Sport rádió
(elajándékoztam)
|
|
Szedjünk szét valamit, mondta a fiam. Hiába, a példa ragadós! És mit szedjünk szét? Kérdeztem, bár tökmindegy mit válaszolt volna a gyerek, akkor is a Sport rádió jön, ugyanis sikerült elajándékoznom. Egy lommal kevesebb, bár kaptam helyette egy csokor másikat... |
 |
Szovjet. Persze ez így elsőre nem mond semmit. Attól hogy valami orosz, attól az még akár lehet szép és jó is. Ez a rádió például kifejezetten szép! Tetszik a díszrács formája, mintája. Jónak viszont nem nevezném ezt a konstrukciót! |
 |
Szép embléma. Büszke Made in USSR felirat. Érdekes választás egy rádiónak a sport név. Mégis milyen sport közben hallgat az ember rádiót? Ráadásul ez nem is zseb, hanem táskarádió. Van neki hordfüle is, csak nem látszik, mert éppen a rádió mögött van. |
 |
- nyolc tranzisztoros - négy hullámsávos - 6 voltos (négy ceruza elem kell bele) |
 |
No még egy kép szemből. Nekem akkor is tetszik! Bal oldalt a hangerő szabályozó, s egyben bekapcsoló gomb. Jobb oldalt kettős forgató gomb van. A belső a hangoló, a külső a rövidhullámú sávokon működő finomhangoló. |
 |
A hangszínszabályozót nem bonyolították el. Egy szem magas hangok vágására alkalmas kapcsoló. Egy 47 nanós kondit kapcsol párhuzamosan a hangerőt szabályozó potméterrel. |
 |
Nyolc tranzisztor. Mintha ez olyan fontos volna... |
 |
Fülhallgató csatlakozó. Ha az ember bedugja a jack dugót, akkor az leválasztja a belső hangszórót. Minek szóljon a hangszóró ha nem kell? Ez így fog menni egy darabig, de úgy a huszadik bedugás kihúzás után már nem fogja visszakapcsolni a Jack aljzat a hangszórót. Szinte minden általam javított kisrádióból kikötöttem ezt a csatlakozót. |
 |
Az antennacsatlakozó aljzata. Hogy mégis mi menne ebbe bele? Még a Sokol rádión is volt ilyen aljzat, ott kb. egyesnél valamivel vastagabb drót szorul be a lyukba. Pont olyan szabványos, mint az orosz Jack dugó... |
 |
Ez olyan szép! Ez a gomb szolgál az elemtartó fedelének nyitására. Az ember csak odébb tolja, és azonnal nem történik semmi! Ekkor jön a körömmel vakarászás, meg a csavarhúzós feszegetés. A gombtól balra látszanak is fentebb említettek nyomai. |
 |
Ez a kettős hangoló gomb. A nagyobbik alsó az igazi, a kisebbik felső pedig a rövidhullámú finomhangoló. Ez utóbbi egy úgynevezett végtelen, vagy körbeforgó trimmer kondenzátort tekerget. |
 |
A hullámváltó kapcsológombja. Kicsit törött, ami nem is csoda, ugyanis iszonyat erő kell a megmozdításához! Lehet, hogy újkorában a gomb mögötti kapcsoló könnyen jár, de én még csak beszorultat láttam belőle! |
 |
A teleptartó, illetve csak a helye. Eredetileg négy ceruza elem kell bele, amit szinte mindenki azonnal egy kilencvoltossal helyettesített. Még nem is láttam ebbe a rádióba való eredeti elemtartót! A képen jól látható, hogy a telep kifolyt, megmarta a hangszóró kosarát (rozsdás), valamint kikezdte a hangszóró membránját is. A hangszóró membránja korabeli népszokás szerint meg lett ragasztva. |
 |
A telepcsatlakozó. Egyszer javítottam egy kisrádiót. Pár percig szólt, aztán elhallgatott. Kis szünetet hagyva ugyanez még egyszer, majd akárhányszor. Valaki kiszedte a két ceruzaelem részére szolgáló elemtartót, és ráforrasztott a drótok végére egy 9 voltos elemhez valót. Én meg csak néztem mitől izzanak a végtranzisztorok... |
 |
A hullámváltó kapcsolója. Maga a kontakthiba személyesen! |
 |
Tessék csak ráklickelni a képre, és megnézni teljes méretben! A forgókondenzátor hátulján található trimmerek hangoló csavarjainak slicce meg van kopva! Ehhez rengeteget kellett beletekergetni szegény rádióba! |
 |
MP40-es tranzisztor. Germánium alapú. Érdekes mód ragaszkodtak ezekhez a kiveszőfélben lévő alkatrészekhez az oroszok. Jó, szól vele a rádió, de a világ más tájain már rég leálltak a Ge alapú tranzisztorok gyártásával, mikor az oroszok még nagyban ezzel szerelték a Sokolt! |
 |
Ez meg egy GT309A tranzisztor. Vékony, könnyen letörő lábai voltak. Ráadásul hogy néz ki? Az oroszok nagyok voltak a hülye formájú alkatrészek gyártásában. Ott vannak például azok a szép zöld ellenállások. Az ember megszokta, hogy egy alkatrész lábát arra görbíti amerre akarja. Na ez ennél a típusú ellenállásnál nem jön be! Ennek ugyanis nem drótból, hanem szalagból van a lába. Az egyik irányba hajtogatható, de a másik irányba erőltetve gyorsan leesik az ellenállás lába. |
 |
A rádió hangfrekvenciás végfokozata. Úgy néz ki, mintha a fényképezőgép közeltorzítását látnánk, azaz széttartanak a fotón az alkatrészek. De nem! Az alkatrészek a valóságban is széttartanak! A bal oldali trafó kifejezetten majd kidől a panelből! |
 |
A ferritrúd, rajta egy tekercs. Mögötte egy másik ferritrúd látszik, s azon egy másik tekercs. Ebben a rádióban két ferritrúd van! Ha a NATO csak egyszer is belegondolt volna, hogy miért, a keleti blokk közben simán megnyerte volna a hidegháborút! Hát, ez a trükk ez nem vált be... |
 |
A két ferritrúd másik vége. Újabb két tekercs... |
 |
Na ez az! Látod a sliccet a KF hangoló magján? Na ez az! Ez a szegény rádió teljesen szét lett tekergetve! A tulajdonos addig addig csavargatta a csavargatható dolgokat, hogy azokból kikopott a slicc! Ez is egy népszokás volt, de legalább volt mit javítanom kiskoromban. |
 |
Rakás színes drót, háttérben a hangerőszabályozó potenciométer. Két dolog is jól látszik a képen. Az egyik az, hogy mindenfelől mindenfelé mindenféle színes drótok tartanak, ezt átgondolatlan tervezésnek szokás nevezni. A másik dolog pedig az, hogy bárhogyan is koncentrálok a potenciométerre, a fotómasina csak azért is a színes drótokra fókuszál. |
 |
A füles jack aljzata hátulról. Ez valami mánia, mármint az ezüstözés. Persze kezdetben biztosan jó kontaktust ad, de aztán szépen megfeketedik, majd csinál ez mindent, de hogy érintkezni nem fog rendesen az tuti! |
 |
A hangszínszabályozó nem éppen túlbonyolított egy szem kapcsolója. Ügyes megoldás, hogy a 47 nanós kondi lábai odafogják a drótot. |
 |
Hátul azt a zöldet kell nézni, az egy mechanikus hullámszűrő. Talán ez volt az első rádió a polcokon, ami ilyennel volt szerelve. Ezzel van pótolva a KF-ek egy része. Nagy, és kontakthibás! Pöckölgetésre el elhallgat a rádió. Ha az ember szétszedi, akkor kiesik a zöld puttonyból egy csomó lapocska. Ezt most nem teszem meg, mert csak a fotózás kedvéért nyitottam ki ezt a gépet. |
 |
Persze azért megpróbálok valami életet lehelni bele. Addig jutottam, hogy szól rajta a Kossuth adó, ennyi elég is. A képen jól látszik amit már az előbb említettem, vagyis az elemből kifolyt trutyi által megmart hangszóró. Ami alumíniummal be van kerítve, az a rádió demodulátor fokozata. Érdekes, de mások nem szoktak árnyékoló serleget tenni rá, csak az oroszok. Most éppen le van véve, hogy alálássunk. Semmi érdekes... |
 |
Levettem a skálát, mert szorult a mutató. Darabig nézegettem, hogy mégis mi tartja a helyén az átlátszó részt, de mivel nem találtam nyomát rögzítésnek, ezért letéptem. Ez az! Ez a helyes eljárás! Egyszerűen csak ki kell pattintani a helyéből. |
 |
Talán ha öt percig szórakozhattam a mutató tekergetésével, aztán ráuntam. Ha erre tekertem, akkor ő arra szorult be, és vice versa! Minden gép televan konstrukciós hibákkal, mintha azok sosem akarnának kifogyni. No majd ha én építek rádiót... |
