Rhapsody alközpont
(egyel kevesebb lom)

Jé!
Találtam egy telefonközpontot!
Igaz ami igaz, én magam raktam ide.
Na és?
Attól még meglepődhetek!
Nem?
Ez a vasláda négy voltos, úgymint:
- nagy volt
- nehéz volt
- útban volt
- teljesen felesleges volt
Kitettem a pince elé egy hétre, hátha valaki ellopja.
De nem.
Itt már mindenki becsületes!
Most szedhetem szét ezt is...
Rhapsody a neve.
Van neki:
- két kapcsolója
- egy szem LED-je
- egy darab biztosítéka
Már megint egy homályos fotó...
Ha más nem is, de az kiderül, hogy 1991-ben készült.
Balra a központ, jobbra a várható sorsa látható. Hát ide jutottunk! Emlékeim szerint ezt az alközpontot én szereltem le, illetve hoztam el az igazgatóságunkról, mikor még volt nekünk olyan.
Dög nehéz vasláda alulnézetben.
Kitekertem egy csomó csavart hirtelen felindulásból.
Óvatosan a hátára fektettem a központot.

 

 

Majd barátságosan felrúgtam. Még jó, hogy a nőkkel azért finomabban bánok.

 

Ez meg mi a retek?
Nos ez bizony két hatalmas akkumulátor. Nem csak hogy vasból van a háza, de még ki is van tömve ólommal. Ezért volt ez ilyen nehéz! Kár hogy az aksik döglöttek, ki van púposodva, illetve repedve az oldaluk. Illetve jó hogy döglöttek, így szívfájdalom nélkül dobom ki őket.
Kihúzogattam a dobozból a paneleket. Ez az alkatrészgyűjtési "hóbort" valami komoly rendellenesség lehet nálam. Persze nem csak alkatrészeket gyűjtök, szóval nem kicsit vagyok szellemileg sérült! De hát az okos emberek olyan unalmasak...
Üresen tátong a paneltartó rekesz,
A kiszedett lapokkal vajon mi lesz?
Szétbontom őket, mint az már szokásom,
A sok kacattal teli, pincém és padlásom!
Folytassam rímekben a szerkezet bontását?
Hát nézzük akkor kérem a doboz táplálását.
Ebben a vasrácsba van a tápegység bezárva,
Évek óta várja, hogy valaki napfényre ássa!
Most jött el az idő, kinyílik a doboz,
Vezet e művelet nagy doboz romhoz!
Sem egyben, sem darabokban nem ér ez már semmit...
Bevágtam a csapba a paneleket.
Igen, tényleg megfürdetem őket!
Szépen sorjában lemosom a lapokat.
Most ecseteljem a kapcsolóüzemű tápegység mibenlétét?
Sorba raktam őket száradni, mint a tányérokat szokás.
Egy hét száradás, és haza is hoztam őket bontani. A múltkori bontáskor elegem lett a finom porból ami a panelekből áradt, ezért rendeztem a nagymosást.
Nem aprózom, nyomom a panelnek a lángot.
Micsoda kincs volt egy Z80-as processzor!
Ki sem szedem a lapból...
Memória...
Lángvágóval megyek neki.
Ha fel nem is, de betörtem.
Ennyi maradt az egészből.
A maradék a kályhában végezte.
Alig látszik mi van a képen.
Márpedig ez két darab soklábú integrált áramkör!

Ez maradt az epromból.
Megolvadt rajta az üvegablak!
Ezt a trafót nem tudtam kiforrasztani a tápegység paneljából.
Jól van no, nem is nagyon akartam...
Ez egy jó kép.
Üvegszálas panel amiből kiégett a ragasztó.
Csak a csupasz üvegszövet maradt meg.
Ezek a kályhából jöttek ki.
Át kéne már rakatni szegényt mielőtt ránk dől...
Hoppá!
Mit találtam már megint?
Ez bizony két darab Panasonic 12/32-es alközpont.
De jó...
Panelek vannak benne!
De már láttatok panelbontást.
Meg panelmosást is láttatok.
Panelt is égettem kályhában a kedvetekért.
Akkor most jöjjön valami izgibb!
Hát ez nem jött össze!
Kollégám mondta mikor meglátta kezemben a bőgő láncfűrészt, hogy akkor neki mégiscsak kellenének ezek az alközpontok. Ej ej, pedig micsoda szép bontási project lett volna...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...