Technics ST-7300K FM/AM sztereo tuner
(lássuk hogyan csinálnak rádiót a japánok)

Már annyira nem férek a sok kacattól, hogy csak na! Mindig mondom, de ha egyszer nagyon így van! Elpusztítok valami apróságot, örülök a keletkezett helynek, erre fel már közvetlen másnap veszek valami benga dolgot. A szatyorban rejtőzik a mai alany, vagyis Technics tuner. Jobbra a fehér doboz egy telefonközpont. Ők már csak itt fértek el. A székem már nem is fér be az asztal alá. Persze nem a rádiótól, hanem a szék karfája miatt. Ugyan nem látszik, de jobb kéz felől már majdnem az asztal tetejéig ér a lomkupac...
Mikor veszek ekkora dögöt? Mikor biciklivel vagyok. Tescos szatyor nélkül már ki sem megyek a piacra. Van is úgy, hogy televásárolom. Ilyenkor persze nem csak a szatyrom van tele...
Egy rádiót több oldalról közelíthetünk meg. Nézzük először mondjuk hátulról. Azért nagyobb a doboz teteje, hogy legyen helye a kábeleknek Így, hogy a hátlap bentebb van, hiába is nyomjuk fel a gépet egészen a falig, nem szakad be a hátlap, nem törnek el a dugók. Ügyes!
Technics gyártmány, illetve márkanév, hiszen a gyártó a Matsushia Electric. Megy 110/120/220/240-ről. FM/AM sztereó tuner. Persze csak FM-en megy sztereóban, de ez a többi rádiónál is így van. Bár mintha az amerikaiak kísérleteztek volna középhullámú sztereó adással, de erről európában nem sokat tudni.
Na még egy matrica...
Ne szedjem szét.
Még majd pont miattatok fogom abbahagyni!
Íme a hangfrekvenciás kimenet. Keménypapír hátlapba sajtolt RCA csatlakozók. Mondanám, hogy bóvli, de nem az. Egyszerűen ez a részlet nem ér többet! Ennyiből viszont pont kijön. Nem kell pénzt költeni felesleges dolgokra. Ezt sem lestük el a nyugattól. (bár ez most épp távol-kelet) Ráadásul szabványos a csatlakozó! Bármiféle RCA csatlakozós gépet össze lehet kötni bármely más RCA csatlakozós géppel. Ez a tuchel csatlakozós gépekről például egyáltalán nem mondható el.
Antennacsatlakozók. Belülről is ilyen egyszerűen néznek ki. Jobbra az AM rész egy szem csavaros szorítóhüvelye. A japcsik tudták, hogy drót mindenhol van, a végére való csatlakozó viszont szinte sehol. Pont ilyen a bal oldali URH csatlakozó is. Semmi szabvány, csak három csavar. Az alsó kettő 240 ohmos szalagkábelt fogad. A fényes szorító alá jön az esetleges koax kábel harisnyája, alá pedig a belső ere. Persze így nem lehet kihúzni az antennakábelt a rádióból, de annyi baj legyen...
A hálózati feszültségválasztó kapcsoló. A felirat szerint húzzuk ki a hálózati zsinórt a konnektorból ha éppen kapcsolgatni támad kedvünk. Ezt így is kell! Először kiválasztjuk a megfelelő feszültséget, majd a dugót a konnektorba dugva megnézzük, hogy eltaláltuk-e az adott ország szabványát. Ha bekapcsoláskor alig világít a skála, akkor 110-es helyen 220-ra kapcsoltunk. Ha egy pillanatra nagyon erősen világít, de többet már nem, akkor 220-as helyen kapcsoltunk 110-re.
Ismét egy "könnyedén" értelmezhető sorozatszám. Utánanéztem az interneten. Ez a rádió 1978-79-ben készült, vagy legalábbis akkori fejlesztés.
Csak semmi vaslemez! A doboz egyszerűen fából van. Három rétegű rétegelt lemez, sarkokba ragasztott stafni erősítéssel. Ehhez képest meglehetősen erősnek tűnik. Mondhatni szinte rá mernék állni a tetejére. Persze lehet be is szakadna a 86 kilóm alatt, de ettől még rámernék állni.
Azt mondja a felirat, hogy ne piszkáljunk bele, hanem vigyük be egy hozzáértő szervizbe. Hogy nyugaton mi volt a helyzet azt nem tudom, de itt keleten nem volt jó híre a szervizeknek. Külön történet volt minden egyes hiba. A nyugati gépek javítása meg sokkal érdekesebb volt, mint a szocialista gyártmányoké. Alkatrész egyikhez sem volt, de a "mi" gépeinkhez legalább volt rajz. Azzal gyógyítottak a szervizekben ami volt. Például a Mester utcai Gelkában minden rádió egységesen TBA810-es végfokot kapott.
Alulnézet. Az alja azért vaslemezből van. Meg belül is sok a vas. Olyan masszív, hogy nem is tudtam szétszedni! Kitekertem a csavarokat, de nem jött szét. Feszegettem, de nem jöttem rá, hogy hogyan jönne le az előlap. Pedig meg akartam nézni, hogy bele lehetne-e tenni egy frekvenciamérőt. Jól mutatna, meg éppen el is férne a skála bal oldalán lévő üres részen.
Van ott középen az a takarólemez. Illetve mint azt látjuk, már csak volt.
Miután leszedtem, előtűnt a panel alja. Legalább valamennyire hozzáférhető, ha valamiért javítani kell. Persze mi döglene be egy ilyen egyszerű rádióban? Bármi!
Az alsó takarólemez egyszerűen farostlemezből van. A farostlemez nagyon közel áll a keménypapírhoz, például elektromos és mágneses tulajdonságait tekintve egészen biztosan.
Felirat a farostlemez sarkán.
A rádió ára. Ezerötszázat akartam érte adni, de nem adták annyiért, így kénytelen voltam kétezerbe elhozni. Egyszerűen nem tudtam otthagyni! Mindig is ilyen rádiót szerettem volna, de ma már sokkal jobb van itthon, mégpedig egy Onkyo tuner képében. Akkor ennyit mára a beteljesült álmokról.
Szép ez a rádió. Semmi felesleges csicsa, csak ami kell, de az ott van ahová való. Ezt valahogy nem sikerült ellesnünk a nyugattól. Volt ennek a rádiónak ezüst előlapos változata is, és persze volt formában hozzá illő erősítő is.
A power kapcsoló, és a két műszer. A bal oldali a térerőt jelzi, a jobb oldali pedig a csak FM sávon működő pontos állomásra hangolást. Ez utóbbi jól mér, de mintha kicsi lenne a kitérése. Persze nem tudom milyen volt eredetileg. Így néznek ki a műszerek hátulról.
Három kapcsolók. A bal oldali az AM/FM átkapcsoló. A középső az FM zajzárat kapcsolja be, de össze van kombinálva a mono - sztereo átkapcsolóval. A jobb oldali kapcsoló pedig egy érdekes állat. Benyomva sípolást ad ki magából a gép, hogy pontosan be tudjuk állítani a magnó kivezérlési szintjét. Még sosem láttam ilyet rádión, de tulajdonképpen egészen jó ötlet.
Felirat az előlapon
Nem sikerült ezzel a fotóval elkapnom az állomáskereső feelingjét, ezért ez már nem is az a fotó amiről beszélek. Ezt itt másnap hoztam össze napfénynél. Hatalmas nehéz erős gomb, hátul van rajta egy szép nagy lendkerék. Kicsit olyan mint egy jó nő. Éppen megfelelő a tömege. Szép. Jó a fogása. Jó érzés megtekerni...
A sztereo adást visszajelző LED, de az is lehet, hogy csak egy sima izzó műanyag kupakkal. Azért hogy ezt kiderítsem, nem fogom jobban szétszedni. Illetve nekem nincs szükségem semmiféle okra a jobban való szétszedéshez!
A skála minden puritánsága ellenére kifejezetten szép.
A forgókondenzátor. Végre valamit sikerült rendesen lefényképeznem. AM-en két, FM-en három hangolt kör van. Vagyis FM-en az oszcillátoron kívül nem egy, hanem két hangolt modulátor kör van. Ez nagyban hozzájárul a rádió jó közelszelekciós paraméteréhez. Vagyis jobban külön tudja választani az egymás mellett lévő állomásokat.
Balra a trafó látható.
Középen két biztosíték.
Jobbra pedig a hálózati feszültségválasztó kapcsoló.
Valami szűrőkocka.
Szét nem szedem...
Net nem dobott rá értelmes találatot.
Rém egyszerű panel. A keresztben elhelyezett ferritrúd végén (lent középen) az a papír valami az a ferritrúd tartója. Van rajta egy lyuk, de nincs rajta átdugva a ferritrúd, hanem egyszerűen csak hozzá van ragasztva. Van itt ott pár tranzisztor meg IC. Megnézhetnénk melyik miféle, de hát ez elég lényegtelen. Ez belülről egy teljesen kommersz rádió. Kb. ugyanezekből az alkatrészekből volt összerakva mondjuk egy korabeli japán autórádió.
Az AN 217-es egy AM keverő és oszcillátor IC.
Az AN 363 a sztereó dekóder.
Az AN377 az FM KF erősítő és detektor. Magyar neve CA3089.
A kép közepén az az elcsavart lemezfül tartja a panelt. Azért egy csavar kultúráltabb lett volna. 6,3 volt és 0,25 amper, hirdeti a felirat a panelen. Majd nézek hozzá skálaizzót valahol.
Mert ez bizony ki van égve. Érdekes, de a skálaizzók (mert kettő van benne) biztosítéka is ki volt égve. Belepróbáltam egy nagyfényerejű LED-et, de ki sem látszott a fénye a skálán.
Balra a lendkerék, jobbra a kapcsolósor háta látszik. A panelen elszórt alkatrészek közepes szerelési színvonalon beépítve. (minden dől valamerre) Most mit csináljak ezzel a rádióval? Nincs szívem bevágni a pincébe. Csinálni kellene neki helyet az asztalon. Rá akartam sózni a fiamra, de az asszony azt mondta, komoly bajok lesznek. Éppen egy medve orrát subázta újra, nem mertem kötekedni vele...
Nőjön köröm a pöcsére mindenkinek aki ragasztós cetliket nyomogat a hifi cuccok elejére! A szar kössön bele abba, aki benzin helyett alkohollal próbálja meg ledörgölni a ragacsot!
Lábuknál fogva égnek álló kondenzátorok. Az alsó részük oda van forrasztva, a felső meg csak úgy lazán lóg a levegőben. Meg tudnám magyarázni miért vannak így beszerelve, de hát az az igazság, hogy fogalmam sincs...

 

A szekrénysorban ücsörgött a rádió négy éve, mikor is egyszer
csak valaki elárulta, hogy hol lehet hozzá skálaizzót kapni.

 

 

Térkép, hogy hová megyek, leírás, hogy mit akarok venni.
Tudom, tudom... Kissé túllihegtem a felkészülést.

 

 

Lepedőnyi számla apró izzókról...

 

 

Azért vettem hármat, hogy legyen egy izzó tartalékba. Mivel a rádió be sincs
dugva a konnektorba, örök élet, s még két nap ki fognak tartani az izzók.

 

 

Hogy is jön le innen ez a panel? Nem volt kedvem beleolvasni a cikkbe,
ezért elkezdtem lefeszegetni. És igen! Pontosan így kell levenni.

 

 

Ez az izzó éppen ide való! Apróbb hiba, hogy hiába dugom be a rádiót (persze nem
az egészet, csak a villásdugót) a konnektorba, fény az sehol semmi. De még
akkor sem világít, mikor rájövök, hogy be is kell kapcsolni a rádiót.

 

 

Ki volt az a marha (na ki, na ki), aki félredugta az izzók biztosítékát?

 

 

A tartalékizzót beépítettem a rádióba.

 

 

Tudom, tudom... Ferde is, meg életlen is.
És ezt a képet is csak huszadikra sikerült összehoznom!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...