögve
gondolkodott a dolgon, majd abbahagyta a felesleges zajongást. Hiába no!
Valószínűleg igencsak meggyőző tudok lenni mikor fenyegetőzöm.

 

 

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...