Casio karóra
(volna pénzem új órára, de akkor miről írnék?)

Tizediket lövöm erre az óratokra, de pont a lényeg nem akar látszani. De hát mi is itt a lényeg? Az átláthatóság, vagyis arról van szó, hogy ennek a szép régi Casio órának karcos az üvege.
Másik nagy gond, a beragadó gombok esete. Vagyis benyomom a gombot, és ő bizony ott is marad! Képtelenség beállítani a kijelző digitális részét. Ez egy komoly óra, ez nem csak úgy össze van lapátolva, ez nem olyan "ki tudja mi tartja a pöcköt" a helyén. Jól láthatóan (fenéket jól) zéger gyűrű van a nyomógomb tengelyének végén.
Nem fogom tudni leszedni!
Nem fog sikerülni!
Bíztattam magam, de hiába...
Az alkatrészek a felső képen is jól látszanak, de a méret itt érzékelhető igazán! A balról benyúló hegyes fényes, az a kedvenc bonctűm. Meg kellett, illetve ki kellett hegyeznem, hogy le tudjam vele ugrasztani a zéger gyűrűt a helyéről. Persze órásszemüveg nélkül egy szót sem láttam volna az egészből. Szemüveg nélkül, már az órámat sem találom meg. Mi lesz itt összeszereléskor?
Ezt a szép flanel darabot választottam az óra üvegének felpolírozásához. Nem volt nehéz a választás, hiszen ez az egy darab rongy hevert az asztalomon.
Fürdőszobapolc, itt tartom a fogkrémet.
A fogaimat meg egy dobozban tartom...
3D white
Vajon van két dimenziós fehérség is?
Ha már egyszer fehér, akkor miért kék?
Nem kell az ilyesmire odafigyelni, úgyis dekoncentrált vagyok...
Az a rongy meg mindig elmászik, mert ráragad a fogkrémtől maszatos óra. Először oda akartam szögelni a rongyot az asztalra, de a jóérzés visszatartott. Csudákat jóérzés! Nem találtam hirtelen szöget! A satu meg itt volt kéznél. Miért írom, hogy kéznél? Hiszen a satu a bal lábamnál van. Nem vagyok ma tiszta! Még hogy ma...
Jó kemény anyagból van az óra üvege, nem viszi a fogkrém. Ha nem hát nem. Van itthon egészen finom polírozó papír, majd azzal adok neki. Van polírpapír, de vajon merre van? Végül is meglett. Ott találtam meg, ahová biztosan nem való. A tekercselő huzalok között volt...
Nem említem meg mit bénáztam össze, mire rájöttem, hogy oda is lehet ragasztani az a polírozó papírt arra a rohadt deszkára. Ez egy olyan nap, jobb volna ha nem csinálnék semmit. Érzem!
Eltűnni látszanak a mély karcok. A papíron a világosabb foltok azt jelzik, hogy sikerült ledörgölnöm a polírport a papírról. Kezdem unni a dolgot, csak tologatom ezt a vacakot a vizes izén...
VIM
Én szeretem a hagyományos dolgokat. Ez a VIM már olyan modern, hogy már nem is karcol. De könyörgöm! A VIM-nek ez volt a lényege, nem a zsíroldás! A VIM olyan volt mint mondjuk valami apró szemű homok, mindent le lehetett vele dörgölni a dolgok felületéről. Ha kellett, akkor a festéket is lehozta. Ez az új meg leginkább csak csúszik...
Nem nem járt itt Fábry, és nem pisilt a csapba! A hagyományos Ultra mosogató por helyett próbaképp JAR-t vettem a fürdőszobába. Az Ultra a jobb! Az Ultra úgy oldja a zsírt, hogy az valami utánozhatatlan! Mondjuk nem valami kézkímélő, mert a bőrömet is lehozza, de hát valamit valamiért!
Ez egy 50 méterig vízálló óra volt eredetileg, de most már biztosan nem az! Volt a hátulján körben egy gumiszigetelés, na azt egyből kidobtam. Ha én olyan vízbe kerülök, hogy ez a gumitömítés számítana, akkor nekem már úgyis mindegy... A nyomógombok tengelyén mintha két gumigyűrű lenne, de olyan apró, hogy azt már az órásszemüveggel sem látom. Valószínűleg koszosak, ezért nem mozognak rendesen a gombok. Beáztattam a pöcköket alkoholba, az csak lehozza a koszt.
Így néz ki az óra üvege polírozás után.
Basszus Géza!
Ez nem műanyag, ez üveg!
Sikerült teljesen bemattítanom.
Tényleg vannak napok, amikor jobb lenne, ha nem nyúlnék semmihez. Pedig tudom, hogy vannak ilyen napok, és mégis! Miért pont ma kellett nekem belefogni ebbe az órába?
Ráadásul vaksi is vagyok, hogy fogom ezt a sok kis apró bizbaszt összerakni, hogy megint óra legyen belőle? Az órás az nem az én szakmám! Egyszer sikerült megjavítanom, majd tönkretennem az eddigi legjópofább órámat. Ez egy szép svájci automata óra volt, amit darabokra szedtem, majd sikeresen össze is raktam. Már majdnem készen voltam, mikor az asztalról lelógó szíj lerántotta a már működő órát a földre. Én is visszatértem a földre, azóta tudom, órás sem leszek...
Még mindig szorulnak a pöckök, ott vagyok ahonnan indultam! Abba a kis műanyag kupakba szilikon sprét fújtam, a szilikon pont jó lesz ide kenésnek. De hogyan kenjem fel arra a tengelyre, ami olyan pici, hogy nem is látom? Amolyan Gordiuszi megoldást találtam ki, beledobtam a gombot a szilikonba. A felesleg meg majd csinál amit akar...
Épp a minap kérdeztem egy kiváló barátomat, hogyan lehet kiszedni a tekergetős pöcköt az órából. Valahol kell lennie egy kis kráternek, amit meg kell nyomni, legalábbis a régi óráknál így volt. Itt nem láttam semmi ilyet. Viszont miután felvettem az órásszemüvegemet! Oda vagyon írva: PUSH, azaz itt kell megnyomni. Még egy nyilacska is van, hogy pontosan hol. Ezek szerintem számítottak rám!
Csodák csodája sikerült összeraknom az órát. Nem repkedtek el a zéger gyűrűk, nem szúrtam agyon a mechanikus részt a mutatók beállítását szolgáló tengellyel, minden működik ahogy kell. Persze az üveg az matt lett! Valami mentséget kellene találnom, de nem lelek. Mondhatnám például hogy úgy sem érdekel mennyi az idő...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...