RIAA korrektor
(egy lommal kevesebb)

Indul az asztalt felszabadító monstre project! Mindenre, és minden elé van téve valami ami nem odavaló. Kénytelen leszek bemutatni a kazettás magnó kombinált fejét demagnetizálni képes kazettát, a kínai nyomkodós lámpákat, a tápegységem, és a tárcsás kézibeszélőm, meg a csuda tudja mik fognak még előkerülni!

Belemarkoltam, mert ez volt legfelül. Kezdhettem volna lentről is, de azok a lenti dolgok mind bonyolultabbnak látszottak ennél. Ez mégiscsak egy semmitmondó fekete doboz! Erről csak nem lehet hosszan írni! Azért én megpróbálom jól elbonyolítani a dolgot...

Bevallom! Elígértem ezt a dobozt. Belenézünk, és már megy is az új gazdájához! Ez egy RIAA korrektor. A hagyományos fekete lemezeket játszó lemezjátszó mágneses pickupja, és az erősítő vonalbemenete közé való. A lemezjátszófej mindössze néhány millivoltos jelet szolgáltat, ezt erősíti fel a dobozka az erősítő által is emészthető szintre.

A design! Azzal sok baja volt a szocialista iparnak! Miért nem lehetett felvenni egy olyan embert is a gyárba, akinek van szépérzéke! A sok léhűtő mellett igazán elfért volna! Jó! Ezt a dobozt a Dombóvári Ipari Szövetkezet gyártotta. És? A portás fia az smafu? Csak szebbet rajzolt volna ennél...

A részletek kidolgozása, csak azt tudnám feledni... Legbóvlibb Keravill kapcsoló popszegeccsel rögzítve. Ugyanez "szépben" eladhatóbb terméket jelentett volna.

A bemeneti csatlakozó rögzítése is "szép"... Persze mit dumálok? Örültünk hogy egyáltalán lehetett kapni ilyen dobozt! Lemezjátszó volt a boltokban bőven, de egy csomó még használatban lévő régebbi erősítőben nem volt RIAA korrektor. Ráadásul sokaknak nem is volt külön erősítője! Az emberek valamelyik gépük (jellemzően rádió vagy magnó) erősítőjét használták. Vagy eleve csak azért tartottak lemezjátszót, hogy legyen miről felvenni a zenét a Tesla B100-ra, a ZK246-ra, vagy az M531-esre.

A kimeneti tuchel csatlakozó. Nem volt valami erősen rögzítve, egyből a kezemben maradt. Hogy szerettük a tuchelt! Ez egy olyan szabványos csatlakozó volt, amivel össze lehetett ugyan dugni a dolgokat, de a jelszintek a legritkább esetben stimmeltek.

Nézzük a tartalmat! Néznénk, de nem nagyon látunk semmit. Két darab 9 voltos elemről üzemel. A fényes dobozka rejti magában a tulajdonképpeni erősítőt. Most nyissam ki mint egy konzervet csak azért, hogy bele tudjunk nézni? Tudjátok hogy megteszem, de megússza a kis dög a procedúrát!

A bádogdoboznak nincs oldala, szóval nem lesz konzervnyitós akció. Pedig már fentem a harapófogómat! Korabeli alkatrészeket láthatunk a résen keresztül. Ezek még nem SMD (felületszerelt) jellegűek, még mindegyiknek volt saját lába.

Gyári szám: 2211 Szép széria egy kis vidéki Ipari Szövetkezettől. A másik nagy hiánycikkgyártó a TSZ melléküzemág volt. Volt olyan TSZ (Termelő Szövetkezet) amiben semmiféle mezőgazdasági munka nem folyt, csak -mai szóval élve- hardvert gyártottak.

Kihúztam a középső fiókom, és egyből láttam, hogy régen volt kitakarítva! Nem is látszottak a szerszámok az aprószeméttől. Kifejezetten csak a kép kedvéért szórtam ki a nagyja koszt. Persze a keresett szerszámra is rá szerettem volna lelni.

Ez az! A hideg kiráz az ilyen fényes orvosi műszerektől! Ezekről a csillogó vackokról valahogy mindig gyermekkorom "kedvenc" szadista jelenetei jutnak eszembe valamelyik háborús filmből. Persze ez csak egy fogorvosi tükör. Jaj! Fogorvos!

Ott van bent, és a tükör segítségével meg is lessük! Mi is ez az IC tulajdonképpen? Nem akart bemutatkozni. Vissza kellett fordítani a képet, mert a tükör ugye fordít, meg el is kellett fordítani a megfelelő szögben, de megérte. (vagy nem?) Szóval az IC egy 747-es, ami köztudottan két 741-ből van. A legelterjedtebb alapszintű dual (kettős) műveleti erősítő.

Megy is ki a doboz az előszobába! Aminek van már célállomása, azt kiszoktam tenni a szobából, hátha nem felejtem itt ha elmegyek. Szóval itt az előszobaszekrényen is erősen szoktak tornyosulni a dolgok...

Visszafelé jövet lesodortam az asztal széléről egy öngyújtót. Ha megtanulok fényes dolgot fényképezni, akkor ezek is be lesznek mutatva. Jaj! Az előbb ígértem meg, hogy felszabadítom a kacatok alól az asztalom, és ezek is itt vannak. Most vagy csalok, és beszórom őket az öngyújtók feliratú dobozomba (mert olyan is van), vagy tényleg szétszedem őket. Ej de könnyű az a könnyebb út...

Azért ne hagyjuk ennyiben a dolgot. Fekete doboz, meg korrektor, meg jól van, de miért van? Felvételkor, vagyis mikor a lemez készül, nem egyenes frekvenciamenettel vágják a lemezt. Ne menjünk bele, hogy miért. De! Menjünk csak bele. A mélyhangok amplitúdóját csökkenteni kell, különben kirepülne a tű a barázdából. A magas hangok szintjét pedig meg kell emelni, különben elvesznének a lemezzajban. Ráadásul az elterjedtebb hangszedő konstrukciók (dinamikus hangszedők) karakterisztikája eleve felfelé billenő (6dB/oktáv). Ehhez hozzá adódik még a RIAA szabványban rögzített felvételi korrekció (az előbb már említett mély emelés és magas vágás) aminek eredményeként a hangszedő kimenetén az ábrán látható karakterisztika jelenik meg. Ezt kell helyre billentenünk, miközben a millivoltos jelet 100 millivoltos szintre erősítjük. Íme egy ábra, ami azt mutatja, mi is történik a frekvenciamenettel, mikor a hanglemez készül:

Itt alább pedig egy újabb ábra. Ezt kell tennünk a frekvenciamenettel lejátszáskor ha normális hangot akarunk hallani. Tulajdonképpen az erősítésen kívül pontosan erre való a RIAA korrektor, azaz a doboz amit az előbb szétszedtem.

Ezek a görbék persze nem sokat mondanak. Aki nem ért az elektronikához, az egy szót sem ért az egészből! Kénytelen leszek konyhanyelven leírni. Ha korrektor nélkül hallgatunk meg egy hanglemezt, akkor nem lesznek a zenében mélyhangok, csak valami cicergés szerűt fogunk hallani. Persze ritka az ilyen hiba, de vannak akik próbálkoznak elkövetni. Ha véletlenül neked is sikerült, akkor tettedet az Audacity nevű programmal teheted jóvá. Ingyenes, tud magyarul, és van benne RIAA korrektor.