Hangfrekvenciás jelgenerátor
(a műszert készítette Wallner Ferenc)

Ezt a kettőt hoztam haza. Van bent a munkahelyen egy pincém, amit el kell hagynom. Persze van helyette másik, de ha már egyszer meg kell mozdítanom a dolgokat, akkor inkább a szétszedtem mint a kuka. Van még a polcokon egy csomó minden. Ha más nem, hát a kényszer rávisz a szétszedésre...

Hazahoztam, és egyből fel is hoztam a szobába. Ha lent hagyom a pincében, akkor ott is marad. Itt viszont nem maradhat! Mikor reggel kilépek az ágyból, nagyon útban lenne, tehát nincs mese, körbe kell fotóznom!

Ez egy hangfrekvenciás jelgenerátor. Házi készítmény, a konstruktőr Wallner Ferenc kollégám volt. Sokáig díszként szolgált az irodámban más egyéb dísznek való holmik mellett. Volt mellette például Univeka, szélsebességmérő, vonalmérőműszer, régi rádió, benzinlámpa...

Csöves műszer! Csövezése 2*EF80 + 2*EL84 + EZ80 Dög nehéz, jórészt valami rézszerű anyagból van a váza. Masszív konstrukció, mechanikailag nem akar szétesni!

Az oszcillátort hagyományos kettősforgó hangolja.

Mégpedig ezen a gyorsító áttételen keresztül. Azért kell a gyorsítás, mert a forgókondi már eleve áttételes típus, azaz lassított, vagyis több mint 360 fokot lehet fordítani a meghajtó tengelyén, vagyis a skála eleje s vége egymásra lógott volna. Az áttétel meghajtó tárcsája plexiből van esztergálva.

Hatalmas vasmag. Ha a szöveg végére jutok, megpróbálom előkeríteni a kapcsolási rajzot. Ebben a műszerben két oszcillátor van. Az egyik hangolható, ez a lényeges, a másik mintha kilohertz környéki moduláló frekvenciát állítana elő. Olyan mintha KF hangoló generátornak is lehetne használni.

Még egy fazékmagos tekercs. Tényleg kezd érdekelni az a kapcsolási rajz! Majd jól feltúrom a régi RT újságaimat. Legalább van mire fogni, hogy miért azokat olvasgatom.

Balra a bekapcsolást jelző LED, izé skálaizzó. Jobbra a kimeneti BNC, akarom mondani banánhüvely.

Nem csak direkt kimenet van rajta, hanem egy olyan is, ami egy belső osztón keresztül jön. Ez itt jobbra az az osztó. Mekkora krumpli ellenállások? Jobbra az a valami egy kapcsoló, de igen régi típus.

EF80 + EL84 Tőlük balra egy trimmerpotencióméter. Nem igazi trimmer, rendes tengelyes potméter, csak itt belülre szerelve trimmernek van használva.

Újabb adag EF80 + EL84, közöttük még egy trimmer, jobbra a tápegység szűrőkondenzátora. Ez a kondenzátor megbetegedett, nem sok kapacitása lehet, mert, mert majd mindjárt megmutatom.

A kimeneti osztó kapcsolója. A feliratok bele vannak gravírozva a bakelit előlapba.

A teljesítmény kimenet csatlakozója. Hát tényleg nem egy mai darab! Vajon mit jelenthetett eredetileg a csatlakozó közepén látható "T" betű vagy szimbólum? A felirat itt is gravírozva van.

Power gomb, csak akkoriban még úgy írták, hogy "ki" meg "be". Középen egy háromállású kapcsoló, igen régi telefonokban, illetve kulcsos berendezésekben használtak ilyet. Az is a neve, hogy kulcs. A modulációt lehet vele kikapcsolni. A jobb oldali kapcsoló leállítja a generátor működését.

A kapcsolóval az átfogott frekvenciatartományokat lehet váltani, a jobbra látható csatlakozó pedig a kisszintű, illetve belső osztó utáni kimenet. A másik kimenet, a banándugós, direkt kimenet lehet a kimenőtrafóról, arra csak a szintszabályozó potméter hatásos.

A frekvencia beállító skálája. Ez pótolja a beépített digitális frekvenciamérőt.

Alulnézet. A csöves dolgokat ilyen egyszerűen is lehetett szerelni. Nem kellett nyomtatott áramköri lap. A nagyobb odacsavarozott alkatrészek lábai megtartották a kondenzátorokat ellenállásokat. Csőfoglalathoz szokott szemnek egészen áttekinthető konstrukció.

Két soros ellenállásból összeállított "pontos" ellenállások láthatók a képen. Régen az nem úgy volt, hogy az ember olyan ellenállást vett a boltban amilyet akart! Olyat vett, amilyet kapott! Műszerbe való 1%-os ellenállások meg eleve csak a mesében léteztek! Alul a lehetetlen színű ellenállás értéke 15 MΩ, a pontossága 20%! Na ilyenekből volt művészet műszert építeni!

A kimenőtrafó körbevéve néhány alkatrésszel. A csöves dolgokat tényleg ilyen egyszerű szerelni. Én is építettem csöves erősítőt. Mechanikusan összeraktam, a csövek elé odacsavaroztam egy forrasztólécet. A két anód ment a kimenőtrafóra, a két katód egy közös ellenállásra, a rácsok kondin át a vezérlő katodin fázisfordítóra, onnan ellenállás le meg fel. Szóval minden különösebb előzetes rajzolgatás nélkül a csőlábakra fel lehetett építeni az egész erősítőt rajz alapján elsőre.

Ebben a műszerben még forrasztó léc sem nagyon van. Azért megérdemelt volna pár kötéspontot, szebb lett volna. A képen az látszik, hogy az EZ80-as egyenirányító csövet valaki két darab BY238-as diódával pótolta. Ez annyira így volt szokás, hogy a BY238-at fejből írtam, aztán jól megnéztem a képet, és tényleg!

A biztosíték háza, mert régen volt neki háza, csak kulák biztosíték volt, és elvették tőle. Alatta a hálózati csatlakozó kábel bemenete látható. Ez nem egy akármi darab! A pontos neve vasaló csatlakozó! A vasalókon és más elektromos melegítőkön volt ilyen aljzat. Én már nem is tartok ehhez való kábelt, majd megoldom valahogy a csatlakozást.

A vezérlőkapcsolók hátulnézetben.

50 nanofarádos kondenzátor. Középen maga a kondenzátor porcelán tokban van, a két széle forrasztással van lezárva. Ez egy igen időtálló darab. Régebben szokás volt olajkondenzátorokat papírcsőbe dugni, majd a két szélén kátránnyal lezárni. A csöves gépben belül meleg van, ha kikapcsoljuk akkor meg hideg, a kátrány öregszik, repedezik, lehet csereberélni a kondenzátorokat.

Még alkatrészek enyhe összevisszaságban.

A kisjelű kimenet hátulnézetben. Régebben ezt a csatlakozót használták a ma általánosan megszokott BNC-vel szemben. Hol is láttam ilyet, hol is? Igen! A CB rádiók hátulján pont ilyen szokott lenni. Még van is valahol eltéve pár darab.

Masszív szerkezet. Ezek a hatalmas csavarok tartják a hangoló gomb tengelyét.

A jelszint szabályozására izzólámpát használtak. Az izzók hidegellenállása alacsony. Ha a szál elkezd izzani, megnő az ellenállása. Az izzót a megfelelő helyre, általában a negatív visszacsatoló körbe bekötve meglepően stabil feszültségszintű kimeneti jelet lehetett produkálni.

Hát ezt megoldottam... A két szép színes műszerzsinórban jön a 230... Ne tessék utánam csinálni!

Ez a gép nagyon régóta nem volt bekapcsolva. Csak az én pincémben legalább öt éve hevert! Előtte az irodámban volt évekig. Még előtte Wallner Ferinél porosodott a garázsban. Az idő nem fogott rajta, amint áram alá helyeztem azonnal elindult.

Egyből rá is akasztottam a vonalvizsgálóból kitermelt hangszórót.

Először nem értettem miért sípol folyamatosan, aztán meghúztam a fazékmag tartócsavarját, majd ki is kapcsoltam a felesleges oszcillátort. Ekkor már csak a jelgenerátor valódi hangja hallatszott. Meg némi zúgás.

A beállított frekvenciát a hálózati búgás modulálja.

Az előbbi képen legalább jól elkaptam a pillanatot. Ezen meg az látszik, hogy szegény oszcilloszkópom hirtelen azt sem tudta mire szinkronizáljon!

A kimeneti jelet letekerve ez látszik az oszcilloszkóp ernyőjén. Hát ez bizony a hálózati 50 Hertzből van! Ki kellene cserélni azt a fránya szűrőkondenzátort a tápegységben. No majd talán az új gazdája!

Nagyobb frekvenciára feltekerve is jól látszik a zavarjel, ami a vonal gyanús vastagságában mutatkozik meg. Na megyek, megkeresem azt a fránya kapcsolási rajzot. Már vissza is jöttem, majd megtalálom a rajzot ha nem keresem...