Két orosz fényképezőgép
(útban voltak szegénykék)

Kétszáz forintomba került.
Volt már fényképezőgép a szétszedtemben? Hát most lesz.

 

 

Rengeteg barát és ismerős, de senki sem fényképezett.
Milliónyi kirándulás, buli, vagy bármi alkalom, de fotók sehol, csak az emlékképek...
Tizenéves koromból egyetlen fotót őrzök, a szomszédban nyaraló kanadai lányok lőtték.
Eltelt vagy 20 év, emlékeztek rám, erre jártak és bedobták a levelesládámba.
 

 

Valahogy fel sem merült a családban, hogy kapjon a gyerek egy fényképezőgépet.
Apukámnak volt egy gépe, meg nagyító / előhívó cuccok, de nem voltak agyonstrapálva.
 

 

Maga a fényképezőgép nem volt egy drága dolog, főleg az ilyen egyszerűek nem.
A filmmel, előhívással, nagyítással való etetése viszont már nem volt olcsónak nevezhető.

 

 

Persze van nekem filmes fényképezőgépem valahol az ágyneműtartóban elbújva.
Szintén orosz gép, ennél sokkal komolyabbnak néz ki, talán ez is volt vele a baj.
Zenit a neve, és van rajta pár gomb meg tekergető, meg két optika is van hozzá.
Részben már későn jött, másrészt semmi affinitásom a fényképezéshez.
Ritka kriminális képeket sikerült vele lőnöm, az ilyesmi
pedig gyorsan elveszi az ember kedvét a fotózástól...

 

 

Szép fényes csavar, legalább marad belőle valami.
Alapesetben a bőrtokot rögzíti a géphez, illetve a helyére lehet betekerni az állványt.

 

 

Bőr tok. Ezért vettem meg. Csak az anyaga kellett.
Szétszakadt a pocitáskám, gondoltam megfoltozom egy darab bőrrel.
Aztán nem lett belőle semmi, mert túl vastag az anyag, meg lusta is voltam varrni.

 

 

A csavarfejen jól látszik, hogy volt használva rendesen.
Jobbra a fényes sín a vaku részére van kiképezve, egyszerűen fel kell tolni a gépre.

 

 

Tulajdonképpen nem bonyolult dolog egy fényképezőgép kezelése.
Beállítjuk, hogy milyen messze van amit fotózunk.
Aztán megmondjuk a gépnek, hogy mennyire van világos.
Na most ehhez képest amiket nekem sikerült fotóznom...

 

 

Ide belülre való a film. Itt teljesen sötét van! A kép a középső lyukon jön be.
Egy pillanatra kinyílik a zár, ezt hívják exponálásnak, majd bezáródik a fény útja.
Ha kevés ideig van nyitva a zár sötét lesz a kép, ha túl sokáig akkor meg világos.
Persze a negatívon ez fordítva látszik. (a téma helyett)
Exponálás után át kell tekerni a filmet a következő kockára, s újra célozhatunk az optikával.
Ha nem tekerjük odébb a filmet, és a gép valami hiba folytán hagy minket ugyanarra
a filmkockára fényképezni, akkor igen érdekes képeket fogunk kapni...

 

 

Szétbontom, nem látok benne semmi érdekeset.

 

 

Szakavatott szemnek tán van mi feltűnik, vagy érdekes, nekem csak egy lencse...

 

 

Hát ezt széttéptem. A középső részen a zár látható, három lemezkéből van.
Ha bezár, akkor bezár, ott fény át nem jut!
Ha még sem zár be akkor nagy baj van, minden képünknek annyi...

 

 

Itt belül van még pár mechanikai mócsing...

 

 

Valaki kincse volt e gép, én meg elpusztítottam...

 

 

Ezt a részt még le lehet szedni, de nincs itt semmi érdekes.
 

 

Ezeket a dolgokat ahogy vannak, besöpröm a szemetesbe...

 

 

Ez egy szomorú szétszedtem!
Ezeket elteszem, de csak a megszokás hajt...
 Sajnálom ezt a kis vackot, de semmi értéke szegénynek, még dísznek sem jó...

 

 


Erre nem vettem még egyet!
Azt kántálta az eladó hogy "ötvenivel", ennek képtelen vagyok ellenállni!
Mostanában ha felhangzik az "ötvenivel", behúzom a nyakam és elsunnyogok...

 

 

Ide lehet befűzni a csuklószíjat, el ne hagyjuk a masinát.

 

 

Vajon mi lett volna, ha kapok egy ilyet kiskoromban?
Például volt vagy tíz motorom, de csak egyről maradt fent fotó.
Pedig voltak ám érdekes darabok, jórész házi barkács, de volt 100-as Csepelem is.
De mit motor? Barátok, barátnők, alkalmak, és alkalmatlanok, mindről csak emlék maradt...

 

 

Ez az ára a nemzeti karakterkészletnek.

 

 

Büszke felirat, de hol van ez az ország?
Talán igaz sem volt...

 

 

Ezen a kis ablakon keresztül kell becélozni ami le akarunk fényképezni.
Ez jelen esetben teljesen külön optikai elem, semmi köze a gép elején található optikához!
Van olyan géptípus is, hogy az objektíven keresztüli képet látjuk, de az egy másik árkategória.

 

 

Ha kihajtjuk a fényes kerek gomb közepét, akkor kapunk eredményül egy kurblit.
Ha ellőttük az összes kockát, ezzel a kurblival tudjuk visszatekerni a filmet a dobozába.
Kivesszük a dobozt, besétálunk az Ofotértbe, beadjuk, előhívják, ami tetszik nagyíttatjuk.
Nekem ez olyan körülményes, hogy már indításkor elmegy a kedvem az egésztől...
Nekem egy áldás a digitális technika a maga azonnaliságával!
Akkor is az, ha az első gépem egy 1Megás Polaroid, amivel csak napsütésben lehet fotózni.
Elment a család a szigetre kirándulni, és az összes kép sikerült!
Persze volt pár értéktelen amin a cipőm látszik, vagy értetlenül nézek az optikába...
 

 

Ide való a vaku. (villanófény)
Rátoljuk, és ha azt állítottuk be a gépen, hogy sötét van, akkor villanni fog.
A vezérlése elektromos, a középső kerek pöttyön át jön egy rövidzár, arra indul a vaku.
Például a Zenittel lőttem olyan képet, amin csak a téma fele van vakuzva.
Magyarul a kép fele világos, a másik fele meg sötét.
Persze ha elolvastam volna a használati utasítást...

 

 

Vagy legalább értelmeztem volna a számokat / piktogramokat.
De számomra ez egy érthetetlen világ, nekem olyan kell, hogy csak nyomom a gombot!
Sajnos a képek komponálása sem az erősségem, mindig van ott valami nem odavaló.
Általában az a vége, hogy kivágom az eredeti képből azt a részletet, amit le akartam fényképezni.
Például az asszonynak ez a dolog sokkal jobban megy.
Amit ő fotóz, azokon a képeken általában az van aminek lennie kell.

 

 

Számláló. Ez mutatja mennyi van még hátra a filmből. Apukám mindig pár kockával
többet fényképezett a filmre, mert nem húzta fel annyira a gépet. Az öregem
Werrája fura egy masina volt, az objektívet forgatva kellett felhúzni.

 

 

Az ASA érték a film érzékenységét jelöli.
Tehát azt is be kell állítani a gépen, hogy milyen film van benne.

 

 

Olyan kis aranyos, hátha jó lenne dísznek?
De sajnos nem, mert orrnehéz, könnyen lehullik a polcról.

 

 

Bal oldalra kellett betenni a tekercs filmet.
Jobb oldalt be kellett akasztani a film szélét a hengerbe, majd becsukni a hátlapot.
Lőni kellett egy üres kockát a semmibe, hogy a fényt kapott filmkocka odébb menjen.
Persze ha az ember sötétben is be tudta fűzni a filmet, spórolt egy kockát.

 

 

Olyan szomorú, mikor egy amúgy technikailag működőképes,
a maga nemében csodás kis szerkezet egyszerűen a kukában végzi!
Márpedig a kukák tele vannak analóg (filmes) fényképezőgépekkel.
Ezt onnan is látni, hogy tele van filmes géppel a kukáspiac.

 

 

Ez szegénykém visszakerül a kukába, de legalább e képek fent maradnak róla...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...