Relék
(miért ne)

Szétszedtem egy diaszinkronizátort, abban volt egy relé. Hagyományos, vagy reed csöves, ez itt a kérdés! Meg az, hogy hová a csudába tettem! Jobbra lent láthatók az átmeneti lomos dobozaim. Itt állomásoznak a bontott alkatrészek, amíg a helyükre nem teszem őket.
Gondoltam ebben a dobozban lesz a relé. Ez a doboz volt hozzám a legközelebb, s miért is kezdenék egy távoli doboz tartalmával.
Hirtelen három relét is találtam. Ezek funkciójuk szerint egyformák, azonos környezetből bontottam ki őket. Persze egyik sem a keresett darab...
A három közül ez a relé a legérdekesebb! Ebbe ugyanis bele lehet látni a sapkáján keresztül. Jól láthatóan hagyományos felépítésű, nem un. reed csöves.
Úgy nézett ki alig van valami a dobozban, de csak addig amíg ki nem borítottam a tartalmát az asztalra.
Van ebben minden!
Kivéve persze a keresett sárga címkés relét...
Ez a relé például reed csöves. A reed cső lényege, hogy a kapcsolókontaktus egy üvegcsőbe van bezárva védőgázba. Kevésbé szikrázik, nem ég be, nem porosodik.
Elővettem egy másik lomos dobozt. Ebben a nagyobb darab dolgok vannak.
Mint például ez a relé.
Van vagy három centi széles!
A magassága is majd meghaladja az egy centimétert!
Benga állatja...
Az átlátszó burkolaton keresztül látszanak a kapcsoló kontaktusok. Jóféle relé ez, ezzel van tele a HiFi tornyom előerősítője. Emlékeim szerint egy telefonközponthoz adták őket. Két darab volt egy kis dugaszolható panelen. Minden központhoz adtak pár ilyen panelt, én meg szépen összegyűjtöttem őket.
Végre meglett a szétbontandó relé!
De nem kell szétbontani! A fenekén benézve az átlátszó műgyantán keresztül jól látható, hogy reed relé. Ezt nincs értelme szétszedni! Tekercsben üveg csövecske, semmi érdemleges vagy bemutatnivaló...
Viszonylag gyorsan megtaláltam a relét, alig szedtem ki pár dolgot a dobozból, s már elő is került.
Valamiért felül volt egy csomó potméter, ezeket egyből különraktam.
Illetve elővettem a potis dobozomat, és beszórtam a többi közé.
Nehogy félbemaradjon a dolog, ha már ennyit dolgoztam vele! Szedem szét mondjuk ezt a picikét.
Hopp!
Már le is haraptam a kalapját!
Így már jobban látszik a tartalom.
Ez egy finommechanikai műremek!
Kihajtogattam az érintkezőit. Nem állítom, hogy ennek a tettemnek sok értelme volt, de hát nekem sincs sok...
A jobb oldalát húzta magához az elektromágnes.
A bal oldala mozgatta az érintkezőket.
Kifeszegettem a tekercset a tokjából.
Ez olyan kis picike, hogy biztosan manók gyártották!
Ezen a részen záródott a mágneses kör. Olyan pici, alig lehet lefotózni. Úgy kell nekem, legközelebb majd valami nagyobbat fogok szétszedni!
Hát ebből nem sok maradt...
Itt van ez a másik gyönyörűség.
Szétszedjem?
Nem kérdeztem ám komolyan!
Hopp!
Már le is jött a sapkája.
Ez patentos volt, nem volt odaragasztva mint az előző.
Ezt már szeretem! Mármint azt, hogy a bekötési rajzot szépen rányomtatják az alkatrész aljára. Öröm hozzá panelt tervezni!
Ez a tömzsi "T" betű szerű alkatrész tartja a helyén a mozgórészt.
Miután kihajtottam, el tudtam emelni a helyéről.
Ez pont olyan mint az előző kép, de a figyelmes szemlélő azt veheti észre, hogy levágtam a relé lábait. Még jó! Kicsit nem néztem oda, és azt láttam a szemem sarkából, hogy éppen el akar szaladni!
Miután levágtam az óngombócos lábakat, ki lehetett húzni az érintkezőket az alaplapból. Olyan picik az érintkezők, alig lehet látni őket. Van az előerősítőmben egy kontaktos relé ebből a típusból. Szerintem csere lesz belőle, nem javítás...
Jól láthatóan lapos kiképzésű a mágneses kör.
Gondoltam leszedem a tekercset a vasról.
De hát miért is tennék ilyet?
Illetve megpróbáltam, csak nem jött le...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...