Unitra AS632 tuner
(mint a tuner sorozat része)

Úgy néz ki mintha rend lenne, de hamis ez a kép! Jobbra három doboz kacat terpeszkedik, az asztal alatt pedig mai értekezésem tárgya, egy Unitra rádió. Ez a rádió egy hifitorony része. Ez a torony igencsak olcsó volt, mindössze 15.000 forintba került! Ennyi pénzért semmi hasonló dolgot nem lehetett kapni a kereskedelemben! Bevallom, kísértésbe is estem a vásárlást illetően, végül az Unitra név tartott vissza. Majd az M531-es kazettás magnó boncolásánál meglátjátok miért.

 

Szemből nézve nem szép, de azért nem is nagyon csúnya.

 

Volt hozzá egy erősítő, és egy kazettás magnó is. Az erősítő is lehet bonckésem alá kerül, feltéve persze ha megtalálom. (ugyanis valaki egyszer nálam hagyott egyet) A kazettás magnó egy igen érdekes darab! Az is ilyen slim (lapos) kivitel, laposabb mint maga a kazetta! A mechanika fektetve van, és egy motor tologatja ki/be a dobozból. Ha látok, majd veszek is egyet... (jelentem megtörtént)

 

De most mér? Kígyó van benne? Vagy szamurájok kardal? Vagy egyszerűen csak szörnyet fogunk halni a látványtól? Persze semmi ilyesmiről nincs szó! Mindössze a "húzzuk ki a dugót mielőtt belepiszkálunk" szöveget nem sikerült valakinek értelmesen lefordítania.

 

Nem egy mai darab! Akkoriban még tízzel kevesebb volt volt a konnektorokban! A hálózati kapcsolók még a hálózati áramot kapcsolták. De tényleg!

 

A kimenetek. Rendesek ezek a lengyelek, van rajta tuchel is, meg RCA csatlakozó is. Amelyiket éppen nem használjuk, jó lesz direktbe a magnóhoz.

 

Az antenna bemenetek. 75 Ohmos koaxiális az URH-hoz, és a szokásos lehetetlen forma föld és antenna csatlakozó az AM sávokhoz.

 

Nem tudok angolul, de az van ide írva, hogy húzzuk ki.

 

Na itt egy jobb kép.
Ez a ferritantenna.

 

Kilehet, illetve kell húzni, hogy ne a doboz vaslemez hátának nyomva próbálja meg szerencsétlen összeszedni az éterbéli jeleket.

 

Felülnézet. Van rajta hűtőlyuk ahogy kell! Persze nem kell, hiszen egy rádióban nincs semmi ami melegszik, így nem is keletkezik hő aminek távoznia kell.

 

Ügyes részlet! Három egymásra rakható gépből állt a torony. A gépek lábai éppen stimmelnek ezekbe a lyukakba! A három dobozt egymásra rakva masszívan egyben maradt az építmény.

 

Alulnézet. Itt is hűtőlyukak. Persze lehet, hogy az erősítőnek nem csináltak külön dobozt, hanem az is pont ilyenbe volt szerelve. Ebben az esetben érthető a sok lyuk. Kénytelen leszek előásni azt az erősítőt... (azóta már el is ajándékoztam)

 

Szegeccsel rögzített gumiláb, mellette egy csavar. A gumiláb az csak egy gumiláb, nézzük meg inkább a csavart. Borzasztó! Nincs neki feje! Illetve van, csak betegesen lapos. Hagyományos csőkulccsal ki sem lehet nyitni, mert mielőtt rákapna, már le is fordult róla! Nincs értelmes ok egy ilyen csavarfej feltalálására! Valószínű, hogy egyszerűen rosszul állítottak be egy gépet a csavargyárban. Vagy valaki elszámolt valamit, és csak ilyen laposfejű csavar fért be valahová, aztán meg jutott belőle mindenhova!

 

De az ilyen embert nem zárták be, helyette ezt a szerencsétlen gumilábat zárták be. A rácson át egy gumiláb látszik, tehát nem kívül van, hanem a dobozon belül! Mondjuk azért van ott, hogy középen feltámassza a panelt. Ha lebontom a rádió alját, majd akkor fog az igazság kiderülni.

 

Ez neki a neve.

 

Unitra AS 632 sztereó tuner a neve,
   feketén ásít a világra a power gomb helye.
Kiszúrja a gomb hiánya az olvasó szemét,
   a gombot kilopta valami galád szemét!

 

Közép és hosszúhullám, valamint természetesen FM, azaz URH sáv. Sajnos az URH rész keleti normás, nincs már itt adó egy szem sem. Van még egy sztereó kapcsoló, és egy FM zajzár nyomógomb is.

 

A "MAN" az a manuális hangolást jelenti, az 1-2-3-4 pedig a programválasztó. Alul a kis fekete lyukakon benyúlva lehet beállítani, illetve beprogramozni az adókat. Vagyis az URH rész elektronikus hangolású kell legyen!

 

Hangológomb.

 

Ha nem akarunk magyarkodni, akkor tuning.

 

Vannak rajta kijelzők is, bár nem vitték túlzásba a dolgot!

 

Ezt feltétlenül oda kellett írni az előlapra?
Hiszen úgyis látszik az analóg skála!

 

A kijelző bal oldala.

 

És a jobb oldala.

 

Bekapcsolva ilyen "szépen" világít.

 

Ha már világítás, akkor nézzük meg a skálamutatót! Ez bizony egy szép zöld LED! Ez tényleg szép, kifejezetten jól mutat. Kb. ez volt a tizenhetedik fotó csak a mutatóról! Ugyanis a mai nap a melléfókuszálás jegyében telik...

 

Mint a fentebbi fotókból látszik, a rádió működik!

 

Ez nem olyan nagy baj, csak így nehezebben fog rávinni a lélek, hogy szétverjem! Még jó hogy az URH része régi normás, így értéktelen a gép. Az AM fokozatok normálisan működnek, szépen szól a Kossuth adó.

 

Hopp! Ez a bekapcsoló gomb, illetve ami megmaradt belőle.

 

Ez a ferritantenna belülről nézve, betolt állapotban.

 

Így néz ki, ha ki van tolva.

 

Na itt egy jobb kép, ezen látszik miről beszélek. Más gépeken nem csak kitolni lehet a ferrit rudat, hanem el is lehet forgatni, hogy betudjunk vele állni a leginkább hallgatott adó irányába. Megpróbáltam forgatni ezt is, de nagyon ellenállt ebbéli akaratomnak. Kicsit letörtem, hogy nem sikerült az eltekerő hadművelet, cserébe a ferritrúd tartója nem tört le.

 

Ez a hálózati transzformátor. Valamiért műanyag burkolatba van téve. Legalább nem tapizok bele a 230-ba! De talán nem is a trafó burkolata a lényeges a képen, hanem a konstrukciós hiba. Mégis mit keres a kimeneti csatlakozó közvetlenül a hálózati trafó mellett?

 

A csatlakozók belülről nézve. A kimenetek nincsenek túlbonyolítva, mint mondjuk egy Orion, vagy egy Videoton tuner esetében. Egyszerűen párhuzamosra van drótozva a tuchel, és az RCA csatlakozó.

 

Van benne lendkerék! Ez egy fontos alkatrész. Ha ez nincs ott a tekerőgomb belső végén, akkor nem jó érzés megtekerni a gombot! Kell neki hogy legyen tömege! Szép volt a szándék, halott a kivitelezés! Olyan trehány a hangoló tengely felfüggesztése, hogy szinte darál a forgatógomb ha megtekerem. A lendkerék alatt barna pöttyök látszanak.

 

Hát ez bizony rozsda! Az összes többi alkatrész állaga rendben van, szó sincs róla, hogy ez a rádió vizet kapott volna! Mégis mitől rohadt el csak a lendkerék? Eleve miért nincs lefestve?

 

A programválasztó kapcsolók belülről. Az volna a meglepő, ha nem Isostat kapcsolók volnának! De ebben a rádióban nincsenek meglepetések...

 

A hullámváltó kapcsolói. Felül a skálameghajtás egy részlete látszik, a kapcsolók hátsó végénél pedig az AM fokozatok tekercsei és hangolókondenzátorai.

 

Ez a világítós skálamutató hátulnézetben. Vajon miért vastagabb a barna drót, mint a piros? Valószínűleg az volt a terv, hogy míg az ellenség ezen töri a fejét, addig a lengyelek titokban s álnokul az éj leple alatt lerohanják a NATO tagországokat! Vagy az is lehet, hogy a katód öt betűs szó, az anód meg csak négy, s ezért lett az egyik drót 20%-al vastagabb.

 

Ez a két vasmagos tekercs a kimeneti pilotszűrő. Ha nincsenek itt, akkor kijut a 19 kilohertzes kapcsolójel a sztereó dekóderből a feszültségkimenetre, és megőrjíti a magnó Dolby elektronikáját. Persze a végerősítő is erősíteni fogja a pilotjelet, s ő sem fog neki örülni. A hangszóróknak sem fog tetszeni. De még a fejünk is megfájdulhat a titokban sípoló rendszertől.

 

A tápegység alkatrészei. Semmi különös, még csak egy áteresztő tranzisztoros stabilizátor sincs. Négy dióda, majd két kondi közé egy ellenállás. Még a hangoló feszültség stabilizálását is megoldották egy szem zénerdiódával.

 

A kijelzők panelje hátulról, és a skálahúr nyomvonala.

 

Ez a forgókondenzátor.
Nem látod?
Nem látod...

 

Na látod!

 

Ez a valami egy potenciométer, rá van erősítve a forgókondenzátor hátuljára. A forgókondi az AM fokozatokat hangolja, a potenciométer pedig az FM rész hangoló feszültségét. Az FM rész varicap diódás hangolású. A varicap dióda a rákapcsolt feszültség függvényében változtatja a kapacitását. Tulajdonképpen egy feszültségvezérelt kondenzátor.

 

Tessék! Levettem a potiról is a burkolatot, nehogy valamiről lemaradjál! Hol is tartottam? Ja igen. Szóval az adott állomáshoz tartozó hangoló feszültséget beállítjuk az előlapi lyukon át a kapcsolók között látható trimmer potenciométerrel, s ha ezt a potit kapcsoljuk az áramkörbe, akkor bejön a beállított adó. Így lehet egyszerű módon megoldani az adóállomások programozását.

 

Persze nem csak így lehet, van tisztán mechanikus megoldás is, de azt majd az amerikai autórádió boncolásánál mutatom be. A képen a hangoló forgótól jobbra látható fésű szerű képződmény arra szolgál, hogy rögzítse a drótokat.

 

A képen a TCA4500 típusú sztereó dekóder IC látható. Ez egy igen jóféle integrált áramkör, ez volt például az Orion tunerben is.

 

Ezt az IC-t a lengyelek UL1200-nak nevezték. FM KF és demodulátor egyben. Gondolom kifogytak a KGST készletből, s ezért van beépítve ez az osztályidegen darab.

 

Két biztosíték, melléjük írva az értékük. Nem szép ez a rádió belülről, de nem is csúnya. Nincs benne semmi kifogásolható részlet mint mondjuk az Orion ST240-ben. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a tartalom pontosan megfelel az árnak. Mint már írtam volt, ez a torony az olcsóság jegyében került a polcokra. Így nézett ki egyben. Létezett még egy külalakban hozzáillő ekvalizer is. Meg két magas karcsú hangdoboz is járt hozzá.

 

A hálózati kapcsoló. Ez is Isostat, de nem a hálózati kapcsoló kivitel, hanem a sima. A hálózati kapcsoló hirtelen kapcsol, hogy az esetleges szikra kialudjon, ez a sima viszont úgy kapcsol ahogy nyomjuk. Persze mivel kicsi az áramfelvétel, ez a kapcsoló is "elmegy" itt a jobb alsó sarokban.

 

Ebbe a fémdobozba van bezárva az URH hangoló fokozat.

 

Köszöntem neki szépen ahogy illik, erre ő is megsüvegelt.

 

Mindenféle alkatrészek, nincs itt semmi érdekes...

 

Mint már írtam egyszer, jó ha a képeket fotózás után gyorsan elnevezem, különben pár nap elteltével nem fogok rájönni miért is készültek. Ennek a képnek az a neve, hogy "drótvezető", vagyis a középen látható műanyag szemet mutatja amin át van bújtatva a skálamutató LED-jének drótja.

 

Ez egy zöld kondenzátor. Itt is van egy érdekes részlet, csak alig látszik a rossz szögből való fotózás miatt.

 

Így viszont már látszik! A kondenzátor háza alumínium, a csatlakozó lába meg nem! Ezt a két anyagot valami módon össze kell kötni mind mechanikusan, mind elektromosan. Hegesztve van, de a konstruktőr tudta, hogy ez minden csak nem megbízható! Vagyis a kondenzátort nem fogja megtartani a saját lába! Ezért van odadrótozva a panelhez.

 

Nem bonyolították el az FM fokozat KF sávszűrőit. Betettek három darab 10,7-es felületi hullámszűrőt és kész. Igazuk is van! Az átlagtorony átlagfelhasználójának átlagos zenehallgatásra pontosan megfelel.

 

Az AM fokozattal sem törődtek túlzottan. Ez egy un. "egycsipes" rádió a szokásos A244D IC-vel. Ez nem morgás, ez a felépítés egy hifitorony AM fokozatában bőven megteszi!

 

A hangológomb újra. Ami számomra érthetetlen, az a szépség totális hiánya! Belülről ez a rádió se jobb se rosszabb mint a nemrégiben boncolt Technics tuner, csak ez kívülről nem szép!

 

Míg a fenti gomb egyszerűen csak ott van, addig ez megdobbantja az ember szívét. Ez a Technics tuner most a szekrénysorban ül a nagyszobában. Ha arrafelé járok néha tekerek a gombján egy kicsit. Persze lehet csak én vagyok ilyen hülye...

 

Főzés
(ajánlom ezt a részt Józsi barátomnak, aki ha éhes mindig számíthat tőlem egy jó receptre)

 

Ki kéne sütni valamit, például hogy mit is kezdjek ezzel a rádióval! Addig is amíg a valamit kisütöm, kisütöm az ebédem. Már korábban elterveztem, hogy a nemrégiben Ikeában ebédelt svéd húsgolyók barnamártásban krumplipürével menüt fogom lekoppintani.

 

Összeszedtem a hozzávalókat, úgymint:
- barnamártás
- krumplipüré
- hozzávalók
- recept, melyben a fentiekről esik szó

 

Svéd húsgolyó (Köttbullar) 4 fő részére

 

Az eredeti svéd mintájú húsgolyóhoz rénszarvas hús kell! Ki is mentem az állatkertbe, de a gondozó azt mondta, hogyha meg merem próbálni... Szóval vettem darált marhahúst, az sovány, és vettem kétszeres mennyiségű disznóhúst, azt viszont a zsírosabbik fajtából. Mink parasztok vagyunk, mink szeressük a szalonnyát. Vattacukrot is kolbászra szoktuk tekerni! Kis fokhagyma mindennek megdobja az ízét, például a madártejet egészen megbolondítja!

 

Majd nekimegyek a kertnek petrezselyemért mikor van dobozos!

 

Ez a nap az életlen képek napja. Ez egy turmixgép felülnézetből. Gondoltam minek aprítsam a hagymát? Potyogjon a könnyem?
A konyha gépesítve!
A hagyma pépesítve!

 

Vajat a hagymára?
Persze!...
Húsvét lévén sült sonka zsírja dukál!
Na! Ezzel a húsvéttal elszóltam magam, ez egy jó régi szétszedés...

 

Feltettem a hagymát punnyadni.

 

Mint látható a fenti képhez képest, a hagyma tömege erősen csökkent. Elpárolgott belőle a melegtől a hagymának az a része, amitől rettenetes bélbeteg tud lenni az ember. Persze azért a hagymásrántottába odateszem a tojásonkénti nagyfej vöröshagymát, csak aztán meg is szokom ám bánni!

 

A tojást meg a többi vicket-vackot már összekevertem ebben a hatalmas tálban. Olcsóé volt a Spárban, de nem bántam meg a vásárlást! Ezek rozsdamentes tálak, könnyű őket mosogatni. Van belőlük egy csomó, mégsem sikerült anyámat rávennem, hogy a vájdlingot tegyük már ki valahová a konyhából mert nem odavaló! A képen látható marhahús papírját is ki kell szedni a tálból, mert az sem odavaló!

 

A mai nap legjobban sikerült képe! A forró hagyma gőzölög a tálban. Jól látszik a felszálló gőz, a kép többi részlete is szokatlanul éles. Szerintem csak megmutatta a kisgép, hogy mire képes ha akar.

 

Balra a zsíros sertéshús, jobbra amibe bele kell keverni. Hogy én mikbe bele nem keveredem... Szóval ha darált hús kell, akkor szerintem Auchan! Többféle is van, még előre összekevert sertés + marha verzió is kapható! Ezzel a dupla magas sertéshússal vigyázni kell, mert van benne középen egy elválasztó papírcsík. Ha nem szedem ki előre, akkor utólag már nehéz kiválogatni a fecniket! A tapasztalat beszél belőlem...

 

Mondhatnám, hogy jól néz ki, de hát szó sincs róla! Gusztustalan nyers hús tojással és mindenféle más egyébbel. A más egyebek mennyiségéről a recept ilyeneket ír:
- frissen őrölt feketebors
- só
Ez  kb. olyan mintha egy elektronikai kapcsolásnál az szerepelne a rajzon, hogy tégy ide egy ellenállást ízlés szerint. Gurmandok vihetnek bele egy kis időállandót kondenzátoros áthidalással.

 

Persze ha van egy kis rutinja az embernek, akkor lerí arról a kapcsolási rajzról, akarom mondani receptről, hogy miből hová mennyi való. Ugyan rémesen néz ki, de azért megkóstoltam. Ahhoz képest, hogy nyers, nem is rossz! Elkezdtem gombócokat formázni. Fasírtot akartam írni, de ez nem fasírt! A fasírtban vízben szétáztatott zsemlye van, ebben viszont zsemlyemorzsa! Kisütés után az állaga is egészen más. Persze ki hogy szokta csinálni.

 

Fasírtból is sokféle van. De akár ugyanaz a keverés is egészen más ízű lesz attól függően, hogy kisütjük olajban mint gombócok, vagy tepsibe tesszük egybe fasírtnak. A régi Rákóczi téri csarnokban volt olyan fasírt, amihez meg lehetett enni egy egész karaj kenyeret! Zaftos ízes volt, valami csuda más szokatlan íz világgal! A képen azok a golyók vannak amiket meg fogok enni.

 

Persze meg fogom én enni mindet, csak nem egyszerre! Ha főzök, akkor mindig többet főzök pár adaggal. Ha már egyszer nekiálltam konyhamalackodni, akkor kihagyok pár következő főzést. Legközelebb csak kikapok valamit a mélyhűtőből, kisütöm, vagy lögybölök egy kis nokedlit a pörkölt alá. Így pár perc alatt megvan az ebéd mosogatásostul. Jöhetek vissza hülyeségeket irogatni a szétszedtem rovatba! Ebben a tálban a később elkövetendő ebédekhez elrakott gombócok vannak.

 

Nem is én lennék a Gömör Géza, ha mindent úgy csinálnék ahogy az le van írva! A középső dobozban tehát svéd húsrudak láthatók. Az egyes rétegek közé elválasztásnak nylon zacskót tettem. Ez fontos! Beletenni így is úgyis belelehet a gombócokat, de összefagyás után kiszedni...

 

Én szoktam főzés közben mosogatni! Mindig van egy kis kieső idő amíg valami rotyog a tűzhelyen, ilyenkor elmosogatok. Anyukám például tud olyat csinálni, hogy valami egészen valószínűtlen mennyiségű mosatlan edény lesz szanaszét pakolva a konyha minden zegzugába! Mindezt persze csalás nélkül, nem tegnapról otthagyva, hanem egyetlen főzésre!

 

A barna mártás doboza. Elolvastam miből van a barnamártás. Van belefőzve például apróra tört borjúcsont. A barnamártás lényege, hogy mindig egy kicsit odasütjük a hozzávalókat. Főzési idő néhány óra. Ennek hírére addig mentem mendegéltem, míg meg nem találtam azt a boltot, ahol barna mártást is árulnak. A márkája Knorr.

 

Két dobozzal is megy a húsgolyóból a mélyhűtőbe. Szeretem ezeket a műanyag dobozokat. Anyukám süt valami sütit ami aztán:
- odaszárad a tálra
- megszikkad
- elkeveredik valahová nylon zacsiban eltéve

 

Ezért vettem sárga tetejű dobozokat, direkt a sütemények részére. Megmutattam anyukámnak, örült neki. Elmondtam, hogy a sárga tetejűek nem a mikróba valók, és nem is a hűtőbe, hanem a pogácsa, meg a sajtos, meg az édes süti való beléjük. Eleve három különböző méretű dobozt vettem, kb. olyanokat amilyen mennyiségben jó anyám sütit szokott sütni.

 

Másnap anyukám kiment a piacra a sárga tetejű dobozokkal, és az egyikben hozott csalamádét, a másikban meg savanyú uborkát. A harmadikat a mélyhűtőben találtam meg, reszelt sajt volt benne...

 

A mosatlan edények helyett, újabb mosogatási fázison estem át.

 

Térjünk csak vissza ezekre a kerek címkékre! Ezeket direkt erre a célra hoztam. Éppen ki akarta dobni őket egy kolléganőm, nekem meg pont kapóra jött. Mi lesz az ebéd? Anyukám mondja oldalas lesz lesütve. Hív délben ebédelni, asztalon rántott csirke. Nézek kérdőn... Hát kisfiam, nem látszott mi van a zacskóban amit a mélyhűtőből elővettem. Azóta a "mi lesz ebédre" kérdésre nálunk az "ami kiolvad a zacskóból" a hivatalos válasz.

 

Hiába mondom a családnak, hogy kidobom a mélyhűtőből amin nincs címke, nem használ! Ez meg itt balra a krumpli.

 

A krumpli két részből áll, úgymint:
- külseje
- belseje
A krumpli meghámozásának nevezett művelet, a két alapösszetevő késsel történő szétválasztásának hivatalos megnevezése.

 

Lemosom a csapban a krumplit. Ez a krumplimosás egy igen érdekes dolog. A krumpli feldarabolt belsejét szokás lemosni. De vajon miért? Hiszen nem lehet piszkos vagy földes, hiszen eddig belül volt a krumpliban!

 

Feltettem a fritőzt a gáztűzhelyre. Nem vagyok hülye! (jó, de, de az más) Régebben mindig az asztal ablakhoz közelebbi sarkára volt téve a fritőz, hogy kitudjon menni az ablakon a felszálló olajfüst meg a gőz.

 

De hát ez hülyeség! Ott van a tűzhely felett az elszívó! Ha a tűzhelyre rakom a fritőzt, akkor a ventilátor simán kinyomja a kéménybe a szagokat! Kéménybe, mert apukám annakidején mikor az elszívót készítette, mert bizony ez saját gyártmány, akkor egyszerűen bekötötte a csövet a kéménybe. Tűzrendészetileg valószínűleg nem stimmel a dolog. Valószínűleg állatvédelmi szempontból sem, bár kit érdekelnek a kémény széléről aláhulló galambok...

 

A barnamártás alapja ez a por a dobozban.
Gusztustalan?
Na és?
Az előbb mondtam miből van, ahhoz képest...

 

Kicsit el van olvadva a fritőz eleje. Asszony kicsit nem találta el a gázrózsától való szükséges távolságot. De ez egy túlélő típus! Úgy szoktam kimosni, hogy bevágom a csapba! Nem érdekel hol megy benne áram, ha valami gondja van majd szól!

 

Balra a legegyszerűbb krumplipüré látható. Ebbe nem kell semmi, csak víz! A tej meg a vaj már bele van dolgozva. Persze nem olyan az íze mint a főtt krumpliból készült pürének, de hát nincs is két egyforma ízű étel. Jobbra darabolt krumpli látható. Addig szoktam olajban sütni, amíg a külseje megbarnul, azaz megsül, s mivel nagyobb kockákra van darabolva a belseje nem sül át, hanem megfő.

 

Éppen sül a krumpli. Óvatosan kell beleengedni az olajba a krumplit, mert a krumpli vizes. A víz nehezebb mint az olaj, ezért lesüllyed alulra. Ott meg marhára meleg van a fűtőszál miatt. Ettől a víz azonnal felforr, és ha nem vigyázunk akkor kinyomja maga felett az olajat! Már megint a tapasztalat beszél belőlem...

 

Már kész is van a sült krumpli! A nagyobb karika darabokat azonnal felzabálom! Ha itt van az asszony is, akkor többet kell sütni, mert főzés közben a sült krumpli nagyon tud ám fogyni!

 

Ismét egy életlen fotó. Sebaj, elmondom mi volna rajta látható. Petrezselymet szórtam a krumplira. Meg valami fűszert is szoktam rászórni. Valamit ami a Vegetás dobozban van. Mikor mit szórok a vegetás dobozba. Én és a fűszerkeverékek felismerése...

 

Ez a barnamártás.
Hát...
Por alakban azért gusztusosabb volt!

 

A krumpli pehely. Gyengébb képességű szakácsok kedvéért a balra látható mintás kockás alapjaiban véve zöld izé az egy edényfogó kesztyű! Azért van, hogy ne kelljen nap mint nap a kórház égési osztályára szaladgálnunk! Jobbra az a fehér valami zacskóban, az a krumpli pehely.

 

Valamiért előszedtem egy csomó tányért, aztán rájöttem, hogy egyedül vagyok itthon! Onnan jöttem rá, hogy nekem kell főznöm!

 

A kész krumplipüré. Nagyon egyszerű, tényleg csak össze kell keverni a vízzel. Még csak meg sem kell sózni, már azt is elintézte helyettünk a gyártó! Ez a krumpli pehely egy nagyon ötletes dolog! Könnyedén fel lehet használni másra is. Például pillanatok alatt be lehet vele sűríteni egy pörkölt szaftját, vagy krémes állagúvá lehet vele varázsolni egy levest!

 

Húsgolyók a kosárban.

 

Éppen sülnek.

 

De mikor vannak készen?
Ha a puding próbája az evés, akkor a fasírté is!

 

Puding most nincs, ezért a fasírtot kóstoltam meg.
Készen van, és finom is!

 

Először a krumplipürét teszem a tányéromra.

 

Majd a svéd mintájú húsgolyó következik.

 

Erre kanalazom a barnamártást.
Esztétikailag kevéssé sikeres kombináció!
Elmondhatnám, hogy mire emlékeztet, de hát látszik...

 

Ez már csak a maradék, ezt elteszem vacsorára. Három másik ilyen adagot simán lenyomtam! Szóval finom volt, bár eltért az íze attól amit az Ikeában ettünk. Az Ikeás mártásnak valahogy pikánsabb volt az íze!

 

Újabb mosogatás következett. Nem hagyhatom ott a mosatlant mert nincs neki lába! Nem megy ez sehova! A szemét megvár! Senki sincs itthon aki a piszkos munkát elvégezze helyettem...

 

Pár szó a fotókról

 

Csak úgy lőttem egyet. Teljesen normális kép, amin az látszik, hogy az asszony utasítása szerint "kicsit" megtéptem a muskátlikat. Teljesen felesleges kép, tehát sikerült.

 

Volt ott a virágállvány mellett egy Philips táskarádió. Rá is lőttem egyet a fotómasinával. Ez a kép is felesleges, tehát tökéletesen sikerült.

 

Megpróbáltam lefényképezni a fényképezőgépem az állványon. Kellett csinálni néhány képet szemből a rádióról, mert teljesen életlenek lettek. Ez a kép kellett volna, tehát életlen, becsillanós, és összemosódik a tárgy a háttérrel.

 

Egy újabb félresikerült próbálkozás. Sikerült lőnöm egy olyan fotót, hogy szinte eltűnik a tárgy mögött a háttér. Valószínűleg soha többé nem fog sikerülni, hiába is akarnám...

 

Ez a kép sem sikerült.
- a tárgy csillog
- a háttér életlen
- a kompozíció tele van oda nem illő tárgyakkal
Úgy mint:
- nyúl
- sörös doboz, etc. etc...

 

Ez sem sikerült, de ez marad. (meg persze a többi is) Valószínűleg holnap reggel a nagyszobában az ablak mellett napfénynél sokkal jobb képet is össze tudnék hozni.

 

Ez a kis gép ez direkt szívat engem. Nézzük csak meg ezt a képet! Nem a fakanálra fókuszál, és nem is a lábos szélére, hanem a háttérben a gázrózsa tövében megbúvó odaégett pöttyökre! A kis gép monnyon le!
Persze azóta már megtanultam fényképezni vele...

 

 

Nincs több kép! A következő kép ismét az első kép lenne, vagyis "rádió az íróasztal alá dugva". Tavasz óta itt van, néha belerúgok egy nagyot. No nem bántásképp, hanem csak mert útban van. Ez a cikk egy teljesen szokványos szétszedés, gondoltam feldobom azzal, hogy áthangolom a rádiót a nyugati URH sávra. Ráakasztom szegényre az összes műszerem, elmagyarázom mit miért csinálok. Még a rajzot is beszereztem. Na ez az áthangolós rész az eltelt fél év alatt nem jött össze! Most már nem is fog, ezért részemről lemondok erről a rádióról. Odaadom mondjuk egy szép nagy (tenyérnyi) hármasforgóért.