Polaroid fényképezőgép
(gombhoz a kabát)

Szegény embert ág is húzza...
Elmegyek bicajozni az ellenkező irányba, nehogy vegyek valamit a piacon.

 

 

Erre fel érdekességeket találok az út szélén eldobálva. A telefon nem érdekes,
azt látok eleget munka közben, de a Polaroid film az azért már valami!

 

 

Nem igaz, hogy elsőre elhoztam!
Másnap is arra karikáztam, s még ott voltak a filmek.
Ezek kifejezetten rám vártak! Nem lehetett őket otthagyni az út porában!

 

 

Hirtelen felindulásból vettem is a filmhez két gépet a piacon.
Gombhoz a kabát...

 

 

Nos így jártam.
Nem véletlenül dobták ki ezeket a filmeket.
Ezek annyira régiek, hogy bedöglöttek. Sebaj! Ha nincs film szétszedhetem a gépet.

 

 

Nem egy zsebre tehető méret.

 

 

Kinyitva meg kifejezetten nagy.

 

 

Egyik szebb mint a másik!

 

 

Az alját is le lehet nyitni, ide kell beletolni a filmeket tartalmazó kazettát.

 

 

Egy dobozban két kazetta volt.

 

 

Dugjuk be, de ne piszkáljuk.

 

 

Ha bedugjuk, akkor elsőnek kiköpi a gép a filmeket fedő lapocskát.

 

 

 

Aztán egészen begerjedt, és a filmeket is kiköpte.
Persze nem így kellene működnie, de beteg filmhez beteg fényképező dukál!

 

 

Nyakba akasztós.
Láttam ilyet gyermekkoromban, nekem nagyon tetszett!
Nincs semmi faxni! Megnyomom a gombot, előjön a fénykép. Csak kicsit drága...

 

 

Na! Végre valami nem Kínai!

 

 

A vaku a gép elejének kinyitásakor kerül elő. Ötletes.

 

 

A középső lencsén keresztül fényképezünk, a jobb oldalin át nézzük a témát.
A balra lent látható jelek szerint, közelfényképezéshez is jó a gép.

 

 

Először nem akart lejönni, aztán feszegettem de nem hagyta magát, végül letörtem.
Persze én törtem le, hanem csak a gép eleje.

 

 

Masszív vasrudak vannak benne.

 

 

Ezek között ment át a film.
Elég szoros a hely, ezért a két vasrúd belepréseli a vegyszereket a filmbe.
Illetve a filmben eleve benne vannak a vegyszerek, de csak nyomáskor egyesülnek.
Ennyire sikerült leegyszerűsíteni az előhívási folyamatot.
A Polaroid most is gyárt ilyen gépet, csak már nem ezen az elven működik.
Az eleje egy digitális fényképezőgép, a hátulja pedig egy fotónyomtató.

 

 

Vigyázni kell az apró alkatrészekkel, mert lepotyognak az asztalról.
Például egy ilyen rugóra mezítláb rálépni nem éppen kellemes élmény!
Ha megtörténik az eset, rég elfeledett ősi családi átkok törnek belőlem felszínre.

 

 

A tárgyakkal (és az emberekkel) is ez van.
Ha letépem az arcát, már közel sem néz ki olyan jól!
 

 

Itt ez a szép kis lencse.

 

 

Mi lenne, ha keresztülfotóznék rajta?
Hát ez nem lett szép. Ígérem többet nem csinálok ilyet!

 

 

Kirángattam a fényképezőgépet a házából.

 

 

Lencsevégre kaptam gépben található tükröt.
Ez a tükör vetítette rá a fotózandó tárgy képét a filmre.

 

 

Hát igen...
Az elektronikus dolgok fotóihoz könnyebben írok szöveget.
Van itt egy csomó minden, de honnan tudjam melyik bigyó mit csinál?

 

 

 

Adtam a motornak áramot, forog.
Mozognak a, a, a izék mozognak. Mit magyarázzam... Hát nem látod?

 

Nézzük meg ezt a fényképezőgépet egy másik oldalról.
Szerintem erről az oldaláról még randább!

 

 

Szemből sem szép...

 

 

Rendesen kiterítettem szerencsétlent!

 

 

SN28768, és SN28767 integrált áramkörök.
Frászparipa tudja mit csinálnak itt, nem is érdekes...
Biztosan körökbe integrálják az áramot, aztán meg heccből csak félig vezetik.

 

 

Vajon mit csinálhat ez a behúzó tekercs?

 

 

Jól sikerült makro fotó egy fényérzékelőről.

 

 

Nem hagyott nyugodni az a nagy tekercs!
Összeállítottam egy mérőkapcsolást. Mintha eddig nem lett volna elég nagy a kupi!

 

 

 

Az elektromágnes a zárat mozgatja.

 

 

 

Közelebb mentem, hogy jobban lásd.
A tekercset a hangfrekvenciás jelgenerátorom hajtja igen lassú ütemben.

 

 

Kismotor, lencsék.
Gyermekkorom kedvenc játékai.
Betettem őket a
többi kacat közé, valószínűleg még mindig nem nőttem fel...

 

 

A filmbe beleszáradtak a vegyszerek.
A két henger között átpréselődve már nem jut belőlük mindenhova.

 

 

A vakut elfelejtettem szétszedni, de nem ússza meg!

 

 

Olyan kis kompakt, akár még jó is lenne valamire...
A vakuval vigyázni kell, mert nem egy barátságos szerkezet!
Az elem feszültségét feltranszformálja, majd felhalmozza egy nagykapacitású kondenzátorban.
Vagyis a kondenzátorban több száz voltos feszültségen hatalmas energia van!
A kondenzátorban tárolt energia sül ki a villanócsőben.
Vagyis ha ki tud sülni a kondenzátor, akkor van benne energia.
A kondenzátor tárolja az energiát, vagyis hiába vettük ki az elemet a gépből!
Az alábbi videón a fentebbi állításaim bizonyítéka látható.

 

 

 

Amit mondtam, az jól hallhatóan szívből jött!

 

 

A kondenzátorban tárolt energia két apró krátert égetett a csavarhúzómba.
Szerencsétlen esetben ennyi energiával könnyedén kivégezhetjük magunkat!

 

 

A Polaroid fényképezőgépbe nem kell elemet tenni.
De akkor vajon mi mozgatja? A filmkazettában van az elem!
Ezen a fotón a jobb sarokban látható a filmkazetta gyártási ideje.
A kazettát az elemmel együtt 1996-ban gyártották, a fotók 2008-ban készültek.
Szóval az elem a kazettában 12 éves! Forgatta a motort, és könnyedén feltöltötte a vakut!

 

 

Így néz ki a kazetta a filmekkel, ha széttépem.

 

 

A papírlap közepére ragasztott valami, az egy különösen lapos elem.

 

 

Elvágtam egy filmet, szürke trutyi volt benne.

 

 

Elvágtam egy elemet is, fekete trutyi volt benne
Az elem négy darab vékony cellából van összerakva.
Az elem ebben a felszeletelt állapotában is működőképes!

 

 

Az egész hóbelevanc megy a szemetesbe!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...