Vonalvizsgáló műszer
(megint egyel kevesebb)

Nagyon szép műszer! Hát még ha fénykorában láttátok volna. Egy erős csupa fém, de azért gömbölyded diplomatatáskába volt beépítve. (amit most szerszámosnak használok)

Datapress Ipari és Szolgáltató Szövetkezet tip: 11 / 93 azaz igen nagy valószínűséggel 1993-ban készült, és ez volt a 11. darab. Ez sem volt egy nagy széria. Csak ezt az egy darabot láttam belőle, és ez sem volt használva soha. Teljesen új állapotban volt mikor pár éve kiszedtem a táskájából.

Power kapcsoló az oldalfalon. Eredetileg volt hozzá egy dugasztáp is, de az idők folyamán elkeveredett. A felirat szerint akár egyen, akár váltófeszültségről üzemképes.

A műszer műszere. Mér feszültséget, ellenállást, és jelszintet is decibelben. Igazándiból ez a műszer tetszett meg, a (soha el nem) készülő tápegységembe pont jó lesz.

A belső felépítésének logikai vázlata ki van rajzolva az előlapra. Érdekes megoldás, jól áttekinthetővé teszi a különböző funkciókat. Meg sem próbálom kideríteni mire volt való ez a műszer. Hogy is ne! Még a végén megsajnálnám...

Úgy néz ki, ezt a műszert be lehet kötni a központ, és a vonal közé. Megtehettem volna, hogy kipróbálom mit is csinál, van itthon telefonvonal, meg minden, de nem. Nem folyok bele! Belenézünk, és kuka.

Hihetetlen! A képen az látszik, hogy az amúgy piros és zöld színben pompázó LED-eket sikerült egységesen fekete színűre fotóznom. Ha akarom sem sikerülne még egyszer. (reméljük nem is fog)

A kijelző. Világít amúgy, de csak rövid időre. Adtam a műszernek áramot a tápegységemből. Nyomogattam a gombokat, meg kapcsolgattam a kapcsolókat. Néha felvillantak a számok, mire exponáltam már megint csak a sötétség...

A hangerő szabályozó gomb. Mikrofon is van belül a műszerben. Gondolom akár telefonnak is lehetett használni. Középen van egy 6,3-as Jack aljzat, és tartozik a műszerhez egy fekete kézibeszélő a zsinórja végén 6,3-as dugóval. De azért sem próbálom ki!

Ritka masszív egy valami. Körben erős doboz, szemből három milliméter vastag alumínium előlap. Mai termékmenedzser valószínűleg hülyét kapna ennyi anyagpazarlás láttán!

Itt megy be az áram a dobozba. Le van tekerve szigetelőszalaggal. Ez nem a legszebb megoldás. 24 volt az még bőven nem ráz! A szigetelő szalag nem jó arra, hogy elszigetelje a fém részeket a dobozban található mindenfélétől. A szigszalag mechanikai hatásra azonnal átlyukad, és készen is van a rövidzár. Tehát ha hozzá tud érni valami, akkor Murphy szerint hozzá is fog.

Ez a kép volt már egyszer, csak akkor jobban sikerült.

Ez meg a fenti kép a doboz másik oldaláról fotózva. Ez azért szép dolog, hogy tegnap elkészítem a fotókat, ma meg már gőzöm sincs miféle szöveget képzeltem a képek mellé...

Ez egy kapcsolóüzemű tápegység. Jobban mondva egy transzverter. Majd rá is mérek mit csinál. Régen az ilyen paneleket gyűjtöttem. Szépen feliratoztam a lábait, és ha épp olyan kellett amilyen volt, csak előkaptam a dobozomból.

Ez nem az előző kép közelebbi nézete. Ez egy másik tápegység! Mégis mi a csudának kellett bele kettő?

Az első táp panelje hülye szögből fotózva. A kék kondi és a fazékvasmag között hatalmas tranyók sejlenek.

A második táp paneljének széle. +5, +8, nulla, és 48 voltos kimenet. De mégis mi a csudának kell két tápegységet sorba kötni?

Elővettem a műszerem, és belemértem a dobozba. Oldalról beküldtem 24 volt váltót. Az első táp ebből csinál 60 voltot. A második ebből a 60 voltból csinálja a többit. Talán a doboz képes volt külső tápegység nélkül is működni. Ilyenkor valószínűleg a vonali 60 voltról járt, ezért lehet ez a furcsa megoldású tápelrendezés.

Kinyitottam az átmeneti csavaros dobozom. Ebben csak addig vannak a csavarok, amíg a helyükre nem teszem őket. Szóval nagyon sokáig...

Tekergetem kifelé a csavarokat, és dobálom a doboz felé. Jut a belőlük mindenhova!

Jaj! Páka! Jaj!

Szép rendezett belső felépítés. Logikus, jól átgondolt konstrukció. Aki a belsejét tervezte, annak volt szépérzéke. Azért van benne apróbb bibi. Tegyük fel tönkremegy egy alkatrész a panelon. Normálisan nem lehet kicserélni, mert a forrasztási oldalhoz teljesen esélytelen hozzáférni. A panel nem hajtható el az előlaptól, oda van csavarozva, meg ezer drót tartja.

A hangszóró, és a nyomógombos hívómű hátulról. Már szétvertem, szóval késő bánat, mert persze hogy ilyenkor jut eszembe egy felhasználási lehetőség. Telefon! Miért ne lehetett volna telefonnak használni? Adott környezetben akár jól is nézett volna ki.

Valami nem úgy működött ahogy szerették volna. Ilyenkor beépítettek pár alkatrészt egymás hegyére hátára. Én így elsőre az ébresztőórámat említeném. Elszámoltam benne kettővel az osztót, illetve "gyorsabb" kvarcot vettem a boltban. Az idő meg valahogy sokkal gyorsabban telt mint szokott. A plusz osztó 7474-es IC rá lett applikálva a többi tetejére.

Pont mint itt, csak itt a leszedés látszik. Tulajdonképpen komplett működő elektronikát is össze lehet rakni ilyen módszerrel. Mármint hogy nincs se panel, se forrasztóléc, csak úgy össze vannak heftelve az alkatrészek. Kétféle ember van. Az egyik bevallja, hogy csinált már ilyet, a másik meg nem.

Ez egy négyes feszültség komparátor. Onnan vagyok ilyen okos, hogy megnéztem a neten. Ha már úgyis néztem, letöltöttem az adatlapját is.

Ez meg egy régi NEC (Nippon Electric Company) processzor. A net szerint 80 dollárért adják. Én meg kivágom a szemetesbe. Szórom a pénzt...

Ez egy relé. Ma ilyen nagyon okos vagyok. Tungsram gyártmány, rá is van írva grétával.

Mi lehet benne? Azért nem vagyok annyira hülye, hogy ne tudnám, vagy ne találnám ki. (de) Viszont ha már úgyis letéptem a tetejét egy óvatlan mozdulattal, hát két Reed cső van a tekercsbe bújtatva.

Van egy szép nagy piros trafó is a panelen.

Illetve már csak volt! De mégis minek hálózati trafó egy olyan gépbe, ami 24 voltról jár, vagy a vonali 60 voltról, és két külön belső tápegysége is van? Azért kell bele, mert ezzel állították elő a készülék részére a csengető feszültséget.

Balra a hagyományos önhang csökkentő áramkör trafócskája látható. Tőle jobbra a mérőműszer hátsó kinyúló része töri át a panelt.

Nagyon szépen vannak beforrasztva a banánhüvelyek! Az a kis kunkori menet a hozzájuk vezető dróton, az nagyon csinos! Alapjaiban véve semmi értelme sincs, egyszerűen csak jól mutat. Egyesek még ilyesmire is képesek voltak energiát fordítani.

A kapcsolók is szépen vannak behuzalozva. Minden "vonalasan" áll szépen sorjában. Akkor kezdett rend lenni a gépekben, mikor divatba jött a nyomtatott áramköri lap. Addig álltak az alkatrészek amerre akartak. Persze panel nélkül is lehet szép munkát végezni. Majd keresek is rá valami példát.

BU406-os tranyó, leginkább tévébe való. Ez egy szokásosnál nagyobb feszültségtűrésű alkatrész. Persze kell is, hiszen a 60 voltos tápegység részben volt, de csak valami áteresztő stabilizátor szerepe lehetett.

Kivettem az első táp paneljét.

Egy mai hasonló célú panellel szemben ez egy alkatrésztemető. Ennyi bizbasz, hogy 24-ből 60 volt legyen! De nézzük csak sorjában.

Két darab 4011-es Cmos IC. Ezek állították elő a vezérlőjelet.

Ez a BD241-es tranzisztor "csak" a tápegység belső részeinek szükséges tápfeszültséget állította elő.

A fazékmagos trafóba ez a két BD250-es tranzisztor pumpálta az energiát. Mögöttük az őket vezérlő BC301-esek, jobbra egy BF259-es, ami a BU406-ost vezérelte. Ez tényleg egy alkatrésztemető...

Van itt még két darab optocsatoló is, ezek gondoskodtak arról, hogy jó legyen a galvanikus elválasztás a tápegység ki és bemenete között. De hogy ez minek kellett, mikor a 24 voltos bemenet a dugasztáppal éppen elég földfüggetlen, valamint bőven jó az átütési szilárdsága is!

Mi legyen? Nem lesz semmi. Kikapkodom a bizbaszokat ahogy szoktam, a többi meg megy a kukába. Persze mindig rezeg a léc! Szép vastag alumínium előlap, kilehetne belőle vágni használható darabokat. Pár éve szabadultam meg az ilyen "jó lesz még valamire" anyaggyűjteményemtől. Nehéz döntés volt, szóval nem kezdek új készletet gyűjteni.

Alkatrészek. Beszórom őket a többi közé. De minek gyűjtögetek, ha nem csinálok belőlük semmit? Ha kifut a szétszedtem játék, kénytelen leszek indítani egy összeraktam sorozatot is. De ha már a szétszedés is lassan halad, mi lesz az összeraktam projectből?

Már úgyis fogytán voltak a kapcsolóim. Pedig mennyi volt belőlük... Egyszer jól bevásároltam Urbán úr boltjában. Nem kifejezetten kapcsolóért mentem, de az lett belőle. Vettem egy dobozt ami mindössze háromszázért rogyásig volt ilyen aranyos kis kapcsolókkal. Ráadásul a doboz háta tele volt RCA aljzatokkal, amiért tulajdonképpen odamentem.

Az a baj az ilyen lomos boltokkal, hogyha éppen nem kell semmi, akkor is találok valamit! Csak gyűlik csak gyűlik a sok használható kacat, fogy a hely. Ezeket itt jobbra szórom ki a szemétbe azonnal.

Szemeztem ezzel a jó öreg TBA810-essel, de végül nem szedtem ki.

Én dobok ki panelt amiben még alkatrész van? Borzasztó! Sajnos kénytelen vagyok megbarátkozni az érzéssel, mert több kacat már nem fér el. Most rakom össze a melóban az új pincében a salgópolcokat. Már foglaltak. Ősszel egy teherautó állt a cég udvarán, amire "lapáttal" szórták fel az érdekes paneleket / műszereket. Csak fél szemmel mertem odanézni, aztán elsiettem...

Ez a kettő megmaradt. A hangszórót azonnal bevetem a következő szétszedtemben. A műszerrel más terveim vannak. Egy a mostaninál egyszerűbb kisebb tápegység készítése lett betervezve. Meg ne kérdezd minek! Azt meg pláne ne, hogy mikor lesz készen...

Még a doboz is megvan a tápegységhez. Pont akkora mint a többi műszerem doboza. Viszont ez a depréz műszer legalább egy centivel magasabb mint a doboz. Jó, volt már olyan, hogy levágtam egy műszerből, de most nem lesz!